Észak-Magyarország, 1990. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-29 / 202. szám

1990. augusztus 29., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 A FANCSALI EGYETÉRTÉS MGTSZ VEZETŐSÉGE pályázatot hirdet nyugdíjazás miatt megüresedő növényvédelmi szakirányítói munkakör betöltésére. KÖVETELMÉNY: egyetemi, vagy főiskolai szakirányú végzettség, 3 éves szakmai gyakorlat. A tsz gazdálkodásának meghatározója a gyümölcstermesztés (kajszi, alma), így a pályázat elbírálásánál kertészmérnöki alapvégzettség előnyt jelent. A munkakör 1990. október 15-től betölthető. BÉREZÉS: a vonatkozó rendelet alapján, megegyezés szerint. Alkalmazás esetén szolgálati lakást biztosítunk. A pályázatot a tsz személyzeti vezetőjének címére kell elküldeni 1990. szeptember 30-ig. CÍM: 3855 Fancsal, Rákóczi út 79. Telefon: Forró 11. Telex: 62-393. Építkezők! TATAI, BÉKÉSCSABAI TETŐFEDŐ CSERÉP rövid időn belüli HÁZHOZ SZÁLLÍTÁSÁT VÁLLALJUK olcsó áron UNIVERSAL KFT. Miskolc, Baross G. u. 20. A KIOSZ Oktatási és Szakmafcjlesztési Központ mis­kolci kirendeltsége az alábbi KÉPESÍTÉST ADŐ TANFOLYAMOKRA várja a je'enlkezőkct: — VIRÁGKÖTŐ (160 órás) — LABAPOLÓ ( 94 órás) — ZŐNAMASSZAZS (talpmasszázs) ( 80 órás) Jelcntk. felt.: OSZK-nál szerzett lábápoló képesítés. — ADR (veszélyes anyagok száll.) ( 30 órás) — VILLAMOS BERENDEZÉSEK SZABV. FELÜLVIZSGÁLATA ( 60 órás) Jelcntk. felt.: külön jogszabály szerint. Továbbképző tanfolyamok: — MANIKÜR ( 40 órás) — SZEMFELSZEDÉS ( 25 órás) — SZABÁS-VARRÁS alapfokú ( 40 órás) A fenti szakmákban szerzett képesítéssel vállalkozói tevékenység is gyakorolható és nem szükséges előze­tes szakmai gyakorlat. JELENTKEZÉS, FELVILÁGOSÍTÁS: Vas József kirendeltségvezetőnél, Miskolc, Széchenyi út 70. III. em„ 10-es szoba. Telefon: 36-973. MEGVÉTELRE FELAJÁNLUNK: # BMK 500 típusú bctontelcpet 9 DIZIL 6 t, hosszúplatós gépjárművet, 9 DIZIL 6 t, hosszúplatós, önrakodóval ellátott gépjárművet # DT. 75 lánctalpas kotrógépet (üzemképtelen) BÉRBE ADUNK: A MB 88-as toronydarukat A ELBA—MIXER bctontelcpet A Szállítószalagokat A EO—603-as gyorsfelvonókat A HA—60I-cs hidraulikus szcrclőállványokat A TATRA AD 080 típusú, 8 t autódarukat A TATRA AD 28 típusú, 28 t autódarut ÉRDEKLŐDNI LEHET: a Borsod Megyei Tanácsi Építőipari Vállalat Miskolc, Üteg u. 3. sz. telepén, Kaldau Péter osztályvezetőnél. Telefon: 35-669, 89-243. Pénteken délután fél öt- !kor tanévnyitó lesz a mis­kolci 47. számú kisegítő általános iskolában. Ott to­porognak majd ünnepilő ru­hájukban feszengve a leg­kisebbek. akik nem is sejt­hetik, hogy egy ikis faluban mennyire irigyli őket va­laki. Valakik. Egy család. Mert, ha valami „csoda” nem történik ezekben a napokban, B. Tóth Attila, hatéves szinpetri kisfiú nem kezdheti meg felkészülését az életre. Arra lesz kárhoz­tatva további egy eszten­deig, hogy szögeket kala­páljon lécbe, deszkába, fé­szerajtóba, mivelhogy ez az egyik legkedvesebb szóra­kozása. A másik az erdő járás. Munka nélkül lévő édesap­jával fél napokat töltenek a környező erdőikben, s nem csak azért, hogy gyönyör­ködjenek a természetben, hanem hogy kettesben, sen­kit sem háborgatva és senki által nem zavarva tanulgathassák a szavakat. A szavakat, amelyek ebben a korban már minden eről­ködés nélkül tolulnak a legtöbb gyerek szájára, ami­kért Attila kortársainak nem kell megküzdeniük. * A történetet egy kicsit messzebb kezdem. Attila édesanyja nagyon fiatalon megözvegyült, Béla fia két­éves, Ibolya lánya féléves volt, amikor édesapjukat halálos baleset érte. Négy évig egyedül nevelgette a kicsiket, amikor megismer­kedett B. Tóth Józseffel, aiki éppen egy sikerületlen házasság után volt és még nagyon fájt neki, hogy két fiát most már nélküle ne­veli édesanyjuk. 1982-ben élettársi kapcsolatot létesí­tettek, s az azóta eltelt nyolc év azt bizonyítja, jól dön­tötték. Nagy örömükre 1984 feb­ruárjában megszületett kö­zös gyermekük, Attila. Bol­dogok voltak a szülök, a testvérek, szinte minden a kisfiú körül forgott. Na­gyon örültek, amikor a pi­ci kiejtette az első szava­kat: alma, ajtó... Szépen és tisztán. Aztán jött a baleset. Az eleven lurkó kizuhant a rácsos ágyból. Fejjel esett a kőpadlóra. Eztán egy évig hang csak sírás alakjában hagyta el a száját, csaknem hároméves volt már, amikor ismét megpróbálkozott a beszéd­del. Nagyon-nagyon sikertele­nül, szegényke. Hat-nyolc hangot nem tud képezni és ilyenkor látni, milyen sok is ez a hat-nyolc hang. At­tila szavát csak az édes­anyja, édesapja érti, néha ők sem, a kisfiú súlyosan beszédhibás, teljesen kizárt, hogy a színi általános is­kolában kezdhesse meg a tanévet... A baj nem jár egyedül. Amikor már kezdték érde­kelni a képeskönyvök, a szülők észrevették, hogy az orra elé tartva nézi a ké­peket. Jelenleg 14,9 dioptri- ás szemüveget hord. Mond­ják, korábban 15-ös volt a szemüvege, de tavaly Deb­recenben megműtötték a bal szemét, s a műtét, egy- tized százalékos javulást eredményezett. Ennek is örülni kell! Most a jobb szemén a sor, az ősszel várják Attilát a klinikán. Az örvösök nem is a lénye­ges javulást remélik a mű­tétektől, hanem azt, hogy ne romoljon tovább a kis­fiú látása. Attila édesanyja nem dolgozik. Egyrészt, mert er­re Szinpetri felé nem igen kínálnak munkát, másrészt, ott az idős, szintén na­gyon-nagyon rövidlátó nagymama, no és a három gyerek. Apjának jó szak­mája van: lakatos és he­gesztő. Munkáját — többek között — külföldi munkale­hetőséggel honorálta válla­lata, a Kohó- és Gyárépítő Vállalat. Mikor fia na­gyobbacska lett, B. Tóth József leszámolt 'külföldi murikahélyén, hazajött, hogy a gyereken segítsen. Járt ugyan Attila egy évet a perkupái óvodába, jól is érezte ott magát, de olyan helyet kellett találni számá­ra, ahol logopédus van a közelben. Miskolcon az apa — munkahelye jóvoltából — IBUSZ-szobában lakott, így módja volt arra, hogy kisfiát az azóta nagyon megszeretett 47-es óvodába vigye. (A gyerek elhelye­zéséért persze a háziak kü­lön pénzt kérték, volt aki két és fél ezret, volt, aki csak ezret.) A múlt év szeptemberétől március 23- ig járt Attila a speciális óvodába, ahol szépen kez­dett fejlődni a beszédtech­nikája, csak hát, jól tudjuk, a logopédusnak, különösen ilyen súlyos beszédhibánál sokkal hosszabb időre van szüksége. A gyerekét egyedül, ide­genben nevelő apa sokat küszködött az alatt a hét hónap alatt, mert ráadásul gyógytornára is hetente vitte a fiát. Az óvoda, a gyógytorna miatt kérte, hogy „csúsztatott” munka­időben dolgozhasson, erre volt, amikor, ígéretet is kapott, de a művezetője mégis megszégyenítette kol­légái előtt. Végül állandó­sultak a dorgálások, B. Tóth József kimerült. Nem tudta vállalni, hogy a 60 méter magas kohón dolgoz­zék. Már a földön is szé­dült, nemcsak a magasban, ahol sok a por és a gáz. Mondja, attól félt, hogy másokat is bajba juttat, másokat is magával sodor, ha zuhan ... No, meg esze ágában sem volt meghalni. Ott vannak a gyerekei és még csak 43 éves. Felke­reste a körzeti orvosát, el­mondta a panaszát, mond­ta, pihenésre van szüksége. A színi orvos — nyilván sok rossz tapasztalata van — kiírta három napra(!) és azt tanácsolta, hogy be­tege egyedül oldja meg a problémáit. Pedig, ha ak­kor, márciusban 3—4 hetet pihenhetek, nyilván nem történik ez velünk, mondja. Mert B. Tóth József akikor bement a vállalatához és leszámolt. így oda a mun­kahely, és ami ennél is fontosabb, oda az IBUSZ- szoba, vagyis Attila gyógy- taníttatása. Attilát felvették a Károly utcai iskola előkészítőjébe, hiszen az értelmével nincs baj, manuális képessége pe­dig egészen kiváló, bal ke­zével épp olyan ügyesen dolgozik, mint a jobbal. Észjárása ráadásul olyan gyakorlatias, hogy a kör­nyezete néha elámul. Csak- hát, nagyon kevesen értik amit mond, kommunikáció nélkül pedig bezárul min­den tudomány, minden szakma kapuja ... Apja Miskolcot járja he­tek óta, albérletet keres. Mindenütt elmondja persze, hogy kisfiával jönne, aki­nek speciális iskolára van szüksége. És mindenütt be­zárulnak az előszobaajtók: a gyerek jelenléte, úgy ér­zik a lakás- és háztuiajdo- nosok, nem kívánatos, sőt, nagyon is zavaró. Albérlet után kérdezősködik a 47-es óvoda-iskola pedagógus gár­dája is, mert szeretne se­gíteni a kisfiún. Mindhiába. Pedig az apa mindent föl­ajánl: albérleti díjat, az összes munkát a ház körül, a bevásárlást. Mondja, munkát biztosan talál, ígé­retei is vannak már, de csak úgy jöhet, ha hajlékot talál maga és a fia számá­ra. Adhatnák persze intézet­be a gyereket. Nem, erről szó sem lehet, a szülők szeme megtelik könnyel a fogalom hallatán is. ~A gye­rek érzékeny, túlontúl az. Nagy megrázkódtatás lenne számára, ha anyjától, ap­jától elszakadna. Amikor ezeket a sorokat írom, a szinpetri férfi a miskolci utcákat járja. Mi­lyen sok van! sok utca és sok ház. Csak nekik nem jut pár négyzetméter. Pe­dig pénteken fél ötkor csön­getnek az iskolában. Tüzes, forró Dél-Olaszország Ha Rómától délre leté­rünk a főutakról, olykor az az érzés keríti hatalmába az északabbról érkezőt, hogy a mediterrán öv legforróbb tájaira tévedt. A tüdőnk küszködik a negyven fok feletti levegővel, ha csak egyetlen pillanatra is meg­állunk, izzadságcseppek bo­rítják egész testünket. Csak a pálmaligetek, pálmaerdők adnak némi enyhet, meg a minden létező és lehúzható ablakon bevágódó, a tenger felől meg-megújuló szelek. Csak rövid szakaszokra tűnnek el a pálmaerdők, hogy aztán a különös for­májú pineafenyőknek ad­ják át a délre utazók kísé­retét. A fenyők törzse igen magas, tűlevél még az ágas régiókban sincs, csupán a friss ághegyeken. Ettől olyan aztán az egész fa, mint egy óriás kapor. Ha valahonnan mégis nagyon ismerős, hát főleg az itáliai festők bib­liai, meg nemcsak bibliai témájú képeiről. Elmaradha­tatlan monoton zúgás, ciri­pelés és zirrr-zurrr tölti be a többnyire aljnövényzetet nélkülöző pineaerdőket. Az énekes kabócák, ha rázendí­tenek. mintha ezernyi öntö­ző-locsoló vízágyú működne körülöttünk. Pedig ennek itt A különleges formájú pineafenyök nyoma sincs, a szárazság, különösképp az idén, itt is nagy méreteket ölt. A déli gazdaságok ezen a nyáron sokkal több vizet használ­tak, mint tavaly, vagy ta­valyelőtt, valahogy még a máskor oly bőséges és ki­adós szubtrópusi záporok is rövidebb ideig áztatták a tájat. Apró falvakon vezet az út, színes, szép házak közé szorult, átizzadt aszfalton kerülgetjük a látszatra rá­érősen sétálgató helybelie­ket. Már jóideje felesleges­nek mutatkozik itt délen az index, az irányjelzés, ami legfeljebb arra jó, hogy az ember magára vonja mások figyelmét, akik ilyesmihez nem folyamodnak. Abból in­dulnak ki, hogy a jármű mozgásából kiderül úgy is, ki merre tart. Durvaságnak semmi helye, legfeljebb hangos dudálással, lendüle­tes gesztusokkal informálják egymást a legkeményebb tu­multusban is. A keskeny út mentén sok a virágban pompázó bokor, és még több a sárga gyü­mölcsöt érlelő narancsfa. Ügy érik, hullik, mint ná­lunk a valamikor oly ked­velt eperfák termése. Meg- állsz, leszakítasz egyet, meg­nézed, milyen a még éret­len zöld, de ez itt ugyanúgy senkit sem érdekel, mint a kocsi indexe. De ha meg- állsz egy falusi kis bazár előtt, az eladó mögött nyom­ban ott van a rokonság fe­le. sok szép kerek, sötétbar­na apróság, és úgy nézege­tik sápadt északi arcodat, mintha mi eszkimóval talál­koznánk a Szinva-parton. Hát ha még valamilyen semmit sem érő kacatot is elsózhatnak, biztosítanak fe­lőle, hogy jóakaratuk elkí­sér egészen hazáig, bármi­lyen messze is élsz. A kis mindenes üzlet mögül a nyüzsgő sokadalom egyik tagja soha nem látott hala­kat hoz elő, biztat, ez meg­éri az árát, sőt, ha egyet megveszek, ad hozzá három kisebbet ajándékba. Csak­hogy a mi kempinges bog­rácsunkban hetek óta jósze­rivel csak amolyan gyors gulyás, sokféle konzervből kitalált, nevenincs egytálétel fő. A lelkes kis árus csaló­dott, de nem adja fel. Van itt még jóféle kagyló is, amit már a szélhozta szaga megelőzött. Végül gyümölcsökre alku­szunk. Dinnyére, szőlőre, szilvára. Ebben a tikkasztó forróságban egyedül ezek oltják átmenetileg a szom­júságot. Nagy József L-évay Györgyi: Az évnyitóról hiányzik egy kisfiú (?) Kabócáktól hangos pineaerdőkben

Next

/
Thumbnails
Contents