Észak-Magyarország, 1990. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-01 / 205. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 6 1990. szeptember 1., szombat Bufffer Mária levele Buttlar Jánoshoz* Férjemuram, gróf Buttler János! Világhíres házasságunk száztizennyolcadik fordulója közeleg, számoltad-é? S hát azt jegyezted-é, hány levelet írtam én Neked az elmúlt számos ; esztendők alatt? Mert egyet sem. Bátorságom nem volt ahhoz, hogy írjak, mi több, félelem vert fel akkor, ha tollhoz közeledtem. Féltem, mert arra gondoltam, hogy apám- urammal, Dőry István báróval egyetemben reám is haragszol. Akkor hát miért haragítottalak volna még tovább holmi kis episztolákkal? Miért öntöttem volna olajat a tűzre? Erre gondoltam mind ez idáig, most azonban, idős asszonyi eszemmel már úgy hiszem, hogy reám nem neheztelsz, hogy megenyhített az, mit 1872. augusztus 20-án, házasságunk napján mondtam volt Neked: reám ne haragudj, mert amit teszek, kényszerből teszem. Ezért bátorkodom ím tollat ragadni. Ezért merészkedem levéllap fölé hajolni. Sietek azonban ideróni, hogy rendkívülinek szánom ezt a néhány levéllapot aképpen is, hogy nem magammal töltöm tele sorait, hanem Gi- rinccsel, piciny szülőfalum dolgaival. Nem magamról írok tehát, ajkaimat azonban éppen úgy harapdálom máris, mint baronesz koromban, midőn minden figyelem felém fordult, engem bolygatott. Pataki históriás órákon hallhattad, azonban nehéz, dohos könyvekből Temagad is olvashattad, hogy Girincs nevét 1332-ben jegyzik az írások legelőbb, mégpedig- len úgy, hogy Kerench, vagy úgy is, hogy Kerenchen, és teszik a térképen a régi Zemplén jó déli csücskébe. Azt megint csak könyvek vallják, hogy 1332-ben s még valami harmincnégy éven át a Girincsiek voltak e község birtokosai. Következtek aztán a híres Békék meg a neves Niikházyák, kiknek utána mindjárt mi jöttünk: a Dőryek. Tudhatod, éppen úgy tudhatod, mint én, hogy a község közepén, a pompás franciakért fejében emelkedő, négy saroktoronnyal megerősített barokk stílű várkastélyt az én apámuram elődei építtették 1730-ban. Azt azonban nem tudhatod, magam is ama regényhíres szellem - idéző asztalkám koppanásai- ból hallom, hogy a várikastély a Wágnereké, a Ham- mersbergeké, a Tüköryeké, valamint a Serényi grófoké volt szép sorjában utánunk, hogy lett végül a magyar államé, s hogy most is az övé. Most azonban nem LKM gyermeküdülő székel benne, s nem KISZ vezetőképző, hanem általános iskola és diákotthon, ami azt jelenti, hogy 135, értelmileg enyhén sérült gyermeket és fiatalt gondoznak odabent a számos termekben, s gondozzák őket ingyen négyéves korúiktól tizenhat-tizennyolc éves korukig, éjjel-nappal, állandókig ... Férjemuram, gróf Buttler János! Girincs népe valami 660 fő. Viszonyítva nagyobb településekhez, a szomszédos Tiszaszederkényhez például, igen összezsugorodott nép ez még akkor is, ha a 660 fő állandó lakóhoz közel 200 fő — a kastélyban székelő otthonos iskola gondozottjai és gondozói — ugyancsak hozzáadódhatok, mert még akkor sem egészen 1000, amivel számolhatunk. Gróf vagy báró egy sincs a község népe között, azonban tek azonban nemigen. Mondják, hogy nekik nincs idejük. Mert nekik a pénzért: a megélhetésért kell loholniuk ... A művelődési ház mögül nagy rét feszül neki a kastélynak. Mint egy körbekeretezett, hanyatt fektetett ajtót, úgy képzelem, csakhogy ötszáznál is több négyszögölet számol. Fa rajta vagy bokor egy sincs. Fű és fű minden tenyéren, s egy-egy nagy keret a fejében meg a lábában. Fut- ballkapuk azok, ahogy hallom. Mert ez a nagy rét nem más, mint a községi futballpálya. A sportegyesület tulajdona, azé, amelynek legény-futbállcsapata a miskolci területi versengés* Milcszáth Kálmán Különös házasság c. regényének fő alakjai. Szövegünk név szerinti szereplői és idézetei ugyancsak e regényből valók. jobbágy se régesrégen. Az asszonyok a kastélyban s a község intézményeiben foglalatoskodnak valami nyolc- vanan, háztartásban még többen. Állatra, emberre, gyermekre van gondjuk nem sok különbséggel, mint volt ezelőtt százegynéhány évvel. Férfiak is foglalatoskodnak odafönt a kastélyban, ők végzik a nehezebb munkálatokat. Nagyobb részt azonban naponta eljárnak hazulról. Miskolcra, Tisza- szederkénybe, s a Borsodi Sörgyárba járnak úgy, mint a falióra ingája jár: ide- oda. Van, ki a kesznyéteni vagy a sajóhídvégi téeszbe meneget, hanem olyan, ki főállásban otthon dolgozik, főidet művel, állatot növel, kevés van. Csak alig néhány az, kit a szarvasállat-, a sertésállat-, a nyúl-, vagy a kékrókatenyésztés kielégít. Egyébiránt ötven-hatvan tejelő szarvasállat jár a legelőre naponta, azonban ezeknek száma csökkenőben van, amiképpen gazdáiknak jókedve is ... Kérdezhetem-é Tőled, férjemuram, hogy egyebek közt mi az, mi nem volt a községben sok számos évekkel ezelőtt? Kérdezem, azonban mondom is, hogy kisdedévé. Amelyik most ott nyüzsög a sarkon, a főút oldalán, a Kossuth-címeres emlékművel átellenben, cégtáblával a homlokán. Huszonöt férőhelyes, önálló •konyhás, napközis kisdedóvó ez, reggeltől estig ellehetnek benne a kisdedek télen, nyáron. El is vannak benne úgy, mint jó bolyban a hangyák, jó kaptárban a méhek, olyan sokan mindennap, hogy többen, mint férőhely. Szeretik, még a cigány népek is szeretik ezt a kisdedóvót, valamint a •két óvónőt... Iskolánk? Az nékünk is volt itt a községiben, úgy emlékszem. Hiszen nem járhatunk el hatévesen Patakra! Hanem a mostani iskola, kiváltképpen pedig az idéni, más. Úgy hallom, 1972-ig nyolcosztályos scholája volt Girincsnék. önálló. Akkor azonban kör- zesítették, ami azt jelentette, hogy megmaradt négy- osztályos elemi tagiskolának, s hogy az ötödikes fiúk, lányok, s a még nagyobbak előbb Sajóhidvégre, később Kesznyétenbe kellett, hogy eljárjanak. Csak világos, hogy ez így nem volt jó. S ha nem, hát megkérték a szülők a falu első emberét: a tanácselnököt, hogy hozza vissza a felső osztályokat Girincsre. Visszahozta. Ügyes volt, azonban én nem irigylem őt sem, a frissen megbízott rektort sem, mert meggyűlt a dolga. Pótolnia kell a tanszobákat, ahhoz kölcsön kell kérnie a katolikus parókiát, iskolamestereket kell fogadnia, ebben a helyzetben pedig azokhoz hasonlít, akik majdnemhogy a semmiből válogatják ki a legjobbakat... A művelődési ház kint rostokol a főutca szélén. Gesztenyefák árnyékában a turulmadaras, első világháborús emlékmű mellett. Rostokol, mert hiszen mi mást tehetne? A mozi cégére ott van a homlokán, mozi azonban nincs benne, a múltkoriban zárt, mert veszteséges volt. A műkedvelő művészet is majdnemhogy csak semmi odabent, azonban milyen is lehetne, ha műkedvelő társulata egy sincs a községnek? Annyi, hogy néha bábjátékokat játszanak az ideérkező meghívottak a gyermekeknek, és még annyi, hogy ebben a házban székel az ötezer kötetes könyvtár. Melynek ajtaja most is nyitva áll, úgy hallom. Gyermekek járnak ki s be rajta, ők a könyvtár törzsolvasói, el-elvétve még a fiatalok is, a felnőt- Körzeti orvosi rendelő •ben szerepel. A legényeket a tanács pénzzel támogatja, a kastély autóbusszal. Jó, hogy van ez a csapat. A fiúknak meg a legényeknek azért jó, mert okosan láb- vetélkedhetnek, az idősebbeknek pedig azért, mert el-elszórakozhatnak egy-egy vasárnap a lábvetélkedőkön. Medve doktorra emlék- szel-é, férjemuram? Mert én igen, és arra is, hogy miit üzent nekünk a szellemidéző asztalkától halálának idején. Üzente, hogy: „A halál voltaképpen jelentéktelen csere. A lélek helyet változtat, a test „alkot”. Mindez pedig arról jut eszembe, hogy a továbbiakban Girincs önálló orvosi körzetéről szólnék. Nem számít, hogy megyénk legkisebbje ez a körzet! Csak az Falukép számít, hogy van. S hogy doktor is van benne. Még- pediglen nő. Kedves, aranyos, szereti a község nagyon, úgy hallom. Erdélyből házasodott ide, s vigyáz mindenkire, kicsire, nagyra, asszonyra, emberre éjjel- nappal. Sok a gondja. Községünk ugyan nem kívül fényes, belül férges alma, mindemellett azonban csupán csak közepesen egészséges. Gond van a magas vérnyomásos betegekkel, van valamennyi az italozókkal, van azonban azzal is, hogy újszülöttek alig-a'lig jönnek a világra mifelénk. Hallom, fel-felsóhajt a doktornő, fel imigyen: hej, ha Girincs el nem öregedne, hej, ha megfiatalodhatna !... A betegek gyógyulására nem füveket ajánl, mint Medve doktor tette volt százvalahány évvel ezelőtt, hanem orvos- ságos recepteket ír. Azonban itt nem ez a feltűnő, hanem az, hogy receptjeivel a helyi gyógyszertárba küldi a bajban szenvedőket. Oda. Mert gyógyszertár is van ám Girincsen! Új. Ott büszkélkedik a futballpálya jobb derekával átellenben, mint egy páva. Benne igen kedves gyógyszerésznőkkel. És több mázsányi gyógyszerekkel. Béres-cseppekkel. Flucinarokkal. Doxycylinek- kel, Varikopax—B-kel és egyebekkel, melyeket nem sorolom tovább, hisz’ meg sem is tudok annyi s annyi neveket jegyezni, meg sem is tudom őket érteni, mért- hát hol voltak ők a mi időnkben, férjemuram ? ! Hol volt azonban az is, hogy idősek klubja, vezetékes víz, meg üzemanyag- töltő-államás ? Az idősek klubja ott szerénykedik a kastély alatt balról, 1986. szeptember elsejétől. Tizenhat-tizennyolc állandó lakót, idős asszonyt, meg idős embert fogad naponta, s gondoz reggeltől estig. Reggelit ad, ebédet, uzsonnát, társas meleget. Hallom, hogy ma abált szalonnát, paradicsomot, tejet ehettek az öregek früstökre, zöldborsólevest és túrós tésztát ebédre, minek utána uzsonnát már nem is kérték. Jegyzem, hogy nemcsak a klubba járókról gondoskodik a község. Azok mellett sokaiknak viszi haza a meleg ebédet, sokaknak teszi tisztává, kellemessé otthonát mindennap. Nem köszönömért végzi, hanem pénzért mindezt, azonban mégis... A vezetékes víz? Ezekben a napokban épül a fővezeték, amely valami tíz esztendők •alatt visszafizetendő, 30 000 Ft-ba kerül lakásonként. 75%-ban immáron a helyén fekszik a fővezeték, 90%-ban ki is fizette a község. 10% tehát az, ki nem fizetett, abból néhány azért nem, mert pénze nincsen, azonban másnéhány azért, mert a jóindulat hiányzik a portájáról. Egészséges ivóvize lesz tehát a községnek, s lennie kell, merthiszen az a víz, ami van, oly nitrátos, hogy a csecsemők nem is ihatják. Év végére lesz meg a jó ivóvíz, mégpediglen úgy, hogy a sajóládi kis regionális műhöz kötődik a község a fővezetékkel, amiképpen az újszülött kötődik az édesanyjához a köldök- zsinórral ... Az üzemanyag- töltö-állomás ? Ott büszkélkedik Kiscsécs felöl a falu- végen. Büszlkélkedhetik azonban, hiszen nem sok az a község a környéken, amelyik ilyet tudhat magáénak. A tanács építette, hogy olajjal és benzinnel szolgáljon a rászorulóknak. Társadalmi munkával épült, azonban a társadalmi munkák jutalmával is. 1986-ban el'- ső volt a község a társadalmi munkák versenyén, 1987- ben és 1988-ban második. Mindezekért összesen 800 000 Ft jutalmat kapott. Oklevelek tanúskodnak róla a tanácselnöki iroda falán ... Férjemuram, gróf Buttler János! írnom kellene még a község postafiókjáról. Ezzel kapcsolatosan a most is kézi működtetésű telefonközpontról, amely úgy telve van vonalakkal, hogy a •most bővülő iskolának se tud újat biztosítani. írnom kellene továbbá a fogászati rendelőről, a vegyes boltról, a húsboltról, a zöldségesről, az italboltról, a gázcseretelepről. írnom kellene azonban a Sajón át úszkáló kompról, meg a révcsónakról is, mely híd helyett szolgál az év minden szakában. 'Azon híd helyett, melyet akkor verték volt fel, mikor a várkastélyt építették, melyet azonban a szomszéd földbirtokos panaszai és követelőzései nyomán romba is döntöttek. írnom kellene úgyszintén az MDF és a Fidesz helyi szervezeteiről, s a legelőbizottságról is. S még arról ugyancsak, hogyan készül a község a hely- hatósági, önkormányzati választásokra. Mindezekről mégsem írok, mert attól tartok, hogy szófogadatlan leszek, ha írok, attól, hogy nem tarthatom be apámuram szavát, miszerint: „Keveset beszélj fiam, vagy semmit. Ha valamit elhallgatsz, amit el kellene mondani, azt még mindig elmondhatod, de ha valamit elmondasz, amit el kellett volna hallgatnod, azon többet nem segíthetsz.” Zárom hát levelem, mert szófogadatlan lenni nem akarok, nem is merek. Zárom azzal a reménnyel, miszerint ha valahol „sokáig esik az eső, valószínűbb, hogy derült nap következik”. Zárom azzal a személyes kérelemmel, hogy Girincs fölé derült eget adj, Istenem! Házasságunkra való visz- szaemlékezéssel: B. Mária A levelet közzéteszi: Rcthy István
