Észak-Magyarország, 1990. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-27 / 227. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 1990. szeptember 27., csütörtök Pártok, jelöltek, esélyek (Folytatás az 1. oldalról) Lapunkban most a parla­menti pártok véleményét ad­juk közre az elmúlt hetek­ről. Kérdéseink a következők voltak: a választási gyűlése­ken milyen tapasztalatokat szereztek? E találkozók alap­ján mi foglalkoztatja most leginkább a közvéleményt? Mi az esélye annak, hogy a helyhatóságokba, a polgár- mesteri székbe valóban a rá­termett, és emberileg hiteles jelöltek kerüljenek? Végül arra kértük a pártok kép­viseletében megszólalókat, hogy beszéljenek a választá­si esélyekről. * Dr. Furmann- Imre, a Ma­gyar Demokrata Fórum or­szágos alelnöke: — Nagyon sok helyen megfordultam, nemcsak a megyében, az ország más részein is. Az a tapasztala­tom, hogy a közhiedelem — vagy fogalmazzuk úgy, hogy közsugalmazás ellenére —, az ország komolyan és fe­lelősségteljesen készül a helyhatósági választásokra. Ezt alátámasztják a statisz­tikai adatok, hiszen szep­tember 30-án csupán 13 he­lyen nem fognak választa­ni, mert kevesebb volt a je­lölt, mint amennyit a tör­vény megkövetel. Közel 3200 helyen viszont lesz válasz­tás. — Azt érzékeltem, hogy nem csupán a gazdasági helyzet foglalkoztatja az embereket, hanem az életük más minősége is. Sok kér­dés hangzott el az egzisz­tencia-alappal, a vállalkozá­sokat beindító hitelekkel kapcsolatban. Az emberek dolgozni, vállalkozni, keres­ni akarnak. Ha magyarul és világosan elmondjuk azt, miilyen helyzetben van az ország —, akkor azt az em­berek megértik, el is fogad­ják, néhány szélsőséges hangadó kivételével. Azt is tapasztaltam: az emberek tisztában vannak azzal, hogy egyik napról a másikra le­hetetlen eltakarítani több, mint negyven év romjait. Értik és tudják az embe­rek, hogy cselekvő részvéte­lük nélkül, Magyarországon demokráciáról még csak be­szélni se lehet. Az emberek bele akarnak szólni saját sorsuk alakításába. Ez ad ma garanciát arra, hogy a politika nem lehet többé ebben az országban néhány ember kiváltsága. Annak nyilvánosnak, a közösség ál­tal kontrolláltnak kell len­ni. — A Magyar Demokrata Fórum már a parlamenti vá­lasztások során — a mosta­ni választások előtt pedig méginkább —, abból az alapelvből indult ki, hogy csak ott és csak azokban a körzetekben indít jelöltet, ahol megfelelő szakmai és emberi rátermettséggel bíró embert tud állítani. Ha te­hát most indítottunk jelöl­tet, őt bízvást és nyugodt lelkiismerettel ajánlhatjuk a választóknak. — A nyilvánosságra ke­rült statisztikai adatok és felmérések alapján úgy vé­lem, hogy a Magyar Demok­rata Fórumot olyan ko­mornak és felelősségteljes­nek tartják az emberek, amelyre a nehézségek elle­nére is liehet számítani. Úgy gondolom, hogy a kormány­zásban résztvevő pártok győzelme megismétlődik a helyhatósági választásokon. Egy nagy veszélyre hívnám fel a figyelmet; ez pedig a függetlenek aránya. Nem agitálnék pártpolitika mel­lett, de meg kell jegyeznem, hogy nagyon sok, magát függetlennek „eladó” jelölt — korántsem független. A választók közössége vélhető­en ugyanúgy látja ezt mint én, és olyan jelöltre fog sza­vazni, aki megítélése szerint legjobban képviseli majd érdekeit. Az MDF azt mond­ja: válasszanak olyan jelöl­tet, aki a hatalmat szolgá­lattá tudja nemesíteni. Azért, hogy végre — itthon is ott­hon lehessünk. Szabó Tamas, a Szabad Demokraták Szövetsége mis­kolci szervezetének egyik ügyvivője: — A miskolci helyzetről beszélhetek, hiszen azt is­merem. Az általános tapasz­talatom az, hogy az embe­rek elégedetlenek a helyzet­tel, a kormány eddigi mű­ködésével. Egyre rosszabb körülmények között élnek, erősödik az infláció, csökken az életszínvonal. Nem látják azokat az előremutató vál­tozásokat, amelyek kivezet­nének a válságból. Általá­ban csökkent az emberek politikai érdeklődése, elegük van már belőle. Sajnos, ez bizonyos értelemben az el­lenzékre is rávetül, mert a parlamenti munkában a két oldal összemosódik a sze­mükben. — Teljes közömbösségről azért szerencsére nem be­szélhetünk. Általános kérdé­sek, gondolok itt az áremel­kedésekre, a munkanélküli­ség rémére, tehát országos gondokra, éppúgy érdeklik az embereket, mint a helyi ügyek. Itt, Miskolcon, legin­kább az örökös gond, a kör­nyezetszennyezés foglalkoz­tatja őket, s ehhez kapcso­lódva a megoldatlan belvá­rosi közlekedés. De az Avas bérkaszárnyajellege, s ki­építetlen intézményrendsze­re, vagy Tapolca gyors be­építése épp oly fontos az ottlakóknak. Megint más a probléma Diósgyőrben, a Győri kapuban és még foly­tathatnám a sort. E gondok megoldásában is igen fontos lesz — s ez egy­ben az SZDSZ álláspontja hogy ne a pártérdekeket, ha­nem az adott település ösz- sz.es lakóját szolgáló, azok érdekeit képviselő hiteles és szakértő jelöltek legyenek a polgármesterek. De hogy a választópolgárok valóban ezen értékek alapján fog­nak-e dönteni, azt előre nem tudhatjuk. Mi ennek érdekében annyit tehettünk, hogy kampányunk során a szakmai értékeket helyeztük előtérbe, s igyekeztünk el­kerülni az „ellenfeleinkkel” való kapcsolatunk elmérge­sedését, tehát úgynevezett pozitív kampányt folytat­tunk. A választásokkal kapcso­latban pedig bizakodóak va­gyunk. Részben, mert úgy érezzük, hogy programunk, jelöltjeink sokak számára elfogadhatóak, s a lakossá­got, a független, erős ön- kormányzatot szolgálják. Részben pedig azért, mert ez a választás hosszú éve­kig az utolsó lehetőség, hogy az emberek kifejezzék vé­leményüket a kormány, il­letve a kormánypártok ed­digi munkájáról. Ha a pol­gárok jelentős része az ur­nák elé járul — s erre ez­úton is buzdítani szeretnék mindenkit —, akkor jobb eredményre számíthatunk, mint a parlamenti választá­soknál. A többi párt esélye­it viszont hadd ne latolgas­sam. Ebben még sok a bi­zonytalanság, s nyilatkozzon mindenki a saját helyzeté­ről. * Demicó Sándor, a Függet­len Kisgazda-. Földmunkás- és Polgári Párt ügyvezető alelnöke: — Sajnos, elég nagy az ér­dektelenség a választópolgá­rok között. Félő, hogy már ezt a választást sem veszik komolyan. A választási gyű­léseken is gyér érdeklődést tapasztaltunk, pedig most valóban szükség lenne arra, hogy minden állampolgár el­menjen szavazni, és azokat a személyeket támogassa, akik a helyi közösségi ér­dekeket a legjobban tudják képviselni. Tapasztalatunk szerint megnövekedett az ún „független” jelöltek száma Ezek egy része valóban füg­getlen, de másik része — és ez a veszélyesebb és a meg- tévesztőbb — ilyen módon kívánja eltüntetni politikai múltját. A választási etikát nagyobb részben mindenki betartja. Előfordul, szeren­csére ritkábban, az ellenfél alaptalan besározása. — A választókat élénken foglalkoztatja, miként mű­ködnek majd az önkormány­zatok, milyen jogokat élvez­nek és tevékenységük ered­ményeként milyen változá­sok várhatók az adott kö­zösség mindennapi életében, környezetében. Sok helyen aggódnak amiatt, hogy a ta­nács üres kasszát hagy az önkormányzatokra. Előfor­dult, hogy a jelenlegi veze­tők egyes helyeken kiosztot­ták az egész évi szociális se­gélyeket. Tették ezt azért, hogy jó színben tündököl­hessenek, és elősegítsék ez­zel is saját újraválasztásu­kat. Sürgetik a földtörvény azonnali elfogadását. Az el­lenzék akadékoskodó maga­tartását bírálják. Ügy vélik, az ellenzék félt attól, hogy a földtörvény elfogadása ese­tén a Független Kisgazda- párt tábora jelentősen előre­tör. A szükséges létszámtól mindenhol több jelöltet in­dítottak. A lakosság józan ítélőképességén múlik, hogy ezek közül a legrátermettebb és a közösség érdekeit leghi­telesebben közvetítő képvise­lőkre adják-e szavazatukat, vagy megtévesztő manőve­rek áldozatai lesznek. — A kisgazdapártnak si­került kellő számban kiállí­tani arra érdemes, hiteles személyeket a polgármesteri és a képviselőjelölti posztok­ra. A kislistás jelöltek szá­ma tekintetében a megyében az első helyen állunk. Bí­zunk abban, hogy a koalíci­ós pártok, ezen belül főleg a Független Kisgazdapárt po­zíciója a választások ered­ményeként megerősödik, és az ellenzéki pártok fokoza­tosan lemaradnak. Elfoglal­ják így az őket megillető he­lyet. * Az MSZP országos választ­mányának tagja, Tóth Pál: — Pártunk választási gyű­léseire alapvetően jellemző az érdeklődés hiánya, ami a látogatottságban is megmu­tatkozott, valamint a nagy­fokú tájékozatlanság. Ennek több oka van: az emberek általános zavarban szenved­nek, nem értik, miért kell ismét szavazniuk. Az egymás utáni választások az embe­reket szkeptikussá tették, a pártoknak sem használt az örökös mozgás. A választó- polgárok jelentős része nem tudja, mi a tanácsok és a leendő önkormányzatok mű­ködése közötti alapvető kü­lönbség. — A választási gyűlések rámutattak arra, mi az, ami a lakosságot a leginkább fog­lalkoztatja. Saját bőrén érzi mindenki, hogy a belpoliti­ka a legégetőbb kérdés. Az általános politikai helyzet mellett evakran szóba került a nyugdíjrendszer és a gaz­daság labilis helyzete. Ve­szélyesek és felelőtlenek azok a kormánypárti tervek, ame­lyek a régi vezetők elszá­moltatására épülnek. A bűn­bakok keresése és indulatok szítása végső esetben elha­talmasodhat a lényegi kérdé­sek felett. Az érdeklődés középpontjában a jövőtérin­tő teendők állnak, így a he­lyi önkormányzatok működé­se, a rendszerváltás kitelje­sedése. A helyi problémák kisebb súllyal szerepelnek a napirenden. — A város legsúlyosabb problémáinak — lakbér meg­állapítása, helyi adók nagy­sága, közműfejlesztés — meg­oldása természetesen szak­mai ismerettel rendelkező embereket igényel. A polgár- mesteri székbe mindenek­előtt jó menedzser kell, aki növelni tudja a város bevé­teleit, s kellően megalapozza annak hitelét. Legyen a pol­gármester diplomata, aki színvonalasan képviseli a vá­roslakók érdekeit. A város arculatát életképes ötletek­kel, elképzelésekkel formálja. — Példátlan a bizonyta­lanság az esélyek latolgatá­sában is. Június elején a la­pokban közölt felmérés óta sok változás történt. A la­kosság megszokta már. hogy negyven év alatt, minden ügyes-bajos dolgával a taná­csi hivatalhoz fordult segít­ségért. Most ugyanezt vár­ják a helyi önkormányza­toktól is. A vasárnapi vá­lasztás jó alkalom arra. hogy a kormánypárt igazolja nép­szerűségét. az ellenzék pedig felmérje saját erőit. * Kobold Tamás, a Keresz­ténydemokrata Néppárt ügy­vezető titkára: — Az országgyűlési vá­lasztásokhoz képest oldódott az emberekben a félelemér­zet, bár még tapasztalható. Nem mernek nyíltan állást foglalni, ami nem azt jelen­ti, hogv a választáskor ott­hon maradnak. A tudatos fé'elemkeltés jellemzi a je­lenleg még hatalmon levő­ket. Ennek köszönhető az emberek közömbö'séee is. Akik a választási gyűlések­re eljönnek, azok akarja« lelkesen akarják a változá­sokat. Miniszter a Napzárta vallatószékében Semmi pénzért nem len­it nék most miniszter. Sem- milyen. Pe ha már minisz- 1 tér lennék, messze elke­rülném a Szabadság tér 17- !§ et, különösen Napzúrta idején. Amivel egyáltalán §§ nem azt akarom mondani, hogy nem tetszik ez a mű- sor. Vannak napok, ami­kor csak késő éjszaka ülök a képernyő elé, hogy meg­nézzem a soros vallatást. Oly sok rosszat mondanak mostanában a sajtóról, a tévéről is —, s éppen a V: kormány tagjai. Mit nem adtunk volna akár két éve |: Is, ha így tetemre lehetett Ét volna hívni minisztereket, 1 vezetőket?! Még ma is ér­dekelne, hogy mit mond Havasi Ferenc, vagy Foek Jenő a bányák állapotáról, sorsáról, az eocénprogram- I! ról stb., stb. Most viszont az a hely­zet, hogy megértem, sőt együtt érzek Andrásfalvy || Bertalannal, de a diákok- Ü ka! is, s akkor még nem szóltam az egyetemisták, f főiskolások szüleiről. Mert a témához több minőság­ii ben is hozzá tudok szólni Annak idején, mini böl­csészhallgató állandóan éhes (és 50 kg) voltam. Apám (egyetlen) fizetésé­ből hárman voltunk, egy­szerre egyetemisták. Még ma sem tudom felfogni, ' hogyan csinálták ezt a szüléink. Ügy, hogy anyánk mosást vállalt, mint Jó­zsef Áronné, s mi is vál­laltunk mindenféle mun­kát. Megalázó volt a sze­génységünk, s annál elvi­selhetetlenebb, hogy köz­ben lelkesedni „illett”. Nem rám tartozik megítélni, hogy milyen értelmiségivé váltunk. Meglehetősen gyarlóvá, gyengén „el- eresztettekké”. A mai apák-anyák generációjáról beszélek, akik középkorú­ak, akik most a legnagyobb terheket viszik. Nincs ben­nem semmi nosztalgia az odahagyott évek után, de lény, hogy akkor szebb jö­vőt képzeltünk magunk­nak, a gyerekeinknek. A legkeserűbb éppen azt tu­domásul venni, hogy en­nek a csődtömegnek a „ter­melésében” már mi is jócs­kán részt vettünk. Ámbá­tor? Nem tudom mennyit kell magamra vállalnom ebből a húszmilliárdos ál­lamadósságból, amikor mint értelmiséginek min­dig megalázóan kis fizetés­sel szúrták ki a iszemün- ket??! összegezve, tehát azt mondhatom, hogy a Kádár-rezsim „adott” dip­lomát, de mint diplomás^ már semmibe vett. Semmi gond nem lenne a most vitatott ösztöndíjrendszer­rel. ha mi: szülők ióbban keresnénk! Mert abban is igaza van a miniszternek, hogy a diploma megszer­zésének a terhét nem vál­lalhatja csak az állam ma­gára. De ez a gondolatme­net nagyon veszélyes is! Mert azt sugallja, hogy a tanulás magánügy, holott nem az! Soha nem érjük utói Európát — és magun­kat —, ha konzerváljuk a butaságot. A tudomány és technika forradalma idején a diploma nem luxus. Sőt! A jelen gazdasági válságá­nak csak egyik oka az el­avult iparszerkezet (az „ipari múzeumok”), ennél talán súlyosabb az emberi tényező, amelyet elhanya­goltunk az elmúlt évtize­dekben. Félanalfabétn, alulképzett emberekkel nem lehet modern ipart és gazdaságot csinálni, az át- képezhetetlen ember teher önmagának, az államnak is. (Nem véletlen, hogy nyugati szomszédaink sor­ban húzzák le a sorompót a közéo-kelet-európai be­vándorlók előtt...) Ugvanakkor — emlékez­vén huszonéves magamra — a fiataloknak is igazat adok. Pontosan azért, mert minket is azzal „fizettek ki” évtizedeken át, hogy az, előttünk járó generációk nehézségeiről papoltak, si­ránkoztak. Nincs undorí­tóbb egy fiatalnak, mint a „bezzeg az én időmben” szövegelés. A múltat — mindenkor — mindenáron meg kell haladni! De hi­szen tudja azt a miniszter, sőt a miniszterelnök is (ki­fütyülték Szegeden ...), hogy a legjobb befektetés az emberi, a tanulás-taní­tás. Egy olyan országnak, amely csak 3 százalékot tud oktatásra, művelődésre fordítani a nemzeti jöve­delméből, egyszerűen nincs esélye! (Japán, Dél-Korea 20 százalékot fordít rá.) Még, ha elismerjük is, hogy a csődtömeget örö­költük, ezt a hólabdát nem szabad tovább görgetni, mert lavinává bőszül. Ha most lennék egyetemista — talán én is tüntetnék. Mi még nem mertünk, pe­dig lett volna miért. Végezetül egy megjegy­zés a demokráciáról, mert van azért a rosszban vala­mi jó is. Hatalmas erő a nyilvánosság. Nem kell mindig igazat adni az el­lenzéknek, de jó tudni, hogy van, már lehet. Hogy a holnap értelmisége már nem nyúlszívű alattvaló­ként éli meg a létét, de fó­rumokat kereshet és talál­hat, ahol hallathatja sza­vát, képviselheti érdekeit. Ez lehet garancia arra, hogy az unokáink már nem. abban nőnek föl, amiben mi... ho — A választópolgárokat leginkább saját egzisztenciá­juk alakulása foglalkoztat­ja. Az új demokratikus rend építése során nagyon zava­ros a helyzet, az életszínvo­nal romlik, ami a negyven éven keresztül folytatott „helyes” társadalmi és gaz­dasági politikának köszön­hető. Ezzel a ténnyel na­gyon nehezen tudnak szem­benézni, de a demokrácia fe­lé vezető úthoz ez is hozzá­tartozik. Ennek ellenére úgy tapasztaltam, az emberek ké­szek meghozni egyéni áldo­zatukat annak érdekében, hogy elérhető közelségbe ke­rüljön a jóléti társadalom. — Az országgyűlési válasz­tások óta pártunk iránti szimpátia jelentősen megno- vekedett a megyében. En­nek az az oka, hogy ez a mozgalom mindig reális ala­pokon állt, nem ígérgettünk soha. Határozott, az embe­rek számára elfogadható el­képzeléseink vannak azon problémák kezelésére, ame­lyek az egész magyar társa­dalmat foglalkoztatják. A személyeskedés mindig távol állt tőlünk, kampányunkban arra törekedtünk, hogy a kereszténydemokrácia célki­tűzéseit, programját ismer­jék meg az emberek. A 9,32 százalékos ország- gyűlési választási eredmény után 15 százalék szavazat nagyon jó lenne számunkra. A részvételi arányról any- ny.it: bízom a társadalom bölcsességében, hogy felis­merik azt, ez a választás a demokrácia felé vezető úton legalább olyan fontos, ha nem fontosabb, mint az or­szággyűlési képviselőválasz­tás, hiszen itt közvetlen ér­dekeikről van szó. ★ Juga György, a Fidesz megyei kampány főnöke: — Nagygyűléseinkre min­dig rengetegen eljönnek, ami nagy öröm számunkra, hi­szen azt jelzi, hogy nagy az. érdeklődés a pártunk iránt. S persze azt is, hogy az em­berek kíváncsiak arra, mit mond a Fidesz, mi a mi vé­leményünk. A kisebb gyű­lések — ahol képviselője­löltjeink mutatkoznak be — ugyanolyan látogatottak, mint az országgyűlési vá­lasztások előtt. — A találkozások arról győznek meg bennünket, hogy nagyon elégedetlenek az emberek. A rendszervál­tozástól várt előrelépés nem következett be, sőt egyre romlanak az életkörülmé­nyek. Ez foglalkoztatja leg­inkább őket. Persze, nem lehetett várni a kormánytól, hogy ilyen rövid idő alatt megváltoztassa az örökölt rossz gazdasági helyzetet, de az is igaz, hogy sokmindent elmulasztott, amiben léphe­tett volna. Mi éppen ezért minden gyűlésen elmondjuk, most a választáskor — ér­kezett el az az idő, hogy sa­ját életünket rendezzük, kör­nyezetünket átalakítsuk. — Ennek pedig alapvető feltétele, hogy a legmegfe­lelőbb emberek kerüljenek az önkormányzatokba. Nyíl - vánvaló, hogy indulnak a ré­gi „nomenklatúra” emberei is — különböző színekben —, de nagyon sok tehetsé­ges és rátermett szakember is. A szavazókon múlik, hogy sikerül-e kiválasztani a leg­megfelelőbbeket. Az esély megvan erre, ehhez azonban mindenkinek el kell mennie voksolni. — Pártunk nagyon jó eséllyel indul, a Közvéle­ménykutató Intézet felméré­se szerint a pártok között, második helyen állunk a népszerűségi listán. Húsz le- lepüésen van jelöltünk a megyében, s biztos, hogy mindenhol lesz is Fidesz-es önkormányzati képviselő. A városokban a Fidesz, az SZDSZ és az MDF ielöltiei a legesélyesebbek, míg vidé­ken a függetlenek is komoly arányt képviselnek. Sajnos azonban sokszor éppen a ré­gi vezetők indulnak függet­lenként.

Next

/
Thumbnails
Contents