Észak-Magyarország, 1990. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-28 / 228. szám

1990. szeptember 28., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Agrárszakemberek az önkormányzatért Miért vállalkozik nap­jainkban egy agrárszakem­ber a politikai közszereplés meglehetősen bizonytalan, ingoványos területére? Ezt a kérdést tettük fel Mezőkö­vesd 1. számú választóke­rülete független önkormány­zati képviselőjelöltjének, Se­be Imre mérnök-üzemgaz­dásznak, és Felsőzsolca füg­getlen, ám az SZDSZ és a Fidesz által is támogatott polgármesterjelöltjének, Fe­hér Attila agrármérnöknek. Sebe Imre: — Azért in­dulok neki a politikai, köz­életi pályának, mert az aláb­bi értékek képviseletét vál­lalom: — A polgárosodás elősegítését az iparban, de különösképpen a mezőgaz­daságban. Tizenöt éve va­gyok a mezőgazdaságban műszaki irányító, meggyő­ződésem, hogy a vidék fel- emelkedése felé az ésszerű üzemméretű, farmergazdasá­gokon keresztül visz az út. kezetesebb szétválasztását vallom. Az egyházak kapják meg a demokratikus jogál­lamban őket megillető he­lyet és szerepet. Arra fogok törekedni, hogy minden téren a szak- szerűség és a hozzáértés le­gyen a vezetőkiválasztás alapja: hatalmat sem átmen­teni, sem szerezni ne lehes­sen pártpolitikai alapon. Az egészséges életmód ér­dekében támogatni kívánom a város rangjához méltó sportélet megteremtését. Akarom, hogy a rendszer- váltás egyetlen család béké­jének és nyugalmának meg­zavarásával se járhasson. Fehér Attila: — Felső­zsolca egyik polgármester­jelöltjeként — SZDSZ- és Fidesz-támogatással — ha­tározott szándékom, hogy összegyűjtsük a még fellel­hető hagyományokat. Ezek ápolása és őrzése által lé­csak úgy érhetjük el, ha kö­zösen beszéljük meg a ten­nivalóinkat. Felsőzsolca — fekvéséből adódóan — történelme so­rán mindig is sajátos hely­zetben volt. Napjainkban ezer szállal kötődik Mis- kolchoz, élvezi e kapcsoló­dás számtalan előnyét, ame­lyeket igyekeznünk kell megtartani, és úgy tovább­fejleszteni, hogy a miskolci és a felsőzsolcai önkormány­zat egyenlően élvezze elő­nyeit. Nagyobb teret kell kapnia a közművelődésnek, és a sportnak, biztosítani kell az egészséges, kulturált élet­mód, az alapvető szociális ellátás feltételeit. Természe­tes és jogos az igény a he­lyi munkalehetőségek bőví­tésére, az ellátás színvona­lának javítására, amely hangsúlyos feladatként ke­zelendő. Ugyanilyen fontos, hogy a szolgáltatások nagy részét helyi vállalkozók biz­okciót indított el. Mindkét napon 50 liter tej és 50 kilogramm kenyér jut el a megfelelő helyre. E nemes gesztus többek között a Miskolci Tejipari Vállalatnak és a Miskolci Sütőiparnak köszönhető. Kép és szöveg: Fojtán László A Magyar Máltai Szeretetszolgálat # miskolci csoportja szeptember 18-tól minden héten kedden és pénteken 10- től 11 óráig az arra rászorultaknak, mint például kevés nyugdíjból élő időseknek, nagycsaládosoknak ingyenes tej- és kenyér­Szerencsi latolgató Nem hiszek a nadrágszíj- parcellás mezőgazdasági jö­vőben: ez az élelmiszerhiá­nyon túlmenően csak a cse­lédrendszer felélesztéséhez vezethet. Az állami, és bármilyen ideológiai hatalom legkövet­A Magyar Néppárt ez év Péter-Pál napján — a Nem­zeti Parasztpárt megalaku­lásának 51. évfordulóján — tartott országos gyűlésén a Magyar Néppárt — Nem­zeti Parasztpárt név hasz­nálata mellett döntött. A Nemzeti Parasztpárt a magyar szellem legjavát gyűjtötte magába: Illyés Gyula, Németh László, Ve­res Péter, Kovács Imre, Bi- bó István és a többiek már beépültek a történelembe azóta, majd’ minden politi­kus kortársuknál tisztábban és teljesebben. Ebben az or­szágban ma sem lehet a múltat értelmezni, a jövőt tervezni úgy, hogy ez a szellemi csúcs ne legyen tá­jolási pont. Ezt a hatalmas, elvhűségre, emberi, nemzeti felelősségre kötelező szelle­mi örökséget a jelenlegi pártok között sajnálatosan már csak mi valljuk min­denestül magunkénak. A Magyar Néppárt—Nem­zeti Parasztpárt megalaku­lásától kezdve a magyar vi­dék fejlődése mellett foglalt állást. A város és vidéke szellemében úgy gondolko­dunk, hogy a városnak vi­déke, a vidéknek pedig vá­rosa van. Kölcsönös egy­másrautaltságban és egymás kölcsönös segítésében te­remtjük meg az arányos te­rületfejlesztést. Legtöbbet a falu, a pa­rasztság szenvedett a sztá­linista terror fojtogatásá- ban. Mérhetetlen pusztulás a lelkekben és a tárgyi vi­lágban egyaránt, mégis: az ország életét leginkább meghatározó termelési ág a mezőgazdaság maradt. Félő, hogy hatalmi versengések, kétes politikai szándékok csataterévé válik a falu, pa­rasztfogó jelszavak röpköd­nek, gyanúsan sok lett újab­ban annak a falunak, an­nak a parasztnak a jóakaró­ié, amelynek oly sok rossz­akarója volt. Gyanúsan sok a falut boldogító, felülről vezérelt program, még azok is gyártják, akik hírhedet- tek parasztutálatukról. Itt az ideje, hogy maga a mező- gazdaság népe vegye kezébe a sorsát, az államnak csak annyi legyen a dolga, hogy lekben mindannyian gazda­gabbak leszünk. Nem hagy­hatjuk figyelmen kívül, mennyit változott községünk. Üj utcák épültek, sokan köl­töztek ide, itt találtak ott­honra. Fontos, hogy ők is jól érezzék magukat. Ezt viselje el ezt a nagykorúso- dást. Pl. azzal is, hogy a földkérdésben ne akarjon okosabb lenni a föld népé­nél, biztosítsa tehát törvény­nyel is: minden település földjének sorsáról maguk az ott élők döntsenek, legjobb belátásuk szerint. A parancsuralom szétzúz­ta a társadalom évszázados szerkezetét, élő szöveteit, s ezzel is mindennél inkább a falut gyötörte meg. Valódi önkormányzattal az élen, újjá kell építeni az önszer­veződő kisközösségeket, a társadalmi egyesületek, pár­tok, felekezetek szakmai, érdekképviseleti tömörülések hálózatát, közbirtokosságot, gazdaköröket, olvasóköröket — újjáalakítva az élő társa­dalom mindent behálózó sejtszövetét — az alapsejt családig. A Magyar Néppárt-Nem­zeti Parasztpárt tartja ma­gát meghirdetett elvéhez: a nemzet, a nép érdekeinek mindig alárendeli a párt politikáját, érdekeit. Ezt az elvet követi az önkormány­zati választásokon is. Túl­lépve, ahol szükséges, saját pártunk keretein, azt vall­juk: az ember számítson, ne a pártállása — a tisztes­ség, a becsület, a tehetség, a rátermettség. A legkisebb falvaktól a nagyvárosokig. A Magyar Néppárt— Nemzeti Parasztpárt Megyei Elnöksége Önkormányzatot választ Bükkaranyos is. A polgár- mestori funkcióra három je­löltet állítottak: Érsok Ist- vánnét, a jelenlegi tanácsel­nököt, Kohányi Pált, az ÉMÁSZ vállalati szakszerve­zeti bizottságának titkárát, és Szabó Lóránt református lelkészt. A jelöltek bemutat­kozására falugyűlést tartot­tak. A tisztelendő úr nem is­mertetett programot. Függet­len jelöltként indul. Rövid beszédében a hit jelentősé­gét hangsúlyozta. Ahol hit van — mondta —, segítsé­gével minden elvégezhető, minden megoldható. tosítsák. Bízom benne, hogy elkép­zeléseim nem maradnak az óhajok szintjén, tudván ugyanakkor, hogy minden apró siker és eredmény csak kemény munka árán lesz elérhető. Élénk érdeklődéstől kísér­ve tartotta meg a Sárospa­taki Városi Tanács legutób­bi ülését, amelyen a tanács­tagok csaknem teljes szám­ban részt vettek, sőt a pót­tagok és meghívottak közül is sokan megjelentek. A nagy figyelemnek minden bizonnyal az a magyarázata, hogy ez volt a város utolsó tanácsülése. Az elmúlt 40 év alatt ciklusonként újabo és újabb tagok kerültek a tanácsba, de volt egy ta­nácstag: Szabó Géza, ny. postahivatali vezető, aki mind a négy évtized alatt tagja volt a testületnek. Sárospatak 1100 esztendős történetének annalesében az ülést levezető Takáts Gyula neve fog szerepelni utolsó tanácselnökként. A búcsúzó tanács ülésének napirendjén egyetlenegy téma szerepelt: Déry Zoltán osztályvezető jelentése a tanács pénzügyi tervének 1990. augusztus 31- ig történt teljesítéséről. A tanács pénzbevételei kedve­zőbbek voltak az eltelt nyolc hónap alatt az időará­nyos előirányzatnál, s a mű­ködtetés és fejlesztés pénz­ügyi mechanizmusa is fenn­akadás nélkül funkcionált. Napirenden kívül Takáts Gyula áttekintést adott a tanács legutóbbi ötéves te­vékenységéről, hangsúlyoz­va. hogy a régi szabályozá­sok és az új elvárások oly­kor-olykor ütköztek ugyan, de a nagyobb nyilvánosság Érsok Istvánná tizenhét éve tölti be ezt a funkciót. — Kicsivel kezdtük — mondja —, az óvodával. Az­tán megszüntettük az össze­vont osztályokban történő oktatást. Létrehoztunk két napközis csoportot. Nálunk heti két alkalommal felnőtt, gyermekorvosi és nőgyógyá­szati szakrendelés van. Lét­rehoztuk az idősek klubját. Korszerű ABC-nk van. Gáz­cseretelepet, ravatalozót, uta­Azok a kistermelők, aklk- • nck szántóföldi növényter­mesztését ez évben 15 szá­zalékot meghaladó aszálykár érte, 1990. október 1-jén szemé­lyesen keressék fel Miskolcon, a Megyei Mezőgazdasági Érdek­védelmi Szövetséget (Vologda u. 4„ első emelet) a kár rende­zése ügyében. sokat segített a város veze­tésében. Vállalt feladatait teljesítette a tanács, illető­leg azok egy részének meg­valósítása folyamatban van. Végrehajtotta a belterület rekonstrukcióját, megőrizve a történelmi városképet. Sa­ját és OTP-beruházásban 116 új lakást építettek, a régiek közül 64-et felújítot­tak, 37 millió forintot for­dítottak a családiházas épít­kezés támogatására. Bővítet­ték az egészségügyi ellátást, növelték az orvosok és szakrendelések számát, ve­zetékes ivóvizet kapott Ap­róhomok és Dorkó tanya la­kossága. öt év alatt tizen-, egy szoborral gazdagodott a város. A folyamatban levő építkezések közül a legna­gyobb szabású a 220 millió forintos költséggel épülő, stílusában is megnyerő kül­lemű szakmunkásképző in­tézet, amelynek munkálatai a tervezettnek megfelelő ütemben haladnak. összegezve elmondható, hogy a leköszönő tanács el­indította Sárospatakot a to­vábbfejlődés útján, s meg­bízatása lejárván, az elnök köszönetét mondott a váro­sukért önzetlenül tevékeny­kedő tanácstagoknak, és sok sikert kívánt a város törté­netében új fejezetet kezdő önkormányzati testületnek. Ennek megalakulásáig a végrehajtó bizottság viszi tovább az igazgatási ügye­ket. kát, járdákat, szolgálati la­kásokat építettünk. Van a községben egészséges ivóvíz, távhívásos telefon. Mire van, volna itt szükségünk? Építé­si telkek kialakítására, a fia­talok itthonmaradásához. A szolgáltatás fejlesztésére, a szennyvízcsatorna- és a gáz­vezeték megépítésére, a köz­rend és a közbiztonság ja­vítására, önálló orvosi körzet kialakítására. Leginkább az emberek helyben történő foglalkoztatását kell megol­Most aztán igazán nem panaszkodhatnak a szeren­csiek. A kínálat, mármint a jelöltekből igazán bőséges. Vasárnap több, mint száz pályázóból választhatják ki a leendő képviselőtestület 19 tagját. Széles a pártok skálája is: a zöldek mozgal­mától a szociáldemokrata tömörülésig mindenki meg­találhatja a számára leg­szimpatikusabb közösséget. A kérdés már csak annyi, mikor, melyik fordulóban szerzik meg a jelöltek a megválasztáshoz szükséges voksokat, s mikor kezdheti meg működését a település boldogítására hivatott hely­hatóság. Szerencsen úgy tartják, az első fordulóban érvényes lesz a szavazás, de nem lesz eredményes, azaz a választópolgárok negyven százaléka az urnákhoz járul ugyan, de a szavazatok még nem döntik el a jelöltek sorsát. Ha feláll a helyhatóság, a legelső és legfontosabb kér­dés lesz, ki legyen a tele­pülés első embere, ki fog­lalhatja el a polgármesteri bársonyszéket. Szerdán, ko­ra délután találkoztunk a szerencsi pártok, szervezetek képviselőivel, s az első pil­lantásra úgy látszott, hogy a jelenlegi tanácselnöknek, Magda Gábornak nyert ügye van. A helyi Zöld Párttól Géczi István, a kisgazdáktól Vakter Béla, a szocialisták­tól Nyitrai Tibor, a Bocskai István Társaságtól Kopp Lászlóné egyaránt elmondta, a mostani tanácselnök mun­kájával, közéleti szereplésé­vel elégedettek, s vélemé­nyük szerint a polgármeste­ri székben is képes lenne a bizonyításra. A szociálde­mokraták képviselője, Bíró István már nem kötelezte dani. Nagyon aggódom — mondja Érsokné —, mert az új önkormányzat számára a gazdasági hátteret nem lá­tom biztosítottnak. Mi — a tanács — tervszerűen gazdál­kodtunk. Még egy kis tarta­lékunk is van. Ám a későb­biekben állami támogatás nélkül lehetetlen lesz az ön- kormányzat helyzete. Kohányi Pál is konkrét programmal készült a falu­gyűlésre. — Megnéztem — mondja — a falu történelmi el magát mellette, a szerve­zetnek polgármesterjelöltje még nincs. „Olyan emberre volna szükség — mondja —, akinek munkája nem egy ideológia elvein nyugszik, hanem tevékenységét csakis a település érdekeinek szol­gálatába állítja.” Braun Miklós szükségesnek tartot­ta, hogy a cikkben leírjam a következő mondatot: „mi szabad demokraták vagyunk, és nem keresünk olyan tár­saságot, illetve védőpajzsot, amely elfedi valós arcun­kat”. A helyi politika iránt érdeklődő szerencsiek tud­ják, mit jelentenek az előző szavak. Mi leírjuk, hogy ol­vasóink is értsék, a Bocs­kai István Társaság körül viták zajlanak Szerencsen. Részletekbe most nem me­hetünk bele. elegendő Le­gyen annyi: a korábbi el­lenzék, a jelenlegi kormány­zópártok az egykori kom­munisták és szimpatizánsa­ik gyülekezőhelyének tart­ják a társaságot, s még azt is nehezményezik, hogy szü­letésénél a valamikori Ha­zafias Népfront bábáskodott. A társaság természetesen ta­gadja ezt a vádat. A szabad demokraták még nem dön­töttek, meghallgatták Magda Gábort, s a másik jelöltet, dr. Szikszai Tamást is — keresik a harmadikat, a legjobbat, aki a legalkalma­sabb ember lesz a polgár- mesteri székbe. A harc éles lesz Szeren­csen is. A szerdai találkozó­ra meghívták az MDF és a KDNP képviselőit is. ök — bár idejük és energiájuk biztosan lett volna a rövid beszélgetésre — inkább tá­vol maradtak. S ez minden­képpen jelent valamit... múltját. Olvastam, hogy 750 esztendővel .ezelőtt itt 1420- an laktak, többen, mint most. Mit kellene tenni, hogy is­mét gyarapodjon — lélek- számban is — a község? A munkahelyteremtést tartom a legelső feladatnak. Szükséges az önálló orvosi körzet ki­alakítása. Foglalkozni kell a földkérdéssel. Mit tartanék fontosnak megválasztásom esetén? Nyitottabbá és köz­vetlenebbé kell tenni az új önkormányzatot. Fel kell ráz­ni a lakosságot, hogy meg­mutassuk, láttassuk: az itt élők megfelelő gazdái lakó­helyüknek. (f. 1.) Sárospatakon Tanácsülés utoljára (udvardy) Bükkaranyos - választások előtt Vali önkormányzalot és ónszeniezőöó kisközösségeket! Az arra rászorultaknak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents