Észak-Magyarország, 1990. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-11 / 188. szám
1990. augusztus 11., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 15 ÉM sport Labdarúgás Előkészületi mérkőzést játszott Sátoraljaújhelyen a DVT.K együttese. A pirosfehérek 13-1 (5-0) arányú győzelmet arattak. Gólszerzőik: Lesltó (2), Molnár (2), Kiser (2), Hanyecz, Lakatos, Váczi, Tóth Gy., Budai, Bém, Csiba. Pályára lépett a Kazincbarcikai Vegyész gárdája is. A kék-sárgák az élvonalbeli Váci Izzó MTE vendégeiként játszották soron következő előkészületi mérkőzésüket és 3-1 (0-0) arányú vereséget szenvedtek. A barcikaiak gólját Asszony szerezte 11-es- ből. „Erősítés nélkül nem megy...” Már tavaly is eljutott az ígéret földjére a Hejőcsabai Cement SE férfi röplabdacsapata. Az „egyenes ágon” harcolták ki az NB I-es szereplés jogát, de jobbnak látták, ha szépen lemondanak és újra a második osztályban folytatják. Aztán egy esztendő múlva kiderült: a csabaiaknak továbbra sincs vetélytársuk. Hétről-hétre kényelmesen nyerték meccseiket, némi túlzással besétáltak az osz- tályozóba. — Az élvonal 19. és 20. helyezettjei automatikusan búcsúztak, míg a 17. és 18., továbbá a négy NB Il-es első rájátszáson kapott lehetőséget a bentmaradásra, illetve a feljutásra — mondta Ürvári Ferenc szakosztály- vezető. — Aztán felborult az eredeti elképzelés, egy gárda visszalépett, így öten maradtunk. Dunakeszin vív- tünk körmérkőzéses tornát, kétszer diadalmaskodtunk, kétszer alulmaradtunk és a harmadik helyen kötöttünk ki. De még a negyedik is feljebb kapaszkodhatott! — Kik érdemelték ki az első osztályú minősítést? — Keretünk így festett: Almási, Leidgeb, Domonkos, Mikita, Gregor, Kovács, Siklósi, Szabó, Nagy és Szegedi. Gyakorlatilag egy esztendővel ezelőtt is így néztünk ki. A szakosztályvezető néhány szóval ecsetelte az NB Il-es bajnokság színvonalát is. Megítélése szerint a ’89-es nívó magasabb volt. A közelmúltban ugyanis a gazdasági nehézségek „begyűrűztek”, a jobb együtteseket visszavetették, aztán nemzedékváltás is történt., A HCSE — ezeket túlélve — kiemelkedett a mezőnyből, az öt esztendeje együtt lévő csapat egyre-másra vette az akadályokat. — Tudásunk, rutinunk szó szerint aranyérmet hozott a konyhára — vette át a szót Gregor András játékosedző. — Az viszont tény, hogy nem ma kezdtük a szakmát, Hejőcsabai útkeresés átlagéletkorunk 30 esztendő, a kezdőké pedig még a 32-t is „veri”. Bizony lassan gondolkodnunk kell a jövőről. Az NB I-es lehetőség persze mindegyikünket lázba hoz. Megpróbáljuk. Olyan lesz az egész, mint egy nagy kaland. — Szakberkekben sokszor hallottuk: ha nem igazolnak képzett játékosokat, szettet sem nyernek a legjobbak mezőnyében... — Egy háború kimenetelét a csata előtt nemigen lehet megjósolni. Kategorikusan nem szabad kijelenteni, hogy a „Hejőcsaba lesz a pofozógép”. A visszalépésen most egy pillanatig sem töprengtünk. Ha már egyszer kiharcoltunk valamit, élvezzük a gyümölcsét! Az viszont kétségtelen, hogy erősítés nélkül nem fog menni. — Versenyképesek az átigazolási fronton? — Igyekszünk, de még nem tudjuk, hogy mire jutunk. Az nem titok, hogy akadnak romániai kiszemeltjeink és hazai jelöltjeink is. Tárgyalunk, reméljük, hogy sikerrel járunk. — ... és ha kudarcot vallanak? — Az NB I-es szereplésen — ha sorra-rendre veszítünk — akkor is csak nyerhetünk. Képzett, nagyobb tudású csapatokkal vehetjük fel a csatát, lesz mit ellesnünk. Tanulni sohasem szégyen. És mi hajlandók vagyunk a harmincon túl is beülni az iskolapadba. Szóba hoztuk a borsodi lehetőségeket. Arról érdeklődtünk, hogy kialakult-e egyfajta kézfogás az NB I. felsőházába került Kazincbarcikai Vegyésszel, továbbá a remek adottságú játékosokkal rendelkező Borsodi Építők Volán NB II-es együttesével? Rázták a fejüket, ebből arra következtettünk: sok jóra nem számítanak. Kifejtették, hogy a barcikaiak sem dúskálnak „felesleges” játékosokban, a miskolciak döntő többsége pedig még igen fiatal, iskolás ... Ennek ellenére nem ártana kialakítani valamiféle érdekszövetséget. A vásár mindhármójukon áll, vagy bukik. — Hol játsszák majd bajnoki meccseiket? — fordultunk ismét Űrvári Ferenchez. — A szövetségnek- az M^SC-csarnokát és a 6-os Számú Általános Iskola tornatermét adjuk majd meg. Mindkettő megfelel a szabályoknak. — Eddig a Szputnyik Utcai Általános Iskolában szerepeltek... — vetettük közbe. — Igen. Maradtunk is volna, de a méretek ... Nincs kifutó, a pálya szélétől mindössze két méterre van a létesítmény fala. — A hejőcsabai sporttelepen hamarosan átadják saját sportcsarnokukat! — Ez még belekerül egykét hétbe, esetleg hónapba. Avatása után magától értetődően oda költözünk, örömünkre szolgál, hogy minden igényt kielégítő otthonunk lesz. — Az élvonalhoz sok pénzre és egyéb feltételekre van szükség. — Nem lesz gondunk — válaszolta Gregor András. — — Bázisszervünk, a Cement és Mészművek Rt. Hejőcsabai Gyára mindent előteremt. Nagy István igazgató, továbbá munkatársai magukénak tekintik az NB I-es gárdát. Számunkra ez biztonságot jelent! Legfőbb vágyunk, hogy megháláljuk az előlegezett bizalmat. Az eredményeken, a győzelmeken kívül mindent megígérhetünk. Hajtani, lelkesedni, szorgoskodni, küzdeni fogunk. És a bajnokság közben eldől, hogy mindez mire lesz elegendő? Kolodzey Tamás Zöld út Johnsonnak Atlétika Ma: négyesviadal Diósgyőrött Ma délután nagy érdeklődésre számot tartó atlétikai versenyt rendeznek Miskolcon, a diósgyőri műanyag- Pályán. A 13 óraikor kezdődő viadal keretében magyarok, cseh és szlovákok, angolok, japánok mérik össze tudásukat, valamint „betársul” a magyar junior válogatott is. A program utolsó számát. a 10 kilométeres férfi gyaloglást 18 óra 20-kor indítják. A magyar felnőtt válogatottban több diósgyőri sportoló is helyet kap. A férfiak között Serfőző és Ka- zsimér 1500-on, Kóczián súlylökésben, valamint Pal- layné diszkoszvetésben és Szebenszky Anikó 5 kilométeres gyaloglásban áll rajthoz. Marcel Danis, kanadai sportminiszter bejelentette, hogy a doppingolás miatt két évre eltiltott atléta, Ben Johnson büntetésének lejárta után, azaz szeptember 24- től ismét versenyezhet kanadai színekben. Mint ismeretes, a szöuli olimpián „megbukott” sprintért az incidens után kormánya örökös eltiltással sújtotta. Most ezt a döntést vizsgálták felül és változtatták meg, így a világ egykori leggyorsabb embere ismét magára öltheti a juharleveles mezt a Nemzetközi Amatőr Atlétikai Szövetség által kiszabott büntetés letöltése után. Paul Depre, a Kanadai Atlétikai Szövetség elnöke a pozitív döntés kapcsán gyorsan leszögezte: amennyiben Johnson teljesíti a válogatási szintet, ott lesz a helye a nemzeti együttesben. ft Csütörtöki lapunkban „Mit akar a Sajószentpéteri Városi SE?” címmel írást közöltünk. Abban megemlítettük, hogy „aki fel akarja venni a kapcsolatot az egyesülettel, a sajószentpéteri (48) 31-052-es telefonon kaphat felvilágosítást.” Nos, ez a szám az Agroszeré (itt dolgozik az irányítói apparátus egyik tagja Zsíros László is), és a „cég” nem veszi szívesen az említett számon történő Ikíváncsiskodásokat. Beszélgetés a ranglistát vezető Varga Jánossal ÚJSÁGHÍR: A labdarúgó játékvezetők edzőtáborában a szabálytesztnél az NB ll-eseknél Varga János vitte el a prímet. Nemcsak a rangsorban, hanem a számonkérésnél Is eminensnek bizonyult. — Most büszke lehet tma- gára! — Korántsem a büszkeségtől dagad a keblem. Jólesik az elismerés, ám ilyenkor azok jutnak az eszembe, akiknek sokat köszönhetek. — Például? — Említhetem Szkokán Zoltánt, aki rengeteget segített nekem az indulásnál. Tíz éve mutatkoztam be a második vonalban, s azóta 91 NB Il-es találkozót tudhatok magam'mögött. — Nem unalmas a másod- osztály? — Nézze, nem bánt, hogy elmaradt a lépcső felső foka. Tudomásul veszem, hogy ez nekem nem sikerült. KÖZBEVETÉS I. Sportvezető mondja: - Remek bíró, segítőkész ember. Egyszer külföldön jártunk a megyei ifivqlogatot- tal, még nyúrta is a fiatalokat, pedig nem azért utazott. Határozott, ugyanakkor lelkiző típus. Szerintem azért nem került magasabb osztályba, mert elhanyagolta a menedzselést. Nálunk azok araszolhatnak előre, akiket patronál valaki. — Valami oka azért csak lehet, 'hogy \kívülről kényszerül figyelni másokat! — Magamnak teszek érte szemrehányást. — Vajon miért? Ön a .pályán mindent elkövetett, hogy kitűnjön ia többiek ,közül! — Ez igaz. Csakhogy sokkal többet tehettem volna önmagam menedzselése érdekében. — Egy bíró a teljesítményével \irányítja magára a figyelmet. Ön az utóbbi öt évben mindig az első tíz .között végzett ia rangsorban. Mit lehet még ézen |kívül letenni iaz asztalra? — Foroghattam volna „fontos” körökben. De tőlem távol áll a dörgölőzés, más a természetem. — Gondolom, korántsem ilyen módon kerül valamennyi játélcvezetö .a kiválasztottak táborába ... — Nekem a döntő pillanatokban mindig becsúszott valami - gikszer. Háromszor álltam a kapuban, de a cél előtt elbuktam. — Mérhetetlen nyugalommal, bölcs önmérséklettel mondja mindezt, de belül mintha parázs égetné ... — Nincs bennem tüske. Akadályozták a külső körülmények. Ennyi az egész Egyébként szívesen csinálom. KÖZBEVETÉS II. Edző mondja: — Különleges személyiség, cseppet sem hétköznapi figura. Kollégái elismerik, de rajongásukat más felé irányítjuk. Működése minden igényt kielégít, határozott, nagyvonalú. Szeret mindenkit, de talán legjobban önmagát. Ez alighanem egyéniségéből fakad. Divatosan öltözik, mindig elegáns, választékos, s a modora is kifogástalan. Soha nem ágált ellene egyetlen csapat sem. Talán, ha lett volna Budapesten egy keresztapja !... — Ebben egyetlen másodpercig sem kételkedem. Mindössze az motoszkál bennem, hogy egészen biztosan nem a '26. (magyar futballbí- rónak tartja .magát. — Igaza van. — Hova sorolja önmagát a hierarchiában? — Helyt tudnék állni az NB I-es mérkőzéseken. — Többen mondták, hogy hiányzott a segítő kéz... Szkokán nem nyúlhatott volna a .hóna ialá? — Ö akkor már nem volt kulcsfigura. Ismerték, tisztelték, de kívülről roppant nehéz belebeszélni a fontos kérdésekbe. — ön szerint milyen a jó bíró? — A tökéletes szabályismeret nélkülözhetetlen. Olyan egyéniség legyen, akit elfogadnak, akinek elismerik a működését, s akkor sem veszik a fejét, ha hibát vét. Mert mindenki tisztában van azzal, hogy nem szándékos a tévedés. Jómagam különös gondot fordítottam arra: olyat is sajátítsak el, ami nincs benne a szabálykönyvben. — Például? — A pályán mutatott magatartás, vagy egy ítélet meghozatala. — önről még isoha nem iratkozott le csapat; nem volt botránya; ia szurkolók sem akarták felnégyelni; akivel szót váltottam, szakmailag kitűnőre értékelte tevékenységét. Ha ilyesmit hall, mit jeleznek a izsigerei? — Jólesik. KÖZBEVETÉS III. Játékvezető mondja: — Remek bíró! Mindent tud, érti, amit csinál. Kedvelem, de jónéhány kollégának erről egészen más a véleménye. Kicsit magának való, saját érdekeit tartja szem előtt, érdekes allűrjei vannak. Nehezen oldódik, még nehezebben barátkozik, megközelíthetetlen. A mindenkori JT-elnö- kök sem rajonghattak érte, máskülönben régen élvonalbeli mérkőzéseken fújhatná a sípot. — Mennyit kap ma egy vezető bíró a második rrónaiban? — Ezer forintot. És megtérítik az útiköltségét is. — Ebből a- (pénzből senki sem lesz milliomos ... — Abszolút önellátók vagyunk. Évente kell felszerelés, a cipő is elhasználódik. — Már lemondott az NB I-es tagságról? — Negyvennégy éves vagyok. Egy határozat értelmében csak negyvenen aluliak kerülhetnek fel. Nincsenek, nem lehetnek illúzióim. — Itt a (megyében ön hova sorolja magát? — Az első három közé. — Ez diplomatikus válasz. Tudom, hogy van 'két NB ,1- es kerettag, illetlenség miatt nem merte a rangsort megbolygatni? — A mi köreinkben éveken keresztül az volt az elfogadott gyakorlat, hogy aki magasabb osztályban sípol, az jobb a többinél. — Valóban jobb? Vagy „csak” szerencséjének köszönheti? — Erőszakosan kérdez. — Kíváncsi vagyok a véleményére. Vagy ,szereti a köntörfalazást ? — Nos, jó. Kitűnő évet zártam, eredményem és formám alapján kijelenthetem, hogy pillanatnyilag én vagyok a legjobb. — Minden tiszteletemet kivívta ezzel, de azt tudnia kell, hogy \lesz zúgás, (zsörtö- lődés, pusmogás. — Tisztában vagyok vele. A dolgok megítélése szubjektív. — A pályán rendkívül magabiztos, karakteres ember benyomását kelti. Ilyen az életben is? — Ott nem annyira. Olykor sokat várok, bizonytalankodók és fontos döntésekben tévedek. — Még !van ihat éve bíróként. Mi tartja ta pályán? — Ha belépek az öltöző folyosójára, megérzem a krémék, kenőcsök illatát, meglátom a jövést-menést, sürgölődést, más emberré válók. Olyan ez, mint amikor csatába indul a harci mén. — ön magányos farkas. Jó iez? — Nem. Éppen ezért határoztam úgy, hogy magam mellé veszek két-három tehetséges, elhivatott játékvezetőt és egyengetem lépéseiket. — Ügy, mint annak idején Szkokán tette? — Pontosan. Sokat kaptam a labdarúgástól, a legkevesebb, ha tapasztalataimat átadom. Nekem is jólesett a gondoskodás. — Mikor elégedett? — Ha a vesztes csapat játékosai és szurkolói sem bennem találják meg a bűnbakot. Olyankor érzem, hogy érdemes csinálni. — És mit tart a legfontosabbnak az életben? — A tisztességet. Doros László
