Észak-Magyarország, 1990. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-22 / 223. szám

1990. szeptember 22., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZaG 7 Máltaiak Miskolcon „A hit védelme, s a rá­szorulók megsegítése” — így szól a máltai jelmondat. A Máltai Szeretetszolgálat a Máltai Lovagrend 900 éves hagyományain alapul. Nem arisztokratikus szervezet, hanem katolikus, világi, se­gíteni akaró emberek társu­lása. Alapelvük, hogy a leg­kisebb, de gyors segítség is jobb, mint ami elmarad. Idén júniusban alakult meg a miskolci csoport, dr. Csi­ba Gábor kezdeményezésére. — Hogyan jutott eszébe, hogy elkezdje Miskolcon a máltai munkát? — Bátyám. Csiba László néhány hónapja a debrece­ni csoport vezetője. Láttam, hogy őik milyen jól és hasz­nosan tevékenykednék, s gondoltam, ha ott meg le­hetett csinálni, miért ne lehetne Miskolcon is. — Miért fogott a munká­ba, melyek ennek belső okai? — A miértre leginkább neveltetésem adhat magyará­zatot. Nyolcán vagyunk test­vérek. Szüleim negyvenhat évvel ezelőtt kötötték házas­ságot. A ténylegesen nehéz negyvenes években, amikor semmiféle szociális támoga­tás, se gyes, de gyed nem volt. Mégis vállalták, hogy sok gyermekük szülessen. Vállalták a gyermekáldást. — S melyek a külső okok? — Miskolc az ország egyik neuralgikus pontja, s a me­gyével együtt a legveszé­lyeztetettebb góc az ország­ban. Rengeteg a gond, a baj, s a munkanélküliség mellett nagyon sok az elha­gyott, beteg öreg, az árva, a veszélyeztetett családban élő gyermék. Borzasztóan nagy gond az alkoholizmus, és a drogok használata. De a heterogén társadalmi ösz- szetétel — gondolok itt a cigányságra, lumpen elemek­re, „prolikra” is — nagy gondot okoz. amit valahogy meg kellene oldani. — A Magyar Máltai Sze­retetszolgálat Miskolci Cso­portjának terve — ha jól tudom — a volt MSZMP oktatási épületnek a meg­szerzése, s ennek keresztény szociális központtá fejleszté­se. Mondana erről valamit? — Az épület 6000- négy­zetméter hasznos alapterü­letű, többszintes, udvara, garázsa is van. Alkalmas lenne egy segélyelosztó bá­zisnak, és természetesen le­hetne mindenféle más funk­ciója is. Ehhez szeretnénk megnyerni minél több em­bert, valamennyi egyházat, az állami vezetést, jószándé­kú vállalatot, kisvállalkozót, a megyében tevékenykedő segélyszervezeteket, s a po­litikai pártok anyagi és er­kölcsi támogatását is. Az összefogás egy Miskolcon működő komplex egészség- ügyi, szociális központ meg­valósítását eredményezné, amely alapja lehetne a ba­jok megoldásának. Termé­szetesen mindehhez hatalmas pénzre, mintegy 100 millió forintra volna szükségünk. Ehhez alapítvány formájá­ban szeretnénk hozzájutni, esetleg külföldi erők bevo­násával. — Beszéljen kérem a je­lenről, a már megvalósul­tukról. — A tanács jelenlegi ve­zetői nagyon előzékenyek voltaik velünk szemben. Azonnal fogadtak, s gyor­san megoldották ingatilan- prohlémáinlkat. Nemrég ír­tuk alá a megállapodást, át­menetileg bérbe vettünk — kedvezményesen — egy volt iskolaépületet, az Árpád ut­cán. Már berendeztük az irodánkat, s egyelőre itt szeretnénk létrehozni a se­gélyelosztó központot, az in­formációs centrumot, az in­gyenkonyha hálózatot. Aján­latunk van egy kórházi ru­haneműket, lepedőket, ágy­betéteket gyártó cégtől, hogy alapanyagot adnak, rendez­zünk be egy kisüzemet, s foglalkoztassunk mozgás- sérülteket. — ön nagyon elfoglalt, hiszen szakmája szerint or­vos, baleseti sebész. Mit szólnak ehhez a munkájá­hoz kollégái? — Igyekszem úgy csinál­ni a dolgot, hogy a kollé­gák a munkámon ne na­gyon vegyék észre. Zachár Géza, a miskolci Szent Anna templom plébá­nosa elvállalta a helyi sze­retetszolgálat Jelei irányítá­sát. — Mindig falusi plébános szerettem volna lenni — mondja —, egy falunak, egy közösségnek a vezetője, irányítója a földi, ember­baráti szeretet, s az üdvös­ség útján, ötvenháromban szenteltek pappá, s tizenegy éve vagyok itt plébános. — Úgy tudom, Géza bácsi már régebben megkezdte a hehji „szeretetszolgálatot”, az idős, segítségre szoruló emberek felkutatását. — Feltűnt nékem, hogy itt nagyon sok magányos öreg van, s ezelőtt két évvel el­kezdtük megkeresni őket. Az egyházközségen belül lét­rehoztunk egy szociális cso­portot. Anyagi lehetőségeink persze nincsenek, így a munka abból áll, hogy a csoport tagjai felkeresik, meglátogatják ezeket az idő­seket, bevásárolnak nékik s egyáltalán kapcsolatot tarta­nak velük, hogy segíteni tudjanak, mikor esetenként rászorulnak. Tulajdonkép­pen a lelki igények kielégí­tésére volt inkább lehetősé­günk, ám ez is nagyon fon­tos. Most a máltaiak belé­pésével ugrásszerű llett a növekedés, s már az egész városra kiterjedően próbá­lunk dolgozni. — Hogyan kapcsolódott be a máltai szolgálat itteni munkájába? — Hát úgy csöppentem bele, mint Pilátus a crédó- ba. Csiba doktor úr keresett meg, hogy ezt és ezt szeret­né. s ehhez szükség volna egy papra. Tulajdonképpen két egyházközség is tartozik hozzám, teológiai tanfolya­mot vezetek, elég sók a munkám. Ezért kértem egy hét gondolkodási időt. Az­tán arra a következtetésre jutottam, hogy ha ezen mú­lik a miskolci szeretetszol­gálat léte, hát elvállalom. — Hányán vannak most, s milyen a tagság összeté tele? — Hetvenen lehetünk most. s ez a szám minden nap gyarapszik. Az első ősz szejövetelünkön is váralko záson felül sokan voltak. Pedig ennek még nem volt nagy reklámja. Érdekes, hogy elsősorban értelmiségi­ek csatlakoznak hozzánk. Három hetente találkozunk egy-egy rövid megbeszélés­re, ahol terveket, megoldott gondokat ismertetünk. — Csiba doktor említette a bérbevett iskolaépületet. Mi most ezzel a helyzet? — Már megszerveztük az ügyeleti szolgálatot, minden kedden és pénteken 9 és délután 5 óra között. De ide személyesen, levélben, vagy az 52-008 telefonszámon te­lefonon is eljuttathatja bár- iki a kérését, panaszát. Eze­ket felírjuk, kivizsgáljuk, s ha tudunk, segítünk. Már van jelentkező a gondnoki állásra is — egy erdélyi csa­lád. Sokan pénzt, esetleg to­lókocsit, gyógyszereket kér­nék,' ám még sajnos nem nagyon tudunk segíteni. Vannak furcsább kérések is. már régebben találkoz­tam azzal az idős asszony­nyal, aki verseket írt, s azt szerette volna, ha valaki le­gépeli. Boldog volt, miikor egyet-kettőt meghallgat­tam ... Sokszor ezekhez az idősékhez esetleg csak az egyházadóért kopogtattak be, s úgy érezhették, senki nem törődik velük. Van, aki templomba se jut el, pedig nagyon szeretne. Rajtuk is szeretnénk segíteni, elhozni őket. Néhány hónapja csak, hogy elkezdődött a máltai csoport szervezése Miskol­con, s már élő a szervezet. Bár egyelőre nagyobb a hí­rünk. mint amennyit tenni tudunk. S meglepő, hogy sokan akarnák segíteni. — Meglepő? — Igen, az. Mert mindig azt halljuk, hogy önzőek az emberek, pedig ha kell, igenis van, aki ákar és tud is segíteni. S van létjogo­sultsága városunkban a Máltai Szeretetszolgálat­nak, mert nagy az igény a segítségre. Ám szerencsére és hál’ istennek nagy a se­gíteni alkarás is. Magam sem hittem volna, hogy ilyen robbanásszerűen nő a lét­számunk .. Ügy hiszem, mindez indulásnak elég, tervnek pedig szép és hatal­mas. S talán csak Isten se­gítsége szükséges ahhoz, hogy mi is segíthessünk ... Dobos Klára Sr Mi 20 százalékkal olcsóbban kézbesítünk A SASFIÓK ÉS A HOLLÓ Magánposfa Egerben A holló, a jelkép szerint — ugye — a posta. A Sas­fiók pedig egy új „szüle­mény”; magánposta. Megala­kulásáról, a két érintett fél együttéléséről érdeklődtünk. Egerben garázshelyiségben székel a Sasfiók. Vezetője Madarasi Attila: — Július elsejétől dolgo­zik a magánpostánk. Az OTP, a bíróság, a társada­lombiztosítás ... tizenegy cég levelét kézbesítjük. Van olyan nap, amikor 5000 le­velet is kiviszünk. Tizenegy alkalmazottal dolgozunk. — Mennyiért végzik a szolgáltatásaikat? — Húsz százalékkal olcsób­ban kézbesítünk, mint pos­ta. Konkrétan: egy levelet, amely helyben 5 forint, mi 4 forintért kézbesítünk. Hogy megbízhatóak va­gyunk-e? Ügy gondolom, igen. Hét végén, szombaton, vasárnap is kivisszük a kül­deményeket, amikor nagy a dömping. — Mennyit keresnek az al­kalmazottai ? — Itt fix fizetés van, olyan 7 és 8 ezer forint nettó kö­zött mozog, Ezt ki tudják Nagy tervek a Nagytanya fogadóval Vendégfogadó a füzér- radvátnyi kastélyhoz veze­tő szép femyősoros úttal szemben. Nagytanya. Veze­tője, vagy méginkább tu­lajdonosa, Nagy György az eget kémleli, a Zempléni­hegység vonulatai felé te­kint. — Ma is jó idő lesz — mondja a Dunántúlról ér­kezett középiskolásoknak. — Bejárhatják az egész környéket. De hát van is errefelé látnivaló bőven!... Három éve működik a fogadó. Romos épületekből varázsolták vonzóvá. Itt, a Zemplén tövében, közel a Kőkapuhoz, Telkibányához, Széphalomhoz, Füzérhez, Füzérradványhoz nincs máshol szálláslehetőség, csak itt. A főztjük is ki­tűnő. — Nos, és az exkluzív szolgáltatásaink? — néz rám derűs nyugalommal a jól megtermett fogadós, — A szauna, a lovaglás, a szalonnasütés, a kocsizás, a horgászás... — De mi lesz, ha meg­valósul a radványi kastély- szálló, ha beinvesztálnák egy csúcs-turistacentrum- ba? — vetem közbe köte­kedve. Nagy vendégfogadós meg csak mosolyog. — Az nekünk is jó len­ne. Több szempontból is. Először is elébe megyünk a dolgoknak. Mór készül az út mellett az ajándékbol­tunk. Meglesz a bevezető útszakasz rendbetétele is. Terveinkben helye van egy kempingnek, S a kastély- szálló nemigen lesz ver­senyképes a mi árainkkal: mi alattuk maradunk. Így, ha ott jól is érzi majd ma­gát a külföldi, és hazai tu­rista, ide is csak átjön egy kávéra, egy sörre, egy fe­lesre. Jót sétálhat, s itt olcsón kap mindent. Ugyan­így ide várjuk a vadászo­kat is. A mi vendégeink­nek pedig exkluzív prog­ramokat dolgozunk ki. Például: elsétálnak innen 14 kilométert Telkibányára, ahol finom meleg étellel várjuk őket. Ott megnézik a múzeumot, levisszük őket a hajdani aranybányákba, közben kapnak egy üdítőt, vagy sört, majd ismét visz- szagyalogolnak ide vacso­rára. Hasonló túrákat szer­vezünk majd a füzéri vár­romhoz is. A fogadó a Nagytanya talán, egy-két éven belül valóban naggyá válhat ez a ma még Ids vállalkozás. Igazán ráférne erre a szép tájra. (nyikes) A postának kényszere van Fotó: Farkas Maya még egészíteni lottó- és to­tóárusítással. Munkájukkal kapcsolatban, az első egy­két hónap után egyre keve­sebb a reklamáció. Először problémát okozott, hogy nem a posta mellett voltunk, mert a postán kerestek ben­nünket. Odamentek volna az általunk kézbesített külde­ményért. Ahogy az idő telt, egyre több helyismerettel rendelkeztünk. A mostani elhelyezésünk, ebben a garázsban ideigle­nesnek tekinthető. Persze le­het, hogy jövőre is itt talál­kozunk, mert jól megközelít­hető. — Kérem mutatkozzon be! — Huszonkilenc éves va­gyok, testnevelés—földrajz szakos általános iskolai ta­nár. Nem tanítottam. Elő­ző munkahelyem az Eger SE volt, ahol az OB egyes ví­zilabdacsapat tagja voltam. Nős vagyok, feleségem bioló­gia—testnevelés szakos ta­nár. Két gyermekünk van. Az egri 1-es számú posta­hivatal vezetője Kállay Al­bert: — Július elejétől van is­meretem arról, hogy műkö­dik a Sasfiók. Ez a szerve­zet részben korábbi postá­sokra épül. Négy fő, aki ez­előtt postai munkát végzett, de — hát hogy mondjam —, szóval olyan munkavégzést tanúsított, hogy el kellett ta­nácsolni. Tudom a Sasfiókról, hogy kapcsolatban vannak a bí­rósággal, a távközlési üzem­mel, a társadalombiztosítási igazgatósággal, az ingatlan- kezelő vállalattal... Van ar­ról is tudomásom, hogy ke­resik állandóan az újabb le­hetőségeket. Én egyébként semmi — hogy úgy mond­jam — semmi rosszat nem próbálok a Sasfiókkal szem­ben ... sem a dolgozóink ... a megengedetten túl fogana­tosítani. Ha őneki erre van lehetősége, nem zárkózha­tunk el. — Érkeznek-e önökhöz reklamációk a Sasfiók tevé­kenységével kapcsolatban? — A Sasfiók hőskorában, úgy két hónappal ezelőtt ha az állampolgár tőlük kapott egy értesítést, egyből idesza­ladt. Jött a küldeményért. Sokan nagyon zokon vették, hogy elirányítjuk egy másik helyre. Kezdeti időben postai nyomtatványt használtak a Sasfiók feladói is. A múlt hónapban vizsgáltuk felül a díjelőlegezés feladását és lát­tam, hogy például az ingat­lankezelő vállalat egyetlen helyi kézbesítési levelet sem ad fel nálunk. Ugyanakkor tőlünk kértek volna tértive- vényt. De hát mi miért ad­junk, amikor egyetlen leve­lük sem fordul meg nálunk? — A posta anyagi hely­zetét hogyan érintette a Sas­fiók belépése? — Számításaink szerint körülbelül havi '200 ezer fo­rinttal csökkent a bevéte­lünk. Valószínű, hogy ez a Sasfióknál jelentkezik. En­nek ellensúlyozására nehéz valamit is tennünk. Azt is el kell mondani, hogy a kistelepülésekre ér­kező küldemények kevés da­rabszáma miatt nem rentábi­lis a kézbesítés. Egerben ez könnyű, ahol a lakótelepen egyetlen kilencemeletes ház­ban, amelyik hat lépcsőhá­zas, több mint 600 ember lakik. Lényegesen könnyebb itt a kézbesítés és gyorsabb. Nyilván ezért is éri meg. Ezért így egyoldalú az, hogy kimarkolom a javát, ami hasznot hoz, amiért keveset kell dolgozni. Személy sze­rint én ezért a Sasfiókot nem okolom. Ez a lehetőség adott és ezt ők kihasznál­ták. Hát így kezd együttélni Egerben a Sasfiók és a pos­ta. Azt hiszem, a két fél ál­tal elmondottak nemcsak fi­gyelmet érdemelnek. Tanul­ságosak és elgondolkodtató­ak. És nemcsak a posta dol­gozói számára. Faragó Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents