Észak-Magyarország, 1990. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-29 / 229. szám
1990. szeptember 29., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZaG 7 „linden eladó lány készül a fonóba 77 Fonóházi történetek tanulságokkal Rövidülnek a nappalok, egvre pirosabb a nyugati égbolt. A természet örök törvénye szinte változatlanmaik 'tümá'k: ha október, az őszi esők rákényszerítik az embert, hogy enyhet adó meleg otthonba húzódjék, és hagyományaihoz igazodva múlassa az időt. Lányaink a fonóház helyett ma diszkóba készülődnek, és egyre kevesebbét tudnak az ősök életformájáról. A fonóházi tudatformáló beszélgetések helyett a tömegkommunikáció eszközei Nulladik típusú találkozások-ra invitálják fiataljain kait. Igaz, lassan fél évszázada, hogy az utolsó fonóházak ajtajai is bezáródtak, de annak falain belül megizmosodott hagyomány, mint a szellemi folklór általában, túléli a környezet tárgyi Ku'túráját. Fonóba nem jártam, de a fonóház életében járatos generációt szóra és énekszóra bírtam még idejekorán. Tették ezt előttem Istvánffy Gyula, a századelő idején, majd méltó utódja, Lajos Árpád, aki a Borsodi fonó c. munkájában ikiváló érzékkel rajzolta meg ennek a mikroközösségnek a hagyományait. Közel másfél évszázadra nyúlhatunk vissza, ha a fonóházi emlékekből szerelnénk felidézni néhány szemelvényt. Segít ebben néhány korabeli írott emlék, és a még ma is nyomon követhető szájhagyomány. Urbán Feranoné hívta fel a figyelmemet a címben szereplő dalra 1976-ban. Hadd idézzem a dal egyik strófáját: „Este van, este van, hétre jár az óra, Minden eladó lány készül a fonóba. Szegény Szűcs Maris is oda készült volna, He(i) az ég felette be nem borult volna. Beborult, beborult, be is sötétedett, Szegény Szűcs Marisra homályos este lett, Elment a fonóba, leült a lócára, Kihívja egy legény, csak egy minutára . ..” A tragédia már fölsejlik, e néhány sorból is. S midőn a nádasdi fonóházban 1937-ben énekelték a soks'trófás balladát, mit sem tudtak arról, hogy ennek legkorábbi változata, a Mezőkövesd, Tárd, Szentistván fonóházaiban született meg a XIX. sz. harmincas-negyvenes éveiben. A fonóházi történetek jelentős hányada a szerelem és a szerelemféltés témakörében mozgott; egy-egy sorstragédiát foglalt verses-dalos formába a kortársak és utódok okulására1. Benőfi Soma lelkész 1850-től Dédesbcn szolgált, majd 1873-tól Arlóban. 1853-ból származó verse, a Téli estvék a palócoknál. .. így örökíti meg a fonó életét: Az asszony csak otthon végezi a dolgát. Be a lány üllőbe viszi a sátorfát. Visz a lány magával nemcsak szöszt, guzsalyat, Hanem egyebet is a kötője alatt. Persze, hogy hír nélkül viszik, amit visznek, De anyjuk se jobb a diákné vásznánál, Behunyja a szemét az Hlyen lopásnál. Sőt tanítja azon hitben élvén, Hogy el se kél a leány, ha fonóba nem mén. S S míg kialakultak a fiatalok között a kapcsolatok, tréfás és tragikus történetei: jártak szájról szájra. Bárdos Ferenc az egvkori bótai fonóház történeteiből, nagyszülei emlékeiből még ma is fel tud idézni néhányat. Íme: „Meghalt egy fiatal lány, és a fonóbeli társai próbára akarták tennii a legényeket. Az egyik legény eskiidözött, hogy fogadásból elhozza a keresztet a temetőből, nem fél a kísértetektől. Néhány perc múlva meg is jelent a fonóházban a frissen hantolt sír fake- resz'tjével. Csodálkoztak a bátorságán, de tovább ugratták, hogy visszavinni már biztos nem meri. A legény visszaindult a temetőbe. Váltak egy fertályóráig. Semmi. Félóra múlva a társai utána mentek. A sírhant tetején találták meghalva: Igen furcsa helyzetben volt. Akkor még surcot viseltek a legények. Ezt a surcot szúrta át a fakereszttel, majd indult volna haza, de a kötőt valami feszesen tartotta. Szívszél- hűdés okozta halálát”. A fonó a népi 'színjátékszerű szokások színtere volt, ahol a lányok a legényekkel reggelig is elmulatoztak. Csernelybői, Barla Léka Lajosné (sz.: 1910.) írásbeli hagyatéka szerint így virrasztottak: „Lett aztán a nagy vendégség. Főtt a nagy fazék kukorica, a fiúk törték a mákot, és éjfélkor hozzáláttunk a nagy ünnepi gs ebédnek. Daloltunk, táncoltunk, menyasz- szonyoztunk. Verseltünk: Menyasszony, menyasszony, add ide a kezed, Nem látod többé bánatos helyedet. Nem főzöl többé kompérhaluskát, S nem bolházod ki a pendeled ráncát! Észre se vettük, hogy már szól a kakas” || És ennek kapcsán szeretném a társadalom rosszallását felsorakoztatni, amelyekben elmarasztalták a fiatalok gondtalan szórakozásait. Aríóban, a Visitalio Canonica 1769-es lejegyzésében így írtak: „A plébánosnak gondja legyen arra, hogy megszűnjék a mindkét nembeli 'ifjúság iközö® játéka ... főképpen gyakori közös éjszakai összejövetele. Ne engedje meg a táncokat”. 1882-ben a polgári sajtó is ostorozza a fonóházakat: „A fonóházak valósággal nem egyebek, mint a duhajkodás és hancúrozás búvóhelyei, az erkölcsi fentelem mocskos fészkei. Szokásban van a fonóházaknál gyakran dáridókat csapni vi- í| dám muzsikaszó mellett. Bor, spiritusz, kalács és pecsenye szükséges kellékek ilyenkor. Éhes hasisai, korgó gyomorral bolond ember táncol”. Aztán jött a hatóság, mely erélyesen tiltotta, a csendőrség pedig üldözte a falusi fonóházakat. Ennek ellenére a társas ösztön, a természetjog következtében tovább virágzott a fonóház élete megye- és országszerte. A Parasztbecsület örökszép, örökzöld melódiáinak születése idején a borsodi és gömöri falvak fonóházaiban is fonódtak örök szerelmek: a felfokozott érzelmek tragédiákhoz is vezettek. 1890-ben Oldalfalván, a Sajó völgyében a Rozsnyói Híradó szerint így játszódott le a tragédia., ha nem is akadt literátus ember, aki drámát kamyarítha- tott volna a történet köré, vagy vájtfülű zeneszerző, hogy operában örökítette vol- : na meg a történetet: „Tóth János jómódú gazdalegény otthon maradt szeretője, Kis Borbála leányzó másnak a karjaiban keresett gyógyírt bánatában, míg vőlegénye katonáskodott. Hétfőn kellett volna oltár elé lépni választottjával, de a megcsalt legény kileste, amint a fonó ban egymással évelegtek, és az ablakon keresztül jólirányzot't lövéssel úgy a legényt, mint a leányt agyonlőtte”. A lucskai fonóházban összejövetelt tartóit a falu fiatalsága szintén 1890. októberében. A tulajdonosnő indítványára a legények, mind megegyeztek abban, hogy a fonóházi összejöveteleken részt vevő, de nem szívesen látott Gvenes András csúcsom! születésű szolgalegényt nadragulyagyökérrel megitatják. Még azon este Vainyó Erzsébet megre- szelte a nadragulyát, pálinkába keverte, majd megitatta a kélsőbben odaérkező Gyemessel. A szú kikezdte azóta a gyailogrokkát és a kereskesguzsalyt; nem gyújtják meg a ff legények a szöszt a gyufával, és nem kapják föl a leesett onsót, hogy a leány csak két-három ásóikkal válthassa azt ki. || Valamennyi újkori ballada refrénje || azonban a mái fiatalokhoz ,is szól: „Fiúk. lányok énrólam tanuljatok. Tiszta szívből szeretőt ne tartsatok! Lám én Imrét tiszta szívből szerettem, Sírba is tesz engemet a szerelem!” Az idősebb nemzedék számára lis volt |§ üzenet egy másik balladában, és egyben a jövő generációt: is figyelmezteti arra, hogv a vagyon, szerintii átrétegeződés gondjainak megoldására legalább a jövőben figyeljenek az ériintettek: „Szülők, apák, szülök, anyák. halljátok. Ily esetről de sokat tanulhattok. Ha(j)a leány a legényt megszereti. Gazdagságát jó szülő nem keresi!" Mindezt pedig a Hull a zápor a váradi nagy rétre... kezdetű balladában foglalta dalba a népi alkotó képzelet Juhász Zsuzsa és Kovács Pista tragikus szerelméről. amely a nádasdi üllőben hangzott el 1910-ben. Nemesik Pál Falusi vendégfogadás Az önkormányzatok gazdasági, kulturális életének fellendítéséhez jelentősen hozzájárulhat a falusi turizmusba való aktív részvétel. A Magyar Falusi—Tanyai Vendégfogadók Szövetsége szervezi a 10 férőhely alatti szálláshelyek közvetítését, az évente megjelenő színvonalas katalógusa alapján. A szövetségen keresztül — és szabad értékesítéssel is — kiadott szobák bevétele 300 E Ft-ig adómentes. Az 1991. évi katalógus szerkesztési határideje ez év október végén jár le, addig lehetőség van a kiadható szobával rendelkezők jelentkezésére. Részletesebb információt ad a: — Szövetség Információs Irodája, Budapest V., Szabadság tér 14. Telefon: 1 1,25-916. 1360 Budapest Pf.: 6. — iMTVB Termelési és Ellátási Főosztály Miskolc, Tanácsház tér 1.; D-épület, I. emelet 19-es szoba. Jósvai- né Abádi Katalin főelőadó. Telefon: 22-011/318. Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanács V. B. Termelési és Ellátási Főosztály Hegyaljai borász dél-afrikai szüreten A tokaj-hegyaljai szőlészet-borászat méltán lett híressé a letűnt századokban, de hegyaljai borász dél-afrikai szüretre talán, még sohasem kapott megbízást. A nagy múltú magyar borvidék történetében az idén ez is megtörtént. Az egyik legjelentősebb fokföldi borfeldolgozó és nagykereskedelmi vállalat, a Distillers Corporation, ugyanis már évek óta fogad szüreti munkára és tapasztalatcserére külföldi szakmabelieket. A Dél-Afrikába szóló ösztöndíjat ez év tavaszán Müller István, a Tokaj- hegyaljai Állami Gazdaság Borkombinát borásza nyerte el, s így májustól szeptemberig négy hónapot tölthe- tett a fokföldi cég telepein. Részt vett a szüreti munkákban, hiszen amikor nálunk még csak a hajtások jelennek meg a kordonkarokon, Fokföldön már érett fürtök csüngnek a tőkéken. Dolgozott'a mustülepítő részlegben, irányította a felvásárolt termékek elkülönítését farmonként, fajtánként, minőségként, aztán szeparátort kezelt, derítéseket végzett, és a fahordós érlelőpincében, a palackos pezsgőrészlegen is dolgozott. Sok érdekes és különleges szakmai ismerettel gazdagodva, a közeli napokban érkezett haza. Tapasztalatait témacsoportonként feldolgozva, természetesen átadja a szakterülettel foglalkozó munkatársainak, és megjelenteti a borkombinát üzemi lapjában. Beszámolójában elmondotta Müller István, hogy Fokföldön 93 ezer hektár szőlőterületen 6300 farmer gazdálkodik. A legnagyobb farm 660, a legkisebb 5 hektár területű, de még az utóbbinak is saját palackozója van. Az ország hűvösebb ten- germelléki területein — öntözés nélkül — 6—12 tonna a hektáronkénti termésátlag. Ebből elsősorban minőségi borokat készítenek. A szárazföld belsejében öntözéses termesztés folyik, s 20—25 tonnás átlagot érnek el, és általában tömegborokat állítanak ebből elő, de a brandy alapanyagául szolgáló szőlőből, akár 45—50 tonnányit is szüretelnek egy- egy hektárról. A fokföldi szőlősgazdák könnyű, fajtajelleges borokat, testes vörösborokat és késői szüretelésű édesborokat készítenek. A Bor és Alkoholital Tanács szigorúan ellenőrzi a borok minőségégét. Az egyes borok sorsát a szürettől, a felvásárlástól kezdve, a palackozásig végigkíséri, és csak akkor ragasztja rá a palackokra az igazolást a fajtaazonosságról, a származási helyről, és az évjáratról, ha a termék az előírt kívánalmaknak minden tekintetben megfelel. (h. j.) Megjelent egy általános iskolásoknak szánt gyermeklap. Címében azokat a kedves iskolai gyötrődéseket, örömöket, félelmeket, izzad- ságos babrálásokat, irka-sanyargatásokat idézi, amelyek eredménye a szamárfül, a füzeten — könyvön. Névadója Tóth Mihály, a 9. Sz. Vasvári Pál Általános Iskola 8. á. osztályos tanulója ebben az első számban bemutatkozik. Ügyesen, frappánsan, felnőtteket meghazudtoló, érett humorérzékkel és biz’ isten mondom, irigylésre méltó íráskészséggel. Ha olyan gyerekek fogják írni ezt a lapot, mint Tóth Mihály 8. oszt. tan., akkor nyert ügye lesz. Ha fél kézzel írják majd, mint ahogy Tóth Misi fél szemmel céloz, akkor is. És ebben Misi hallgasson továbbra is a bátyjára, akit oly leleményesen épített bele kétszer is, bemutatkozó cikkébe. De hát nyilván Misi sem írhat egyedül egy lapot. További megjelenéséhez szükség van a többi gyerek verseire, meséire, élményeit visszaadó és közkinccsé tevő történeteire, novelláira, sőt fotóira, rajzaira is, hogy I zamái a lap valóban az tudjon lenni, amire törekszik — az általános iskolások tehetségkutatója, ismereteinek bővítője, hangulatainak bemutatója, eredményeinek népszerűsítője, pályaválasztásának segítője, érdeklődésének felkeltője és ébrentartója, úgy ahogy azt szerkesztői. Aczél Éva és Czoborczy Bence elképzelik. Elképzelik, mondom bátran, mert jól képzelik el. Jól a tervezett rovatokkal, a kilátásba helyezett tehetséggondozó alkotótáborokkal, hagyományápoló szándékaikkal a szülőket is bekapcsolni igyekvő törekvéseikkel, helyismereti vetélkedőikkel pszichológiai és orvosi-egészségügyi tanácsaikkal egyetemben. » Ezt, már mint ezt a néhány jó szót, amit írtam róla, az első szám fényesen igazolja, s aki azt őszinte érdeklődéssel kézbe veszi, nem juthat más következtetésre, mint én. Ha pedig már kézbe veszi, akkor olvassa el Tóth Mihály 8. oszt. tan. Diákszáj rovatban megjelent másik írását, a .Honfoglaltam címűt, vagy Lerch Tamás Igazi kacagás című versét. Nem fog tovább kételkedni a lap jövőjét illetően, hiszen ez a lap két tehetséget máris, indulása első percében felfedett. Lesz tehát ki írja, s a jó írásokat mindig lesz ki olvassa. Ha a Szamárfül Alapítvány (számlaszám: Budapest Bank Rt. 271—11127) megjelenését továbbra is biztosítani tudja, számosán juthatnak még olyan előkelő helyre a lap hasábjain, mint Misi, s akkor azt is biztosra veszem, hogy lesz egy lap, amelyet szamárfülesre olvasnak majd olvasói. Legyen pedig ez jó kívánság és biztató is egy másik lap szerkesztői részéről, akik maguk is évtizedek óta próbálkoznak az írással. Gyöngyösi Gábor
