Észak-Magyarország, 1990. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-13 / 189. szám
1990. augusztus 13., Hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Az ólombetű súlyáról örvendetesen megszaporodtak a szerkesztőségünkhöz küldött levelek. Hagyományból, tiszteletadásból is ez a szó kívánkozik ide: „örvendetesen”, ámbár... Ámbár az az igazság, hogy a levelek számának megszaporodása nem egyértelműen örvendetes. Szaporodnak ugyanis azok a levelek, melyek átveszik a politikai csatározásokban sajnálatosan gyakori ordenáréságot, személyeskedést, mások lejáratásának, besározásának szándékával. Mindinkább tapasztalható: nem egy-egy elvnek, jelenségnek a bírálata, nem a jobbító szándékú vitakészség (Vitakészség! Hajajj!) szüli a sorokat, hanem konkrét személy elleni támadás, ha szabad átvenni a hangot: kicsinálásának vágya. A durva hang eluralkodásának jelzése persze egyáltalán nem újdonság, hiszen szóltak, óvtak ettől már nagyon sok fórumon, szóltunk mi is, de miért ne hányjuk továbbra is a borsót a falra? Hátha! Rákésztet bennünket erre annak — egyáltalán nem udvariaskodásból — közlése is, hogy a mi olvasóinktól kapott levelekre, jelzésekre a durva hang nem volt jellemző. Csupán pár hónapja kapunk ilyen leveleket. Ellenünk szólóakat is, meg főként mások ellen valóakat. Általában közöljük ezeket a leveileket, de mi magunk is sokat vitatkozunk azon, mi is lenne a helyes. E sorok írója is ama véleményen van, amelyről szerencsére már több olvasónktól szintén kaptunk levelet, hogy a sajtószabadság, a demokrácia nem azonos a szabadossággal, a szerkesztőség nem lehet fóruma mások csepülésének, nem adhat helyet elvtelen véleményeknek, nyilvánvalóan rosszindulatú, gyűlölködő soroknak. Valóban nincs ezeknek semmi értelmük, hiszen csak a haragot mélyítik, gyűlöletet szítanak, érkeznek a válaszok még erélyesebb hangon, majd ismét, aminek sohsincs vége, legföljebb, ha valamely fél idegileg teljesen kikészül. Csábító bizony a szabad szólás lehetősége! De, mint minden lehetőséggel, ezzel is vissza lehet élni. Pedig kitűnő lehetőség érvek, ellenérvek felsorakoztatásához, mások véleményének meginogtatásához, a sajátunk elővezetéséhez, igazunk bizonyításához, szóval a tisztességes vitához, de ehhez a vitához persze az ellenvélemény meghallgatása, sőt, tiszteletben tartása is hozzátartozik. Tartozna. Sokan kívánnak vi- 'szont véleményt nyilvánítani, nyilvánítanak is, akik valahogy nem érzik az óiombetű súlyát. A leírt, nyomtatásban, nagy példányszámban megjelenő szó súlyát. Szinte naponta jönnek, reklamálnak, méltatlankodnak: megjelent egy levele, melyre egy általa ismeretlen ember reagált, elutasítva véleményét, sőt, megjegyzéseivel, feltételezéseivel mélyen megbántva őt. Hozzuk hát le most az újabb levelet, melyben ismét első levélírónk szól, mintegy rekontraként. Nehéz megértetni vele, hogy aki vállalja a nyilvánosságot, annak bizonyos lehetséges következményekre is számítania kell. Lapunk több százezer olvasója közül bizonyára sokan éppen az ő levelét is elolvassák, és nagyon is valószínű, hogy véleményt formálnak róla, esetileg ezt a véleményt be is küldik szerkesztőségünknek. Lehet ez örömteli, egyetértő vélemény is, de lehet támadó, becsmérlő, kötekedő is. Szívesen foglalkozunk, természetesen nagyon is szívesen foglalkozunk a hozzánk érkezett levelekkel, hiszen ezek a levelek akárhogyan is vesszük, valamiféle fokmérői az olvasottságnak, egy újság el- terjedettségének. (Nem véletlen, hogy főként az új lapok, a kisebb újságok időnként saját maguk által kreált, fiktív leveleket közölnek, ily módon próbálva az olvasottság látszatát kelteni.) Tisztelettel kérünk mégis mindenkit, aki rászánja magát a levélírásra, a bélyeg megvásárlására. a postaládához való sé- tálásra, hogy ne bántóan, ne másokat sértően fogalmazzon. Semmit nem használ vele az általa éppen támogatni szándékozott ügynek. Főként, ha az ilyen levelet — éppen hangvétele miatt — nem közöljük. Magunk mentségére hadd mondjuk el: tessenek megérteni, hogy mi nem álltunk be, nem is akarunk beállni azoknak a sorába, akik a hangoskodást, bárkinek is a megalázását, sértegetését tartják a demokrácia vívmányának. Lehetséges persze, hogy „kis hangos senkik túlrikoltanak” bennünket, de bízunk benne, hogv a rikoltozások maídcsak átadják helvüket a józan, megfontolt érveknek. Melyek ismerik az ólombetű semmi máshoz nem hasonlítható súlyát. Priska Tibor Bregovónál, az északnyugat-bulgáriai határállomáson újra többszáz magyar kocsi torlódott össze, s egy részük már 24, vagy még több órája várakozik a Jugoszláviába való átkelésre. A szófiai magyar nagykövetség érdeklődésére az illetékes bolgár szervek nem adtak egyértelmű magyarázatot a bregovói kényszerű várakozás okait illetően. Egyesek szerint csak arról van szó, hogy nagyon lassan halad a kocsioszlop, mert rengeteg a Nyugatról haza, vagy onnan vissza, Nyugatra térő török autós család, akiknek a vámellenőrzése hosszadalmas. Ugyanakkor az érintett magyarok képviselője a nagy- követség ügyeletes diplomatájának arról beszélt, hogy a magyarokat félreállítják, és magyarázatot sem adva nem engedik tovább őket. 7,6 millió dolláros büntetés Egy St. Louis-i bíróság pénteken 7,6 millió dolláros büntetésre ítélte a Chrysler céget, mert az autógyár 1949 és 1986 között több tízezer gépkocsi kilométeróráját hamisította meg, és 30, korábban balesetet szenvedett és kijavított gépkocsit új járműként értékesített. Az autógyár már koi’áb- ban beleegyezett abba, hogy 18,5 millió dollárt fizessen ki 37 ezer csalódott ügyfelének, akik olyan járművekért fizettek teljes árat, amelyeket a cég vezető beosztású alkalmazottai korábban már több hétig használtak. A Musenalp-Tryowski-Solar-Team 1990. augusztus 5-én bemutatta a napenergia hajtotta Trabantot, amellyel részt vesz az egyhetes Hamburg-Berlin ralin. Német, svájci és dán résztvevőkkel... Szakmai találkozó a Miskolci Gyermekvárosban Tetszett a gazdasszony- képző program A benyújtott pályázatok fele nyert A FICE (Nevelőotthonok Nemzetközi Szervezete) Magyarországi Egyesülete é;s a Miskolci Gyermekváros igazgatósága július 16—22. között nemzetközi szemináriumot szervezett Miskolcon. A házigazdákon kívül német., dán és svájci szakemberek látogattak el hazánkba. Részletesen kidolgozott program alapján kezdődött a találkozó. Dr. Dobos László, a gyermekotthon igazgatója bemutatta a gyermek- és ifjúságvédelem helyi módszereit, eredményeit, problémáit. Konfliktushelyzetekről és megoldási stratégiákról tartott értékes előadást, ami a vendégek körében további vitára adott alkalmat. A hét elején ellátogattak a sátai nevelőotthonba is. A gyermekvédelem naponta jelentkező problémáit országonként mutatták be. A tapasztalatokat kiscsoportos foglalkozásokon beszélték meg. A Miskolci Gyermekváros igazgatója elmondta, hogy külföldi kollégáiknak nagyon tetszett a gazdasszony- képző tanfolyam terve. Mindannyian kértek egy-egy példányt a tematikából, szeretnék ezt a saját intézményeikben kipróbálni és beépíteni a tantervűkbe. Hazánkban és külföldön is nagy gond az állami gondozott gyerekek társadalmi befogadása. A gyermekotthonokból kikerülő fiatalok megbélyegzettnek érzik magukat, előítéletekkel kell szembenézniük. A hamburgi kolléga Németország gyermekvédelmi gondjait elemezte. Az adott korhatárt elért ifjaknak nehéz megfelelő munkát találniuk, sújtja őket a szállás- lehetőségek hiánya is. Megpróbálják növelni intézeti méreteiket és tovább nevel- * ni a gyerekeket az anyaintézetben. Az NSZK-ban működik egy olyan ifjúsági hivatal, amely bizonyos pénzösszegért lakást bérel a rászorulóknak. Magvar részről is alapvető kérdés az első munkahely megtalálása. Szükséges ezért olyan vállalatokkal felvenni a kapcsolatot., amelvek igényt tartanak az intézetben nevelkedő gverekekre. később pedig foglalkoztatiák eredeti szakmájukban őket. Sikert aratott a külföldiek körében az a magyar sa- iátosság. hogv minden nevelő-. oktatómunkát a családias jelleg alapoz meg. Érdekes viszont náluk az az eljárás, miszerint a szülő és a gyerek együttes beleegyezése alapján kerüljön a gyerek nevelőotthonba. Ez méltóan szolgálja a demokratikus elveket, bár sok pluszmunkát követel. A nyugati szakemberek elmondták, fokozatosan érvényesülő tendencia náluk, hogy a mennyiségi ellátási forma minőségivé alakuljon. Szinte ismeretlen számukra a nagyközösségi nevelés. Az egyénre építenek. Korán belatáp- lálják a fiatalokba az egyéni felelősségérzetet. Ennek érdekében pl. Dániában egyéni klubfoglalkozásokat tartanak. A jövőre nézve többször is elhangzott az a gondolat, a szociálpolitikának és a családvédelemnek együtt kell elérniük azt, hogy családi típusú otthonok alakuljanak, a gyerekeket minél előbb vissza kell helyezni a vérszerinti családjukba. A szülő és a nevelőotthon együttműködése érdekazonosság alapján történjen. A Miskolci Gyermekváros az idén is benyújtott több pályázatot a minisztériumba és a megyei tanács társadalompolitikai főosztályának. Az illetékes minisztérium visszautasította a pályázati kérelmeket, a tanács azonban tizenkilenc pályázatból nyolcat elfogadott és anyagi támogatásban részesítette azokat. A szeptembertől induló gazdasszony- képző 465 000 forintot kapott. Arányosan csökkenő Kétnapos tanácskozás kezdődött szombaton, a budaörsi hajléktalanok rehabilitációs otthonában a hajléktalanok helyzetéről, a megelőzés lehetőségeiről. A Szociális Munkások Egyesületének szervezésében megtartott eseményről Havasiné Váradi Anna, az egyesület vezetőségi tagja az MTI munkatársának elmondotta : igen sürgető, hogy mihamarabb megoldást találjanak a társadalmi differenciálódás során lecsúszott emberek gondjainak megoldására. A növekösszegeket kapott a képzőművészeti szakkör, a külföldi cseretábor, a barkács- szakkör, a turisztikai foglalkozás és az egészségügyi munka is. Üjdonság a Gordon -rendszerű képzés, egyéni fejlesztő hatása az iskola és a szülő kölcsönös segítőkészségét feltételezi. A tervbe vett Waldorf-óvodá.t azonban nem finanszírozzák. Hasonló elbírálásban részesült a gyermeki munkáltatást szolgáló kertészkedés, a komplex vizuális nevelés 3 —18 évesek részére és a képzőművészeti tehetséggondozó. A július közepén Miskolcon megrendezett nemzetközi szeminárium gazdag tanulmányútként szolgált a résztvevőknek, A tanfolyam szervezője prof. dr. Hellmuth Bruchhardt és ‘a többi külföldi szakember egyetértettek abban, hogy ezután minden évben hasonló szemináriumot kellene szervezni, Miskolcon. Augusztusban Prágában lesz a FICE tagországainak tanácskozása, amelyen megbeszélik a miskolci rendezvény további folyamatos megszervezését. A professzor Miskolcon hangot adott annak az igényének, miszerint a jövőben francia, angol és német nyelven is szervezzenek gyermekvédelmi szemináriumokat. vő munkanélküliség, az ország gazdasági helyzete, és az egyéni tragédiák következtében mind többen szorulnak segítségre, A Szociális Munkások Egyesülete úgy véli, a jövőben a megelőzésnek kell nagyobb hangsúlyt kapnia, mert a lecsúszásban lévők átmeneti támogatása még mindig olcsóbb, mint a már hajléktalanná vált, teljesen elszegényedett emberek eltartása. Ennek érdekében fontos lenne a rehabilitációs otthonok országos hálózatának kialakítása. A lakatostól a szexpartnerig? Nagy érték az információ. Sokszor milyen nehéz és hosszú kutatással ' juthatunk csak egy-egy, számunkra éppen nagyon fontos adathoz, jó szerelőhöz, kisiparoshoz. Az adatok összegyűjtése — még egy témában is — szinte lehetetlen. Ám két miskolci fiatalember mégis vállalkozott arra, hogy számítógépre viszi a megszerzett információkat, s így próbál segíteni e hétköznapi gondok megoldásában. Egy telefonhívással ugyanis — ha minden igaz — elrendezhető az idáig hosszú utánjárást igénylő probléma. — Miért, s hogyan fog-' t.ak bele ebbe a szinte lehetetlen vállalkozásba? — kérdezem Kovács Tibort, a Clara Zetkin utcában székelő Információs és Közvetítő Iroda szervezőjét. — Az ötlet akkor jött, mikor iláttam, hogy egy nagyvállalatnál is micsoda információhiánytól szenvednek, pedig ott aztán sok az anyagbeszerző. S kint is: pillanatról pillanatra változik a helyzet, nyílik egy új bolt, megszűnik egy régi. itt leértékelés van, ott kiárusítás, elköltözik a kisiparos — de hová? — és így tovább. — Saját számítógépük van? — Nem, ez még egy kölcsöngép, ám reméljük, hogy vehetünk majd jobbat. A lényeg csak az, hogy gyors legyen. — Miben tudnak segíteni az • érdeklődőknek? — Hogy csak néhány dolgot említsek: az áruházak, üzletek, kereskedők címét, telefonszámait, nyitvatartási idejét, egy bizonyos árucikk lehetséges beszerzési helyét, a magánpraxisokra vonatkozó információkat, esetleg majd foglalkozunk házastárs-, élettárs-, szexpartner-közvetítéssel is. És természetesen gyűjtünk sok más apró adatot, melyre a mindennapi életben szükség lehet. — S mi ebben az üzlet Önöknek? — Valamennyi pénzt kérünk azoktól — üzletektől, kisiparosoktól —, akik szerepelnek adatbankunkban. Ám ez nem túl sok. S rengeteg olyan szolgáltatásunk van, melyekért senki nem fizet. Később majd bővíteni is szeretnénk az információk körét, például a kulturális ajánlatokkal, lehetőségekkel is. Most ebbe az üzletbe belefektettünk bizonyos pénzt és energiát, s ez vagy megtérül, vagy nem. (dk) Szász Anikó A hailékialansá rf / / re...
