Észak-Magyarország, 1990. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-11 / 188. szám

1990. augusztus 11., szombat

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5

Méret: 15X15 cm Választék: 5 színben

Agroker Matyi

Érdeklődni: 41-165 vagy 41-406/42 telefonon lehet

Már .nemcsak pénzügyeinél, hanem aranyékszer-ügyeinél is

A SÁROSPATAK ÉS VIDÉKE

TAKARÉKSZÖVETKEZET A KELET KARÁT KFT. 1990. augusztus 27-én

MEGNYITJA ÜJ ÉKSZERÜZLETÉT Sárospatakon, Eötvös út 5. szám alatt.

SZOLGÁLTATÁSAINK:

4c Aranyékszer-értékesítés;

4c Aranyfelvásárlás;

3+c Ékszer javítás;

4c Azonnali arany ékszer csere;

4c Aranytárgyak zálogházi átvétele.

Várjuk Tisztelt Vásárlóinkat, Ügyfeleinket új üzletünkben.

Értesítjük Tisztelt Ügyfeleinket, hogy a SZERENCSI AUTÓJAVÍTÓ KISVÁLLALAT telephelyén az alábbi típusú XX-es rendszámmal ellátott

GÉPKOCSIKBÓL BÉRELHETNEK:

LADA 2104, Polski Fiat 125 P, Volga 24-es, Trabant Combi, Trabant Tramp (nyitott), UAZ 452 (zárt).

Érdeklődni lehet személyesen:

SZERENCS, Gyár út 11. szám alatt, vagy telefonon a 31-022, és a 31-490-es telefonszámon.

Kft. szabad tőkéjéhez

befektetési

lehetőségeket

keres

elsősorban a már működő magánvállalkozások körében.

Minimum 100 E Ft-os, maximum 1 millió Ft-os igényeket tudunk kielégíteni,

közös üzleti megegyezés alapján.

Válaszokat: „Magánvállalkozók augusztus 2520” jeligére a kiadóba.

A Miskolci Gépipari Műszaki Középiskola (Miskolc,

Kun Béla u. 10.), az 1990/91. tanévre

felvételt

hirdet

középiskolát végzettek részére, 2 éves kiegészítő képzésre, levelező tagozaton GÉPSZERKESZTŐ szakon.

Felvételi feltétel: középiskolai érettségi Jelentkezés és bővebb felvilágosítás az iskola irodájában, munkanapokon:

8—15.30 óráig.

ELÉBE MENNI A JÖVŐNEK?

Következő városunk Mezőcsát?

Mezőcsát nagyközség tanácsa a közelmúltban elhatározta, hogy az illetékes országos szervnél pályázat útján kéri várossá nyilvánítását. Ehhez megkapta a megyei tanács végrehajtó bizottságának egyetértését is.

A döntés előtt sokirányú felmérés, amolyan leltár készült múltról, jelenről, valamint a jövőre vonatkozó elképzelésekről. Ezekről beszélgetünk Kiss Lászlóval — törzsökös csati polgár, e tisztségbe kerülése előtt a helyi művelődési központot vezette —, a nagyközségi tanács elnökével.

— A várossá alakulás gondolata nyilván nemcsak a tanácselnök agyában avagy a testületben született meg. Mióta van terítéken?

— Már az 1985-ös választás utáni első tanácsülésen megfogalmazódott, mint lakossági igény. Nagy Imréné tanácstag szólt arról a reményről, hogy Mezőcsát még a tanácsi testület mandátuma idején eléri a régi rangjának megfelelő városi rangot. Ennek szellemében törekedtünk a fejlesztéseket tervezni és megvalósítani, így az egész községben kiépült az ivóvízhálózat, kialakult egy olyan egészségügyi bázis, amely a környéknek is ügyeleti központja. Fogászati, gyermek-, nőgyógyászati és ideg szakrendelést hívtunk életre. Helyben van fizikoterápiás kezelés, valamint a laboratórium. Fontos fejlemény mind a település, mind a környék életében az új távközlési rendszer bevezetése. Viszonylag jó a közoktatás helyzete a bölcsődétől a középiskoláig bezárólag. Nagyon jó a bölcsőde, az óvoda. Az általános iskolában van még szükség fejlesztésre — most folyik egy ezeradagos konyha építése.

A helyi lakosságot egyébként régóta foglalkoztatja a várossá válás gondolata. A település múltja alapján is. Minthogy Mezőcsát a XVII. század végén már nagyobb településnek számított, vásártartási és vámszedési joggal. A XVIII. század elején mezőváros, rangját a XIX. század végéig megtartotta. 1883-tól a közelmúltig járási székhely volt. Ezzel együtt járt egy városi, járási intézményhálózat kialakulása, egy kereskedő, iparos réteg jelenléte. A századfordulón rövid ideig újságja is volt Csatnak. Az öregek ma is így mondják, felmegyek a városba, soha nem mondják: a faluba. A lakosság nehezen értette meg: miért nem maradt város Mezőcsát hagyományai meg földrajzi fekvése alapján, hiszen Le- ninváros kiépülése után is fontos alsófokú központ maradt.

— Hogyan alakul jelenleg a lakosság összetétele? Fiatalodik-e vagy öregszik a település ?

— Azonos a hasonló méretű településekhez, 2 ezerre tehető a helyben foglalkoztatott munkások, az alkalmazottak száma, akik a nagyközség ipari és mező- gazdasági üzemeiben és intézményeiben dolgoznak. Helyi sajátosság, hogy viszonylag szűk az értelmiségi réteg. Megfelelő munkahely hiányában kevesen vannak műszakiak, többen agráriusok a tsz-ben. A többséget a humán értelmiség — pedagógusok, orvosok, népművelők alkotják. Ugyancsak adottság a kisiparosság — mintegy 150 vállalkozó — nagy, mégpedig növekvő száma. Hasonlóan nő a kiskereskedők, a vásározók száma is. Oj jelenség a gazdálkodási kedv fokozódása. Nem elég dinamikus még ez, de a kezdetek ígéretesek. Terjed a zöldségtermelés, a fóliázás, avagy például a méhészkedés. Élénk háztáji tevékenységet folytatnak a tsz- nyugdíjasok, igyekeznek gépesíteni a háztájit. Szintén új jelenség, hogy az újjáéledő legeltetési társulat visszakéri volt legelőjét és a tsz ezt vissza is adja a jövő év elején. Azt mondhatjuk tehát, hogy valami mozdul, kis lépésekkel megyünk előre, de áttörés még. nincs.

Ami az életkor alakulását illeti, az előbb említett folyamatokkal összefüggésben több fiatal marad itthon, avagy lelepül vissza, mint korábban. Ezt mutatja a lakásépítési kedv alakulása is. Az elmúlt években 50—60 új lakás épült községünkben. 1939-ben ez visszaesett, mint az országban is, reméljük átmenetileg. Egyébként az átlagéletkor 37 és fél év.

— Köztudott: ingatag az a nagyobb közösség, amelyik nem tud építeni szilárd kis közösségekre. Ekkor veszélybe kerül a nagyobb összefogás is. Mi jellemzi ma Me- zőcsáton az emberi viszonyokat, köztük a kis közösségek életét?

— Az az igazság, hogy korábban, konkrétan 1945 és ’48 között többféle és aktív életet élő közösség létezett nálunk is. Református és katolikus legényegylet, gazdakör, ipartestület versengtek a kis közösségek építésében. Inkább ’45 előtt volt jellemző — gyerekfejjel még emlékszem rá — úri kaszinó is működött. Ez lényegében értelmiségi kör volt, nem nagyúri kaszinó. (Ma groteszknek tűnik, akkor is az volt: uraknak tekintették az értelmiségieket.) A tulajdonképpeni urak, a földbirtokosok, a gazdagabb emberek kaszinója a Korona szállóban volt.

Ezek a társadalmi, vallási és kulturális közösségek 1948 után sajnos elsorvadtak. Az ezután keletkezett kulturális közösségek — a különböző önképző csoportok — ezeket nem tudták pótolni. A 80-as években kezdett újra szerveződni az iparosság. Korábban itt volt a járási központjuk. Most önálló szervezetként működnek. Megépült a KIOSZ mezőcsáti székháza, méghozzá kimondottan társadalmi munkában, ami önmagában is igen jó összefogó erőnek bizonyult.

Most a pártok szerveződnek, mint új közösségek. A nagyközségben jelenleg hat pártnak tevékenykedik helyi szervezete. A legnagyobb bázisa, taglétszáma a Kisgazda Pártnak van. Az MDF és az SZDSZ mellett kisebb létszámmal van jelen az MSZP. Csáti sajátosság viszont az új MSZMP viszonylag nagy — negyvennyi — taglétszáma. A nagyközségben most is aktív politikai élet zajlik, nem jellemző az uborkaszezon. Meghívjuk képviselőinket. a tanács- és a vb-ülések- re is. Megküldjük nekik az előterjesztéseket és pártjuk nevében véleményt mondanak.

— Tehát a koncepcióbeli, a nézetkülönbségekkel és a versenyhelyzettel együtt is egy viszonylag nyugodt politikai légkörben készülnek a helyhatósági választásokra?

— Igyekszünk már most kialakítani azokat a kapcsolatokat, amelyek a későbbiekben, az önkormányzat létrejötte után is hasznosak lehetnek. A tanács igyekszik elébe menni ilyen szempontból is a jövőnek. A lehetőségek adta kereteken belül azon vagyunk, hogy ne a veszekedés, hanem a korrekt vita, az együttműködés legyen a meghatározó.

— Mezőcsát híres volt fazekasságáról, agrármozgalmáról, itt született Kiss József, a századelő kiemelkedő irodalmi személyisége. Ezek a hagyományok miképpen épülnek be a mai, helyi szellemiségbe?

— Az utóbbi időben mintha szürkültek volna ezek a hagyományok. Korábban talán jobban odafigyeltünk ezekre. Nagy tisztelettel emlékeztünk például élő rokonai jelenlétében Kiss József évfordulójára. Utcát neveztünk el róla, szobra van az iskola udvarán. Egressy Béni tiszteletére — annak idején itt tanított — emléktáblát helyeztünk el az iskola homlokzatán.

Igazán gazdag hagyomány a fazekasság. Sajnos csak volt híres. Az 1920-as években kihalt az utolsó fazekas- család is. Azóta nincs, aki folytatná a mesterséget. Most 1980-tól kezdődően felújulni látszik a régi hagyomány Hejőszalontán, ahol a kerámiaüzemben a csáti alkotásokra jellemző motívumokkal dolgoznak. A tárgyi emlékek közül sokat őrzünk az általános iskolában, de a legtöbb a miskolci Herman Ottó Múzeumban található. Ebből több kiállítást rendeztünk. Most szeretnénk megvásárolni egy — a Műemléki Felügyelőség által már korábban kiszemelt — a régi paraszti építkezés jegyeit magán hordozó házat, azzal a szándékkal, hogy kialakítsunk benne egy helyi múzeumot.

— Végül is abból még nem lesz több pénz, ha országosan igent mondanak várospályázatukra. Robbanásszerű változást egyébként is ritkán produkál az élet. Mégis milyen további tervek foglalkoztatják a lakosságot és a tanácsot?

— Igaz, nem valószínű, hogy több lesz a pénzünk. Mégis úgy véljük: nem kell megvárni, amíg minden együtt van, ami egy városra jellemző. Akkor talán sohasem kerülhetne erre sor, hiszen az igények mindig előtte járnak a lehetőségeknek. Az alapok kiépültek. Ezeket továbbépítve akarunk előrehaladni a városépítésben. Mindemellett a legközelebbi feladatunknak a földgáz bevezetését tartjuk, hiszen a vezeték egy kilométerre megy el a község mellett. Bízunk benne, hogy ösz- szefogással, társulásos alapon ezt megoldjuk. Ez a lakosság igénye. Fontosnak tartjuk továbbá a szennyvízcsatorna-hálózat bővítését, mivel jelenleg csak egy gerincvezetékkel rendelkezünk. Sürgős a csapadékvíz elvezetése is, mivel az elmúlt időszakban feltöltődtek az e vizeket, elnyelő, a belterületeken is meglévő tervek .. .

*

Természetesen sokrétű feladat hárul majd az új városi önkormányzatra. Ezt viszont már a majdani programbeszéd hivatott taglalni. Kedvező döntés esetén feltehetőleg az év végén.

Nagy Zoltán