Észak-Magyarország, 1990. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-30 / 203. szám

1990. augusztus 30., csütörtök » ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Amíg elkészül, mi legyen? Hét nem múlik el földtörvény-tervezet bírálata vagy dicsérete nélkül. Egész nyá­ron át folyt ez a hercehurca. Aztán min­denki bejelenti, hogy a soros parlamenti ülés viharos lesz miatta. Aztán megint mások bejelentik, hogy napirendre sem kerül a földprogram. Pedig mezőgazdaságunk most a legbi­zonytalanabb heteit-hónapjait éli. És nem tudja, mire ébred a téeszparaszt, nem tudja a vezető milyen hivatalos útmuta­tót, határozatot, jogszabályt hoz a posta. A bizonytalanság tovább fokozódik ez­zel az elnapolással is. De, hogy valami nincs rendben e téma körül, az biztos. Mit érez ilyen állapotban az a felelős ve­zető, akinek egyetlen aláírása súlyos mil­liókba kerülhet a népgazdaságnak is és közvetlen munkatársainak is. Lapunkban szinte már túllihcgtiik a készülő földtörvényt, a reprivatizációt és mégis: nemhogy tisztult volna e téma a fejekben, de talán még jobban összeku- szálódott. Mert a „véglegesnek tekinthe­tő” az „utolsó változatként” emlegetett, az „új földtörvény” tervezetének kinyilat­koztatott, a „ki”, „át”, és „újra-át” dol­gozott variációt végül is a parlament nem vitatja meg. Pedig már nagyon vártuk. Sőt! Elvár­tuk, hogy végre pont kerüljön a végére. Dőljön el jobbra vagy balra, de minden­képpen jusson már valamire a föld sor­sa! Mert Borsodban, a legészakibb megyé­ben is túl vagyunk már a másik sokkon — az aratáson, így talán a gazdáknak, gazdászoknak több idejük lett volna a té­mával foglalkozni a nagy őszi munkák előtt, és az új földtörvény ismeretében nyugodtabban dönthettek volna őszi ve­tőmag, műtrágya, gép vásárlásáról, a visszaigényelt, visszajuttatott földek ki­mérésénél esetleg többet, jobbat fordítot­tak volna a megmaradt közös területekre. S a régi-új tulajdonosok is nyugodtabban végeznék azóta a munkát. Ehelyett marad minden úgy, ahogy volt. Feltételezhető, hogy nemcsak a kisgazda- pártiak, de nem is a kormány miatt. Ehe­lyett továbbra is kételkedő emberek lesik, hallgatják, hátha új információ jut birto­kukba, hátha kapnak valami „fülest” a jö­vő mikéntjéről. A megye legészakibb részén, a legrosz- szabb körülmények között, úgynevezett kedvezőtlen adottságú környezetben gaz­dálkodók még fokozottabban idegesek. Az Aggteleki-karszt, a Cserehát vidékét nyu­godtan nevezhetjük válságtérségnek, ahol a mezőgazdaság szinte az egyetlen kapasz­kodó az itt élőknek. És akkor még ez is olyan, de olyan bizonytalan. A Rakacai Üj Dolgozó Tsz-ben csak ta­lálgatják a jövőt, csak rémisztik egymást megszűnéssel, felszámolással, hogy sebük még jobban fájjon, ha szülőfaluikról esik szó. Rakacaszend, Viszló, Debréte és Ra- kaca csendes lakói már (vagy még?) nem is tudják, kitől, mitől remélhetnék sorsuk jobbra fordulását. Elnökük, Gass Ferenc is szomorúsággal teli. — Húsz éve dolgozom itt. Még soha ilyen feleslegesnek nem éreztem magam. Tét­lenkcdck, nem merek egy nagyobb össze­gű vásárlást sem aláírni, mert ki tudja, mi lesz velünk. Nem a közösben lévő föl­dek visszaadásától félünk mi, nem a jo­gos rehabilitációtól, hiszen itt talán ember sincs, akinek a föld kellene. Nézzünk kö­rül! Nem nagyon kellenek ezek az agya­gos, nyirokföldek itt senkinek. Ki is mű­velné? összesen nyolcvanan dolgozunk a négy falu téeszében. Mi inkább attól fé­lünk, hogy a világ minden államában el­fogadott mezőgazdasági támogatások itt nálunk megszűnnek. Az elnök joggal fél a jövőtől — embe­reivel együtt. Ugyanis az most már ten­dencia, hogy ami csak veszteséget termel, azt a kormányzat nem támogatja. De ha ez itt teljes mértékben megvalósul a vége­ken, akkor mit csináljon az a sok család majd, ezen a madár se látta vidékeken? Ipar nincs, az emberek szélnek eresztve lődörögnek a falvakban, vagy cl-, vagy ki­vándorolnak (mert az utóbbira is van már példa). Szóval az a falufclvirágoztatás eléggé távolinak tűnik itt. — Eddig a termelőszövetkezet az érté­kesített termékeiért járó árbevétel után tisztes állami támogatást kapott — mondja az elnök, és ujjain mutogatja, hogy elő­ször ez a támogatás 24 százalékra is ki­ment, később 16, majd 8 százalék lett, és most júniustól pedig már csak a fele. — Mindössze 8 millió forintról volt szó az utóbbi évben. Ezzel együtt, mi nyere­ségesek voltunk még tavaly is. De, hogy a megvonás után mi lesz, nem nehéz kita­lálni. Ha itt — emiatt feloszlik a téesz, gaztenger lesz a szántóföldek helyén. Az emberek a munkanélküli segélyt várják majd, ennyi munkájuk lesz csupán. Ha a nyolcvan ember havi bruttó keresetét számolom, egy évben az állam így is kifi­zet majd ide több, mint hétmillió forintot. És helyébe nem kap se búzát, se kukori­cát, se jószágot. Hát akkor megéri ez majd? Ez a kérdőjel, ez a bizonytalanság, és a vele járó félelem joggal ott él az emberek szivében. Ezzel alszanak, ezzel ébrednek a különösen válságos területen élők, aki­ket az előző hivatalosak csak mellőztek, a mostaniak bizonytalanságban tartanak, s hogy mire késztetik az ott élőket, ki tud­ja? Mindenesetre a tény még tény marad, amelyről a Piac ’90 című lap így ír: „A mezőgazdasági támogatás radikális csök­kentése, egyre több támogatásnem meg­szüntetése a támogatásleépítési politika egyik »sikerterülete«. E tekintetben a prog­ram mielőbbi »befejezése« — már csak a megújuló földreform miatt is — elenged­hetetlen. A támogatások direkten nagy­üzemeket, vagy nagyüzemek által uralt kultúrákat finanszíroztak, annak érdeké­ben, hogy a magas költségeik ellenében állják a sarat a még oly gyenge háztáji sokkal hatékonyabb versenyével szemben (illetve az exportban megállják-e a helyü­ket?). A kedvezőtlen adottságú területek támogatása (6,1 milliárd forint) a legne­hezebb ügy.” Ehhez nem kell különösebb magyará­zat ... (bekecsi) Magyar Demokrata Fórum „Az ember a holnap" — Mire helyezi a fő hangsúlyt a Magyar Demok­rata Fórum a helyhatósági választások kampányában? — kérdeztük Lezsák Sándor alelriököt. — Célunk az, hogy minél több településre eljussunk, és ott szakembereink megje­lenítsék az MDF programját. Ugyancsak fontosnak tart­juk, hogy megtaláljuk szö­vetségeseinket — itt elsősor­ban a kormánykoalícióban részt vevő pártok jöhetnek szóba. Néhány helyen azon­ban készek vagyunk együtt­működni a Fiatal Demokra­ták Szövetségével, vagy akár az SZDSZ-szel is. Nem tu­dok arról, hogy az ország­ban bárhol is felmerült vol­na helyi szervezeteinknél a Magyar Szocialista Párt ne­ve, mint szövetséges. A De­mokrata Fórum egyébként nem úgy választóba ki je­löltjeit, hogy feltétel volt számukra az MDF-tagság. A fő kritérium a kiválasztás­nál az volt, hogy emberileg, szakmailag tisztességes em­berek legyenek. Ez — úgy gondolom — minden politi­kai erőnél alapelv kell, hogy legyen. Így jelöltjeink kö­zött számos párton kívüli személy is szerepel, akik azonban nagy vonalaiban el­fogadják, azonosulnak az MDF elképzeléseivel. — Mit lehet ígérni a vá­lasztópolgároknak ebben a nehéz gazdasági helyzetben? — A településeken, váro­sokban eddig is jobban szem előtt volt a helyi gond, mint az országos problémák. Az emberek job­ban érzik, hogy mit kell csi­nálni, mi az, amit meg kell őrizni helyi szinten. Ha tud­ják, hogy kezükbe vehetik sorsuk irányítását, az fel­pezsdíti a helyi közéletet, és megferemti a számonkérés lehetőségét is. — Problémát jelenthet azonban, hogy bár alkalmas, hiteles emberek kerülnek az önkormányzatok élére, még­sem tehetnek sokat, hiszen hiányoznak az anyagi felté­telek. Mi erről a vélemé­nye? — A kormány arra ké­szül, hogy szeptember köze­pére elkészíti az önkormány­zatok gazdálkodási rendjéről szóló javaslatot, a földtör­vényt, illetve azokat a tör­vényeket, amelyek segítik majd az önkormányzatok munkáját gazdasági oldalról is. — Hogyan sikerült az MDF-jelöltek felkészítése? — A helyhatósági válasz­tásokra történő felkészülés első pillanatától az volt a célunk, hogy helyi progra­mok szülessenek, és ehhez megtaláljuk a megfelelő em­bereket. Belőlük kerültek ki azok, akik a programokat a helyi „parlamentben” képvi­selni is tudják. Az ország­ban számos fórumot szer­veztünk, ahol az együttgon­dolkodni és tervezni képes emberek gyűltek össze. Vé­leményem szerint ez az iga­zi felkészülés a helyhatósági választásokra. Nem tartot­tunk „mamutösszejövetele­ket”, ahol megmondtuk vol­na, hogy ez és ez az MDF politikája, és ezt kell képvi­selni. Az emberekből hívtuk elő a gondolatokat! Ezen felül a technikai felkészülést szolgálja az országos kam­Időszerű az atkalrtás Egy kis füsttől „megszelídülnek" a méhek Méhek között A méhészeknél a nyárelő általában vándoroltatással telt. Jó méhlegelő után ku­tatva, akácerdőt keresve, gyakorta a megyehatárokon túlra kellett menniük a fe­jüket méhészkedésre, e kis rovarokkal való foglalkozás­ra adóknak. Ám napjainkra már régen elvirágoztak a gyümölcsültetvények. az akácosok, a lepergetett méz üvegekbe töltve várja a fo­gyasztást. S idén igazán jól volt a méz ára ... Így, ősz felé már keve­sebb a dolog a családokkal, ám van egy kiemelkedően fontos feladat. Ez pedig az atkairtás. Pusztafalvi Győző, a Magyar Méhész Egyesület miskolci csoportjának elnö­ke hívta fel erre figyelmün­ket. Elmondta, csak úgy le­het biztonságosan egészsé­ges a következő évi állo­mány — hisz ennek alapja az augusztus végén, szep­temberben kelő fiasítás —, ha ez az élősködő minél ki­sebb számban van jelen. Ki­irtani szinte lehetetlen őket, ám mindenképpen védekezni kell ellenük. Több szer is használatban van, így pél­dául az Antivar, vagy a Ti- mivar amitráz tartalmú at­kaölő szerek. S van egy újabb amerikai anyag is, ami állítólag 99,5 százalék­ban elpusztítja az atkákat. Ám ez kissé drága. Az egyesületi tagok egyébként postán is megrendelhetik ezeket a szereket. — Azért fontos, hogy tu­datosítsuk a méhészekben ezt a feladatot — mondta Győző bácsi —, mert sokan nem is hiszik, hogy az ő kaptárjaikban is előfordul­hat. Ügy gondolják, hogy mert nem látják, nincs is. Aztán egy füstölés után mégiscsak lejön 2—300 da­rab. És sokan szeretik elha­nyagolni ezt a munkát, ha tudják is, mennyire fontos. Mert este kimenni, és füs- tölgetni, igazán nem nagy élmény... (dobos) A Fidesz válasza Torgyán Józsefnek „...ami a száján kijön, az tele van őrültségekkel Tegnapi számunkban a Független Kisgazdapárt par­lamenti. frakciójának veze­tőjével készített interjút kö­zöltük, melyben támadta a Fideszt is. Megkérdeztük er­ről Orbán Viktort, a Fidesz országgyűlési képviselőjét. — Torgyán József kisgaz­dapárti képviselő a Fideszt az MSZP szekértolójának nevezte a földprogramjuk ellenzése miatt. — Komolyan kell, illetve nem kell túl komolyan ven­ni a képviselő soproni be­szédét. Komolyan kell ven­ni, és fel kell lépni az olyan ott elhangzottak ellen, mint a leszámolás, és más pánybizottság, amely koor­dinálja a helyi csoportok munkáját. A kampány során minden megyeszékhelyen felállítunk egy választási központot, ahol MDF-kiad- ványok és propagandaanya­gok kaphatók majd. — Mennyi pénzt fordít az MDF a kampányra? — Körülbelül 16 millió forinttal támogatjuk a helyi csoportokat, és ehhez jön még néhány millió forint, amely központi keretben marad. Nem akarunk többe' költeni, mint amennyi pén­zünk van. nem akarunk adósságot. — Milyen rendezvényeik lesznek a kampány idején? — Minden településen tar­tunk gyűléseket, a városok­ban, falvakban a koalíciós partnereinkkel, vagy akár külön is fórumokat rende­zünk. Szervezünk országos családpolitikai, illetve nyug­díjas fórumot. Szeptember 8-án pedig országos egész­ségnapot tartunk. Ez utóbbi a Margitszigeten lesz, és 60—80 ezer embert várunk oda. Az MDF úgy véli. hogy a helyhatósági választások­kal megkezdődik a második korszak a rendszerváltásban, így a korábbi jelszavunk „Az MDF a holnap” mára úgy változott meg, hogy „Az ember a holnap” — feiezi be Lezsák Sándor, az MDF alelnöke. Sz. B. hasonlók, amelyek az érzel­mekre, nem pedig a józan észre hatnak, mert csak a jó Isten tudja, hogy azokat később meg lehet-e fékezni, vagy civilizált csatornába terelni. — Nem szabad túl sokat beszélni őróla, mert akkor akaratlanul emelünk a po­litikai fontosság polcára olyan valakit, aki nem való oda — megítélésünk szerint. — Önök szekértolóknak érzik magukat? — Aki a Fideszt a kom­munistákkal összekeveri, an­nak sürgősen orvosi vizsgá­latra van szüksége, s ezzel az ügyet le kell zárni. — Hogyan látják önök a földkérdést, és a kisgazgda képviselő azon álláspontját, hogy önök szét akarják ver­ni a kormánykoalíciót? — Itt tények vannak. Van egy földrendezésre vonatko­zó háromoldalú megállapo­dás a kormányzó pártok; a KDNP, az MDF és a Füg­getlen Kisgazdapárt között. Ez a megállapodás, amely a Kisgazdapárt programját te­szi némileg szalonképesebbé, önti le európai mázzal, nem fogadható el. Valójában nem a kormánykoalíció tá­madása és annak fölbom- lasztása a Fidesz célja, ha­nem az, hogy a kormány- koalíció ne merje törvény­erőre emelni ezt a megálla­podást, helyette számunkra szimpatikus, elfogadható el­vekre helyezzék földtörvény­javaslatukat. Az MDF-nek súlyos gon­dot jelent ez a kérdés, mert az MDF választási program­jában egy teljesen más föld­program szerepelt. Nem ke­vesebbről van szó, mint ar­ról, hogy az MDF a válasz­tóknak tett egyik legfonto­sabb ígéretét, miszerint más földprogramot fog elfogadni, mint a kisgazdáké, nyilvá­nosan, aláírásával szentesít­ve megszegte. Az a kívána­tos, hogy Magyarországnak jó földtörvénye legyen. — Tehát nincs valamiféle hallgatólagos megállapodás a Fidesz és az MSZP között? — Az MSZP-vel nekünk semmiféle hallgatólagos megállapodásunk sem erre. sem másra vonatkozóan nincs. Bevallom férfiasán azt is, hogy nem tudom, mi az MSZP földügyekkel kap­csolatos elképzelése. — Tegyünk -egy vissza­pillantást arra, miszerint Torgyán József képviselőt sértik az elmeállapotára va­ló utalgatások. A diliflepnis kifejezés kitől származik? — Az SZDSZ-től, Pető Ivántól. Mi orvosi vizsgála­tot ajánlottunk neki. Fon­tosnak tartom megemlíteni, az a fajta érvelés, aminek tanúsága szerint mi azzal próbáljuk őt lehetetlenné tenni, hogy az értelmi ké­pességeiről lesújtóan nyilat­kozunk, nem igaz. Nem az értelmi képességeiről nyilat­koztunk így, hanem a nyi­latkozatairól, amiket mond, vagy leír. Itt nincs vita, ezek írásba vannak rögzít­ve, bárki megtekintheti. Torgyán József őrültségeket szokott mondani, ezt igazol­ta soproni beszéde is. Azt csak ő tudja, miért beszél ilyeneket, nem ismerem az ő mentális állapotát, nem va­gyok orvos. Az viszont biz­tos, hogy ami a száján ki­jön, az tele van őrültségek­kel. Aki azt állítja: Angliá­nak rövid írott alkotmánya van, arra nem lehet mit mondani, mivel Angliának nincs írott alkotmánya. Aki azzal érvel, hogy Montesquieu írta a társadalmi szerződést, és nem Rousseau, teszi ezt a parlament és az ország nyilvánossága előtt, ezt nem kell magyarázni. Én szívesen mondanám, hogy dr. Torgyán József egy ragyogó jogfilozófus, akinek nyugati akadémiákon volna a helye, de nem tehetem ezt, mert ő ilyeneket állít. Lehet, hogy ő okos, és neki akadémiákon volna a helye, de amiket ő mond, azokért meg szokták buktatni a jog­hallgatókat, ezt viszont biz­tosan tudom. Hiába is reménykedik Torgyán József abban, hogy valamilyen mártír szerepbe fogjuk beletuszkolni. Nem tuszkoljuk, ki fogjuk nevet­ni ! Zelei Zoltán film helyett - hercehurca

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents