Észak-Magyarország, 1990. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-14 / 216. szám
1990. szeptember 14., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Földtörvényre várva. m m Tsz-ek: „Lenni, vagy nem lenni../' A Szikszói Állami Gazdaságban a gyepgazdálkodásnak már több évtizedes hagyománya van. Az új Welger bálázót idén üzemelték be. A legtermészetszerűbb tartás és takarmányozás legeltetéssel valósítható meg. Külön szekrényfiókot kell már kiüríteni a földdel kapcsolatos olvasói leveleknek. Ha írunk a földtörvénytervezetről, azért, ha nem írunk, akkor hallgatásunk miatt írnak olvasóink. (És akkor még nem is szóltam a különböző pártok újabb és újabb földprogramjáról, melyek már telex-papírtekercsek kilóit töltötték meg.) Az olvasó természetesen több oldalról ítéli meg a témát. Egyik olvasónk így ír: „Én egy csereháti kisközségben lakom, ahol öt község alapított egy termelőszövetkezetet. Kétszáz embert foglalkoztat és az öt községben 2000 munkaképes ember vgn. Kérdem én, a kétszáz főn feletti népnek hol lesz biztosítva a megélhetés, mikor az ipar már nem fogad munkaerőt? Ha ön szerint olyan jól állnak a téeszek, miért nem látja el megélhetéssel az öt község lakosságát? Habár, én úgy hallom, hogy majdnem minden évben ráfizetéses. Kérem, a mi kis falunk lakossága a téeszesítés előtt háromszor ennyi volt, mint most, és ez a föld adta az itteni megélhetést a népnek. Pedig ami nagyon szomorú volt: már ott állt az ellenőr a cséplőgép mérlegénél, s a paraszt már nem rendelkezett a terményével.” És levele végén a minden vállalkozónak lehetőséget biztosító privatizációt reméli az új földtörvénytől. Másik olvasónk már konkrét elképzeléseit is elmondja, mit, hogyan kellene egy valódi önkormányzattal rendelkező faluban csinálni. „Iskolakert kell, ahol a falusi fiatalokat tanítják dolgozni. öreg parasztok, tsz- nyugdíjasok is, ki, mennyi földtulajdont tud igazolni az egy holdért járó elméleti 990 kg terményt, munka nélkül megkapná. A kézi munka csak az is- tállótrágya-kihordás és -kiszórás lenne, amit egy-egy taggal kellene végezni. Semmi műtrágya vagy gyomirtó nincs használva. Az öregek munkabérbe terményt adhatnak a trágyaszórásért. A pénzügyeket a bizottság két tagja végezné a postával. csekkalapon. Iroda nincs, pénzforgalom csak egyénileg adó, javításra és üzemanyagra kell. A parasztokra lehet építeni. Én nagyon olcsó húst akarok előállítani, de ide állat kell, no meg, állatorvos.” Hivatalos, és remélhetően pártokon felüli szervezet — az Agrárkamara véleményét Mészáros Péter ügyvezető titkár mondta el: — A termőföld tulajdon- jogi rendezése csak a parasztság teljes erkölcsi és anyagi rehabilitációja mellett képzelhető el, melynek elő kell segítenie a tulajdonosi szerkezet privatizációval történő átalakítását és a termőföldek hasznosítását. A tervezet részletesebb elemzése előtt azonban meg kell említeni néhány olyan fogalmi pontatlanságot, amely a végrehajtás folyamán sok vitára adhat okot. Például a megszűnt szervezetek ne szerezhessenek tulajdonjogot csak akkor, ha a rájuk vonatkozó jogszabályok szerint újjáalakultak és működőképesek. Továbbá célszerű volna a „megművelés” és a „hasznosítás” fogalmak egyértelmű használata, mivel ezek a tervezetben gyakran összemosódnak. A mezőgazdasági alaptevékenység definíciója jelenleg szinte lehetetlen, indokolt volna — a nagyüzemi belső feszültségek elkerülése miatt is — e fogalmat az egész tervezetben mellőzni. A termőföld tulajdonának megszerzése kapcsán mindenképpen figyelembe kellene venni a jelenleg is földművelésből élő kistermelőt és vállalkozót, akik e célból tartós, hosszabb időre szóló bérleti szerződést kötöttek. Az átfogó földrendezés, földtulajdon megnyugtató, és a pénzügyi szféra részéről is kezelhető megvalósítása érdekében előzetes döntést kell hozni a megmaradó vagyontárgyak (szövetkezeti és állami) működtetéséhez szükséges termőterület ügyében. Ehhez kapcsolódóan az első lépések között kell szerepelnie a különleges célú állami tulajdonú termőföldek és a hozzátartozó vagyon kijelölésének is. Hasonlóképpen a vagyontárgyakat terhelő hitelek kérdésében, ugyanis legtöbb esetben a földből származó jövedelem szolgál ezek fedezetéül. Ennek rendezése nélkül a banki szféra pénzügyileg megrendül, másrészről nem teremthető meg a világbank által 1991-es követelményként állított jelzálogrendszer sem. A tervezetben megszerezhető 15 ezer négyzetméter ' földtulajdon mind szakmai, mind gazdaságossági szempontok alapján erősen megkérdőjelezhető. A nyugat-európai mezőgazdaságban az elmúlt évtizedekben is behizonyosodott ennek alkalmatlansága. A benyújtott földigénylések kielégítésének sorrendje több ellentmondást is tartalmaz. Ha az örökösök, eredeti tulajdonosok kerülnek előtérbe, akkor másodlagos lesz a privatizáció, és előfordulhat, hogy nem minden esetben lehet az igényeket maradéktalanul kielégíteni. Ha a működőképesség biztosítása a cél, akkor a rehabilitációt kell a háttérbe szorítani. A földrendező bizottságok létrehozásánál mindenképpen elkerülendő, hogy hatóságként működjenek. Ha ugyanis a bizottságok hatóságként fognak eljárni, ez azt fogja eredményezni, hogy előbb-utóbb beépülnek az államigazgatás szervezetébe, elvesztve társadalmi jellegüket; továbbá fennáll annak veszélye is, hogy helyi hatalmak alakulnak ki az ön- kormányzatok mellett, esetleg fölött. Nem javasolható a pártok részvétele a bizottságokban sem, mivel a törvény előkészítése során a pártok az elvi alapokat már eeyszer tisztázták. A biznp ságok méltányosságot ne gyakorolhassanak, mert az további feszültségek forrása lehet. A bizottsági eljárások befejezésének elhúzódása — az eljárások esetleg évekig is eltarthatnak — és az ezzel együtt járó terhelési és elidegenítési tilalom mai ismereteink szerint meg fogja bénítani az ágazatban a működést. mivel lehetetlenné teszi a hitelek felvételét. Felvetődik a kérdés, mi lesz addig?” Tényleg, addig mi lesz? Zöldpántlikafű, csomós ebir, magyar rozsnok, nádképű csenkesz ... — ízlelgethető a „Szarvasi fűfajták” című kiadványt lapozgatva a sokféle elnevezés. Szépek ezek a növények. „Sportpályásra” nyírva is, de a bérház előtt szinte már bozótként mutat- kozók is. Ám leginkább akkor szépek, ha szarvasmarhák legelnek rajtuk. — Gyepterületeink nagy része évtizedek óta nem más, mint sivár koplaló — mondta nemrégiben a Budapesten megrendezett gyeptermesztési tanácskozáson a Földművelési Minisztérium gyepszakreferense. — Mintegy tíz évvel ezelőtt a szakminisztérium hűtlen lett a gyephez, azt a kis támogatást is megvonta, ami volt. A fűmagtermesztésben a szakmai kívánalmunk és fegyelmünk sokszor nem felel meg a világpiaci elvárásoknak. A gyepágazat alig mozdult előre a természet által szabályozott színvonaltól, bár a biológiai alapok biztosítottak. Nagyobb gonddal, akarással és alázattal nyereségessé lehet tenni az ágazatot. A biológiai alapok tehát megvannak. S ez köszönhető többek között a Szarvasi öntözési Kutatóintézetnek. Mindenkori munkatársaik jelentős szerepet töltenek be a hazai gyepkutatásban. Mint a munkájukat bemutató filmből megtudtuk, jelenlegi feladatkörükbe tartozik a fű- és gyepalkotó pillangósvirágú növények nemesítése, a vetőmagtermesztés korszerű módszereinek kutatása, a gveptermesztés és -hasznosítás, valamint az ágazat ökonómiai kérdéseinek vizsgálata. A legelőfűnél olcsóbb takarmányforrást a mai napig nem ismerünk. S ráadásul az állatok számára ez a legtermészetszerűbb tartási, takarmányozási mód. A zöldfűben található például a legkedvezőbb fehérje-, keményítőérték-arány, és még sok más előnyről is beszélnek a szakemberek. A gyepek azonban sokszor nagyon elhanyagoltak, rossz minőségűek. Pedig helyes faj- és fajtahasználattal, öntözéssel a jobb emészthetőség miatt a hasznosulás 20—30 százalékkal is növelhető. Hiszen a genotípus, a környezet, s az ápolás közösen alakítják a gyep minőségét. A hazai takarmányfüvek fajtaválasztékának 65 százaléka szarvasi nemesítés. Folytatva a munkát, már nem a mennyiségre kell koncentrálni, hiszen optimális termesztési feltételek mellett a genetikai termőképesség meghaladja a hektáronkénti 8—10 t szárazanyaghozamot. Olyan új fajták nemesítése a cél, amelyek az egységnyi biológiai termés előállításához az eddigieknél kevesebb tápanyagot és vizet használnak fel, és jobbak minőség, emészthetőség, legeltethető- ség, éghajlati és betegségekkel szembeni rezisztencia terén. Ám eredmény csak akkor lesz, ha ugyanolyan komolyan kezelik a gyepkérdést a szakemberek, mint a szántóföldi kultúrákat... (bekecs!) Az öregekért — amíg élnek Orbán Viktor: Nem lehet sumákolni (dobos) Hétvégeken a Búza téren árulnak Ismét lesz olcsó húspiac Borsodban * mm Saját baromfivágóhidat terveznek Encsen A Fidesz parlamenti frakciójának vezetője nemrégiben járt Szerencsen. A képviselő a választási gyűlés szónokaként bírálta a .kisgazdák földprogramját. Kérdezte, miért csak a parasztok kapják vissza tulajdonukat, Wismandfred, az iparosok, a bérlakástulajdono- solk miért nem? Kiemelte: tudom, milyen borzalmakon ment át a parasztság, mi sem vagyunk érzéketlenek a kisgazdák elképzelései iránt, mi azonban azt mondjuk, hogy amit ők javasolnak, az rossz, mert mindenkit kártalanítani kell, a jogegyenlőség alapján. Azonban le kell szögezni, hogy a kártalanítás nem lehet teljes, mert az országnak erre nincs elég pénze. Őszintén meg kell mondani, nem lehet sumákolni, mint ahogy a kormány teszi. Meg kell határozni, mekkora az a pénzösszeg, amit erre fordítanak, valamint az intézkedés elveit. A Fidesz szerint először az időseket kell kártalanítani pénzben, rövid időn belül, amíg élnek. Későbbre maradnának az örökösök, akiket — esetleg — kötvényekkel kártalanítanának. Majd így folytatta a szónok: — Eddig .senki nem tudta világosan megmondani, miért pont 1947-ig kell visszamenni, miért nem 1945- ig, 1938-ig? Ha már ’47-ig megyünk vissza, miért nem gondolnak a kitelepített svábokra, alkik 1947-ben nem kaphattak földet, vagy akik mint .hadifoglyok ebben az időben Szovjetunióban voltak és így őlk sem juthattak földhöz. A Kisgazdapárt földprogramjának elfogadása és megvalósítása azt is jelentené, hogy végérvényesen kettévágnák a parasztságot. Aki foglalkozott földdel, az tudja, hogy az 1,5 hektár nem győzheti le a 20-at. Ebből az következik, hogy kialakul majd a falvakban a kispa- íaszti meg a nagyparaszti léteg. A Fidesz szabadelvű párt, és ezért úgy gondolkodik, hogy az a helyes, ha a tehetségesebb, a szerencsésebb, az okosabb jobban él, mint akinek nincs ilyen képessége. Ez a világ rendje, természetesen korlátozásra azért szükség lesz. A probléma nem az, hogy lesznek szegényebbek, gazdagabbak, hanem az, hogy nem a tehetség, a szorgalom, a verseny kapcsán fog ez kialakulni. Nem lehet helyben hagyni, hogy az egyik kap másfél hektárt, a másik húszat, és tessék, versenyezzenek. Úgy akarják a falusi lakosságot beleengedni ebbe a versenybe, hogy előre meghatározzák a földosztással a győzteseket és veszteseket. — zelci — (Folytatás az 1. oldalról) — Említette, hogy olcsóbbak a kiskereskedelemnél. Ezt hogyan érik el? — Nagyon egyszerű. Kiiktatjuk a kereskedelmet, s máris lejjebb mehetünk az árral. Egyébként mindjárt azt is hozzátenném, hogy szeretnénk belátható időn belül saját baromfivágóhi- dat létrehozni. Ez elképzeléseink szerint. Encs mellett, vagy a város térségében lenne, s mintegy 50—60 embernek adna munkát, vagyis: munkahelyteremtő beruházás is. Megvalósítása még a bankokkal folyó tárgyalások eredményének függvénye, de mi bízunk benne, hogy végül is megkapjuk a szükséges pénzt. Ha létrejön a saját baromfivágóhíd, már arra is lesz kapacitásunk, hogy a hazai piac ellátása mellett exportra is termeljünk. . — Sokan tudják, hogy ön Kazincbarcika egyik iskolájában tanít is. Nem üt el egymástól a kettő? — Tanári, sőt más diplomákkal is rendelkezem. Először a szükség vitt rá, hogy a tanítói fizetéshez még jöjjön valami. Most már meg is szerettem azt, amit csinálok, hiszen jómagam már évek óta foglalkoztam baromfival. Azt vallom, hogy a munka sosem szégyen, bármilyen nehéz is legyen az. S mint az MDF tagja, azt is hiszem, hogy jószolgálatot is teszünk azzal, ha ebben a nehéz pénzügyi helyzetben emberek ezreinek a hivatalos ár alatt tudunk friss, vágott baromfit kínálni. (nyikes) A nádképű csenkesz és társai Gondozást várnak