Észak-Magyarország, 1990. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-25 / 199. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 6 1990. augusztus 25., szombat Miskolc első postája és postamestere 1793 között Az Észak-Magyarország július 7-ei számában dr. Szigethy Jenő tollából megjelent a „Természetvédelem és vadászat” című cikket az elején érdeklődéssel, majd élvezettel olvastam. Az írás ugyanis roppant időszerű. Engedtessék meg, hogy én, mint erdész szóljak hozzá: A természetvédelem a világ sok helyén, de hazánkban vitathatatlanul az erdészet bölcsőjében ringott. Nem véletlenül, hiszen az erdő a bioszféra legösszetettebb, legszerteágazóbb környezeti rendszere. Az erdő a környezeti terheléseket legrugalmasabban veszi fel, és a többi természeti erőforrás egyensúlyában igen sokrétűen játszik közre. Az erdő környezeti leterhelésének azonban határa van, ennek aggasztó példáját a kocsánytalan tölgyes állományok száradásában is tapasztalhatjuk szőkébb hazánkban, Észak- Magyarországon is. A hivatalos természetvédelem kezdetét 1872-ben, Észak-Amerikában létesített a világ első nemzeti parkja alapításától számítjuk. Hazánkban 1879. évi, XXXI. t. c.-től, az első erdőtörvénytől lehet számítani a magyarországi természetvédelem kezdetét. 1914-ben az Országgyűlés őszi ülésszakán tervezte előterjeszteni Kaán Károly — a nagy magyar erdészpolitikus — a II. erdőtörvényt, amely az erdőkről és a természetvédelemről rendelkezett volna. Ebben a törvénytervezetben Svájc után Európában hazánk lett volna a második, amely a nemzeti parkok létesítését tervezte a Retye- zátban és a Magas-Tátrá- ban. Sajnos, közbeszólt az I. világháború és Trianon. A II. erdőtörvény így csak (1935. évi, IV. c.) 1935-ben jelenhetett meg az Erdőkről és természetvédelemről címmel. Ez a törvény hozta létre az 1961-ben alapított Országos Természetvédelmi Hivatal megalakulásáig működő Országos Természetvédelmi Tanácsot is. Az intézményes magyar természetvédelem 1935-ben az erdészetben született és attól kezdve számítjuk. Az első magyar nemzeti parkot 1972-ben alapították a Hortobágyon. A második nemzeti parkot 1975-ben a Kiskunságon, a harmadikat 1977-ben a Bükkben, a negyediket 1985-ben létesítették Aggteleken. Az ötödik nemzeti parkunk lesz a Fertő-tói, és még két nemzeti park alapítását tervezik a Bakonyban, illetve a Körösök vidékén. A B.-A.-Z. Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága 1990. május 29-ei ülésén határozatba hozta a Zempléni TK Nemzeti Parikká fejlesztési kezdeményezését. Hogyan gazdálkodunk ma a természeti erőforrásainkkal? Az ország termőföldjéből mintegy egymillió hektár mezőgazdasági terület ma műveletlen, és a károsításoknak kitéve pusztul. Az iszonyatos mértékű ke- mizálás a szerves trágyázás elmaradása, tarlóégetések, gépesítés a közvetlen talaj- életben, de az élővilágban is súlyos veszteséget okoz. Így a vadállományban is. Nem beszélve a vizek el- nitrásodásáról. A fejlett társadalomban az erdő üdülési és pihenési funkció kapnak elsőbbséget. Az USA legutóbbi erdészeti kongresz- szusán hangzott el, hogy fanyersanyag nélkül meg lehet lenni, de erdő nélkül élni nem lehet. Az úgynevezett fejlődő országokban, így hazánkban is a hangsúly az elmúlt évtizedekben és még ma is (reméljük nem sokáig) az erdő nyersanyag- termelő szerepén volt, illetve van. Az erdőgazdálkodás hazánkban még ma a versenykörös vállalati gazdálkodás szférájába tartozik. A természeti erőforrásokkal, különösen az erdővel való ilyen gazdálkodási forma feltétlenül a rabló- gazdálkodás felé terel. Ha a vad élőhelyével, erdővel, mezővel, vízzel ilyen módon gazdálkodunk, akkor a vadállománnyal sem gazdálkodhatunk jól. Erre csak néhány példa: bizonyos fajok pl.: a szarvas, a vaddisznó túlszaporo- dása, vadászati és genetikai értékeinek leromlása, vadnyúl, fogoly-állomány tragikus lecsökkenése, stb. A vadászati etika sok-sok kérdőjele. A vadkár probléma. A vadgazdálkodás és természetvédelem szoros kapcsolatban, kölcsönhatásban van, de ez a természetvédelemnek csak egy része. Hazánkban a természetvédelem súlyos helyzetben van / az előbb említett erdők állapota, földjeink és vizeink szennyezettsége állami, társadalmi elismerés hiánya miatt. A levegő tisztaságát csak nemzeti összefogással lehet megvédeni, illetve megjavítani, de ez áll a vizekre is. A termőföldben okozott károk helyrehozhatók, az erdő mint természeti erőforrás megvédhető, sőt bővítetten megújítható, de csak abban az esetben, ha hazánkban olyan társadalmi, gazdasági és politikai berendezkedés születik, amely lehetőséget ad a természeti erőforrásainkkal való környezetkímélő gazdálkodásra, köztük a tálajélet rekonstrukciójára, a többcélú tartamos erdő- gazdálkodás megvalósítására és azokkal összhangban a racionális vadgazdálkodásra. A természetvédelem nagy ellentmondásának tűnik, hogy tulajdonképpen nem a természet magára hagyását célozza (egyes szélsőséges nézetek kivételével), hanem annak környezetkímélő használatát. Mindent használni kell, a természetet is, csak nem mindegy, hogyan. Cotta egykori neves tudós mondta: „ha európából az emberek kitakarodnának az 100 év múlva beerdősülne” — és ha csak az egyes fajokra bíznánk a természet berendezését, akikor gímszarvas a több mint 120 szar- vasfaj legfiatalabb faja azt mondaná, hogy a Kárpát- medence megint honfoglaláskor! nagy mocsár és láp- világ legyen, ne legyen farkas, ne legyen árvíz. A szarvast ugyanis a lecsa- polások a mezőgazdaság térhódítása, tehát az ember szorította .ki eredeti élőhelyéről a hegyekbe. iNem fárasztom az Olvasót további példálózgatás- sal, mert ha az élővilág fajait külön-külön megkérdeznénk, akkor nem ez a Föld és rajta nem ez a természet lenne. Fel kell tehát tennünk a költői kérdést önmagunknak, az úgynevezett „csodálatos” embernek, hogy saját fennmaradása érdekében mikor gazdálkodik a természettel tisztelettel, alázattal és bölcsességgel. Dr. Bartucz Ferenc BNP igazgatója 1790 I. A A XVIII. század közepén Miskolc mezővárost a kedvezőtlen földrajzi helyzete és útviszonyai miatt a postahálózat elkerülte. A_ Budáról Kassára menő járat Egertől Keletnek fordult és Keresztes, Ónod, Szerencsen át ért Kassára. A 18. mér- földes út mentén 16 posta- állomás működött. Miskolc, mint megyeszékhely az ónodi posta útján kapcsolódott be a postahálózatba, itt ültek postakocsira a város ez időben mind nagyobb gazdasági befolyással rendelkező görög kereskedői, a hivatalos ügyben eljáró polgárok. A vármegyei és városi tisztikar hivatalos levelezését hetenként Ónodon adta fel az úgynevezett levélszeresek útján. Ezek egy 1725-ben alkotott városi szabályrendelet alapján nemesekre és jobbágyokra egyformán kötelező közmunkaként, utcánként és tizedenkénti beosztásban végezték a levélhordást gyalog, avagy lóháton. Miskolc postát kér Az így kialakult helyzetbe a vármegye és a fejlődő város nem nyugodott bele. 1767 tavaszán Vizeki Talián Pál alispán kérelmet nyújtott be a Helytartótanácshoz, amire Kosa Kakarias a magyarországi és erdélyi postaügyek felügyelője intézkedett a jövendő postaállomások közti távolság felmérésére, az utak helyreállítására. Amíg a levelezés a vármegye és a helytartótanács közt tartott, sorozatosan érkeztek Mária Terézia királynőhöz a panaszok. A postaállomás ügyét 1784-ben Metz Antal Gáspár kassai postaigazgató vette újból kézbe, megállapodtak az útvonalban és az állomás megnyitását 1784. szeptember elsejére tervezték, ha addigra a szükséges út- és hídjavítások elkészülnek. Az utak javítása a vármegye lanyhasága miatt elmaradt, az állomás felállítására csak hat évi szünet után 1790- ben történt újabb intézkedés, amikor a Helytartótanács szeptember elsejére tűzte ki a postajárat indítását. Ennek során a megszűnő keresztesi állomás veredáriusát Tardra, az ónodit Harsányba, a szerencsit Szikszóra, a vil- mányit Forróra, a szinait Hidasnémetibe helyezték át. Időközben kitört (1788. február 9-én) a török—orosz háborúhoz szövetségi szerződés alapján II. József is csatlakozott. Az ellenségeskedés nagy kárára volt az országnak, maga a császár is megbetegedett, majd 1790 februárjában elhunyt. A háborús sebesülteket otthon, jobb esetben, katonai kórházban ápolták. A sebesültek között volt egy miskolci kisnemes, osgányi Bakos László, aki katonai szolgálatának huszadik évében súlyos fejsebet kapott, aminek nyomát látni is lehetett. A sebesülés következtében a császári lovasregiment magyar őrmestere a további katonai szolgálatra alkalmatlanná vált. Őrmesterből postamester A Helytartótanács felhívására a vármegye tizenegy személyt hozott javaslatba, közülük kettőt külön kiemelve. Felsőbb helyen azonban úgy rendelkeztek, hogy a miskolci postaállomást Bakos László volt „vi- giliárum magister” kapja hadi érdemeiért, végkielégítésül. Bakos László körülbelül 40—50 közötti hivatásos katonaember volt, az adminisztrációs munkában járatlan. A postakezelést a korábbi postakezelő Török György végezte, aki az ónodi posta- állomástól kihelyezve végezte Miskolcon munkáját. Mivel Bakos lakása postai célra alkalmatlan volt, ideiglenes elhelyezést keresett a lovak és a hivatal számára, mely lakásul is szolgált. Katona ismerőse Szathmáry kapitány fogadta be házába, mely a mai Széchenyi István út 21. szám alatt volt. A vármegye vezetése azon sérelme miatt, hogy a Helytartótanács figyelmen kívül hagyta javaslatát a postaállomás vezetői megbízásnál, a nekik nem tetsző Bakos Lászlót — habár a Nemes Egyetemesség tagja volt — munkájában minduntalan akadályozta. Hasonlóan viselkedett a városi magisztrátus is Dőry báró koronauradalmi ügyész személyes befolyására. Bakos iránti rosszindulat megnyilvánulása, hogy javaslatait, kéréseit sorozatosan elutasították. Javasolta, engedélyezzenek a címzettől egy-egy krajcárt kérni minden levél után, míg saját szolgát be nem állít a kézbesítésre, elutasították. Kérte, figyelmeztessék a községek lakosságát a postakocsi előli kitérésre, kérésének hatása nem volt. 1791-ben váratlan csapás érte, három jó erőben levő lova elveszett (feltehetően ellopták, mert abban az időben jó ára volt a lónak); míg lovainak hiányát pótolhatja a bitang lovakból azok helyett magának egyet-kettőt adatni kér — írja a jegyző, majd folytatja — határoztatott, a té- velyedett marhákra való gondviselés a járásbeli tiszturaknak a közhatározatok szerint kötelességekben áll- ván, az azokban történő károknak eltávoztatására, kérése a folyamodónak nem teljesíttethetik. Mennyit ér a királyi kegy? Az egyik felterjesztésében kitért vagyoni helyzetére: — A postát alacsony jövedelemmel kapta, azt remélte, hogy kis családi vagyona mellett a postai jövedelméből meg tud élni. A vásárolt három hátasló 165 forint .költségének ellenértékét hiába 'kérte megtéríteni, nem kapta meg. — Jövedelme 200 forint és 104 forint lovaglópénz, abból nem tudja bárhogy takarékoskodik i-s családját, három .kocsisát, hat konduktorát és 10 lovának ellátását biztosítani. — A postaállomás céljára csak drágán, negyedévenkénti 50 forintért tudott helyiséget bérelni. Ez a második elhelyezés a pálos rend birtokán levő régi kúria udvara a mai Széchenyi István út 40 .számú házhoz tartozó egyik udvari épület, amely mellett mészárszék működött. Ennek bűze és az itt kóborló kutyáik riasztóan .hatijak a postakocsira várakozókra. — 1790-től 1793-ig sem termőföldet, sem legelőt állandó használatra részére nem adtak — ahogy azt a többi uradalmak máshol azt megtették — hanem takarmányt, lisztet, szénát és minden más terméket saját pénzén kellett vennie. Végül összegezi sorsát és helyzetét; a miskolci posta- állomást kezdettől fogva annyira szabálytalan és rendkívüli elhelyezésű, hogy csak fizetésbővítéssel és természetbeni juttatások és elhelyezés mellett lett volna a királyi .kegy és jóindulat méltó kifejezése. A Helytartótanácstól gondviselés helyett szigort kapott, így nemcsak élnie nem lehet a fentről elrendelt levonások -miatt, de minden korábbi atyai örökségét elveszítve szegénységre jutott. Az adósságok és a zaklatás terhe alatt Bakos arra kényszerült, hogy kisebb forgalmú hivatalhoz kérje magát amit a felsőbb szervek elfogadtak. A hivatal- cserére 1793. november elsején került sor, az utód Szedliczky József szikszói postamester lett. Bakosnak itt sem lett nyugta; a kassai postaprefektus kérésére a tanács zár alá vette Bakos összes javait, hogy biztosítsa az esetleges felmerülő hátralékát. Azt a nyomást, amit egyrészt a postai, másrészt a magánjellegű tartozás térítéséért a vármegye Bakosra gyakorolt, a beteg, elfáradt, elkeseredett hadfi már nem tudta elviselni és ahogy a szikszói római katolikus egyház halotti anyákönyv 1794. február 15.-i: provisus dblát. így lett vége a három éve tartó intrikával emberi és hivatali közönnyel nehezített életének. Szikszón temették el. (Folytatása következik). Dr. Kamody Miklós * A szerkesztőség megjegyzése: A miskolci posta augusztus 31-én emlékszik meg 200 éves múltjáról. Ebből az alkalomból jelenik meg a szerző Indul a postakocsi . .. című tudományos visszaemlékezése. A fenti napon a korabeli dokumentumokból összeállított kiállítás a főposta első emeletén megtekinthető. A kiállításon alkalmi postakönyvet, emléklapot és levelezőlapot árusít.
