Észak-Magyarország, 1990. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-04 / 182. szám

1990. augusztus 4., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 15 ÉM sport Ma és holnap: Mályi tónap Szombaton és vasárnap is­mét megrendezi a Miskolci Ifjúsági Szövetség a Mályi tónap elnevezésű tömegsport­programot. A kínálat: kis­pályás labdarúgás, tenisz, tó- átúszás, futás, lábtenisz, és lesznek kulturális rendezvé­nyek is. Tíz órától folyama­tosan lehet jelentkezni. Tehetségtelenek uralkodnakf?) :£í 1 Ü E1 'peszű ember aligha vitathatja a Statisztika asztalitenisz szakosztá­lyának eredményeit. A Marczibányi téri csarnokban Európa-bajnokok sora ne­velkedett, számtalan BEK-győzalem és egyéb trófea jelzi a több, mint két évti­zedes utat. Ennek ellenére hazai berkek­ben állandóan az Ormai-birodalom fel­bomlása jelent „témát”. Sokan várják, ám kívülről ezt aligha lehet végrehajta­ni. Miért szorítanak az ellendrukkerek? Valószínűleg unják, hogy a reflektor- fénybe kizárólag statisztikások kerültek ,az utóbbi jónéhány esztendőben. Megmutathatnák persze, hogy ők is ké- II pesek kitermelni a tehetségeket. Mégsem ezt a lehetőséget választják. Intrikálni, valótlanságokat terjeszteni, gyűlölködést szítani, sokkal egyszerűbb. Hogy célrave- zető-e — ez nekik cseppet sem fontos. A lényeg a pusmogás, a sugdolózás, ál­hírek gyártása. Mindez annak kapcsán jutott eszembe, II hogy itthon jó ideje vitatottnak számít a II csapatbajnoki rendszer. Az élvonalban 5 fős együttesek mérkőznek egymással, s kötelező egy ifjúsági korú sportoló sze­repeltetése. Ez elsősorban azoknak ked­vező, akik gondot fordítanak az utánpót- I: lás nevelésére. A fiatalok hétről hétre felnőttek között szerepelhetnek, fejlődé­sük szempontjából sokat számít az erő­sebbekkel való találkozó. Ha eltörlik a ||i rendszert, kihúzzák az utánpótlás-nevelő l| klubok lába alól a talajt. Az ellenzők mégis sokan vannak. Ti­zenhat első osztályú egyesület elnöke alá­írásával látta el azt a beadványt, amely a csapatbajnokság megváltoztatását kérte |1 a MOATSZ elnökségétől.. Ellenkező eset­ben nem elképzelhetetlen a bojkott sem... Az ellenzék vezére az a Temes Péter, aki legutóbb bajnokságot nyert a Postás SE gárdájával. Mostanság erejé­nek, energiájának jelentős része azzal megy el, hogy fúrja a jelenlegi rendszert. Eszembe jut, hogy amikor jó ifije volt || (Németh Károly), meg sem fordult a fe­jében ekkora eretnekség. Most mégis küzd, harcol, fenyeget. Ki érti ezt? Miért nem azzal foglalko­zik, ami a dolga? Miért nem szállít fu­ll tószalagon ügyes, tehetséges sportolókat a válogatott küszöbére? Elismerem, Németh és Varga valóban tagjai a színeinket kép­viselő együttesnek, de a tudásuk... Ók ! már nem váltják meg a magyar asztali- teniszt. S eszembe jut egy régi sztori: a nagy trió idejében (Jónyer, Klampár, Ger­gely) Bérezik szuper játékosok között vá­logathatott Akkor sem esett kétségbe, ha i:| valamelyik menő megsérült volt ki(k)hez nyúlni. Asztalos, a Ganz-MÁVAG kitűnő kezű versenyzője Jónyeréket is szoron- I gáttá, mégsem kerülhetett az utazók kö- : zé. „— Nem vihetem. Külföldön azt gon- I dóinak, hogy beszállt játszani a csapat I gyúrója" — dohogott a szövetségi kapi- | tány. Tény: Asztalos nem tartozott a I nádszálvékony, karcsú sportemberek közé, Siti Magyar Shiltonok n // Olvasom, hogy az angolok veterán ka­pusa, a 41 éves Peter Shilton (aki 125 vá­logatottságával csúcstartó), 1970-ben volt először tagja a nemzeti tizenegynek. Az­óta, kisebb megszakításoktól eltekintve, a jelek szerint megfelelően őrizte a váloga­tott kapuját. Érdemes végigböngészni, hogy ez idő alatt hány kapusa volt a magyar váloga­tottnak. íme, a névsor: Tamás, Rothermel, Géczi, Katzirz, Tóth Z., Bicskei, Mészáros, Rapp, Kovács L., Gujdár, Zsiborás, Kakas, Kovács A., Disztl P., Andrusch, Gáspár, Brockhauser, Géléi, Szendrei, Bodnár. Ez kereken húsz portás! S mindez húsz esz­tendő alatt. Évenként egy kapus ..., ez igen! Talán valamit ez is elmond a ma­gyar futball jelenlegi állapotáról. M. I. s hiába rendelkezett remek ajánlólevél­lel, egy lényeges követelménynek nem fe­lelt meg, így hát Bérezik csak edzőpart­nerként számított rá. Szóval, akad teendő a Postás SE há- zatáján •»• Mint ahogy el kell gondolkodni a szö­vetség elnökségének is, enged-e a nyo­másnak? Ha beadja a derekát, prece­denst teremt, ráadásul lő^egjfcahatalmas öngólt is, mert lefékezi a kl^fö 'Húlretsé- gek fejlődését. Annyira jól azért nem áll a honi asztaliteniszezés, hogy elbírjon egy ilyen, minden szempontból előnytelen esetleges döntést. Nem kizárt, hogy a hajsza újult erővel lángol fel az Ormai-birodalommaf szem­ben. Mindig akadnak, akije veszik ma­guknak a bátorságot, hogy mások idegeit őröljék, gáncsoskodjanak, híreszteléseket engedjenek szabadon. A minap kezembe került egy úszással foglalkozó — szándékosan nem írom, hogy edző — fiatal ember pökhendi nyilatko­zata. Néhány mondatban úgy leteremtet­te Széchy Tamást, hogy a világhírű mes­ter bizonyára megrökönyödötten olvasta volna a sorokat. Remélem, nem kerül a kezébe, van neki ennél sokkal fontosabb teendője, s remélhetőleg olvasnivalója is. Mégsem hagy nyugodni a dolog: vajon honnan veszi a bátorságot az egyelőre még semmit nem bizonyított emberke, hogy nekimenjen a földteke minden sar­kán elismert és tisztelt szakembernek? Ez is vele jár a demokráciával? Része eset­leg? Vajon mi az, ami megakadályozza tudása maximális kibontakoztatásában? Persze, választhatta volna sokkal célra­vezetőbb módszerét a „felbukkanásnak”. Mint ahogy a hazai labdarúgóedzők többsége is. Talán sehol a világon nincs ilyen sok magasan képzett, jól kvalifi­kált, remek adottságokkal megáldott fut- balltréner, mint nálunk. Egymásra ép­penséggel nem nagyon kíváncsiak, a to­vábbképzéseket is fölöslegesnek ítélik, így el sem járnak rájuk. Minek menné­nek? ók „mindent” tudnak. „Csak” az eredmények hiányoznak... Azok maradnak el immár bő két évtize­de, kísérőként a csalódás, a kudarc, a balsiker szegődött honi labdarúgásunk társául. A napokban kezembe került egy, pillanatnyilag partvonalon kívül álló és várakozó álláspontot képviselő tréner nyilatkozata. Így hangzik: „— Tehetség­telenek, hozzá nem értők uralkodnak. Ei- söprik azokat, akik változást akarnak, || mert az a kényelmes páholyokban levők- | nek nem kedvez. Ha együttesen, minden- É ki akarná a változást, akkor változna is.” Nos, hajlok arra, hogy az idézetben || foglaltak tökéletesen fedik a valós hely­zetet. És ha ez igaz, akkor elsődlegesen Jj nem is a gazdasági összeomlástól féltem || a map'ar sportot. A morális fertőből || ugyanis sokkal nehezebb, esetenként || szinte lehetetlen feladatot jelent a kiká- száiódás. boros László «dl ::v-: Fotó: Mák Öttusa Lezárták a Gyurkó-ügy A Bp. Honvéd Sportegye­sület, mint munkaadó le­zárta a Gyurkó-ügyet. Mint ismert, a Bp. Honvéd öttu­sázója két társával együtt ellopta klubtársa, a kétsze­res olimpiai bajnok Marti­nék János autóját. Az egye­sület kedden azonnali ha­tállyal felfüggesztette Gyur- kó munkaviszonyát. A to­vábbi lépések azért késtek, mert a sportoló ismeretlen helyen tartózkodott. Pénteken azonban megje­lent az egyesület fegyelmi tárgyalásán. Mint Lang Ele­mér, a Bp. Honvéd elnökhe­lyettese az MTI-nek el­mondta, Gyurkó elismerte. hogy elkövették a tettet. Cselekedetét megbánta, s a következményekkel is tisztá­ban van. Az egyesület döntése: jú­lius 31-i dátummal meg­szüntette az öttusázó mun­kaviszonyát s a július 23- ától esedékes bérét (ekkor lopták el az autót) nem fi­zeti ki. Gyurkó tudomásul vette a határozatot. Ugyanakkor Szabó Tibor elnök felkérte az egyesület fegyelmi bizottságát a sport- fegyelmi vizsgálat lefolyta­tására. Ennek eredménye le­het, hogy Gyurkót eltiltják az öttusázástól. „Tetszhalott” lesz az Ózdi Kohász SE-ből? 1 I Oiénpank az utolsó pillanatban Marosi: „Állandó lépéskényszerben vagyunk” ■ A „fülest” Ózdról kaptuk. I Úgy szólt, hogy a Kohász II SE megszüntetett, felszámolt H több szakosztályt. Ha így van, akkor sem le­li hét csodálkozni rajta, gon- I dőltük, de azért „postafor- ::| dultával” feltárcsáztuk az egyesület irodáját. !§ — A hír ilyen formában | nem igaz! — felelte Marosi István ügyvezető elnök. — Szívesen elmondom, mi a I helyzet, legalább tisztán lát || majd minden sportszerető f| ember. st A stadiont az új, hátsó ff úton közelítettük meg. Az f| öKSE-komplexum tőszóm­ig; szédságában csaknem-készen |:| áll az a sportcsarnok, amely­íj; re vagy két évtizedet vártak. Milyen érdekes. Éppen most, a pénztelenség „kellős köze­pén” valósul meg. — Kurta-furcsa dolgokat láttunk a városban! — „tá­madtuk” meg Marosit. — Éspedig? — Több helyen hatalmas fekete táblák éktelenkednek. Nincs rajtuk semmi, csak egy felirat: „Az ÓKSE tulaj­dona”. — Milyen célt szol­gálnak? — Nagy fantázia nem kell hozzá — mosolygott. — Re­méljük, sokat hoznak majd a konyhára. — Csak nem hirdetés? ... — De igen! Akinek vala­mi eladni-, vagy vennivaló- ja van, ajánlom, szaladjon ki az irodánkba. Ha befizeti azt a pár forintot, már ki is teheti irományát! Vagy tíz helyen nyílik erre lehe­tőség. — Könnyen kaptak enge­délyt? Válasz helyett papírokat mutatott. Megértettem. Ma­napság semmi nem megy egyszerűen. Már csaknem a szakosztá­lyok leépítésére tereltem a szót, amikor Marosi felpil­lantott: — Nem szabad megenged­nünk, hogy elnyeljen minket a mocsár! Nagyon sokat ide­geskedünk. olykor rettegés­sel bontjuk fgl a pénzinté­zetek leveleit. Valakinek szinte mindig tartozunk. En­nek következtében állandó lépéskényszerben vagyunk Hetente újítunk, találunk ki valami egészen elképesztő dolgot. — Például? Töprengett, de csak „kö­télnek” állt: — Úgy gondoljuk, hogy át­vehetnénk a városban levő parkolókat. Kezelnénk, kifi­zetnénk az államnak az adót. a tanácsnak a bérleti díjat, és biztosan maradna is valami. — Viccel? — Ebben a halálosan ko­moly helyzetben, amikor a magyar sport jelene, jövője forog kockán? — Váltsunk témát! Hogy áll az a bizonyos felszámo­lás? — Az első fél évben a ta­valyihoz képest kevesebbet kaptunk bázisunktól, aztán a városi tanácstól kért plusz 4 millióból is csak másfél lett. Közben a működési költségek szakadatlanul emelkedtek. Ha eszembe jut a mostani energia ..., a fű­tés, a világítás ..., januárra vehetjük is a lakatokat. A klubot jelenlegi formájában nem tudjuk tovább működ­tetni! Elnökségi ülést hív­tunk össze, mindent mérleg­re tettünk, osztottunk, szo­roztunk, szó szerint kemé­nyen csatáztunk. — Mire jutottak? — Nagyon lényeges, a klub jövőjét érintő elhatározások születtek. Kimondtuk azt, amit talán már évekkel ez­előtt is meg kellett volna tennünk. Csak a labdarúgó-, a férfi kézilabda, a férfi és női teke, valamint a súly­emelő-szakosztály zavarta­lan működését vállaljuk. Azt sem állítom, hogy magas színvonalon. — Milyen sors vár a töb­bire? — Szorgalmazzuk, hogy tenisz-, asztalitenisz-, sakk- és úszószakosztályunk ala­kuljon önálló, egyszakosztá- lyos egyesületté! Szerezzenek maguknak szponzort, indít­sanak tanfolyamokat, adja­nak ki bérleteket. Gazdál­kodjanak. — Nem fog menni — ve­tettük közbe. — Téves... Úgy néz ki, hogy mind a négy sínre ke­rül. Éves szinten — egyen­ként — 50—100 ezerre van szükségük. — ... és a bérleti díjak? — Teljesen nem engedjük el a kezüket. Az ÖKSE any- nyiban segít, hogy ingyen adja létesítményeit, esetleg felszereléseket, de még a közlekedési eszközökről is szó lehet. Pénzt azonban képtelenek vagyunk folyósí­tani. — Már bocsánat: pár száz­ezer az ÓKSE szintjén sem old meg semmit! — Elméletben így van, gyakorlatban nem. Egyszerű példával tudom ecsetelni. Hiába szereztek eddig a sak­kozók 50 ezer forintot ma­guknak. a pénz befolyt a nagy kalapba, az egyesület egyszámlájára. Aztán jött az inkasszó, és mondjuk a Táv- hőszolgáltató Vállalat „le­emelte” a* fűtés ellenértékét, így elpárolgott a sakkozóké is. Ha önállóak lesznek, a pénzüket is ők kezelik, nem tudjuk sem mi, sem mások elvenni. — Belekerül a szórásba a vívás, az atlétika, és a női kézilabda is ... — A felsorolt szakosztá­lyokban csak gyerekek spor­tolnak. Célszerűnek látszik, ha a diáksport-egyesületek és -körök veszik át. Itt nem látok különösebb problémát, az atlétákkal a Bolyki DSE magas szinten foglalkozik, a kézilabdázók otthona a Vö­rös Hadsereg Úti Általános Iskola. — Mi történik akkor, ha a klub által javasolt átala­kulást — úgymond — nem hajtják végre? — Az átalakuláshoz ter­mészetesen segítséget nyúj­tunk, nem csukjuk be az aj­tót egyik pillanatról a má­sikra mögöttük. Ez lenne a rövid út. De nem jelentjük ki, hogy „kész, köszönjük, végeztünk”. Az önállósodás, a kiválás néhány hónap alatt biztosan lezajlik. — Miért siettetik a dol­gokat? Most ráadásul jelen­tős pénzhez jutottak ... — Semmit nem siettetünk, csak előre menekülünk. A betegen akkor már nem le­het segíteni, ha meghalt Pénzt valóban kaptunk, még­hozzá a 24. órában. Ponto­san 14 milliót. — Kiktől, honnan? — A vállalatvezetői érte­kezleten a klub is terítékre került. Köztudott volt, hogy a második fél évre csupán pár százezer forint pihent a kasszánkban. Most az ÓKÜ, az Acél Rt., a Rima, a Me­teor, a Mozaik és a KGYV Kft., továbbá a vállalati szakszervezeti bizottság dé- oember 31-ig eldöntötte az Özdi Kohász SE sorsát. Kü­lön ki kell emelnem az Acél Rt.-t — reklámért cserébe 2,5 milliót folyósítanak. — Tizennégymillió. Szép summa! — A kiemelt szakosztá­lyokra, a bérekre, a fenn­tartásra elegendő. Többre nem! — Kétszer ad, aki gyor­san ad! — A pénzt az ÓKÜ, mint vagyonközpont kezeli. Igé­nyeinknek megfelelően hív­hatjuk le a százezreket. — Akkor nem lesz tetsz­halott az Ózdi Kohász SE- ből? — Év végéig semmiképpen sem! És keményen dolgo­zunk annak érdekében, hogy túléljük majd a következő esztendőt is. Aztán csak tör­ténik valami. Biztató hangok hallatszanak az Országgyű­lésből, már ami a sportot il­leti. A klubok S. O. S.-jelei­nek is mutatkozik némi eredménye. sportegyesületi élet, 1990 — Magyarország. Doros László Lendületben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents