Észak-Magyarország, 1990. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-13 / 189. szám

1990. augusztus 13., Hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Az ólombetű súlyáról örvendetesen megszapo­rodtak a szerkesztőségünk­höz küldött levelek. Ha­gyományból, tiszteletadás­ból is ez a szó kívánko­zik ide: „örvendetesen”, ámbár... Ámbár az az igazság, hogy a levelek számának megszaporodása nem egyértelműen örven­detes. Szaporodnak ugyan­is azok a levelek, melyek átveszik a politikai csatá­rozásokban sajnálatosan gyakori ordenáréságot, sze­mélyeskedést, mások lejá­ratásának, besározásának szándékával. Mindinkább tapasztalható: nem egy-egy elvnek, jelenségnek a bírá­lata, nem a jobbító szán­dékú vitakészség (Vita­készség! Hajajj!) szüli a sorokat, hanem konkrét személy elleni támadás, ha szabad átvenni a hangot: kicsinálásának vágya. A durva hang eluralkodásá­nak jelzése persze egyálta­lán nem újdonság, hiszen szóltak, óvtak ettől már nagyon sok fórumon, szól­tunk mi is, de miért ne hányjuk továbbra is a bor­sót a falra? Hátha! Rá­késztet bennünket erre an­nak — egyáltalán nem ud­variaskodásból — közlése is, hogy a mi olvasóinktól kapott levelekre, jelzések­re a durva hang nem volt jellemző. Csupán pár hó­napja kapunk ilyen leve­leket. Ellenünk szólóakat is, meg főként mások ellen valóakat. Általában közöl­jük ezeket a leveileket, de mi magunk is sokat vitat­kozunk azon, mi is lenne a helyes. E sorok írója is ama véleményen van, amelyről szerencsére már több olvasónktól szintén kaptunk levelet, hogy a sajtószabadság, a demokrá­cia nem azonos a szaba­dossággal, a szerkesztőség nem lehet fóruma mások csepülésének, nem adhat helyet elvtelen vélemé­nyeknek, nyilvánvalóan rosszindulatú, gyűlölködő soroknak. Valóban nincs ezeknek semmi értelmük, hiszen csak a haragot mé­lyítik, gyűlöletet szítanak, érkeznek a válaszok még erélyesebb hangon, majd ismét, aminek sohsincs vé­ge, legföljebb, ha valamely fél idegileg teljesen kiké­szül. Csábító bizony a szabad szólás lehetősége! De, mint minden lehetőséggel, ezzel is vissza lehet élni. Pedig kitűnő lehetőség érvek, el­lenérvek felsorakoztatásá­hoz, mások véleményének meginogtatásához, a sajá­tunk elővezetéséhez, iga­zunk bizonyításához, szó­val a tisztességes vitához, de ehhez a vitához persze az ellenvélemény meghall­gatása, sőt, tiszteletben tar­tása is hozzátartozik. Tar­tozna. Sokan kívánnak vi- 'szont véleményt nyilvání­tani, nyilvánítanak is, akik valahogy nem érzik az óiombetű súlyát. A leírt, nyomtatásban, nagy pél­dányszámban megjelenő szó súlyát. Szinte naponta jön­nek, reklamálnak, méltat­lankodnak: megjelent egy levele, melyre egy általa is­meretlen ember reagált, el­utasítva véleményét, sőt, megjegyzéseivel, feltétele­zéseivel mélyen megbántva őt. Hozzuk hát le most az újabb levelet, melyben is­mét első levélírónk szól, mintegy rekontraként. Ne­héz megértetni vele, hogy aki vállalja a nyilvánossá­got, annak bizonyos lehet­séges következményekre is számítania kell. Lapunk több százezer olvasója kö­zül bizonyára sokan éppen az ő levelét is elolvassák, és nagyon is valószínű, hogy véleményt formálnak róla, esetileg ezt a véle­ményt be is küldik szer­kesztőségünknek. Lehet ez örömteli, egyetértő véle­mény is, de lehet támadó, becsmérlő, kötekedő is. Szívesen foglalkozunk, természetesen nagyon is szívesen foglalkozunk a hozzánk érkezett levelek­kel, hiszen ezek a levelek akárhogyan is vesszük, va­lamiféle fokmérői az olva­sottságnak, egy újság el- terjedettségének. (Nem vé­letlen, hogy főként az új lapok, a kisebb újságok időnként saját maguk által kreált, fiktív leveleket kö­zölnek, ily módon próbál­va az olvasottság látszatát kelteni.) Tisztelettel kérünk mégis mindenkit, aki rá­szánja magát a levélírás­ra, a bélyeg megvásárlásá­ra. a postaládához való sé- tálásra, hogy ne bántóan, ne másokat sértően fogal­mazzon. Semmit nem hasz­nál vele az általa éppen tá­mogatni szándékozott ügy­nek. Főként, ha az ilyen levelet — éppen hangvéte­le miatt — nem közöljük. Magunk mentségére hadd mondjuk el: tessenek meg­érteni, hogy mi nem áll­tunk be, nem is akarunk beállni azoknak a sorába, akik a hangoskodást, bárki­nek is a megalázását, sér­tegetését tartják a demok­rácia vívmányának. Lehet­séges persze, hogy „kis hangos senkik túlrikolta­nak” bennünket, de bízunk benne, hogv a rikoltozások maídcsak átadják helvüket a józan, megfontolt érvek­nek. Melyek ismerik az ólombetű semmi máshoz nem hasonlítható súlyát. Priska Tibor Bregovónál, az északnyu­gat-bulgáriai határállomá­son újra többszáz magyar kocsi torlódott össze, s egy részük már 24, vagy még több órája várakozik a Ju­goszláviába való átkelésre. A szófiai magyar nagykö­vetség érdeklődésére az ille­tékes bolgár szervek nem adtak egyértelmű magyará­zatot a bregovói kényszerű várakozás okait illetően. Egyesek szerint csak arról van szó, hogy nagyon las­san halad a kocsioszlop, mert rengeteg a Nyugatról haza, vagy onnan vissza, Nyugatra térő török autós család, akiknek a vámel­lenőrzése hosszadalmas. Ugyanakkor az érintett ma­gyarok képviselője a nagy- követség ügyeletes diploma­tájának arról beszélt, hogy a magyarokat félreállítják, és magyarázatot sem adva nem engedik tovább őket. 7,6 millió dolláros büntetés Egy St. Louis-i bíróság pénteken 7,6 millió dolláros büntetésre ítélte a Chrysler céget, mert az autógyár 1949 és 1986 között több tíz­ezer gépkocsi kilométerórá­ját hamisította meg, és 30, korábban balesetet szenve­dett és kijavított gépkocsit új járműként értékesített. Az autógyár már koi’áb- ban beleegyezett abba, hogy 18,5 millió dollárt fizessen ki 37 ezer csalódott ügyfe­lének, akik olyan járműve­kért fizettek teljes árat, amelyeket a cég vezető be­osztású alkalmazottai koráb­ban már több hétig hasz­náltak. A Musenalp-Tryowski-Solar-Team 1990. augusztus 5-én bemutatta a napenergia hajtotta Trabantot, amellyel részt vesz az egyhetes Hamburg-Berlin ralin. Német, svájci és dán résztvevőkkel... Szakmai találkozó a Miskolci Gyermekvárosban Tetszett a gazdasszony- képző program A benyújtott pályázatok fele nyert A FICE (Nevelőotthonok Nemzetközi Szervezete) Ma­gyarországi Egyesülete é;s a Miskolci Gyermekváros igaz­gatósága július 16—22. kö­zött nemzetközi szemináriu­mot szervezett Miskolcon. A házigazdákon kívül német., dán és svájci szakemberek látogattak el hazánkba. Részletesen kidolgozott program alapján kezdődött a találkozó. Dr. Dobos László, a gyermekotthon igazgatója bemutatta a gyermek- és if­júságvédelem helyi módsze­reit, eredményeit, problémá­it. Konfliktushelyzetekről és megoldási stratégiákról tar­tott értékes előadást, ami a vendégek körében további vitára adott alkalmat. A hét elején ellátogattak a sátai nevelőotthonba is. A gyer­mekvédelem naponta jelent­kező problémáit országon­ként mutatták be. A tapasz­talatokat kiscsoportos fog­lalkozásokon beszélték meg. A Miskolci Gyermekváros igazgatója elmondta, hogy külföldi kollégáiknak na­gyon tetszett a gazdasszony- képző tanfolyam terve. Mindannyian kértek egy-egy példányt a tematikából, sze­retnék ezt a saját intézmé­nyeikben kipróbálni és be­építeni a tantervűkbe. Hazánkban és külföldön is nagy gond az állami gon­dozott gyerekek társadalmi befogadása. A gyermekott­honokból kikerülő fiatalok megbélyegzettnek érzik ma­gukat, előítéletekkel kell szembenézniük. A hamburgi kolléga Né­metország gyermekvédelmi gondjait elemezte. Az adott korhatárt elért ifjaknak ne­héz megfelelő munkát talál­niuk, sújtja őket a szállás- lehetőségek hiánya is. Meg­próbálják növelni intézeti méreteiket és tovább nevel- * ni a gyerekeket az anyain­tézetben. Az NSZK-ban mű­ködik egy olyan ifjúsági hi­vatal, amely bizonyos pénz­összegért lakást bérel a rá­szorulóknak. Magvar részről is alapvető kérdés az első munkahely megtalálása. Szükséges ezért olyan vál­lalatokkal felvenni a kap­csolatot., amelvek igényt tar­tanak az intézetben nevel­kedő gverekekre. később pe­dig foglalkoztatiák eredeti szakmájukban őket. Sikert aratott a külföldi­ek körében az a magyar sa- iátosság. hogv minden neve­lő-. oktatómunkát a csalá­dias jelleg alapoz meg. Ér­dekes viszont náluk az az eljárás, miszerint a szülő és a gyerek együttes beleegye­zése alapján kerüljön a gyerek nevelőotthonba. Ez méltóan szolgálja a demok­ratikus elveket, bár sok pluszmunkát követel. A nyugati szakemberek el­mondták, fokozatosan érvé­nyesülő tendencia náluk, hogy a mennyiségi ellátási forma minőségivé alakuljon. Szinte ismeretlen számukra a nagy­közösségi nevelés. Az egyén­re építenek. Korán belatáp- lálják a fiatalokba az egyé­ni felelősségérzetet. Ennek érdekében pl. Dániában egyéni klubfoglalkozásokat tartanak. A jövőre nézve többször is elhangzott az a gondolat, a szociálpolitikának és a családvédelemnek együtt kell elérniük azt, hogy családi típusú otthonok alakulja­nak, a gyerekeket minél előbb vissza kell helyezni a vérszerinti családjukba. A szülő és a nevelőotthon együttműködése érdekazo­nosság alapján történjen. A Miskolci Gyermekváros az idén is benyújtott több pályázatot a minisztérium­ba és a megyei tanács tár­sadalompolitikai főosztályá­nak. Az illetékes miniszté­rium visszautasította a pá­lyázati kérelmeket, a tanács azonban tizenkilenc pályá­zatból nyolcat elfogadott és anyagi támogatásban része­sítette azokat. A szeptem­bertől induló gazdasszony- képző 465 000 forintot ka­pott. Arányosan csökkenő Kétnapos tanácskozás kezdődött szombaton, a bu­daörsi hajléktalanok rehabi­litációs otthonában a haj­léktalanok helyzetéről, a megelőzés lehetőségeiről. A Szociális Munkások Egyesületének szervezésé­ben megtartott eseményről Havasiné Váradi Anna, az egyesület vezetőségi tagja az MTI munkatársának el­mondotta : igen sürgető, hogy mihamarabb megol­dást találjanak a társadalmi differenciálódás során le­csúszott emberek gondjai­nak megoldására. A növek­összegeket kapott a képző­művészeti szakkör, a külföl­di cseretábor, a barkács- szakkör, a turisztikai foglal­kozás és az egészségügyi munka is. Üjdonság a Gor­don -rendszerű képzés, egyé­ni fejlesztő hatása az isko­la és a szülő kölcsönös se­gítőkészségét feltételezi. A tervbe vett Waldorf-óvodá.t azonban nem finanszírozzák. Hasonló elbírálásban része­sült a gyermeki munkálta­tást szolgáló kertészkedés, a komplex vizuális nevelés 3 —18 évesek részére és a képzőművészeti tehetséggon­dozó. A július közepén Miskol­con megrendezett nemzetkö­zi szeminárium gazdag ta­nulmányútként szolgált a résztvevőknek, A tanfolyam szervezője prof. dr. Hellmuth Bruchhardt és ‘a többi kül­földi szakember egyetértet­tek abban, hogy ezután min­den évben hasonló szeminá­riumot kellene szervezni, Miskolcon. Augusztusban Prágában lesz a FICE tag­országainak tanácskozása, amelyen megbeszélik a mis­kolci rendezvény további fo­lyamatos megszervezését. A professzor Miskolcon han­got adott annak az igényé­nek, miszerint a jövőben francia, angol és német nyelven is szervezzenek gyermekvédelmi szemináriu­mokat. vő munkanélküliség, az or­szág gazdasági helyzete, és az egyéni tragédiák követ­keztében mind többen szo­rulnak segítségre, A Szociális Munkások Egyesülete úgy véli, a jövő­ben a megelőzésnek kell nagyobb hangsúlyt kapnia, mert a lecsúszásban lévők átmeneti támogatása még mindig olcsóbb, mint a már hajléktalanná vált, teljesen elszegényedett emberek el­tartása. Ennek érdekében fontos lenne a rehabilitációs otthonok országos hálózatá­nak kialakítása. A lakatostól a szexpartnerig? Nagy érték az informá­ció. Sokszor milyen nehéz és hosszú kutatással ' jut­hatunk csak egy-egy, szá­munkra éppen nagyon fon­tos adathoz, jó szerelőhöz, kisiparoshoz. Az adatok összegyűjtése — még egy témában is — szinte lehe­tetlen. Ám két miskolci fiatalember mégis vállal­kozott arra, hogy számító­gépre viszi a megszerzett információkat, s így pró­bál segíteni e hétköznapi gondok megoldásában. Egy telefonhívással ugyanis — ha minden igaz — elren­dezhető az idáig hosszú utánjárást igénylő problé­ma. — Miért, s hogyan fog-' t.ak bele ebbe a szinte le­hetetlen vállalkozásba? — kérdezem Kovács Tibort, a Clara Zetkin utcában szé­kelő Információs és Köz­vetítő Iroda szervezőjét. — Az ötlet akkor jött, mikor iláttam, hogy egy nagyvállalatnál is micsoda információhiánytól szen­vednek, pedig ott aztán sok az anyagbeszerző. S kint is: pillanatról pillanatra vál­tozik a helyzet, nyílik egy új bolt, megszűnik egy ré­gi. itt leértékelés van, ott kiárusítás, elköltözik a kis­iparos — de hová? — és így tovább. — Saját számítógépük van? — Nem, ez még egy kölcsöngép, ám reméljük, hogy vehetünk majd job­bat. A lényeg csak az, hogy gyors legyen. — Miben tudnak segíte­ni az • érdeklődőknek? — Hogy csak néhány dolgot említsek: az áruhá­zak, üzletek, kereskedők címét, telefonszámait, nyit­vatartási idejét, egy bizo­nyos árucikk lehetséges beszerzési helyét, a ma­gánpraxisokra vonatkozó információkat, esetleg majd foglalkozunk házastárs-, élettárs-, szexpartner-köz­vetítéssel is. És természe­tesen gyűjtünk sok más apró adatot, melyre a min­dennapi életben szükség lehet. — S mi ebben az üzlet Önöknek? — Valamennyi pénzt ké­rünk azoktól — üzletektől, kisiparosoktól —, akik sze­repelnek adatbankunkban. Ám ez nem túl sok. S rengeteg olyan szolgáltatá­sunk van, melyekért senki nem fizet. Később majd bővíteni is szeretnénk az információk körét, például a kulturális ajánlatokkal, lehetőségekkel is. Most eb­be az üzletbe belefektet­tünk bizonyos pénzt és energiát, s ez vagy megté­rül, vagy nem. (dk) Szász Anikó A hailékialansá rf / / re...

Next

/
Thumbnails
Contents