Észak-Magyarország, 1990. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-01 / 205. szám

1990. szeptember 1., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 15 Az MVSC cselgáncs szak­osztálya toborzót hirdet 1975-ben, vagy utána szüle­tett fiúk és leányok részére. Hívják és várják a fiatalo­kat a vasutas csarnokba, je­lentkezni hétfőn, szerdán és pénteken lehet, délután fél 6-tól. Az érdeklődők Szűcs Enikőt keressék. A miskolci 21-es Számú Általános Iskolában tanfo­lyam kezdődik. Ezen korra és nemre való tekintet nél­kül bárki részt vehet. A fog­lalkozásokat keddi és csü­törtöki napokon tartják, dél­után 4 és 6 óra között. Az edzéseket Markovits László vezeti. Jelentkezni a hely­színen lehet. Unják a koserű pirulákat „Ha most bentmaradimk..." A JELEK SZERINT FELFELÉ szálló ágban vannak az MVSC röplabdázói. A vasutas leányok osztályozón kiharcol­ták a legmagasabb osztályba kerülést, készülhetnék az egy hónap múlva rajtoló pontvadászatra. A szituáció bizonyára sokaknak ismerős, hiszen a zöld-fehérek az elmúlt évtized­ben „menetrendszerűen” ingáztak az NB I. és az NB II. kö­zött. Lent nekilk nem volt ellenfelük, fent pedig őik bizo­nyultak súlytalannak... A sportágat kedvelőket jogosan foglalkoztatja a kérdés: vajon ismét csak egy évig tart a boldogság? A témát jártuk körül, különös figyelmet fordít­va arra a korántsem elhanyagolható tényezőre: mintha új és friss szelek fújdogálnának a Csokonai úti teremben. A feljutásnak mindenki örült, ám a felkészülés kezdete­kor robbant a bomba: Szlovák Aurél bejelentette, hogy nem vállalja tovább az edzések irányítását. Fáradtságra hivatko­zott, s az egyesületet irányítóknak; ezt el kellett fogadniuk, mert visszapillantva ,az elmúlt évtizedekre, az örökös „lifte­zés” kellő okot szolgáltatott az idegek lazulására. Szlovák tehát kiszállt a ringből, de jó lenne hasznosítani tapasztala­tát, tudását, búcsúja bizonyára nem végleges. AZ UTÓDKERESÉS GYORSAN MEGOLDÓDOTT, vég­tére „kéznél volt” Novák Gyula, aki évek óta biztosította a felnőttgárda utánpótlását. A testnevelő tanár a Kilián György Gimnáziumban válogatta ki a röplabdázásra ter­mett lányokat, s a mostani MVSC alapjait is ő vetette meg. [Slovak azt mondja: a kihívást azért fogadta el, mert fele­lőtlenségnek tartotta volna, ha hátat fordít saját csemetéi­nek. Igent mondott, s tette ezt annak ellenére, hogy alapos vérveszteséget szenvedett a társaság. Szabó Évát Nyíregyhá­zára vették fel, Juhász Juditot pedig Egerbe, ráadásul Bu- kodiné leállást jelentett be. A csapatkapitányt semmiképpen nem szeretnek elveszíteni, így vele javában tárgyalnak, so­kat segíthetne a fiataloknak. ÁTIGAZOLÁSOK NÉLKÜL alig van remény a megka­paszkodásra. Nagyon jól tudják ezt Novákék, így ebbe az irányba mozognak. A sürgölődésnek annyi az eredménye, hogy valószínűleg Miskolcon folytatja Kalóczkai Rita (a BSÉ csapatából igazol ide), a mezőkövesdi Üjvári Edit és a debreceni Beke Ilona (korábban IBV-válagotott volt, de egy makacs sérülés miatt sokat kihagyott). Szó van arról, hogy „beszáll” hozzájuk a másik debreceni, Baloghné, aki lendít­hetne a csapatjátékon. A múltról annyit jegyez meg a szak­vezető, hogy saját erőkkel valahol mindig a két osztály kö­zött helyezkedtek el. A második vonalban lejátszott mérkő­zések nem késztették őket igazán erőkifejtésre, az NB I-ben pedig sokkal jobb lehetőségekkel rendelkező vetélytársak- naik már ők nem tudtak partnerei lenni. Novák azt mondja: amennyiben bejönnek az erősítési elképzelések, reális az esély a bentmaradás kiharcolására, ha viszont nem, akkor minden bizonnyal a pofozógép szerepe vár rájuk . .. KIKET KELLENE megelőzni? Nos, az ellenfelék közül a Kőbányai Közért, a DUTÉP SC és a Lehel SC jelent vehető akadályt, de a Közgazdasági Egyetem és a Szolnok sincs tőlük elérhetetlen messzeségben. A vasutasok mellett szól a rendkívül fiatal, húsz év alatti (!) átlagéletkor. A lendület, a hév, az elszántság nagy tettekre sarkallhatja az együttest, igaz, a tapasztalatlanság a mérleg másik serpenyőjében ta­lálható. Novák a buktatókkal együtt mégis inkább a fiatalok pártján áll, úgy véli, ők igazán formálhatók, alakíthatók és egy-egy mérkőzésen belül mindenre képesek. Arra is, hogy fordítsanak vesztes helyzetből. Hogyan tudnák felnőni a fel­adatokhoz? Nos, az edző optimális gyorsítást akar elérni és igényli a dinamikus mezőnymunkát. Minden ezen múlik! Nem vállalja fel az álló röplabdázást, ésszerűen kockáztat, noha tudja, ebben nagyobb a vesztés veszélye, nagyobb a hibalehetőség. AZ M'VSC-NEK ELSŐSORBAN a jövője tűnik megalpo- zottnak, biztatónak. A klub ugyanis három iskolára épül: a miskolci Vörösmarty Mihály, valamint az emődi általános iskolában foglalkoznak kellő alapossággal az utánpótlással, s természetesen a Kilián Gimnáziumban. A közeli napokban megállapodást kötöttek a Távhőszolgáltató Vállalattal, amely szponzorként segíti az iskolákban folyó tevékenységet, erő­sítve a bázisokat, ösztönözve a testnevelőket. A távhősök színre lépése azért fontos, mert hosszú évekre biztosított lehet a stabil piramis. A BAJNOKI RAJT szeptember 30-án lesz, amikor a Sze­gedi Diák SE látogat Miskolcra. A váltás elhúzódása miatt kissé későn kezdődött a zöld-fehérek felkészülése, de ezek­ben a napokban már felpörgetett ritmusban gyakorolnak. Heti öt foglalkozáson nyílik mód az elemék sulykolására, az ugyanakkor töprengésre késztető, hogy csak az első bajnoki találkozón tudják lemérni, mit érnek? Tornán ugyanis nem vesznék részt, pedig az ellenfelek feltérképezésével saját dolgukat könnyíthették volna. A nyitányig egy hónap áll rendelkezésükre, hogy elérjék az optimális formát, s felvér­tezve lépjenek a küzdőtérre. Azt ugyanis senki nem .szeret­né az MVSC háza táján, a szakosztályban, de a város röp­labdázást kedvelő szurkolói körében sem, ha az elkövetke­zendő menetelés során ismét csak a keserű pirula jutna a miskolci leányoknak. Doros László Evezős VB Öttagú magyar küldöttség Immár csaknem végleges­nek tekinthető, hogy öttagú miniküldöttség képviseli a magyar színeket október vé­gén, november elején Tas- mániában, a Barrington- tavon megrendezésre kerülő evezős világbajnokságon. Czakó Csaba, a szövetség főtitkára arról tájékoztatta az MTI munkatársát, hogy a magyarok csak két szám­ban állnak rajthoz, Sarlós Katalin az egypárevezősök­nél, a Magyar Imre, Schnei­der Henrik duó pedig a kormányos nélküli kettesek mezőnyében. Kísérőként Dá­vid Imre, a szövetség alel- nöke és Sarlós Györgyné edző utazik velük. Ezekben a hetekben Sar­lós, Magyar és Schneider a dunavarsányi edzőtáborban készül Melis Zoltán szövet­ségi kapitány irányításával. Velük együtt gyakorol a szintén vb-szereplési lehető­séget kapott Mitring Gábor, Molnár Zoltán kétpárevezős egység is, bár egyre fogy a duó esélye, hogy támogató­ra találjon. (Ismert: a szö­vetség csak a tavalyi vb- bronzérmes Sarlós költségeit állja, három egységet pedig abban az esetben indít, ha azok klubjuktól, vagy vala­milyen szponzortól elő tud­ják teremteni az utazáshoz, a hajószállításhoz és a kint­tartózkodáshoz szükséges, tekintélyes összeget. A Punk Edit, Kapocs Anikó kétpár­evezős tagjai egyesületük el­utasító válasza után meg sem próbálkoztak más meg­oldással.) A magyar csapat október 20-án utazik a világbajnok­ságra, amely 27-én kezdő­dik, s november 4-ig tart. A néhány napja útnak in­dult negyedik magyar Hima­lája expedíció tagjai minden eddiginél magasabb csúcsok meghódítására törnek. Két éve kitartóan készülnek er­re a nem mindennapi erő­próbára, hogy a dermesztő hideggel és viharokkal meg- küzdve feljussanak a 8201 méter magas Cho Oyu-ra. A tizenhat tagú hegymászó csa­pat két miskolci tagjával be­szélgettünk, még indulásuk előtt. Csikós József régi, vi­haredzett hegymászó, két al­kalommal járt a Himalájá­ban és mind a két alkalom­mal feljutott a csúcsra is. — Kezdjük a bemutatko­zással! — Eredetileg geofizikus mérnök vagyok, de néhány éve belevágtunk egy építő­ipari GMK-ba, ahol speciá­lis tudásunkat kamatoztatva hegymászó technikával újí­tunk fel épületeket. — Mint az expedíció tech­nikai vezetője, ön állította össze a felszerelést. Hogyan szállították ki? — A felszerelés nagy ré­sze, az élelmiszerekkel együtt úgy két tonna, hajón jutott ki Bombayba, s onnan Del­hibe. A magyar követségen vár bennünket, ahonnan bé­relt buszon megyünk majd tovább Katmanduba. Nepál­ban még el kell intéznünk majd néhány engedélyt, hogy tovább engedjenek. — Hogyan juttatják fel a hegyre a felszerelést? Kísér­nek-e a serpák? Lélektani felkészítés a KVSE berkeiben „Leskelődtek” a szolnokiak Orlóczki bűvöli a labdát, Kalmár egyelőre földközelben ... Va­jon terem-e babér a vegyészeknek az újonc otthonában? A labdarúgás második vo­nalában vasárnap a harma­dik forduló mérkőzéseit ren­dezik meg. A DVTK hazai környezetben fogadja a Szol­nokot, míg a Kazincbarcika az újonc Kábához utazik. Palicskó Tibornak nem volt túl sok oka idegeske­désre a szerdai Magyar Ku­pa-mérkőzésen. Együttese magabiztos játékkal szórta meg egy hatossal a Rákóczi- falvát, s került a következő körbe. A szakvezető annak is örülhetett, hogy azok a fiatalok, akik lehetőséghez jutottak, meghálálták a bi­zalmat. A vezető edző úgy ítélte meg, hogy Molnár kez­di magát hasznossá tenni; Vitelki végig játszott és ügyesen mozgott, Kisernek pedig a gólképessége érde­melt említést. — Gondot okoz a jobbhát­véd személyének megtalálá­sa, mert ezen a poszton ki­fogytunk az emberekből — jegyezte meg Palicskó. — Csizi megsérült, Bémet kiál­lították és eltiltották, s Ker­tész sincs teljesen rendben. Szerdán Szabó Zsoltot szere­peltetem. elképzelhető, hogy a szolnokiak ellen is ő kap­ja a 2-es mezt. A szakvezető arról is tá­jékoztatott, hogy a ikupa- imérkőzésen a Knotz — Sza­bó Zs., Varga, Danes, Budai — Csiba (Kuszák), Molnár, Vitelki — Tóth Gy„ Kiser, Lakatos összetételű együttes harcolta ki a továbbjutást. Mindez jelzés (is) lehet va­sárnapra ... Azt örömmel nyugtázták Diósgyőrött, hogy Leskó felgyógyult, s esetleg bevethető. — Kupamérkőzésünket megtekintette a Szolnok le­génysége és edzői is, a jelek arra utalnak, hogy igencsak komolyan készülnek elle­nünk. Ennek ellenére úgy vélem, itthon kell tartanunk mindkét pontot — latolgat­ta az esélyeket Palicskó, aki annak is hangot adott, hogy a DVTK kiegyensúlyozottsá­ga .sokat nyomhat a latban. * Nem mondhatni, hogy az elmúlt vasárnap repesett a kispadon az örömtől Varga Zoltán. A KVSE vezető ed­zője úgy gondol vissza a nyíregyháziaktól elszenvedett vereségre, mint egy rossz álomra. Magyarázat persze akad: — A mi csapatunknak az utóbbi két évben nem volt hullámvölgye, folyamatosan magas hőfokon kellett tarta­ni magunkat. Azt érzékel­tem, hogy most egyfajta idegi fáradtság jelentkezett, s ennek ittuk meg a levét. A héten éppen ezért külö­nös gondot fordítottam a lelki felkészítésre. Szeret­nénk kiköszörülni a csor­bát, mégsem mondhatom, hogy biztosan nyerünk Ká­bán. — Miért lett ennyire kis­hitű? — Nem erről van szó. So- modi László pályaedzőm megnézte ellenfelünket Ti- szavasváriban. A szerdai ku­pamérkőzésen a Kaba nyert 4-0-ra, s elsősorban az tűni szembe, mennyire veszélyes a támadójátéka. Igaz, a vé­delme sebezhető, mert akad hátul egy-két nehézkes lab­darúgó. A vezető edző szerint több játékosnál (Búza, Balogh és Kondás nevét említette) erőnlétbeli hiányosságok mu­tatkoztak, az eddig nyújtott teljesítménytől sokkal többre van szükség. Igyekezett a fejekben rendet teremteni, talán ennek is köszönhető, hogy Salgótarjánban simán vették a kupaákadályt. A héten Asszony, Kondás és Deszatnik bajlódtak sérülés­sel, s nem volt teljesen rendben Szamosi sem. A mérkőzések vasárnap délután fél 5-kor kezdőd­nek. * Teljes fordulót rendeznek a labdarúgás első vonalá­ban is. A párosítás: Vasas— Váci Izzó, Debrecen—Fe­rencváros, Pécsi MSC—Bp. Volán, Tatabánya—Üjpesti Dózsa. Bp. Honvéd—Rába ETO, MTK-VM—Videotcm- Waltham, Siófok—Veszpré­mi SE, Szeged SC—Békés­csaba. Útban a Himalája felé A Tibeti-fennsíkon, egy Tingri nevű faluban gyüle­kezünk. Ez Lhassza és Kat­mandu között fekszik, egy poros földút mellett, ami az ottani viszonyok között or­szágúinak számít. Innen te­repjárókkal, majd jakokat bérelve jutunk fel az 5700 méter magasságban létesí­tendő előretolt alaptáborig. Innen már csak gyalog ve­zet az út. Még öt tábort ter­vezünk a csúcs felé, ezeket előre ki kell építenünk és feltöltenünk felszerelésekkel a mászás előtt. — Ügy tudom, egy film is készül az expedícióról. — Egy Amerikában élő magyar operatőr is tagja a csapatnak, s az ottani ma­gyarok anyagi támogatásával készül majd a film, egy kü­lönleges hegymászó egyéni­ségről, Szendrő Szabolcsról. Szabolcs már több 7000 mé­teres csúcsot megjárt, szikla­falakat mászott, annak elle­nére, hogy térdtől műlába van. Most készül visszavo­nulni, ez lenne az utolsó mászása és nagy esélye van. hogy fel is jut. — ön miért vállalja ezt a plusz-terhelést? — A hegyek szeretete in­dított el. Nem vagyok az a típus, aki a legnehezebb sziklafalakat kedveli. A Hi­malájának, az előző nepáli utaknak csodálatos varázsa volt. Ahhoz nincs fogható. Ott megméretik mindenki. Az expedíció másik mis­kolci résztvevője, dr. Há- benczius Károly, 30 éves gyermekgyógyász. — Ügy tudom, nem ez az első komolyabb expedíció­ja... — Elég sokfelé jártam eddig, feljutottam az Alpok, a Kaukázus, az Andok leg­magasabb csúcsaira. Ez a vállalkozás azonban minden eddigitől eltér, hiszen, mint az expedíció orvosa, tizen­hat hegymászó egészségéért tartozom felelősséggel, a kül­világtól teljesen elzárva, a hegyen, minden segítség re­ménye nélkül. Szerintem ez minden korombeli, kórházi háttérhez, s a főnökei taná­csaihoz szokott fiatal orvos­nak nagy szakmai kihívást jelentene. Remélem, emellett a hegymászásra is jut majd időm. Milyen speciális problé­mák, betegségek várhatók? — Az idegen baktérium- flóra és hiányos higiéné mi­att már az utazás alatt je­lentkezhetnek visszatérő has­menések. A nagy magasság­ból adódó oxigénhiány spe­ciális kórképeket okoz, me­lyek közül legismertebb a magashegyi tüdővizenyő és agyvizenyő. Az erős napsu­gárzás bőrégéseket, időleges hóvakságot is okozhat. A sérülések, remélem elkerül­nek bennünket, ötven kiló- nyi orvosi felszerelést vi­szünk, melynek nagy részét a Borsod Megyei Vöröskereszt­től kaptuk. — Tervez-e tudományos vizsgálatokat a hegyen? — Az oxigénhiányhoz va­ló elégtelen alkalmazkodás akár halálhoz is vezethet. Olyan élettani paramétere­ket keresünk, melyekkel már a felkészülés során eldönt­hető lenne, hogyan alkal­mazkodik majd a hegymászó szervezete a hegyen. — Egy ilyen expedíció több havi távolléttel jár. Nehezen engedték el? — Miután majdnem há­rom hónapig tart az utunk, az első és legnehezebb fel­adat volt a főnökeimet meg­győzni arról, hogy nekem erre feltétlenül szükségem van. A velem egykorú kol­légák a kiesésemmel rájuk háruló többletmunkát némi élménybeszámoló kedvéért szívesen vállalják. A Gyer­mekegészségügyi Központ igazgatója, Velkey professzor pedig nagyon megértő volt ebben a kérdésben. — Hogyan köszönhetnénk el, hegymászó módra az út előtt? — Viszontlátásra ugyanitt, három hónap múlva. Fedor István i Tanfolyam és toborzó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents