Észak-Magyarország, 1990. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-09 / 186. szám

1990. augusztus 9., csütörtök ESZAK-MAGYARORSZAG 7 Öt helyért öt csehszlovák, négy magyar (Kócsó Antal. Petrikovics Jó­zsef. Tihanyi Sándor, Adorján Zoltán), három lengyel, két nyugatnémet, valamint egy-egy osztrák és olasz versenyző rész­vételével vasárnap Nordenbon bonyolítják le az egyéni salak­motoros világbajnokság konti­nentális döntőjét. A 16 vaspa- pucsos 20 futamban méri össze erejét, s az öt legjobb jogot szerez, hogy induljon a szep­tember elsejei, bradfordi világ- bajnoki döntőben. Mil akar a Sajószentpéteri Városi lí — Két szakosztállyal kezdtek — Segítséget kérnek az üzemektől — Együttműködést ajánlanak A sajószentpéteri lokálpat­rióták gondoltak egy meré­szet. Egyesületet alakítottak, az új klub Sajószentpéteri Városi SE névre hallgat. A hírt tulajdoniképpen aíkár szenzációsnak is nevez­hetjük. Azért, mert napja­inkban a klubok inkább „el­tűnnek”, semmint életre kel­nek. A nehéz gazdasági hely­zetből, a pénztelenség fojtó szorításából ugyanis képtele­nek kilábalni. Szentpéteren erről egysze­rűen nem vették tudomást, nagy fába vágták fejszéjü­ket. Hogy „vállalkozásuknak” mi lesz a vége, ma még sej­teni sem lehet. * — Miért érezték azt, hogy lépniük kell? — tudakoltuk Zsíros Lászlótól, a klubot irányító triumvirátus egyik tagjától. — Belső kényszerből! Köz­tudott, hogy Sajószentpéter- ről előbb-utóbb kiköltözik a Borsodi Bányász. No nem önszántából, hanem ellehe­tetlenülése miatt. Női kézi­labdázóik és ökölvívóik ed­dig a miskolci városi sport­csarnokban játszották bajno­ki meccseiket, futballszak­osztályuk gyakorlatilag meg­szűnt. A városban egyedül a SÜMSE, a Sajószentpéteri Üveggyár klubja maradt, jennek hatására néhányon — fmondjuk így: lokálpatrióták — megalkottuk az SVSE-t. Már túl vagyunk a hivata­los bejegyzésen is. — Hány szakosztályuk ■van? — Kettő. Női kézilabdázó­inkat benevezzük a megyei bajnokságba, labdarúgóin­kat pedig a körzetibe. Re­méljük, hogy nem késtünk el és a szövetségek vezetői megértő támogatásukról biz­tosítanak minket. — Hol játsszák majd ha­zai találkozóikat? | — Jó kérdés... Sporttele- rpünlk, saját bázisunk ugyan­is nincs. Egyhamar nem is lesz, hiszen egy Borsodi Bá­nyász-szintű komplexum — mai árakon számolva — több tízmillióba kerül. Csak a bérlés jöhet szóba. — Ilyen gazdagok? — Dehogy! Pontosan sze­gényeik vagyunk. Ezért be­kopogtattunk Kiss Dezső úr­hoz, a Borsodi Szénbányák Vállalat vezérigazgatójához, aztán Barta Gáborhoz, a Borsodi Bányász ügyvezető elnökéhez is. Segítségüket kértük. Ígéretet tették arra, hogy a Bányász-sporttelepet ingyenesen használhatjuk addig, amíg a tulajdonuk­ban, kezelésükben van. Sza­vaikból az csengett ki, hogy jelenleg nem tudják, hogy mi lesz a pálya későbbi sor­sa. Talán eladják, ha talál- naik vevőt... — Mennyi pénz van a kasszájukban? — Egy pályázaton elnyer­tünk 100 ezret, a Városi SE gyakorlatilag ennyivel „nyi­tott”. De nem ülünk ölbe tett kézzel! Felkeressük a környező üzemeket, vállala­tokat, szövetkezeteket, költ­ségvetési üzemeket, hogy le­hetőségeikhez mérten patro­náljanak minket. Kiépítjük pártolói rendszerünket, havi 100 forintra gondoltunk. És egyelőre várunk. — Mire? — A helyhatósági válasz­tásokra. Mert sem az állam, sem pedig a helyi önkor­mányzat nem vonulhat ki a sportból. Legalábbis így gon­doljuk. Miután Sajószentpé- teren megalakul majd az új városi tanács — Vagy bármilyen helyi testület — rögtön felkeressük a ve­zetőit. Elmondjuk tervein­ket, elképzeléseinket. Vagy megértőak lesznek, vagy nem. Mert — ez is ben­ne van a „pakliban” '— kimondhatják: Sajószentpé- teren nem a sport az első, nem a testkultúra ügye a legfontosabb. — Azzal, hogy felvették a városi nevet, valamire cé­loznak'. — Igen. Azt deklaráljuk, hogy mi a városé, Sajószent- péteré vagyunk! — Honnan szereztek játé- loznak! — Miután a Borsodi Bá­nyász felszámolta és átadta futballszakosztályát, többen befejezték, nem igazoltak se­hová. Számítunk rájuk, to­vábbá a volt Bányász-ifikre és a környék tehetségeire. Nem felejtjük, hogy Sajó- szentpéteren öt általános és egy középfokú oktatási in­tézmény üzemel. Az ott ta­nulókat is megcélozzuk. To­vábbá: a városban 4—5 ezer' fiatal él. Van, lesz kire ala­pozni, támaszkodni. * A városi klubot Zsíros László, Kendi Ferenc (a volt ismert labdarúgó és játék­vezető) és dr. Zsíros Sándor irányítja. A labdarúgókkal Benkő István és Soltész Imre foglalkozik, a kézilabdázók edzője Derdák Józsefné. Még ebben az esztendőben köz­gyűlést tartanak, hogy — úgymond — legitim vezető­séget válasszanak! Távlati elképzeléseikről még nem kí­vánnak nyilatkozni, azt vi­szont máris leszögezték: nem NB I-es csapatokban gon­dolkodnak. Borsod nagy klubjait, a labdarúgásban a DVTK-t és a Kazincbarcikai Vegyészt szeretnék kiszolgál­ni, kézilabdában pedig a Borsodi Bányásznak segíthet­nék. Felveszik a kapcsola­tot az egyesületek vezetői­vel, tisztességes „üzletet” kí­nálnak. Támogatást kérnek, hogy pár év múlva támoga­tást adhassanak! Végezetül: aki fel akarja venni a kap­csolatot a Sajószentpéteri Városi SE-vel, a (48) 31-052- es telefonon kaphat felvilá­gosítást. Kolodzey Tamás Szűcs költözött, Bari leszerelt, András behívóra vár EDZÉSLESEN A TORNATEREMBEN A szabadban forrón perzsel a nap, itt bent, a te­remben még kibírhatatlanabb a hőség. Szellőzés mi­nimális, az ablakokon pedig úgy zuhan be a nap, hogy gyakran elvakítja a sportolókat. Báthory szent­ségei is egy sort, de a többiek homloka sem felhőt­len. Készül a Hejőcsabai Cement SC élvonalbeli férfi asztalitenisz-csapata. — Egyelőre még mi is kóstolgatjuk, ízlelgetjük a nevünket — rögzíti a tényt Hrabovszki László, a felnőt­tek edzője. — Sokáig Borso­di Építők Volánként ismer­tek bennünket, mégis meg­maradt a MÉMTE elneve­zés. Az újat nekünk is ta­nulni, szokni kell. Ez a ma délutáni foglalko­zás egyébként a 43. a sor­ban. A szakvezető a felké­szülés időszakára, a bajnoki rajtig (szeptember 5-én indul a CSB) összesen 68 gyakor­lást irányzott elő. Az alapozást július 9-én kezdték, az első héten csak kondicionális jellegű munka folyt, a másodikon délelőtt kondiztak, délután asztalite­niszeztek, mostantól pedig egyre inkább a kis ikaucsuk- labdáé a főszerep, ám a heti három erőfejlesztés elmarad­hatatlan kísérőként jelent­kezik. — Mikor könnyebb bánni a sportolókkal, mikor kezel­hetőbbek? — Nincs velük gond, de tény, hogy reggel frissebbek, nagyobb kedvvel csinálják, a délutáni programra a kibír­hatatlan meleg alaposan rá­nyomja a bélyegét. — Miben különbözik a je­lenlegi munka a tavalyinál? — A mennyiséget büntet­lenül nem lehet növelni. ezért aztán apró nüanszok jelentik a finomítást. Laczkó Sándor telepedik mellénk, s fájósán sziszeg. — Vacakol az egyik fo­gam, a hét végén alighanem kisebb műtét vár rám — újságolja, aztán megy is az öltözőbe. A terhelést derekasan bír­ták a legények. Hrabovszki úgy ítéli meg, hogy elma­rasztalni senkit sem lehet, viszont András Miklós és Tóth Zsolt mindig az élen haladt. Ha már személyeknél tartunk: — Nem látom a teremben Szűcsöt! — Menyasszonyával a fő­városba költözött, ott edz, készül, de továbbra is a mi játékosunk — közli az edző. — Nem megy majd a tel­jesítmény rovására a távol­iét? — Nézze, szerintem az az igazi, ha egy játékos ott van az edző szeme előtt. Szűcs menni akart. Tavalyi pro­dukciója, játéka alapján ter­mészetesen élvezi a bizalmat. A kérdés „mindössze” any- nyi: vajon ő maga akar-e jobb játékos lenni? Ha igen, akkor ennek érdekében bi­zonyára elkövet mindent, hi­szen Budapesten edzőpart­nert minden teremben talál­hat. Sok múlik a hozzáállá­sán, az akaraterején, igazi próbatételt állított maga elé. Az megnyugtató, hogy Bari korábban leszerelt, így ug­rásra készen áll. Szűcs egyébként elsősorban part­nerként hiányzik a teremből, tőle másképpen jönnek a labdák, ő hatalmas falsokat tesz bele. Bari ugyanakkor balkezes, remekül szervái, vele szemben eltérő harcmo­dor vezethet sikerre. Molnár János szusszan egyet, s közben örömmel új­ságolja, hogy amit korábban öt év alatt nem tudták elin­tézni, azt most röpke három hónap alatt sikerült. Lakás­hoz jut, a kulcsot várja, s elismerő szavakat mond a megyei szövetség elnökéről, áki tevékenységének rövid ideje alatt máris sokat tett a sportágért. A csabai sportolókban ép­pen ezért amolyan csak- azértis hangulat alakult ki. Persze, az új gazdának (is) szeretnék megmutatni, jó „lapot” húztak, ugyanakkor az is a szeműik előtt lebeg, hogy a borsodi asztaliteni­szezés életképességét bizo­nyítsák. Egyébként kezd híre men­ni az országban, hogy meg­nyugtató módon alakultak a miskolci viszonyok. Már je­lentkező is ákadt, hogy szí­vesen játszana náluk. Hra­bovszki meghallgatta, el­könyvelte a tekintélyes ár- megjelölést, aztán elegánsan nemet mondott. Nincs nekik szükségük egy morális góc­ra .. . — András hamarosan be­vonul — újságolja Hrabov- szlki. — Székesfehérvárott tölti a katonaidőt, így játsz­hat a Szondi színeiben. — Mi várható a csapattól? — A 3—5. helyek valame­lyikét akarjuk megszerezni. A Kiskunfélegyháza Szosz­Hrabovsrki László szerint az együttes képes lesz a 3-5. He­lyek valamelyikének a meg­szerzésére. Helyt akarnak áll­ni az ETTU Kupában is. nyákot „kerülgeti”, ha leiga­zolják, akkor számunkra a 3. hely nehezen elérhető. De helyi akarunk állni az ETTU Kupában is. Négy I. osztá­lyú sportolóval, meg egy aranyjelvényes ifivel ütőké­pes, stabil gárdát szeretnénk alkotni. Báthory beüti az utolsó poént, szedelőaködés közben pedig arról ejt néhány szót, hogy pár hónapos kisfia szé­pen cseperedik, eszik, alszik, s a szülőket sem nagyon zaklatja éjszakánként. Sorra véget érnék a mér­kőzések, elhalkul a labda- pattogás a Vörösmarty Mi­hály iskola tornatermében. Visszatérők a sportolók, rendre az augusztust töltik itt. Most a XIII. Helyiipari kiállítás „szorította ki” őket a Vigadóból, szeptembertől azonban újra a régi helyen püfölhetik a kaucsukot. S várják, nagyon várják az új hejőcsabai csarnokot, talán októbertől lehet a végleges otthonuk. Addig persze gyakran sza­kad majd a víz a hátakról, használódnák a szoftok, tör­nek a labdák. Egy nehéz nap délutánja mindenesetre be­fejeződött. Doros László Tenisz Pontszerző amatőr verseny Országos pontszerző ama­tőr teniszversenyre kerül sor Miskolcon augusztus 18—20. között. A színhely a diós­győri tenisztelep. Az ese­ményt Égszi Szinva Kupa néven jegyzik a versenynap­tárban, szponzorként a szer­vezők három céget nyertek meg: az Égszi Szinva Szer­vező és Számítástechnikai Leányvállalat, a Hőtechnika Építő és Szigetelő Vállalat, Miskolc, valamint a Posta­bank és Takarékpénztár Rt., Miskolc biztosítja a zavarta­lan vetélkedéshez szükséges feltételek jelentős részét. A viadalon férfiak és nők is indulhatnak, két kategóriá­ban bonyolítják le. Az ér­deklődők a 16-438-as tele­fonon jelentkezhetnek aug. I7-ig. tejár a szerződés Ezen a héten ismét Ma­gyarországra figyelnek az autósport szerelmesei: pén­tektől vasárnapig a mogyo­ródi Hungaroringen szágul­doznak a Forma—1-es piló­ták annak reményében, hogy a zárónapi futam (14.00 ó.) után világbajnoki ponttal vagy pontokkal térhetnék majd haza. Az idei erőpróba vízvá­lasztónak is tekinthető, hi­szen lejár az 1985-ben meg­kötött ötéves szerződés, amely 1986-tól 1990-ig garantálta Magyarországnak a Forma— 1-es autós gyorsasági világ- bajnoki futamokat, s a jö­vőről még mindig nem szü­letett döntés. Pallayné (DVTK) disrlcosxvetésben áll rajthoz a magyar váloga­tottban Négyesviadal Diósgyőrött Tessa Sanderson is jön Nagyszerű programot # ígér a szombati diós­győri atlétikai viadal. A kínálat, férfiak: magyar— cseh és szlovák „összecsa­pás”, nők: magyar—cseh és szlovák—angol vetélkedő. Az eseményen japán sportolók, továbbá a magyar junior válogatott is rajthoz áll. A rendezők elmondták, hogy a közönség láthatja — többek között — az angol Tessa Sandersont, a gerelyhajítás világcsúcstartóját. A DVTK-t a felnőttek me­zőnyében Serfőző és Kazsi- mér (1500), Kóczián (súly), a nők között pedig Pallayné (diszkosz) és Szebenszky (5 km gyaloglás) képviseli. A juniorok között legkevesebb 8—10 piros-fehér atléta jut szerephez. A versenyek 13 órakor a rúdugrással és a diszkoszve­téssel kezdődnek, a megnyi­tót 13 óra 30-kor tartják. Az utolsó számot, a 10 kilomé­teres férfi gyaloglást 18 óra 20-kor indítják majd. A fér­fiak 21, a nők 15 számban mérik össze tudásukat. Az esemény sikeréhez — szponzorként — elsősorban a Vasvill, a Nyersanyaghasz­nosító Vállalat (MÉH), az Amfora, az Épfu, a Mező­gép, a Húsipar, a Papírgyár, a Likőrgyár és a Borsod Megyei Távhőszolgáltató Vál­lalat járult hozzá.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents