Észak-Magyarország, 1990. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-13 / 215. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 5 1990. szeptember 13., csütörtök ^£kompuex KARBANTARTÓ ÉS SZOLGÁLTATÓ KFT. Szeptemberben megnyitjuk szolgáltató irodánkat Miskolcon, a Maros u. 1. sz. alatt. Vállalkozunk:- építészeti és épületgépészeti,- háztartási- és villamosgép-szerelési, -javítási,- híradástechnikai berendezés- és irodagépjavitási,- gépészeti megmunkáló,- acélszerkezeti és lakatosmunkákra. 3520 Miskolc, Pf.: 710. Telefon: 52-279, 51-707. Telex 62-242, 62-326. Telefax: 87-841 A Borsodi Iparcikk Kereskedelmi Kft. pályázatot hirdet a 222. sz. Putnok, Kossuth u. 21. sz. alatti, jövedelem­érdekeltségű bútorüzlet vezetői munkakörének betöltésére. A pályázat benyújtási határideje: szeptember 30. Az állás 1990. október 15-től tölthető be. Érdeklődni lehet: BIK Kft. Miskolc, Baross Gábor u. 13- 15., áruforgalmi és üzemeltetési osztályvezetőnél. Telefon: 38-141 (13 mellék) és 18-634. A pályázatokat bizalmasan kezeljük. Szezonban, árengedménnyel! Az Észak-magyarországi TUZÉP valamennyi telepe, 25%-kal olcsóbban kinálja, a Salgótarjáni Üveggyapot Rt. 10 kg/nv1 testsűrűségű: Emlék a katonavonatból Akik a tanácsra hallgattak Érdeklődéssel olvastam lap­jukban Horthy Miklós em­lékiratait. Az olvasottak egy régi-régi emléket elevenítet­tek fel bennem, amit sze­retnék most Önökkel és má­sokkal is megosztani. Mint tartalékos tiszt, után­pótlásként mentem ki 1,942 szeptemberében a miskolci 19. könnyű hadosztályhoz. Robogott velünk a katona­vonat a szomorú és sivár orosz pusztákon. Hárman vol­tunk a tiszti vagonban, és csendben, szótlanul bámul­tunk ki az ablakon. Stary- Oszkolhoz már közel jár­tunk, amikor egy kisállomá- son megállt a vonat, és fel­szállt hozzánk egy repülős tiszt, egy fiatal hadnagy. Be­szélgetés közben szóba ke­rült Horthy István, aki a repülős hadnaggyal egy szá­zadban teljesített katonai szolgálatot. Faggattuk, hogy hogyan zuhant le, s hogy igaz-e az a pletyka, hogy augusztus 20-án névnapot tartott, és ittasan szállt fel, mely vesztét okozta. Ezeket a hadnagy megcáfolta, s a következőket mondta el ne­künk. Külön géppel, de együtt kellett volna felszállnia a kormányzóhelyettessel. Elő­ször Horthy István szállt fel. Ö csak annyit látott, hogy gépével alacsonyan, túl me­redek szögben fordult, majd a repülő lezuhant és lángba borult. Csak a félig elégett, megszenesedett testét tudták kimenteni. Tehát nem volt igaz az a sok szóbeszéd, ami akkor­tájt országszerte hallható volt. De mi, katonák nem is hittük azokat soha. El­mondta még azt is, hogy Horthy Istvánnak ugyan­olyan elbánásban volt ré­sze, mint a többi tisztnek, semmiféle megkülönböztetés­ben nem részesült, mint kor­mányzóhelyettes. Nagyon jó baj társ és tiszttárs volt. Török Géza Miskolc Kislányom első osztályos lett az idén. Én is, mint a leg­több szülő tudomásul vettem, hogy mivel jár az iskolakez­dés. Az elkerülhetetlen kiadások mellett érthető, ha az em­ber ott spórol, ahol tud. Ezért is ért meglepetésként az MKV bérletpénztárában tapasztalt merevség. Az iskolában kaptunk iskolalátogatási igazolványt, hogy a bérletet meg tudjuk venni. Tanulóbérlctet azonban nem adtak, mivel nem tudtam felmutatni a diákigazolványt, amit az iskola csak később tud kiadni. Nem tudom megérteni, hogy miért csak diákigazolványra lehet bérletet váltani, miért nem jó az iskolalátogatási papír? Talán mert azon nincs fénykép? (Kislányom egyébként a történtekkor éppen velem volt.) Remélem, nem gondolják az MKV vezetői, hogy én, az anya fogom a diákbérletet hasznosítani? Mire jó ez a bürokratikus módszer? Érdeklődéssel várom az illetékes válaszát. Tisztelettel: Tóth Jánosné, Miskolc Se répáin, se nyuszim... A tervek szerint új ABC-tkisáruház épül a közeljövőben az ónodi piactéren. Örömhír ez egy község életében, s aligha hinnénk, hogy ellenzői lennének. Történetünk szereplői sem azok, de a „hirtelen” jött döntés villámcsapásként érte őket, mivelhogy a piactér másfajta hasznosítására — nem saját kútfejükből — jó ideig nem számítottak. Ezért lettek kár­vallottak. A történet szálai 1983-ba nyúlnak vissza, amikor is Földi Mihályné, ónodi lakos fodrászüzletet szeretett volna nyitni saját otthonában. Az akkori tanácsi vezetés javaslatára fod­rászatát a falu központjában, a piactéren állította fel. Az ajánlat — miután központi helyről volt szó —, kecsegtető­nek tűnt, így a család vállalta a jóval magasabb beruházással járó költségéket (fáház megvétele, felállítása, vízbekötés, köz­terület-használati díj...). Áldoztak erőn felül, hitelből, mert­hogy bíztak a tanácsadók szavában, hogy legalább 20 évig háborítatlanul fodrászkodhat az asszonyka. Az engedélyt ideiglenes jelleggel kapta meg Földiné, miként másik két társa, akik divatáru-, illetve virágospavilont nyitottak. A virágbolt időközben megszűnt, helyét egy ruhakészítő vet­te át. Ónod-Muhi Községi Közös Tanács V. B. szakigazgatási szerve 1990. július 25-én kelt határozatában mindhárom tu­lajdonostól visszavonta a közterület-használati engedélyt, s egyben kötelezte őket a faházak lebontására, s a terület helyreállítására, szeptember 1-jei határidővel. Mindemellett fellebbezésnek is helyt adott. A tulajdonosok ezzel éltek is, és reménykedve várták az elodázó döntést, legalább a hely- hatósági választásokig. Különösen váratlanul érte az engedély visszavonása Ugró Éva leninvárosi lakost, aki ez év tavaszán vásárolta meg előző tulajdonosától a divatárus-pavilont, hasonló tevékeny­ség folytatására, újrakezdési kölcsönből. A két gyermekét egyedül nevelő fiatalasszonynak a tanács május 7-én vállal­kozói igazolványt, 10-én közterület-használatbavételi enge­délyt adott ki. Ugró Éva üzletét június 15-i megnyitása előtt felújíttatta, majd áruval feltöltötte. Tisztában volt ő is az­zal, hogy hosszú távlatokban nem gondolkodhat, de arra végképp nem számított, hogy alig másfél hónapos működés után lehúzatják vele (is) a rolót. Igaz, máshol, másik terü­letet ajánlottak fel számára, de ez az eladósodott asszony­kának csekélyke vigasz volt, hiszen újabb költségekbe — bontás, költözködés — kellett vernie magát. Látszólag minden jogszerűen történt. S az indok — a köz­érdekre hivatkozás — is meggyőző érv a hatóság részéről. Mégsem tartjuk korrektnek a hivatal diktálta játékszabá­lyokat. Merthogy: miért adtak ki engedélyt májusban, még­ha az a visszavonásig is szólt? Abban bezzeg előrelátó volt a szakigazgatási szerv, hogy a kártérítési igény lehetőségét kizárta. Szóban állítólag óva intették Ugró Évát, de az épí­tési tervről a kiadott engedélyben nem volt szó. Földiék vi­szont a hét évvel ezelőtt adott szóban bíztak, s úgyszintén kárvallottak lettek. S ami a legelgondolkodtatóbb: miért nem kaptak időben választ az érintettek fellebbezésükre? Ők ugyanis csak szeptember 3-án értesültek ügyük elbírá­lásáról, mellyel egyidejűleg azonnali bontást rendelt el a hatóság, s a késedelemért kirótt 5000 forint pénzbírságot. De hát a késedelem kinek a rovására írható? Nincsenek már faházak a piactéren, ahol jelenleg csend és nyugalom honol, nem úgy a vállalkozók lelkében, akiket jelentős anyagi kár ért, —b—r— 50 mm, 75 mm, 100 mm, 150 mm vastagságú filctermékét 1990. szeptember 30-ig. ÉSZAK-MAGYARORSZÁGI TŰZÉP Üvegező kereskedelmi szolgáltató kft. felvesz UVEGCSISZOLÓ és ÜVEGEZŐ szakmunkásokat, valamint jó kézügyességü nődolgozókat, betanított üvegcsiszoló munkára. Bérezés megegyezés alapján. Jelentkezni lehet: Miskolc, Stromfeld Aurél 7., Martintelep, 8-17 óráig. NINCS ELÉG TELEFONJA? A TELE-CENTER MEGOLDJA! A mikroprocesszoros vezérlésű, programozható kis te­lefonközpont lehetővé teszi helyi hálózat kialakításá­val 5 db telefonkészülék kezelő nélküli üzemeltetését. Átalányáron: 65 000 Ft -j- áfa, 30 nap alatt. A telefonkészülékek igény szerint külön megvásárol­hatók. CÍM: ELEX ELEKTRONIKAI KFT. Nyíregyháza, Ungvár sétány 35. Telefon: (42) 12-713. Nem égbekiáltó jelenség panaszom. Ámbár nekem ... Miskolctapolcán, a Thaly K. u. 13. szám alatt van egy 350 négyszögölös telkem. Az­az, én csak bérlő vagyok, tulajdonosa budapesti. Kis­nyugdíjasok vagyunk felesé­gemmel, így pótlásként ül­tettünk a kertbe mindent, ami csak belefért. Tavasz- szal a szomszéd, szamármé­retű kutyája tarolta le ve­teményesünket. Ojraültet- tük. írtam a T. államhata­lom helyi szervének, hogy hivatalból figyelmeztesse az ebtulajdonost. Nem értheti­tek rá az átszervezés miatt. S újra egy szomorú dá­tum: 1990. augusztus 26-a, a szúnyogirtás napja. Csapás csapás után. Fizetek a ker­tért, sújt az aszály — per­sze erről sem az Isten, sem a párt(ok) nem tehet. És most itt a szúnyogirtás! Még hátrányosabb helyzetbe ke­rültünk: se paradicsomunk, se paprikánk, uborkánk, má­sodvetésű zöldbabunk, oda az a pár cső főzni való ku­korica ... Nyulakat is tar­tunk, de most azokat sem etethetjük (mivel?), de meg­enni se merjük őket. A ki­szórt irtószer dózisa alap­ján kiszámítottam, hogy leg­alább 70 napig. Hová fordul­jak? Bazilika kegyeihez, vagy az ABC raktárához, éjjel? Barna Béla Miskolc A bunkósbot nálunk is előkerül? Nem tudom, hogy hány embert rázott meg a már­ciusi marosvásárhelyi ese­mények primitív bunkósko- dása. De azt: hiszem abban mindannyian egyetértünk, hogy az erőszak semmilyen formában nem lehet konf­liktusok, problémák meg­oldási módja. Az erőszakra erőszakkal, bunkóra bunkó­val való reagálásra nálunk Magyarországon azt hittem, Nyomorban Ha a csenyétei cigányte­lep lakóiért imádkozni kell, akkor a hejőpapi szilvási cigánytelepen lakókért kö­nyörögni kellene az Úris­tenhez (vagy a helyi ta­nácshoz), hogy segítsen raj­tuk. A szilvási cigánytele­pen található nyomor min­den képzeletet felülmúl. A telep nyolc-kilenc putriból áll, melyben 10—15 négy­zetméteren kénytelenek él­ni az öt-hat fölsői álló csa­ládok. A faluból összehor­dott szeméttel kezdik kör­berakni a telepet, sőt, az elhullott állatok tetemei is idekerülnek. Megérkezésünkkor szo­morú, fáradt emberek vesz­nek körül. Lassan kezdődik meg a beszélgetés, hiszen nem ismernek minket. (Ta­lán még gyanúsak is va­gyunk nekik). Egy 60—70 év körüli öreg cigányasz- szony kezdi a panaszárada­tot. Nem segít itt rajtunk senki gyerekem — mondja síró hangon. — Itt csak el le­het pusztulni a bűztől, meg a kosztól. Ide hordják a dögöt, azt akarják, hogy ko­lerát kapjunk — fejezi be Egy fiatalasszony maszatos gyerekét ölében tartva pa­naszkodik: „Most hoztam ki a gyereket (három hónapos lehet) az intenzív osztály­ról, de nemsokára vi hetem vissza, mert a petróleum- szagtól (nincs bevezetve a 'telepre az áram) megint be fog fulladni.” A telepnek egy ásott kút szolgáltatja a vizet, ki tud­ja: nem fertőzött-e ... ? Hi­szen sokan arról panasz­kodnak, hogy a gyerekek­nek megy a hasuk. (Vajon van-e rendszeres vízvizsgá­lat?) A telephez vezető földút eső esetén felázik, s akkor térdig járnak az em­berek a sárban. Óhatatla­nul fogalmazódik meg az emberben a kérdés ... Va­jon a helyi vezetés tud-e arról, hogyan élnek a telep lakói? Ha tudják, miért nem próbálnak segí­teni rajtuk? Vagy úgy gon­dolják, ha körberakják sze­méttel, eltűnik a szem elől? Közeleg a helyhatósági választás. Vajon ezek az emberek kire adják a sza­vazatukat ... ? Minden bi­zonnyal arra, aki megpró­bál segíteni rajtuk. Szegedi Dezső — reméltem! — nem lesz példa. A napokban sajnos Kázsmárkon egy romániai — bihari — rendszámú gép­kocsira a hazafelé tartó te­héncsorda gulyás kísérője bunkósbotjával minden in­dok nélkül olyat sújtott, hogy a gépkocsi motorház­tetője behorpadt. Az ijedt­ségen és az anyagi káron túl, személyi sérülés sze­rencsére nem történt. De azt hiszem, ennél sokkal mélyebb sebeket okozott a gépkocsi utasainak lelkében az említett esemény meg- töirténése, átélése. Magyarország elindult a demokrácia felé vezető úton. S ehhez, a célhoz érés ér­dekében, mindannyiunknak el kell sajátítanunk a de­mokratikus gondolkodási módot es életvitelt. Falun és városon, mindenkinek egyaránt. Elgondolkodtató egyáltalán az esemény meg- történésének ténye. Manap­ság egyre inkább szüksé­günk lenne a toleráns ma­gatartásra. S az a nagyon áhított demokrácia csak ak­kor valósulhat meg. ha nem kell egymástól félnünk. Se nekünk magyar állampolgá­roknak, se külföldieknek, de még kevésbé a tőlünk évti­zedekkel ezelőtt nagyhatal­mi döntések nyomán, hatá­rainkon túl élő magyarok­nak. Lörincz Edina Összeállította: Bodnár Ildikó

Next

/
Thumbnails
Contents