Észak-Magyarország, 1990. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-15 / 217. szám

1990. szeptember 15., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Eldugott falvak látogatói... Jövedelmező vállalkozás — lesz! Ki ne szeretne főleg sza­badsága idején, madárcsi­csergésre ébredni, friss te­jet inni, civilizációs ártal­mak helyett a természet ál­dásait élvezni, otthonos környezetben élni, mozog­ni? Erre nyújt módot a több külföldi országban virág­zó, nálunk is már évtize­dekkel ezelőtt bevált, de sajnálatosan elsorvadt, fel­élesztésre érdemes falusi turizmus. Több ez, mint nosztal­giázás és romantikavágy, több, mint divatáramlat vagy kampány. Generációk élethivatása lehet, könnyen megtanulható, nemes fog­lakozás. Különösen lénye­ges ez most és a közeljö­vőben, amikor vidéken igencsak zsugorodik a mun­kahelyek száma, és főleg a nők kevesebb kenyérkereső lehetőséghez jutnak. Mun­kahelyük a falusi turiz­mus keretében adott: sa­ját házuk, kertjük, háztáji­juk, aminek kapacitása a vendéglátással a megszo­kottnál jóval hatékonyab­ban hasznosítható. Munka- és szálláshelybő­vítő előnyein túl az em­ber-, természet- és vállal­kozásbarát falusi turizmus­nak egyéb pozitívumai is vannak. Tudatosabban meg­őrződik a fennmaradásra alkalmas régi, és hozzájön a komforthoz szükséges új. Mindkettő vendégnek is, házigazdának is igénye. így rangot kap újból a jellegzetes magyar falusi építkezés: a sokszor mu­zeális értéket képviselő berendezési tárgyak tára, (például Matyóház, abaúj- szántói hercegkúti pince­sor), a vendég felnőtt- és gyermeklakók által is eset­leg szívesen elsajátítandó ház körüli teendők sora. A tájegységenkénti gasztronó­miai, saját termelésű nyersanyagokból: hagyomá­nyos szokások, foglalatos­ságok — néptánc, hímzés (■például tardi), stb, — fel­elevenítése. Ehhez járul —, illetve kell, hogy járuljon — a 20—21. század fordulójához közel a villanyvilágítás, a folyóvíz, a járda és ha­sonlók. Mert egyedi a gé- meskút, de vízcsap is kell — hangulatos szalonnát sütni, vagy bográcsban főz­ni szabad tűz fölött, de a napi ellátáshoz villany­vagy gáztűzhely is kell — nagyszerű a lovaglás, de a messziről érkezett autó nem bukdácsolhat sárban. A megfelelő körülmények megteremtése, amiben a he­lyi önkormányzatoknak nagy szerepük lesz, javára válik az egész faluképnek, a falu egész társadalmá­nak. Ahogy a vendégek meg­tanulják majd a gyümölcs­fák ismeretét (gönci .kajszi), vagy a háziállatok gondo­zását, úgy a vendéglátók­nak fel kell készülniük a vendégfogadásra, valami­lyen nyelvismerettől kezd­ve, az étkezések szakszerű felszolgálásáig. A magyar falusi ember ősidőktől ven­dégszerető, nem túl sok, nélkülözhetetlen ismeret el­sajátításával, öntevékeny­séggel, művelődéssel ez kel­lő szakmai szintre emelhe­tő. Ebben szeretne segíteni a Magyar Falusi Vendéglá­tók Szövetsége (1056 Buda­pest, Belgrád rakpart 24.), önzetlenül és lelkesen fel­karolva az ügyet. Az Or­szágos Idegenforgalmi Hi­vatal támogatásával meg­jelent, tíznyelvű bevezető­vel, címekkel és piktogra- mokkal ellátott katalógusa már 280 faluban ajánl 2000 férőhelyet. Falvaink szá­mát tekintve a perspektí­va biztató: gondoljunk egyúttal a magyar tanvák és a puszta tipikus világá­ra. (Dél-Borsodban túzok, a Bükkben muflon, példá­ul.) A falusi turizmusra vál­lalkozók jövedelme tíz ágyig és évi 300 000 forint bevételig adómentes! Pá­lyázhatnak az Idegenfor­galmi Alap kölcsöneire. új­rakezdési hitelt kaphatnak részesülhetnek az elmaradt térségek fejlesztésére szánt összegből. Világbankhitelre is számíthatunk erre a cél­ra. Budapesten lesz ez év októberében az Európai Falusi Turizmus első kong­resszusa, és a magyar szö­vetséget bízták meg a Fa­lusi Turizmus Európai Együttműködési Bizottsá­gának a megalakításával. A falusi turizmus felbe­csülhetetlen előnye embe­ri tartalma. A legközvet­lenebbül így szövődhetnek hazaiakkal és külföldiekkel barátságok, hosszú időre szóló (kapcsolatok. Mert felejthetetlen élmény üdü­léskor például az érett gyümölcs közös leszedése, befőzése — bábáskodás a kiscsikó születésénél —, együttes ' barátságos poha- razgatás a gazda legfino­mabb borával a gazda pin­céjében. Nem is kell ennél több: jó vendég és jó kínálat. Mindnyájunk egészségére! Segítik a nagycsaládosokat a HCM Rt.-oél Még mindig késik hazánk­ban a megnyugtató védelmet biztosító szociális védőháló kialakítása. Milliók kerültek az idén is olyan helyzetbe, amikor száz forintok is szá­mítanak. Közöttük vannak gyerekeiket egyedül nevelők és a nagycsaládosok, vala­mint a nyugdíjasok. Szeren­csére jó néhány borsodi— miskolci vállalatnál, intéz­ménynél ilyenkor, ősszel, is­kolakezdéskor sem feledkez­nek meg róluk. A HCM Rt. mindig is azok közé tartozott, ahol odafigyeltek a szociális és segélykérelmek intézésére, sőt, a cementgyár mindig igyekezett elébe is menni a dolgoknak. Közismert például, hogy mennyi szeretettel és gonddal pátyolgatják min­den évben nyugdíjasaikat. De ez mondható el a családosok segítéséről is. A napokban például 84, gyermekét egye­dül nevelőnek és nagycsalá­dosnak osztottak szét diffe­renciáltan 123 ezer forintot. Amire talán egynéhányan most azt mondják, nem sok, minek erről beszélni. Más­ként áll a dolog viszont, ha a 7 gyerekes cementgyári dolgozót kérdezzük, aki Bi­zony, örült a pénznek, mint ahogy mindenki más is, aki­nek jutott a szakszervezeti pénzből. —ny—s— Kováé* Cíyargy fópimvr a pyWélykfí JuiréHvö -a Mhás éveli véfép Rangot és biztos megélhetést jelentett itt dolgozni Járt itt mágnás és proletár költő is... fl Palotaszálló históriája Ó, Palotaszálló, ó Lillafü­red, a Bükk ékköve! Ez a tenyérnyi táj tele van el­lentmondással és ellentéttel. Miskolchoz tartozik, de te­rületének egy része a Bükki Nemzeti Park rezervátuma. Közvetlen telefonvonala is van, de jó tíz évvel ezelőtt itt áldozatokat szedett az árvíz. A szép, szegény, jobb sorsra érdemes Szinva, haj­dan pisztrángokat kínált. József Attila megénekelte, talán a világirodalom leg­szebb versében ezt a pata­kot. Az ellentmondások bur­jánzását jelzi, hogy a prole­tárköltő éppúgy meglakta a palotát, mint számos minisz­ter és bankár. Rendeztek itt puccos bálokat, de 1942-ben itt fogalmazódott meg egy háborúellenes nyilatkozat. Itt forgatták a Meseautó cí­mű filmet, de a Hámori-ta­von korcsolyázott Latinovits Zoltán, a Szindbád főszerep­lője is. Az idén hatvanéves Palo­taszálló története emlékezés­re csábít. Kire gondoljunk? Kit idézzünk? Menjünk sor­jában, ahogy a ló ugrik a sakktáblán. A szálló avatá­sának napján, 1930. június 7-én 621 francia, német, tö­rök, cseh, amerikai és angol rendszámú autó haladt Lil­lafüred irányába. A Csabai kapui vámnál 420 autó után rótták le a 68 filléres köve­zetvámot. Minden szobát le­foglaltak, megleltek, a kör­nyék magánlakásai is. Ti­zenötezer vendég számára főztek, s az étel másnap es­tig elfogyott. A Palotaszállót az a Lux Kálmán tervezte, akinek ne­véhez többek között a Vaj- dahunyad-vár restaurálása és a visegrádi palota feltá­rása fűződik. Bár az 1961- ben elhunyt, Ybl-díjas, a Műemlékek Országos Bizott­ságának vezető építészeként is tevékenykedett, műve egyetlen műemlékkataló­gusban sem szerepel. Az építész-közvélemény elfu­serált lovagvárként tartja számon a Mátyás-korabeli stílust utánzó épületet. A MINISZTER ÉNEKELT A sajtófogadásról így ír a Pesti Hírlap munkatársa: „A rózsaszínű pillérekkel alátá­masztott stukkómennyezet, az oldalfalak mezőin festett, színes Mátyás-kori jellegze­tes alakok, a vörösben ját­szó gumipadlózat, a sötét tölgyfaberendezés, és hozzá a vesztibülben fogadásunkra korhű ruházatban megjelenő portás és inassereg, mind a dicső múlt húrjait ütik meg lelkűnkben”. Az 1930-as avatóünnepsé­gen, a várakozással ellentét­ben, gróf Bethlen István nem vett részt. A miniszter­elnök madártávlatból, csak később látta az elkészült palotát, amikor 1930. július 7-én Miskolcon át repült Debrecenbe. A korabeli tu­dósító fanyalogva jegyzi meg, hogy „az egész debre­ceni beszédben a legérdeke­sebb az volt, hogy a minisz­terelnök repülőn ment a cí­vis metropolisba”. Bethlen bizonyíthatóan egyszer sem lakta meg a palotát, az aranybetűs emléktábla még­is hirdette elévülhetetlen ér­demeit ebben a hárommil­lió-négyszázezer pengős pa­zarlásban: „Épült őfÖméltó­sága vitéz Nagybányai Hor­thy Miklós kormányzósága alatt, gróf Bethlen István miniszterelnök és Meyer Já­nos földművelésügyi minisz­ter működése idején.” Feljegyezték, hogy Meyer miniszter elénekelte: „Kis- perjésen kinn lakom én a pusztai karámba’..a má­sodik strófát a miskolci pol­gármester fújta: „Galambok közt mehetnél a vasárnapi misére...” A helyi sajtó tudósítója már nem volt ilyen rózsás hangulatban: „Nem lehet senkinek más álláspontja, mint az, hogy — ha annak idején a temérdek pénz be­fektetését akkor, amikor az­zal sok más, súlyosan érez­hető hiányt lehetett volna eliminálni, kifogásoltuk és elleneztük is — most, ami­kor ezt az óriási áldozatot a nemzet pénzéből meghozták, Lillafüred felvirágoztatását mindenkinek érdeke propa­gálni”. A szálló szinte éven­ként változó direktorai min­dent megtettek, hogy telt ház legyen, bár az első időkben kevés volt a ven­dég, hiszen kezdetben csak a kabinetiroda engedélyével lehetett szobát kapni. Ké­sőbb mérsékelték az árakat (a legdrágább lakosztályért 16 pengőt fizetett a vendég), s nyáron horgász- és va­dászparadicsomot, télen sí- paradicsomot ígértek az ide­látogatóknak. A szálló luxu­sa és technikai berendezése a legkényesebb igényeknek is megfelelt. A toronyban berendezett stúdiót a Phi- lips-cég szállította. A hat­van kilométer huzalt igénylő fényjelző berendezéssel kü­lön lehetett hívni a pincért, a hordárt, vagy a szoba­lányt. Az apartmanokat nemcsak telefonnal szerelték feL, hanem széfekkel is. (A tűzbiztos acélkazettákat a felújítás során kiszedték a falból, s a MÉH-nek adták el, kilónként.) A szállónak saját sajtója volt, Lillafüredi Fürdőújság címmel. A színes lapocska rendszeresen közölte a ven­déglistát. 1938. júliusában például a látogatók között találjuk Dörge Frigyes bank- igazgatót, ifj. Dörge Frigyes bankigazgatót, Léber Kál­mán gyárost, Várady Elli teniszbajnoknőt, Páger Antal színművészt és nejét, Pal­mer Lórát Chichagóból, Chen-Hsi-Tangot Hong­kongból. Székely István filmrendező ezt írta a ven­dégkönyvbe: „Két film kö­zött jó pihenni Lillán”. Tú­rái Ida bejegyzése: „Reme­kül éreztem magam — saj­nos, híztam öt kilót.” Az 1938-as év nagy eseménye a kétezer vendéget vonzó Nemzeti Filmhét volt. A rendezvény lampionos csó­nakázással és tűzijátékkal zárult. ZÖLD FRAKKOM VOLT Kovács György 1935-től szolgált főpincérként a szál­lóban: — Magyar sujtásos, zöld frakkom volt. Jobban sze­rettük a külföldieket, mert a magyar arisztokraták nem voltak bőkezűek. Kedvenc vendégem a sósborszesz- és fegyvergyáros Brázay volt. A legnagyobb borravalót a francia csokoládékirálytól, Mougne-től kaptam. Az el­lenzék szemében szálka volt a palota, Veres Péter visz- szaemlékezése szerint, ha a lapok „azt írták, hogy Beth­len István gróf Lillafüredre utazott az őszi nagyvadászat idejére, én is elkáromkod­tam magam, mint a többi százezer: az anyjuk istenit, de jól megy nekik!” Amikor 1933 júniusában József Attilával döcögött fölfelé a kisvasút, a költő nem törődött a csodálatos panorámával. Arany Jánost olvasott, a Toldi szerelmét. A többiek ugratták. Néhány nap múlva megszületett az Oda, amelyről a költő a mindenség bírásának jogos­büszke tudatában így nyilat­kozott: „ ... a legnagyobb szerelmes vers, amit valaha is írtak.” József Attila és társai — Móricz Zsigmond, Szabó Lőrinc, Nagy Lajos, Kodolányi János, Illyés Gyula — az írótalálkozóra igyekeztek, amit az Írók Gazdasági Egyesülete, az IGE 1933. június 10-re hir­detett meg. Móricz Nép és forradalom címmel tartott — ahogy akkor aposztrofál­ták — neveztes előadást, de az egyhetes találkozót, az IGE elnökének, Pakots Györgynek váratlan halála „derékba törte”, s az egyna­posra zsugorodott. Sokan ha­zautaztak, néhányan, köztük József Attila is, maradtak. Kilenc esztendővel később tartották a második lillafü­redi írótalálkozót. Veres Pé­ter, talán elsőként az írók közül, „felvetette a katonai vereség lehetőségét is”. HRUSCSOV IS MEG LAKTA A háború alatt szovjet ha­dikórházzá lett a szálló. Az­tán a korabeli sajtó szerint: „inflációs kóborlovagok, aranyifjak és luxusautós hölgyek” tanyája lett. A hajdani házifényképész, aki mellesleg a magyarországi újpogányok főtáltosi rangját is viselte, a tiszteletdíjat törtaranyban kérte. Némi viszontagság után a szálló 1949-ben került a SZOT-hoz. A vendégkönyv híven meg­őrizte az elragadtatott be­jegyzéseket. Kovács Lajos (Budapest, Kelemen utca 11.) 1969. április 28-án ezt írta „Amikor 26 évvel ez­előtt itt jártunk, még gon­dolni sem mertünk arra, hogy ebben a gyönyörű pa­lotában, amely a mágnások üdülője volt, ilyen kellemes és szép heteket tölthetünk.” A bajai Kurcsa Géza hat költeményt írt a vendég­könyvbe. Az üdülő-palota a negyedszázad alatt mindösz- sze egyszer volt zárva, ak­kor is csak egy hétig, ami­kor Hruscsovot és kíséretét egy napra Lillafüreden lát­ták vendégül. A Palotaszálló tizenöt év­vel ezelőtt megújult, s ma is kedvenc helye a pihenni vá­gyóknak. Nem könnyű ide beutalót szerezni. Ám azt a mai vendégek közül kevesen tudják, hogy hajdan tízezer rákot telepítettek a Hámori­tóba vendégcsalogatónak, de a remek ollósok elpusztul­tak. A háború alatt bomba­biztos óvóhelyet is kínáltak, ám a ’40-es évek végén in­kább a bort bújtatták ide. A ház áll, nosztalgiák, re­mények maradtak és tűntek el. A névadó Lilla kisasz- szony emléke kísért a fák között, s a táj szerelmesei remélik, hogy többé nem lesz csöpptelen a vízesés. _ Brackó István Régi kép, régi szereplőkkel

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents