Észak-Magyarország, 1990. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-04 / 207. szám
1990. szeptember 4., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Földvári Rudolf: „Egység nélkül nincs erő!” Pártoktól függetlenül működő munkástanácsok Miközben szombaton délelőtt az MSZP miskolci, Korvin utcai helyiségében az Országos Központi Munkástanács által meghirdetett megyei munkástanácsot alakító összejövetel megkezdődött, láttuk, közöttünk ülnek a néhány nappal korábban megalakult B.-A.-Z. Megyei és Városi Munkástanácsok Szövetsége vezetői. Rácz Sándorra, az Országos Központi Munkástanács elnökére vártunk, ám az elnöklő, a központot képviselő Major Béla bejelentette: Rácz Sándor, akit Budapest főpolgármesterének jelöl a Független Kisgazdapárt, nem jöhetett, mert új, várható tisztsége előkészületeivel van elfoglalva. S noha nem mindjárt az elején mutatták be, láttuk viszont, hogy ott ü:l közöttünk Földvári Rudolf, a volt megyei munkástanács elnöke (sokan csak miatta jöttek el — mondták később —, hogy ismét találkozhassanak vele). Az elnök és a felszólalók mondanivalójának középpontjában az alábbiak álltak: mi a munkástanácsok szerepe napjainkban?; legitim-e a hét közben Papp Imre és Papp Miklós vezetésével megalakult megyei és városi munkástanácsok szövetsége, avagy helyüket az e napon megalakítandó testület foglalja el? Netán egymás mellett két ilyen szövetségünk legyen helyben?; Képesek-e a munkástanácsok és tagjaik erőt jelentő egységgé kovácso- lódni, hogy a munkaadókkal, vagy a kormánnyal szemben megvédhessek a munkásság, a bérből és fizetésből élők érdekeit?... Ha valamikor, akkor most nagy szükség van a munkástanácsokra — fogalmazódott meg a felszólalásokban. S a megyei-városi vezető testületbe, testületekbe olyanok kerüljenek —mondotta egyebek mellett Gal- vács Ottó. a Dimag Rt. munkástanács titkára, akik műlködő munkástanácsók (a megyében 22 ilyen, cégbíróságon bejegyzett munkás- tanács van — a szerző) tagjai. Ezt a véleményt erősítette Papp Imre is, aki felhívta a jelenlévők figyelmét, hogy a megyének már van legitim munkástanácsa, héttagú vezetősége, s ez a testület nyitva áll mindenki előtt, minden már működő vagy megalakuló munkástanács előtt. Elmondta, hogy négyszer járt a fővárosban Rácz Sándoréit rendezvényein, de mindig ugyanazt hallotta, nem jutott előbbre szerinte egyik összejövetelen sem a munkástanácsok ügye. Major Béla erre közbevetette: ami Budapesten történt (gyakorlatilag három ágazata lett a munkástanácsoknak — a szerző), nem ok arra, hogy megyénkben is szétszakadjon a munkástanács. A legfontosabb most az összefogás, a munkások érdekképviselete. Ne történhessen meg, hogy egy gyárigazgató milliós prémiumokat kap, esetleg még részvényeket is, a munkás meg néhány ezer forintot visz haza, s gond számára a megélhetés, kisemmizik abból, ami az övé is. Élesedett a vita. Egy fiatal munkás kijelentette: ma a munkások érdekeit senki nem képviseli, nincs jogi garancia arra, hogy a munkás, ha igaza van, bátran szembenézhessen a munkaadóval, netán sztrájkoljon. Az Országos Központi Munkástanács — mondotta — hobby-szerve- zet! A munkásoknak ma — foglalta össze véleményét egy másik felszólaló — a munkástulajdonért kell harcolni, vagyis azért, hogy a privatizáció folyamatában ne semmizhessék ki őket. A munkások érdekvédelme elképzelhetetlen tulajdonjog nélkül. Ehhez a munkásoknak alanyi joguk van. S a dolgozói tulajdonjogot a Parlamentnek a földtulajdon kérdésével együtt kellene tárgyalnia. Kerékgyártó Ildikó, a Digép-esek képviseletében ehhez még hozzátette: ma már nem is érdekvédelmi, hanem önvédelmi szervezetre van szüksége a munkásoknak. Felszólalt több ’56-os, volt megyei munkástanácstag is, akik mindannyian kijelentették : szívesen dolgoznak együtt a maiakkal, szívesen adják át tapasztalataikat, — ha arra igényt tartanak. Ma — mondotta például Csorba István és Ádám Ferenc — más a helyzet, mint 1956-ban volt. Akkor a munkástanács a hatalom birtokosa volt, ma pedig nagyon messze áll ettől. — A munkástanácsokra ma is szükség van — kezdte felszólalását Földvári Rudolf. Azért, hogy a munkás tisztességgel dolgozhasson, s ennek a munkának az ellenértékéből tisztességesen megélhessen; hogy munkahelye legyen, s ezt megtarthassa; azért, hogyha a munkást a munkanélküliség veszélye fenyegeti vagy eléri, legyen aki megvédje; azért, hogy a munkás a privatizáció során tulajdonjoghoz jusson, legyen becsületes munkája arányában tulajdonjoga a gyárban bányában. S azért is kell r munkástanács, hogy meg születhessen a munkástanácstörvény, amely megvé di a munkástanácsokat é' tagjaikat a munkaadókkal vagy az állammal szemben Hozzátette: 1956 legnagyobb tanulsága, legnagyobb tette a munkásság és valamennyi dolgozó réteg egységének demonstrálása volt. Végül is a tanácskozás azzal ért véget, hogy a jelenlevők tudomásul vették: megyénk vezető munkástanács testületé a B.-A.-Z. Megyei és Miskolc Városi Munkástanácsok Szövetsége. Papp Imre elnök bejelentette: a szövetséget — amely minden munkástanács előtt nyitott, s amelyhez a helyszínen csatlakozott a Tiszakesziben működő mg tsz munkástanácsa is — hétfőn jegyeztetik be a cégbíróságon. Megkérdeztük Major Bélát, mit szól ehhez? Válasza ez volt: nem tehetek mást, mint tudomásul veszem, s tájékoztatom a hét végi tanácskozáson az Országos Központi Munkás- tanácsot. # A tanácskozás végén számos ismerőse, tisztelője, barátja vette körül Földvári Rudolfot. Itt adta át neki a régi barát. Juhász József, megyénk neves költője tavaly megjelent, nagysikerű Arc a tenyérben című verseskötetét. Nyikcs Imre Magyar Szocialista Párt „Senkit sem tartunk ellenségnek” A Magyar Szocialista Pártnál nem hoztak létre központi kampánystábot, a tennivalókat az országos iroda munkatársai hangolják össze. Szekeres Imre országos titkár mindenekelőtt a következőket hangsúlyozza választási stratégiájukról: — Szeretnénk rávilágítani arra, hogy — bármennyire pártelveken alapul is a választás — az önkormányzatokba a helyi 'közösségek számára legmegfelelőbb embereknek kell bekerülni. A 10 ezer lakosúnál kisebb települések esetében ez valószínűbb, segít a nyílt listás rendszer is. A falun élőknek tudniuk kell, hogyha újra monolitikus hatalomra jut bármelyik párt, vagy koalíció, akkor megint ők kerülnek a leginkább kiszolgáltatott helyzetbe. — Ezt elkerülendő, milyen választási szövetséget tart Pártja számára kívánatosnak? — A független indulókat, s más pártok jelöltjeit egyaránt támogatjuk, ha arra érdemesnek tartjuk őket. Hovatartozásukat illetően nem teszünk különbséget, hiszen megfigyelhető, a másik öt parlamenti párt is egységre törekszik velünk szemben. Somogybán például annyira félretették ellentéteiket, hogy közös jelölteket indítanak, szemben a Szocialista Párttal. De Kiskőrösön meg éppen nekünk sikerült áttörni a „karantént”, ott az MSZP-vel közös jelölteket állítanak. Filozófiánk: senkit sem tartunk eleve ellenségnek, minden értelmes együttműködést segítünk, de ezekről nem a központban, hanem helyben születik döntés. — Kivel nem kívánnak közösen fellépni? — Csupán a szélsőségesekkel nem kötünk szövetséget. A munkáspárttal sincs ugyan együttműködésünk, de ennek nem annyira elvi, mint inkább gyakorlati okai vannak. A két párt vezetésének az alakuláskori ellentéteire, a tisztázatlan politikai törekvésekre gondolok. Egyébként úgy vélem, szükségtelenül zavaros ennyire a baloldal helyzete. — Pedig önöknek használhatna, ha a baloldal egységesen tudna fellépni a választásokon. — Valóban, és mi hiszünk is abban, hogy egyfajta hídszerepünk van a baloldal pártjai között. Csakhogy egyelőre még túl mélyek a baloldali pártokat egymástól elválasztó véleménykülönbségek. — Hogyan készítették fel jelöltjeiket?. — Titkos kiképzőbázisaink nincsenek! Különösebb felkészítést sem tartunk szükségesnek, mert a helyhatósági választások természete — ha normális mederben folynak majd az események — egészen más, mint a parlamenti választásoké volt. Mi mindenhol emberi tisztességüket és szakértelmüket a helyi közösség előtt bizonyított jelölteket állítunk, akiknek nincs szükségük „gyorstalpalóra”. Megteltek a silók Új búzát rr ív I orol a malom A 150 tonna/24 órás kapacitású miskolci malom örlöpadjain már ai idei termést őrlik. A kenyérnek való tisztet a Miskolci Sütőipari Vállalathoz ömlesztve, mig a Füszért-fiókok részére zsákos kiszerelésben, naponta szállítják! Borsod megye lisztigénye egy esztendőre 15 000 tonna, melyből 10 000 tonnát az NSZK-ból vásárolt, két műszakban termelő FAWEMA kisegységü csomagológép végzi el. Az importgép műszakonként 246 mázsa lisztet csomagol 1 kilogrammos kiszerelésben lakossági fogyasztásra. fojtán Vállalkozási központ kellene! Gazdasági rendszerünk átalakítása folyamatosan _ történik. Olyanok a szabályozók, hogy csak az maradhat a felszínen, aki eredményesen vállalkozik. Azonban van-e erre lehetőség a válságterületnek számító északmagyarországi térségben, ahol egyre nagyobb méretűvé válik a .munkanélküliség? E probléma megoldásában való közreműködést vállalta föl az ICP Rt., egy létrehozandó vállalkozási központ koncepciójának elkészítésével. Erről beszélgettünk Pap Gyulával, a cég sajtófőnökével. — Mi az Önök vállalkozási centrummal kapcsolatos elképzelése? — Netán a régi tanácsi vezetőkben gondolkodnak? — Erről szó sincs. Még a polgármesteri posztokra sem a mai tanácsi apparátusból választottuk jelöltjeinket. Ezt nem tesszük, már csak azért sem, mert a régi — valóban zömmel MSZMP- tagokból állt — tanácsi vezetőgárdából igen sokan, jó szimattal megfordították a köpönyeget. Tehát nem erőltetünk senkit, amint választási jelszavaink is hangsúlyozzák: egyedül a helyi közösségek érdekei számítanak. — Kampány-menetrend? — Nem tartunk nagyszabású gyűléseket. Ennek két oka is van: az emberek szerintünk sokkal jobban becsülik a közvetlen kapcsolattartást, másrészt pedig — s ezt a mostani hetek is igazolják — elegük van a szónoklatokból. A konkrét helyi programokat, persze megfelelő alkalmat teremtve ismertetik majd szervezeteink, de mindehhez nem kell „görögtűz”. — Pénz viszont annál inkább. Mennyit tudnak az ön- kormányzati választásokra fordítani? — Nem titkoljuk: helyi pártszervezeteinknek 20 millió forintjuk van erre a célra, a központi támogatás pedig további 15 millió. S. J. — Ez a koncepció csaknem két éve született meg cégünknél. Előbb a helyi vezetésnek tettünk javaslatot, majd később az akkori államtitkár, Bercsényi Botond elé terjesztettük azzal a kiegészítéssel, hogy a világkiállításba is bekapcsolódhatna térségünk a vállalkozási központ révén. Koncepciónk arra irányul, hogy ösztönözze régiónkban a vállalkozás- barát környezet kialakítását, valamint a vállalatok bejelentett csődje következtében utcára kerülő emberek munkahelygondját enyhítse. — Mi is ez a vállalkozási centrum? Technikai géppark, tőkekoncentráció, vagy a szellemi tőkének az ötvözése, összegyűjtése? — Az utóbbi. A gazdasági tapasztalatok — így a szellemi tőke — koncentrálása lenne a centrum alapja. Cégünk, mivel az új időszakban meghatározó tapasztalatokkal rendelkezik, értékes ismereteket adhat át ezen a téren. Mi segítséget tudnánk nyújtani a világbanki és az egyéb nemzetközi gazdasági szakszervezetek által finanszírozott témák megpályázására. Jó pályázatokkal lehetne nyerni, működő tőkét hozhatnánk ide. Vállalkozásbarátnak akkor minősülne a gazdasági környezet, ha képes lenne olyan vállalkozásokat idevonzani, amelyek a hiányzó új termékek, know-how-k (technikai, gyártási ismeret), licencek régiónkba való beáramlását biztosítanák. Meg kell tudnunk győzni a tőkést, hogy idejöjjön. — Miből állna a vállalkozási centum tőkéje? — A tőke — a szellemi potenciálon kívül — jelenleg az állami ingatlanokban, szanálandó vállalatokban van. Ezek a vagyonok a társadalmi átalakulás során kezelői joggal a helyi ön- kormányzatok kezébe kerülnek majd. Magyarul, nekik kell jól gazdálkodniuk ezekkel. Igaz, mindezekhez szükséges a számítógépes hálózat, a telefaxok, azaz a modern irodatechnika. Ha a feltételek együtt vannak, akkor bejön a kvalifikált tőke. — Miért szükséges ez a központ? — Ahhoz kell, hogy az erők egyesítésével kitörjön a mi északi régiónk a hátrányos gazdasági környezetéből. — Milyen „csábításokkal” lehetne idecsalogatni ja külföldi, illetve hazai tőkét? — Ha már biztosítottuk az előbb említett technikai feltételeket, és megvalósult az önkormányzatok kezelésében lévő ingatlanok vállalkozási központú hasznosítása, az lenne a csábítás a tőke számára. Hogy egy ipari folyamatba kapcsolódhatna be, azaz működő tőkeként funkcionálhatna. A vállalkozási centrum koncepciójának értéke még, hogy számol a munkanélküliek számának jelentős emelkedésével és ezért új munkahelyek teremtésében gondolkodik. de nem kft.-méretekben. hanem attól sokkal nagyobb volumenben, sokkal magasabb tőkeráfordítással. Ugyanakkor a közbiztonság számára is bizonyos garanciát jelentene ennek az elképzelésnek a keresztülvitele, ugyanis nyilvánvaló az összefüggés a munkanélküliek számának megugrása és a bűnözés növekedése között. — Mikorra tervezik a vállalkozási centrum létrehozását? — Már korábban kívánatos lett volna. Létesítésének jogi háttere, feltétele is van. Ismeretes, hogy a külföldi tőke a megfelelő garanciák hiányában nem jön, valamint a stabilizálatlan politikai helyzet sem kedvező számára. Ám remélhetőleg a helyhatósági választások után ez a kérdés megoldódik. — A világkiállítás szempontjából lenne-e szerepe ennek a centrumnak? ott — Igen, ez az elképzelésünk egyik momentuma, azonban a terv nem a világkiállítás miatt készült, háí* nem a nagyobb cél, a régió fellendítéséért. (zelei)”'
