Észak-Magyarország, 1990. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-09 / 186. szám

1990. augusztus 9., csütörtök ESZAK-MAGYARORSZAG 5 A Kazincbarcika és Vidéke ÁFÉSZ felvételre keres külkereskedelmi áruforgalomhoz kapcsolt nagykereskedelmi üzemágvezetöt, aki több éves nagykereskedelmi gyakorlattal, külkereskedelmi bonyolításban való jártassággal, továbbá szakirányú felsőfokú képesítéssel rendelkezik. Angol-, vagy német középfokú nyelvtudással rendelkezők előnyben. Bérezés: megegyezés szerint. Pályázatok benyújtási határideje: megjelenéstől számított 30 napon belül. Címünk: Kazincbarcika, Széchenyi út 92. Miskolc, Sajó u. 5. sz. alatti telephelyét. A telep területe: 14 063 m2 A telepen szociális épület és raktárak találhatók, összesen 1500 m2 beépített területen. A telepet fekvése (3. sz. főút mellett) és felszereltsége alkalmassá teszi raktározási és ipari tevékenységre egyaránt. Irányár: 22 millió Ft Érdeklődni lehet: FKMV Miskolc, József Attila u. 59. Telefon: 46/87-011. Telex: 62-330 NYÁRI VASÁR AZ OTTHON KISÁRUHAZBAN a Rutex Miskolc, Szeles u. 71. sz. alatti boltjában egyes MARADÉK PADLÓSZÖNYEGEKET, BÚTORSZÖVETEKET, FÜGGÖNYÖKET 30 SZÁZALÉKKAL OLCSÓBBAN ÁRUSÍTUNK, amig a készlet tart. Minden kedves vevőjének jó vásárt kíván a: A KAZINCBARCIKA ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ 1990. október 1-től határozatlan időtartamra bérleti szerződéses üzemelésbe adja az alábbi egységet: 15. sz. ESZPRESSZÓ, III. o. DÉDESTAPOLCSANY, Hunyadi u. 22. sz. A szükséges információt és a tájékoztató adatokat a kereskedelmi osztályunkon lehet kérni. Több pályázat esetén VERSENYTARGYALASRA KERÜL SOR, MELYNEK HELYE: Kazincbarcika és Vidéke ÁFÉSZ központja KAZINCBARCIKA Széchenyi út 92. sz. VERSENYTÁRGYALÁS IDEJE: 1990. augusztus 28., délelőtt 10 óra A PÁLYÁZATOK BENYÚJTÁSI HATÁRIDEJE: 1990. augusztus 23. ÁFÉSZ vezetősége NYÁRI VÁSÁR A SIKER BOLTBAN A Rutex Miskolc, Korvin Ottó u. 4. sz. alatti boltjában 40 százalékos árengedménnyel, kaphatók egyes női - bakfis nyári ruhák, blúzok, szoknyák, férfi-női import pólók, amíg a készlet tart. Minden kedves vevőjének jó vásárlást kíván a: Szuhavölgy ünnepe Jeles napokat élt meg a közelmúltban Szuhavölgy há­rom települése, Szuhafő, Al- sószuha és Zádorfailva. Előbb Zádorfalván, majd Alsószu- hán emlékeztek a második világháborúban meghalt és eltűnt áldozatokra, avattak emlékműveket. A zsúfolásig megtelt temp­lomokban emlékeztető és há­laadó istentiszteleteket tar­tottak az emlékavatás előtt. Horváth Barna, a Borsodi Református Egyházmegye es­perese, illetve Kiss István lelkipásztor tettek tanúbi­zonyságot arról, hogy kegye­lettel adózunk azoknak, akik itthagyni kényszerültek sze­retteiket, akik soha, többé nem térhettek vissza hazá­jukba, szülőföldjükre. A hit megtartó erejéről szólt Alsó- szuhán dr. Lenkei Istvánná Semsey Klára professzornő is. A népes gyülekezet az is­tentiszteletek után az em­lékművekhez vonult, s ének­számokkal, szavalatokkal, koszorúk, virágok elhelyezé­sével tette még meghittebbé az ünnepséget. Murányi Kiss Barna Bocs Ónodtól Vajáig kerékpáron Az ónodi általános iskola úttörőcsapata az idén 13. alkalommal szervezte meg hagyományos kerékpáros vándortáborát. Ezúttal Rá­kóczi emlékeinek nyomába eredtünk. Ónodról indulva jártunk Szerencsen, Sárospa­takon, Dombrádon, Vásáros- naményben, Tivadarban és Vaján. Közben megnéztük Monokon Kossuth Lajos szü­lőházát, Nagyarban a neveze­tes Tisza-fát. A vándortábor 27 résztve­vője mintegy 300 kilométert kerekezett, felejthetetlen él­ményeket szerezve nem csu­pán az említett települések, hanem olyan folyóink, mint a Sajó, a Hernád, a Tisza, a Kraszna és a Szamos meg­ismerésével is. Két hét után fáradtan, de egészségesen és csodálatos élményekkel gazdagodva ér­tünk vissza Ónodra. Soltész Aladár úttörővezető Ónod Bravó EMA SZ! E hét egyik napján este sötétség borult a hejőcsabai Egri utcára. Valami oknál fogva három utcai lámpa egyszerre mondta fel a szol­gálatot. Másnap délelőtt tele­fonáltam az ÉMÁSZ-hoz, ahol egy vezető — ha jól tu­dom, a műszaki főmérnök — vette fel a panaszt, s tett ígéretet arra, hogy intézke­dik. No, gondoltam magam­ban, arra várhatunk egy da­rabig. Ám az ÉMÁSZ-nak ez a vezetője nagyon is ko­molyan vette a dolgot, s amit eddig soha nem hittünk volna el, már délután kicse­rélték a kiégett égőket! Ért­hető volt az Egri utcaiak öröme. Ezúttal szeretném tolmácsolni köszönetünket a gyors intézkedésért, a gyors munkáért. Ver csík Imre Miskolc Az illetékes válaszol Még egyszer a miskolci árucsarnok parkolójáról „Keresik, de nem találják” címmel július 12-i számuk­ban közölték egy miskolci hölgynek az ÁFÉSZ-Árucsar- nok mögötti parkolóval kap­csolatos észrevételeit. Ehhez szeretnék a Miskolci Város- gondnokság nevében néhány megjegyzést fűzni. Tény, hogy a fizetőparko­lóban a mindennapok gya­korlata szerint a parkírozá­sért megfelelő díjat kell fi­zetniük az autósoknak. Tény ugyanakkor az is, hogy a parkírozók egy része igyek­szik kivonni magát e köte­lezettség alól. Ezt teszik pél­dául a Lengyelországból ér­kező buszoki sofőrjei is. A módszer: kifizetnek 1 órai parkírozási díjat, amiért az­után egész nap parkolnak, vagy legalábbis szeretnének parkolni. Amikor azután ilyenkor a parkolóőr szeret­né beszedni a teljes parkí­rozási díjat, nem egyszer testi épsége forog veszély­ben .. . (Gyakorlati tapaszta­latok alapján állíthatom, hogy ilyen gondjaink a nyu­gati turistákkal nincsenek.) Mindebből következik, hogy a levelet író hölgy igazságtalanul marasztalta el az idős parkolóőrt. Hiszen ha határozottan lépett fel, azért tette, hogy munkakö­rét becsülettel ellássa, s a bevétellel a város pénzét gyarapítsa. Nem fedi a valóságot az sem, hogy a területen nem gondoskodnánk illemhely­ről. Június 30. óta a parko­lóban konténer-WC működik. Igaz, vízcsap és padok nem találhatók a helyszínen, de 100 méteres körzetben mind­két igény kielégíthető. Nem vitatjuk, hogy az Árucsarnok mögötti parkoló lehetne kulturáltabb. Figye­lembe kell azonban venni azt is, hogy ideiglenes jel­leggel működtetjük. Ennek ellenére megnyitásakor a te­rületet oszlopokkal, ilánccal vettük körül, jelzőtáblákat helyeztünk ki. Sajnos, mára már csupán a hölgy levelé­ben is említett, árnyat adó fa maradt a helyén, s ez is talán csupán azért, mert ne­hezen mozdítható... Nagy Péter Miskolci Városgondnokság Es megmaradt a fenyő... Lapunkban a közel- 9 múltban számoltunk be képes riportban a Gabonaforgalmi és Malom­ipari Vállalat bükkszentke- reszti üdülő-hoteljének fel­újításáról, átalakításáról. Ri­portunkban említést tettünk arról is, milyen ádáz küz­delmet folytatott olykor Va­lent László üdülővezető a környezetért tervezőkkel, ki­vitelezőkkel. íme az egyik eredmény, ez a sudár fenyő, amelynek ugyan csupán a felső része látszik, ám így is dísze a hangulatos terasz­nak. (Laczó József felvétele) Diósgyőri kesergő Ki a városrész gazdája? Olvasom az újságokban, hogy Diósgyőrben is járt Habsburg Ottó, s olvasom, hogy vendégsereg érkezett a fesztiválra a Diósgyőri Vár­múzeumba. S látom nap, mint nap az érkező magyar és külföldi turistákat, az au­tókat és autóbuszokat. S el­önt a szégyen. Mert arra gondolok, milyen házigaz­dák vagyunk mi, akik ilyen „türelmesen” viseljük e tör­ténelmi városrész szégyen- teljes, megalázó állapotát?! S még dicsekedni is me­rünk vele?! Tanácsi vezetők nemegy­szer nyilatkoztak a város eme fő idegenforgalmi ob­jektumáról. Ám az itt la­kók véleménye más. ók azt látják, hogy a város mosto­hán bánik történelmi és ter­mészeti értékével, a diós­győri vár környéke az or­szág szégyenfoltja. S hiába ostromoltuk két évtizeden keresztül szóban és írásban a városi vezető­ket, szólaltunk fel a legkü­lönbözőbb fórumokon, a vá­lasz nem nyugtatott meg senkit, s nem is változott semmi. Azt még fogcsikor­gatva elfogadjuk, hogy a Blaha Lujza utca teljes re­konstrukciójára nincs pénz, de azt már nem, hogy a vár környéki eltakarítatlan romok, a gazzal és szennyel teli Szinva, a vérrel, szenny­vízzel, emberi ürülékkel „tarkított” járda állapotán ne lehetne változtatni. Hogy ne kelljen piruló arccal fo­gadni az idelátogató turis­tákat. Mi, diósgyőri őslakosok elkeseredett szeretettel csüg- günk községünkön, búsulva értékeink pusztulásán, an­nak a régi, családias han­gulatnak, félelemmentes lég­körnek az elmúlásán, ami ezt a községet önállósága idején jellemezte. S gyak­ran eljátszadozunk a gon­dolattal : milyenné lehetne tenni ezt a környéket, ha elegendő pénz s alkotó szándék párosulna rendezé­sére? S álmainknak realitá­sa is van, hiszen mindazt, amivel itt valóságos földi paradicsomot lehetne terem­teni, már nagyrészt szere­peltették a hatvanas évek­ben a városi tanács tervei­ben. Csak sajnos a tervek­ből nem lett semmi, sőt, romlott a helyzet, s kudarc­ba fulladt (s vajon miért?!) a külföldiek tőkebefekteté­si készsége is. Mostanában sokat beszél­nek arról, hogy az őslakók a Miskolctól való elválás, az önállóság, az önrendelke­zés gondolatát feszegetik. Magam is nosztalgiával gon­dolok azokra az időkre, ami­kor adó- és egyéb ügyein­ket a diósgyőri községhá­zán, helyben, nyugodt kö­rülmények között intézhet­tük, amikor az útpadkák, a Szinva-part a nyugdíjasok foglalkoztatása eredménye­képpen ápoltnak, rendezett­nek volt mondható. Vajon visszahozható-e mindez ?! Ideje, hogy az alvó város­rész megmozduljon, s érte tenni tudó és akaró vezető­ket keressen! Közeledik a világkiállítás ideje, s ennek kapcsán felvillan előttem a félelmetes vízió: a várat minden bizonnyal megtekin­tő számos külföldit kérege- tő, kiáltozó, fenyegetőző gye­rekhad kíséri, miközben a mocskot kerülgetve igye­keznek a várhoz, s riadtan és elképedten fényképezik a magyar vircsaftot. Ne en­gedjük, hogy így történjen! Garadnai Ferencné Miskolc Összeállította: Nyikes Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents