Észak-Magyarország, 1990. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-07 / 184. szám

1990. augusztus 7„ kedd

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3

Mindenki erről beszél

Közgazdasági módszerekkel

szétverik a struktúrát

VEZETŐVÁLTÁS

az Magyarországi Vegyiművek éléé

A szovjet piac feladása nagyfokú botorság

5 1

■

: ■ '■ ,

Bizonytalanok az agrártermelők. Az aratás már gyakorlatilag befejeződött, de az étkezési búzának még mindig nincs elfogadható ára. S ami talán még ennél is inkább borzolja a kedélyeket, hogy a megoldást kínáló egyezkedések sem a napjainkban korszerű, piacos módszereket veszik számításba. Azon vitatkoznak a termelők, s az érdekeiket képviselők, hogy a kormány mekkora összeggel emelje az étkezési búza hatósági felvásárlási árát. Teszik ezt akkor, amikor a takarmány- búza már szabadáras, és hirdetett cél a piacgazdaság kiépítése. Az árvitát mindkét tény tagadja, hiszen az étkezési búza hatósági áráénak fenntartása egyikkel sem rokon megoldás.

Működnek a régi mechanizmusok mind a kormány, mind a termelők házatáján. A gabona kétféle árformája már induláskor is ellentmondásokat takart, s várható vol't, hogy ezek előbb vagy utóbb kiéleződnek, a nyílt viták forrásaivá válnak. A döntést hozóknak is tudniuk kellett, hogy az étkezési búza hatósági, tehát felülről megállapított ára az értékesebb termékeket hozza hátrányosabb helyzetbe. Ezt csak tetézték a termelők, amikor áremelést követeltek, ahelyett, hogy a gabona egységes árformájáért, a szabad árért harcolnának. így ugyanis valóban a piacon dőlne el, melyik termék, mennyit ér.

Nem szünetelnek a fiskális megoldások az export támogatósában sem. A költségvetési kiadások kényszerű kímélése miatt a támogatási kulcsok várhatóan mintegy 30—40 százalékkal mérséklődnek. Nem vitatható, ez átmenetileg csökkenti a kiadásokat, ám nem kellő gondossággal számol a hosz- szabb távú érdekekkel. A támogatás elapadása ugyanis már az idén mérsékelheti az agrárexportot, olyan időszakban, amikor a kormány a korábbinál kedvezőbb fizetési mérleget vállalt a Valutaalapnál. Másfelől a gazdálkodók jelzésértékűnek tekintik az intézkedéseket, s erre a termelés jelentősebb visszafogásával válaszolhatnak; következésképpen a jövő évi export kerülhet veszélybe.

A rövid távú és a távlati célok ellentmondásban vannak a támogatási kulcsok mérséklésével. Ezt a helyzetet még az sem menti, hogy az első félévben a tervezettnél nagyobb összegű támogatást kaptak a termelők. Ennek gyökerei is kormányzati hibákra vezethetők visz- sza, jóllehet, nem csupán a jelenlegi kormány felelősségére. A támogatások számbavételekor olyan alacsony árakkal kalkuláltak, amelyeket a piac jócskán túlteljesített. Csak példaként említve, az élő sertés tervezett exportára 800 dollár volt, ezzel szemben a valóságban 1300 dollár lett. E hibákat persze célszerű feltárni, kijavításukra intézkedéseket kell hozni, ám a következményeket nem lehet egyoldalúan a termelőkre hárítani. Ha mégis ez történik, nyilvánvalóan számolni kell a válaszlépésekre, illetőleg azok költségvetési hatásaira is.

Fékezi a normális termelési folyamatokat a kedvezőtlen adottságú térségekben az árkiegészítés drasztikus csökkentése is. A kétmilliárd forintos mérséklés a gazdaságoknak mintegy a felét érinti, de közülük kétszáz veszteségessé válik. Egyes térségek különösen veszélybe kerülnek. Borsod és Szabolcs megyékben emiatt zárja veszteséggel az évet a gazdaságok 75 százaléka.

A mezőgazdaságot sújtó csomag — a számítások szerint — mintegy 12 milliárd forinttal hozza kedvezőtlenebb helyzetbe a gazdálkodókat. Ezt sokféleképpen lehet közelíteni: a 12 milliárd forint a mezőgazdasági nyereségnek mintegy a harmaA lapban megjelent vadászat- és természetvédelem összefüggését elemző vitához, mint aktív vadász és egyben hivatásos természetvédő kívánok hozzászólni, illetve kiegészítést tenni.

Az Európa Tanács tagállamai a közelmúltban írták alá azt az egyezményt, melyből idézek: .......vadon élő növén

yek és állatok esztétikai, tudományos, kulturális, rekreációs, gazdasági és belső értéket hordozó olyan természetes örökséget alkotnak, melyet szükséges megőrizni és átadni a jövő generációnak.”

A vadászat és természet- védelem kapcsolata, közös céljai, ellentétei a szakemberek és a laikusok sokaságát késztette véleménynyilvánításra. E vélemények igen eltérőek, sokszor szélsőséges álláspontúak.

A vadászat, vadgazdálkodás irányítói többet vitatkozunk e dolgokról, mint kellene. A vadászat elismerten fontos szerepet tölt be a vadon élő állatok közötti egyensúly mesterséges megteremtésében, aktív természetvédelmet folytat. A vadállomány passzív védelme mindenütt kudarcot vallott.

A természetvédők álláspontja, hogy az ellentétek elsősorban a védett ragadozó madarak, az* ún. jövevényfajok esetében, a madárre- zervátumokban érvényes vadászati tilalmakban, a mérgezések eltiltásában, a túlzott létszámú vadállomány megítélésében, a védett fajok számában, a tévedésből lelőtt védett állatok, a nem őshonos fajok betelepítésében és a fegyelmezetlen vadászok miatt áll fenn. A világon mindenütt van bizonyos ellentét a védett területen tevékenykedő termelő- ágazatok (pl. vadgazdálkodók) és a természetvédelem között. A természetvédelemnek még nincs olyan múltja és filozófiája, amelynek segítségével elméletileg is meggyőző érveket tudna fölsorakoztatni a másik tábor felé, akiknek az ökonómiával szemben az ökológia vagy az evolúció fogalma nem sokat, mond. Az ellentét az ökológiai és etológiái ismeretek hiányára vagy azok szándékos semmibe vételére vezethetők vissza. Ezt példázza a tájidegen fajok (pl. muflon) erőszakolt betelepítése és a ragadozó madarak, jövevényfajok nem tűrése, esetenkénti irtása.

da, a nagyüzeminek a fele; s ilyen gyors és váratlan visszafogásra még nem volt példa. Mindez bizonyíthatatlan gyanúsítgatásakra ad okot. Egyre gyakrábban hallani azt a termelői véleményt, hogy a várható intézkedések közgazdasági

módszerekkel verik szét a jelenlegi agrárstruktúrát, hogy a tulajdonreformot felgyorsítsák.

E vélekedés akkor igazolódna kétséget kizáróan, ha a nagyüzemek szétesése után visszaállnának a korábbi támogatások. Az ugyanis nem vitatható, hogy az említett „közgazdasági csomag” tönkreteheti a mezőgazdasági nagyüzemeket; de egyben a privatizációt is fékezi, hiszen az új agrárstruktúrában a jövedelmezőség még inkább a gazdálkodás homlokterébe kerül. A józan parasztember mindig is számol, s a tartósan veszteséges termelésnek még a környékét is elkerüli.

A mostani bizonytalanság helyett tartós biztonságra van szükségük a gazdálkodóknak. Ezt az érzetet pedig csak akkor lehet megteremteni, ha a mostanihoz hasonló évközi, kiszámíthatatlan, durva beavatkozásokat a piaci szabályok váltják fel.

Néhány tudatlan vadász sajnos álökológiai mesékre hivatkozva pusztítja a határainkon átkóborló farkast, hiúzt, medvét, öli meg a ragadozó madarakat. Pedig ezek a fajok évszázadokon át anélkül éltek együtt a vadállomány többi tagjával, hogy észrevehető károkat okoztak volna. A Kárpát-medencében hosszú időn keresztül ható emberi tényezők a nagyvadállomány — elsősorban ragadozók — elszegényedését eredményezték. Hazánk intenzív, erősen zavart agrár- és erdei környezete napjainkban sem kedvez ezen fajok megtelepedésének, mégis tanúi vagyunk az utóbbi időben, hogy a farkas, az aranysakál, a hiúz, a nyestkutya, a barnamedve, a mosómedve megjelenik. Ez a terjeszkedés oda irányul, ahol ún. „ökológiai vákuum” van. Így e terjeszkedéseket, esetleges megtelepedéseket nem véletlennek, hanem ökológiai törvényszerűségnek kell tekinteni és megítélésükben is ennek kell hangsúlyt kapnia.

Alapelvnek azt kell elfogadnunk, hogy minden vadfaj élőhelyhez kötött és csak akkor marad fenn, ha ezen élőhelyen a létfeltételei biztosítottak. Ez esetben a szabályozott, fegyelmezett vadászat nem veszélyezteti, ennek hiányában vadászat nélkül is eltűnnek a fajok.

Nem vadásztuk a zergét, a siketfajdot, a nyírfajdot, a császármadarat, védjük a túzokot, a foglyot stb., mégis eltűntek vagy a veszélyeztetett vadfajok közé soroltuk őket.

Jogosan vetik fel a vadászok a túlszaporodott fajok állományszabályozását, amely legalább annyira természetvédelmi, mint vadászati érdek. Nem lehet cél az élőhelyétől elszakadt vagy egy-egy adott terület alapfunkcióját zavaró fajok védelme. E kérdéskör jogilag mindkét oldalon szabályozott, csak élni kell az adott lehetőségekkel.

Megyénkben különös súlyt kell kapnia a természetvédelem és a vadászat összhangjának, mivel természetvédelmi területekben, vadgazdálkodási élőhely feltételekben bővelkedünk. Ezért a megítélésben, a vadgazdálkodási és természetvédelmi 'érdekek józan mérlegelésére és bölcs előrelátására kell törekednünk.

Szcndrei Mihály vadgazd.-i szakmérnök Bükki Nemzeti Park

Kevés ember ismeri jobban az Északmagyarországi Vegyiműveket, mint dr. Mogyoródi Ferenc fejlesztési vezérigazgató-helyettes. Persze nem egészen pontos a beosztás megnevezése, hiszen augusztus 1-től változott Mogyoródi Ferenc státusza, ugyanis néhány napja Bőd Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter vezérigazgatónak nevezte ki, elődjének, a nyugdíjba vonult Szőke Bélának a helyére. Nem érdektelen azt sem megemlíteni, hogy Mogyoródi Ferenc kilenc — közte három vállalaton kívüli — pályázó közül futott be győztesként.

S ez sem lehet véletlen hiszen Mogyoródi Ferenc huszonnyolc éve, 1962 óta az Eötvös Lóránd Tudomány- egyetem elvégzése után megszakítás nélkül az ÉMV dolgozója. Óriási előny lehet mindez. Ám a helyismeret, a baráti, munkatársi kapcsolat vajon előnyt, vagy hátrányt jelent ebben az esetben?

— Sok embert ismerek a vállalatnál, akik közül többet barátomnak is tekintek. Természetes, hogy barátokkal szemben nem tudok olyan következetesen fellépni, mint az idegennel. De félreértés ne essék, mást jelent a munka és megint mást a barátság. Ha szükséges, a barátság nem jelenthet menlevelet a feladatok végrehajtásában.

— ön ízig-vérig műszaki ember, amit az is tanúsít, hogy 1968-ban doktori címet szerzett a szegedi József Attila Tudományegyetemen, s nem is akármilyen fokon, „Summa cum laude’’ minősítéssel.

— Disszertációmban a klór-hangyasav-etilészter és a dietil-karbonát gyártás reakciókinetikai problémáival foglalkoztam és az elért eredmények lehetővé tették a gyártás modernizálását és gazdaságosságának növelését. Ezután bíztak meg a vállalat akkori legnagyobb üzemének, az U-üzemnek — ahová a foszgén-dietil-karbonát üzem is tartozik — vezetésével, amit 1973-ig láttam el.

— Mi jelzi még munkásságának eredményességét?

— A hetvenes években különösen sok újítást dolgoztunk ki és alkalmaztunk mind á növényvédőszer mind a gyógyszerintermedier gyártásban. Ennek az időszaknak a legjelentősebb szakmai eredménye a Fun- dazol növényvédőszer egyik intermedierjének, a klór- hangyasav-metilészter gyártástechnológiájának és a termelő üzemének a kidolgozása, illetve saját erőből történő megvalósítása.

— Mondana erről néhány információt?

— A realizálás eddigi eredménye: 180 millió forint vállalati nyereség. Ezt a találmányt licenced, know- how-val és energiaringgel megvásárolta a Borsodi Vegyi Kombinát. Ráadásul azóta is eredményesen alkalmazza.

— Mint már említettem, 19G8-ban doktori címet szereztem, amit később számos szakmai elismerés követett. Az egyik legjelentősebb szakmai eredménynek azt tartom, hogy sikerült kidolgozni a Fundazol növényvédőszer egyik intermedierjének.

a klór-hangyasav-metilészter , gyártástechnológiáját és saját erőből történő megvalósítását. 1977-ben elnyertem a kémiai tudományok kandidátusa fokozatot a foszgén alapú növényvédőszerek és gyógyszerintermedierek előállításának reakciókinetikai vonatkozásai című disszertációval.

— A legnagyobb szakmai eredményemnek a tiolkarbo- nátok fejlesztését tartom, amelynél a kezdeményezésen túl különböző beosztásokból a kutatást, fejlesztést, beruházást, termelést irányítottam. A legnagyobb szakmai sikernek azt könyvelem el, hogy a fejlesztés során kialakítottunk egy olyan tehetséges, fiatal szakember- gárdát, amely már elhitte, képes saját erőből is saját, magas színvonalú technológiák kifejlesztésére, megtervezésére és kivitelezésére. A nyolcvanas évek elején nemcsak műszaki igazgatóhelyettes voltam, hanem az igazgató helyettesévé is előléptem, hiszen akkorra olyan magas szinten ismertem a vállalatot, hogy lehetetlen volt nem tudomást szerezni munkásságomról.

— Hogyan ítéli meg most az ÉMV helyzetét?

— Egyfajta bénultság tapasztalható a gyárban. Ezt kell mindenképpen feloldani, ami nem lesz könnyű feladat. Minden lépést meg kell gondolni, csak összehangolt lépések tervszerű, a realitások talaján álló döntések alapján lehet és szabad változtatni. Azt ugyanis nem szabad elfelejteni, hogy minden átszervezés visszaesést idéz elő. Ezt a mai körülmények közepette nem akarjuk megélni.

— Persze, mindez nem jeleni azt, hogy nem változtatunk — hangsúlyozta Mogyoródi Ferenc. — Mindösz- sze arról van szó, hogy a mai struktúrához most nem nyúlunk, majd csak akkor, ha megnyugodnak a kedélyek.

— Bizonyára, megvan a véleménye arról, milyen hatékony ma a vállalat működése.

— Egyáltalán nem vagyok elragadtatva, ezért is hoztunk létre egy nyolctagú stábot, amely elemzi és értékeli a vállalat helyzetét és javaslatokat dolgoz ki a kiút megtalálására. A javaslatok közül magam választom ki a legmegfelelőbb megoldást, s nagyon remélem, nem követek el lépéshibát. Nagy választási lehetőségem azonban nincs, ugyanis az ténykérdés, hogy a vállalat árbevételének 65—

70 százaléka a növényvédőszerekből tevődik össze.

— Lehet, hogy nem szimpatikus mindenki számára, amit most mondok: a legsürgősebb tennivalónak tekintem, hogy stabilizáljuk a hazai és a szovjet piacot. Lehet, hogy szovjetbarátnak, szovjetbérencnek tartanak, de azt hangsúlyozni szeretném, a szovjet piacot feladni csupán azért, mert valakinek, vagy valakiknek ez nem tetszik, nagyfokú botorságnak számít. Nem szabad azt elfelejteni, hogy Nyugaton csak átmeneti sikereket tudunk elérni a növényvé- dőszer-gyártásban, illetve értékesítésben. Egyrészről, mert nem rendelkezünk a mai követelményeknek megfelelő világszínvonalú technikával, értékesítési szervezettel, másrészről nincs elegendő tőke ahhoz, hogy az egyébként reális, műszakilag megalapozott célkitűzéseinket valóra váltsuk.

— Természetesen mindezek ellenére nem mondtunk le a nyugati piac megszerzéséről. Csak hát a magas színvonalú technikát, technológiát nem lehet egyik napról a másikra meghonosítani. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy egy-egy termék kikísérletezése és forgalomba hozatala szerencsés esetben is legalább hat-nyolc évet vesz igénybe.

— Kimondva-kimondatla- nul elhangzott önökkel szemben olyan vád is, hogy az ÉMV Kelet felé orientálódik.

— Ez nem igaz, hiszen mindenki tudja, hogy ebből az üzletből — a szovjetmagyar agrokémiai egyezményből már kiléptünk, éppen azért, mert előnytelennek bizonyult számunkra. Persze nem azért fizettünk rá erre a „boltra” mert a másik fél szovjet volt, hanem azért, mert olyan volt a magyar szabályozási rendszer, mint amilyen.

— Eltökélt szándékunk, hogy a Nyugattal is keressük az értelmes lehetőséget a kutatás, a termelés, az értékesítés területén. így például nemcsak kémiai, hanem biológiai kutatásokat is folytatunk azért, hogy lépést tartsunk a fejlett országokban folyó kísérletekkel. Nagyon fontosnak tartom kijelenteni továbbá, hogy szükségesnek tartom a piacváltást és a termékszerkezet-váltást, ám mindezt körültekintően, nagyobb megrázkódtatás nélkül, a kis lépések taktikája alapján igyekszünk megvalósítani. Természetesen nem mondunk le a hosszabb távra előirányzott termék- és struktúraváltásról, de hát tudomásul kell venni azt, hogy egy megroggyant gazdaság nem bírja el a száz- nyolcvan fokos fordulatot.

Lovas Lajos