Észak-Magyarország, 1990. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-10 / 212. szám
1990. szeptember 10., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Lépések a privatizáció felé ________________ A BÉM-birodalom Napjaink gazdaságának jellemzője: sok olyan vállalat halódik, menetel a csőd felé, amelyről eddig azt hittük, sikeres, stabil. Itt, Borsodban ez különösen jellemző. Akad azonban egy cég, amelynek sorsa valóságos gazdasági csodának is felfogható. A Borsodi Ércelökészitő Mü 1986- ban 800 (!) millió forint veszteséggel zárt, az idén hét hónap alatt 49 milliós tiszta eredményt ért el. Úgy, hogy közben a majd' másfél ezer embert foglalkoztató vállalatcsoport dolgozói 36-38 százalékos bérfejlesztést kaptak. És ígéretet, hogy év végéig jut még néhány százalék. Külön értékessé teszi a BÉM sikereit, hogy eközben alaptevékenysége, az érczsu- gorítvány előállítása egyre csökken. Az üzemet 3 millió tonna gyártására szánták, s a kohászat válsága miatt jó, ha 900 ezer — 1 millió tonna lekerül a gyártósorokról. Kevesebb termék — kevesebb a bevétel. Párhuzamosan ezzel a csökkenéssel a vállalat fizeti azt a milliárdos nagyságrendű hitelt, amit korában éppen a zsugorítvány-gyártás korszerűsítése érdekében vett föl. Mi hát a titkuk? Tóth Lajos vezérigazgató annak idején a vállalatcsoport szervezésében látta a megoldást. Hogy bővüljön a BÉM, részei alakuljanak kft.-vé, alapítsanak részvénytársaságokat, szerezzenek üzletrészt jól jövedelmező vállalatoknál, vállalkozásoknál. Röviden: sok lábon álló szervezet legyen a BÉM, mi több, valóságos birodalom. Tavaly kezdték az átalakulást, mintegy megtéve az első lépéseket a privatizációhoz. Az ércelőkészítő négy egysége kft. ilett. Alapítottak két részvénytársaságot, az egyik a recski, a másik a Saió nevű. befektetési társaság, összesen tíz cégnél szereztek üzletrészt, ügyelve arra, hogy jól gazdálkodóknak adianak tőkét, mert jövedelmük annak sikereitől függ. Részesei többek között a Rademis Kft.- nek, a Tokaj Vendéglátóháznak, a Factor Kft.-nek — és sok más. az alaptevékenységhez lazán, vaav egváltalán nem kötődő vállalkozásnak. Az idén például 350—400 millió forintos • befektetés után 70—80 milliós tőkenövekményre számíthatnak a fent említett és a mostanában születő üzleti kapcsolatokból. A klasszikus BÉM- csoport — négy, zsugorít- vány-gyártással foglalkozó kft. — 40—50 milliós hoza- déka a jelentős fejlesztések révén jövőre akár meg is duplázható. * Ami azt illeti, napjainkban még meglehetősen szokatlan ez a felállás. Á BÉM árbevételének már csak hatvan százalékát adja a zsu- gorítvány — 4 kft.-vel , a többi a külső 10 kft.-ből, 2 rt.-ből származik. A vezér- igazgató szerint ez azt jelenti, hogy 14 lábon áll a cég. Hozzáteszi, ez azért jó, mert ha ennyiből, tegyük fel, három botladozik, nincs baj, a közös szekér fut tovább. Gond azonban, hogy a hatvanszázalékos alaptevékenység, vagyis „láb”, még mindig túl vastag. És ahogy a minap tartott szakszervezeti értekezleten az egyik tisztségviselő fogalmazott: ráadásul reumás is. Nyilván jót tett volna neki, ha azt az ötvenmillió forintot, amit az idén bérfejlesztésre fizetnek ki, fejlesztésére adják. De mi van akkor az emberek életszínvonalával? És különben is: a fejlett technika nemcsak munkanélküliséget szül, ahhoz fejben, tudásban is fel kell nőni — állítja a vezér. Elmondva így ez azért érdekes, mert tükrözi, a BÉM sincs nehézség, gondok nélkül. A vezetés nem akar munkanélküliséget, a szak- szervezet sem. Ugyanakkor kellenek a jobb munkakörülmények, a bérek szinten tartása, emelése... Többek között ebben is segít az a jövedelem, amit „csak” a tőke ügyes elhelyezése révén nyer a vállalatcsoport. Ennek a tőkebefektetésnek még nincs vége. Üjabb, sikeres vállalkozásokat keresnek. Ami még érdekesebb: új termékek gyártási lehetőségét. A világpiacon keresett élhajlító gépeket hetven százalékban kisiparosokkal, harminc százalékban saját maguk, de közösen állítják majd elő. Munkát adva ezzel a környék kisvállalkozóinak úgy, hogy közben' negyedére csökkentik a korábbi gyártó költségeit — csupán szervezéssel. És adnak el bányarészt, kőfeldolgozót, hogy: ne csak az érdekeltségekkel teremtsenek pénzt a termelésnek, hanem „vica versa” a termelés nyereségéből ismét újabb vállalati részesedéseket vehessenek. * A BÉM gazdálkodása rendkívül színes, sokrétű. Hagyományos gondolkodásúak- nak talán kicsit furcsa, de nemcsak áruval akarnak kereskedni, hanem pénzzel is. Tervezik, hogy hiteleket, fejlesztési pénzeket adnak vállalkozóknak, megjelenítik a tőkét a piacon. Mi ez, ha nem banki funkció? A dolog ilyetén alakítása, alakulása mögött kirajzolódik a cél, a privatizáció. Konkrétan ezt úgy képzelik, hogy a vállalatcsoport dolgozói részvényesekké válnak. A szakvezetés szerette volna legalább a vagyon felét oly módon magánkézbe adni, hogy ki is fizeti saját alapja terhére a részvények értékét. A dolgok állása szerint valószínű, hogy csak 30 százalékot enged meg a privatizációs, most készülő törvény. De az már biztos: eltöltött éveik, munkájuk arányában a dolgozók is tulajdonossá válnak... M. Szabó Zsuzsa Időszerű növényvédelmi teendők Az amerikai fehér szövőlepke rajzása augusztus közepén gyengébb volt, mint az előző években. Tekintettel a kártevő veszélyességére, ennek ellenére minden évben fokozott figyelmet érdemel. A fiatal lárvák megkezdték szórványos károsításukat. A fertőzés ma még többnyire arasznyi hajtásrészre terjed ki. A védekezés a fertőzött ágrészek levágásával és elégetésével ma még vegyszeres beavatkozás nélkül megoldható. A fiatal lárvák a későbbiek során egyre több lombot fogyasztanak el, és a kártétel szembetűnővé válik. A szövőlepke elsősorban eperés juharfát, útszéli díszfákat károsít, de ezen túlmenően valamennyi gyümölcsféleség lombja táplálékul szolgál. Az amerikai fehér szövőlepke a növényvédelemről szóló ren- deletck értelmében veszélyes kártevő, akadályozhatja az exportszállításokat, így az ellene való védekezés elsősorban a vasútállomásokon és azok környékén, a berakodó telephelyek térségében kötelező. Eddigi vizsgálataink szerint fertőzést észleltünk a Bodrogköz több községében, Mezöcsá- ton, Mezőkeresztesen, Sajóhid- vég és Köröm községekben, valamint Miskolctól északra, Hal- maj községben. A károsító természetesen a fentieken kívül a megyében bárhol előfordulhat. Gy. P. A nyugdíjas joga az éleihez Nők és férfiak 60-on túl, annak is örülnek, ha emberszámba veszik őket. öregjeink kétszer annyit szenvedtek, mint más országok idős emberei, mivel a magyar nép is kétszer annyit szenvedett. Aki az évszázad elején született, megélte az I. világháborút és annak következményeit. Öt is érintette a nagy gazdasági világválság. Nélkülözött a II. világháború alatt, a fronton és a hátországban. Magának építette a gyárat, vöröshagymán és kenyéren, verejtékkel, övé is lett annak veszesége, ám épültek a luxusházak is, azoknak az elvtársaknak, akik mélységében értették meg a kommunista eszmét. Nyugdíjasaink mit is szeretnének? Méltóságban és szeretetben élni. Mi kell ehhez? Méltóságukhoz tisztességes nyugdíj, mert az alamizsna a koldussors velejárója. S hogy szeressék őket, s ők is szeressenek. Csak a kinyújtott kéz kell. Igénylik ezt, hisz’ sokan nem véletlenül térnek meg, imádkoznak életük biboralkonyán a kereszthez, a szeretet vallásában. A hatalom és a dicsőség nem kell már, mert az másé, nekik a kedvesség és a szeretet is elég. Nem szabad egy kézlegyintéssel letudni öregjeinket, netán akadálynak érezni őket rohanó világunkban. Hibát vétenek azok, akik a bölcsek szavát meg sem hallgatiák. Hány idős ember ment el úgy a sírba, hogy va'amit el szeretett volna méa mondani. Hány nagy történelmi tett szü'etett úgy, hogv az öregasszony, vagy a vénember tanácsát megfogadták. Nemcsak a testnek, hanem a léleknek is ió a megtisztulás. feltpssülés. a kibeszélés! Az a család, munkahely, telenülés, csooort (párti az egészséges, ahol minden embert meabecsül- nek, és az idős embert épp azért, mert sokat látott, tapasztalt - nagy tetteket és nagy képmutatásokat. A kiadós beszélgetések során ez a megtisztulás megtörténik, és a fiatalabb lelke is gazdagabbá válik. A korkülönbség a másság nemesítő erejét adja. Nem nagy dolgok ezek, mégis egyre többen érzik a szomorú valóság másságát. Érzi az, akire a buszsofőr rácsönget: siessen a fölszállással, akinek nem adják át a helyet; vagy akire megjegyzéseket tesznek az üzletben, mert válogat a kenyerek között, hogy vajon melyiket tudja foga híján megrágni majd; akinek a hivatalban türelmetlenül ismétlik el a választ, mert nagyothall: akit a protekciós fiatalok, középkorúak megelőznek az orvosi váróteremben; akit a nyárspolgárok „lecsavargoznak" ütött-kopott ruhája, alkoholszaga miatt; akinek már az aludttejnek való is drága és kenyérhéjat szopogat, pedig úgy tudja, minden ami égetett, rákkeltő hatású; aki porckopással térdében, lábában érszűkülettel, infarktus előtt, vagy után átveszi nyugdíjascéduláját, rajta az a semmi kis négy szám:... ennyit érek én, gondolja. (zelei) A binyaminai delegáció Majer János tanácselnök kíséretében Tokaj várossal ismerkedik. Testvérvárosi kapcsolat — ma „Mindkét város, mindkét nép hasznára” Szapáry úr. Miskolcon született, Binyaminában él, s a „híd” szerepét töltötte be Tokaj és Binyamina kapcsolatfelvételében. Pénteki lapszámunkban hírt adtunk róla, hogy a Tokaji Múzeum dísztermében ünnepélyes külsőség közepette aláírták az izraeli Binyamina város és Tokaj testvérvárosi szerződését. Az ünnepélyes eseményre Moti Kirmayer polgármester vezetésével delegáció érkezett Binyaminából. Itt tartózkodásuk egy hete alatt tokaji vendéglátóik megismertették őket városuk valamennyi nevezetességével. Eközben nagyon sok emberi kapcsolat kialakítására is mód nyílott. S Tokaj mellett ellátogattak a történelmi borvidék több jeles településére, így eljutottak Sárospatakra, Sátoraljaújhelyre, sőt Abaújba, Göncre, Vizsolyba is. Az izraeli delegáció tolmácsának héber nyelvtudása nem volt meglepő, hisz’ maga is binyaminai lakos, ám annál inkább a tökéletes magyar nyelvismerete, kiejtése. Beszélgetésünknek azonban már az első mondatai után kiderült: ebben sincs semmi meglepő. — Szapáry István vagyok, Miskolcon születtem, a Meggyesalja utcában, amelyet ma Bacsó Béla útnak neveznek. 1948-ban hagytam el Magyarországot, azóta Izraelben élek. De mint export-import ügyletekkel foglalkozó üzletember, nagyon sokat tartózkodom Magyar- országon. Nyilván ezért is kértek fel engem arra, hogy Binyamina és Tokaj testvér- városi kapcsolatának kialakításában aktívan működjek közre. — Ki részéről vetődött fel először, hogy a két város ilyen kapcsolatot létesítsen? — Az ötlet Majer Jánostól, Tokaj tanácselnökétől származik. Tokaj lakosságának egynegyed része a má(Folytatás az 1. oldalról) — Annyira, hogy már meg is kezdődött a képzés az új tanműhelyünkben. Mindjárt azt is hozzáteszem: még házon belül is akadtak és akadnak csodálkozók. A részvénytársaság vezetése azonban ezzel az intézkedésével már a távolabbi jövő felé kacsintgat. — Amennyiben? — A HCM Rt.-nél dolgozók túlnyomó többsége törzssodik világháború előtt zsidó vallású volt. Szerepük a város gazdasági, kulturális életében meghatározónak számított. A háborúban ezeknek az embereknek nagy részét elhurcolták. Szinte valamennyien odavesztek a világégésben, a különböző koncentrációs táborokban. Hiányukat — mint halljuk a tokaji vezetőktől — mai napig nem heverte ki a település. Mindenekelőtt az elpusztult tokaji zsidók emlékének kíván adózni Tokaj, amikor egy izraeli várossal kialakítandó testvérvárosi kapcsolatot kezdeményezett. — Az ötletet Izraelben hogyan fogadták? — A tokajiak kezdeményezése az izraeli nagykövet közreműködésével eljutott a mi külügy-, majd belügyminisztériumunkba, ahol támogatásra méltónak találták. S hogy miért pont’ Bi- nyaminára esett a választás? Elsősorban azért, mert Binyamina hasonló nagysággárdatag. Egyrészt azt szeretnénk, ha a törzsgárdatag- ság aránya a létszámon belül nein csökkenne, másrészt azt is, hogy dolgozóink között minél több legyen a szakmunkás, a magasabb képzettségű, hiszen a cementgyártás technikai színvonala, technológiája is fejlődik. — Mindez pénzbe kerül a részvénytársaságnak. . . — Nyilvánvalóan, s nem is kevésbe. Hiszen pénz maga rendű város, mint Tokaj, s ugyancsak a szőlőtermesztés, borászat egyik központja. De nem utolsósorban azért, mert azután az előadás után, amelyet jómagam tartottam Tokajról, a tokajiak nemes szándékáról, Binyamina vezetői, lakói egyöntetűen, örömmel támogatták e kapcsolatfelvételt. — Izraelben önök mit várnak ettől az együttműködéstől? — Ugyanazt, amit Önök itt, Magyarországon. Gazdasági kapcsolatok kiépítését, kulturális programok kölcsönös cseréjét, gyermekek csereüdültetését. S minden olyan közös akciót, amely mindkét város, mindkét nép hasznára válik. S reméljük, mindezek realizálásával példát adunk mások számára is. Követésre méltó példát! (hajdú i.) Fotó: Laezó J. a tanműhely, annak felszerelése, az oktatók fizetése, a gyerekek ösztöndíja, étkeztetése, utaztatása, és így sorolhatnám tovább. Ennek dacára, mi úgy látjuk, hogy megéri a holnap irányítás- technikai műszerészeit, esztergályosait, lakatosait saját magunknak kiképezni. Ezek a gyerekek a gyakorlati képzés során megismerkednek a HCM Rt.-vel. minden bizonynyal sokan meg is szeretik s mire végeznek, végleges munkahelyüknek tekintik majd gyárunkat. —ny—s— Tanműhely a HCM Rt.-nél
