Észak-Magyarország, 1990. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-25 / 199. szám

a ÉSZAK ID Ti Ifl Ára: 5,30 Ft 1990. augusztus 25. Szombat POLITIKAI NAPILAP Sárospatakra hajóztak az írók Táborzárás Tokajban Majd’ három és fél órát úszott szemben az árral a tokaji irótábor kitartóbb négyötöde. Azért csak ennyien, mert egy része gépkocsival tette meg az utat — a gyor­sabb haladást választva - Tokaj és Sárospatak között, a kisebbik hányad pedig a szerda esti vita­zárást táborzárásnak is tekintve, hazafelé vette az irányt. Ezek többsége a sárospataki kirándulási azért mellőzte, mert a vá­ros és kulturális értékei jó ismerőjének tartja ma­gát, s még egy nap fá­radalmait, s az ezt követő hosszú vonatozást, vagy gépkocsiutat már nem merte vállalni. Zsigmond Ferenc, a Marosvásárhelyi Színművészeti Főiskola ta­nára, maga is iróember, a világháború alatt járt utoljára ezen a tájon. Bodrogparti élményeit Zimonyi Zoltánnak, a tábor egyik szervezőjének is elmesélte. Az ősi iskolaváros pedig az új tanévnyitás lázában égve — ismét egyházi gon- dozású gimnáziumával és az ezzel kapcsolatos intézmé­nyeivel — sok újdonsággal és mégtöbb elmondani való­val várta az ideérkező író­kat. Nemcsak történelmi és nemzeti kincsnek számító nagykönyvtárával, egyházi és oktatástörténeti gyűjtemé­nyeivel, de olyan kincsekkel is, amelyekkel Sárospatak az utóbbi időben gyarapodott. Ezek közül talán a legfonto­sabb a Cs. Szabó László fé­le hagyaték, illetve könyv­tár, amelyet először látoga­tott meg ilyen nagyszámú magyar írócsoport. Az írók természetesen meglátogatták az itt örök nyugalomra he­lyezett írótársuk, Cs. Szabó László sírját is, amelynél elhelyezték koszorújukat. Ezzel a kegyeletes momen­tummal tulajdonképpen be is fejeződött az idei írótáboro­zás, amely úgy zajlott most Tokaj és Sárospatak között, ahogyan eddig hagyományo­san Tokaj és Tiszaladány között osztotta meg önmagát. A tiszaladányi szál és ka­pocs természetesen nem sza­kadt meg végképp, hiszen most is voltak néhányan, akik — a zsúfolt program el­lenére — időt szakítottak maguknak rövid tiszaladányi látogatásra és az ottani, a tokaji táborért eddig is sok áldozatot hozó téesz elnöke, Bényei Miklós is megtisztel­te jelenlétével a táborozás egyik napját. Ami pedig az árral való szembenúszást illeti, az most már szerencsére, nemcsak képletes, hanem valóságos volt. A Bodrogon felfelé ve­zető hajóút ugyanis a köz­vetlen személyes eszmecse­rék jegyében telt el, és ez alatt már nem ugyanazt a hatalommal és a dolgok me­netével szembehelyezkedő írói magatartást lehetett érezni, amely a tábor állás- foglalásait éveken, évtizede­ken át jellemezte. Az írók fő gondja most a hogyan to­vább, az új helyzet és az új feltételek helyes egyeztetése, annak a lehetőségnek a fel­ismerése, elemzése és érvény­re juttatása, amely elvezet­het az irodalmi élet újabb fellendüléséhez. gyöngyösi Hétfőtől ismét parlamenti ülésszak Viharos viták várhatók A parlamenti pártok frakcióvezetőit, illetve vezető kép­viselőit arról kérdeztük, hogy mit várnak a parlament hét­főn kezdődő rendkívüli ülésétől, milyen törvények megho­zatalát tartják a legfontosabbnak, illetve milyen hangu­latra számitanak a tanácskozáson? MDF: MELLŐZNI A KAMPÁNYBESZÉDEKET Kónya Imre frakcióvezető: — Most elsődlegesen arra van szükség, hogy a gazda­ság megélénkítését, a tulaj­donviszonyok .megváltoztatá­sát szolgáló törvényeket hozzunk. A kormány már beterjesztette az úgynevezett előprivatizációról szóló tör­vénytervezetét, s átdolgozás alatt áll a földtörvény is. Eddig az alkotmányos rend megszilárdításával, a stabil állam- és kormány megte­remtésével összefüggő törvé­nyeket, illetve a helyhatósá­gi választásokhoz szükséges önkormányzati törvényt al­kottuk meg. Nagy szócsaták- ra, heves vitáikra számítok. Mindenképp indokolt lenne, hogy a szeptember 30-i hely­hatósági választások előtt szünetet iktassunk be a par­lament munkájába, elkerü­lendő, hogy az ország háza kampánybeszédek színhelye legyen. SZDSZ: A KORMÁNY GAZDASÁGI PROGRAMJA NÉLKÜL Pető Iván, frakcióvezető- helyettes: — A parlament­nek most mindenekelőtt a gazdasági törvények megvi­tatásával kellene foglalkoz­nia. Az Országgyűlés csak akkor végez majd érdemi munkát, ha lesz földtörvény. Ügy tudjuk, hogy a földtör­vény-tervezetet most vissza­adták a minisztériumoknak, hogy ahol a kormány úgy látja, módosítsák azt. Job­ban lehetne dönteni a kü­lönböző gazdasági jellegű törvényekről, ha már ma­gunk előtt látnánk a kor­mány hároméves gazdasági programját, teljes egészében. Ami a földtörvényt illeti, jelentős 'különbség van a koalíciós pártok és az ellen­zék között. Ügy látom ugyanakkor, hogy a kor­mánypártok között is van­nak nézeteltérések különbö­ző részletkérdésekben a föld­törvényt illetően. A pártok között már 'kialakult nagy­jából egy megállapodás arra vonatkozóan, hogy a válasz­tási kampány záróidőszaká­ban ne ülésezzék a parla- (Folytatás a 2. oldalon) Tart a vita a higanyról A kazincbarcikai higany­ügy kapcsán tovább folyta­tódik az „adok, kapok”, ugyanis a botrány kirobban­tója, a Zöld Párt ugyanúgy mondja a magáét, mint a környezetszennyezéssel vá­dolt Borsodi Vegyi Kombi­nát. (Csak úgy zárójelben: párharcukra a sajtót kíván­ják felhasználni, megegye­zésre viszont egymással nem jutnak. És most mi tegyünk igazságot?!) Ami tény, és amit a teg­napi sajtótájékoztatón egyik fél sem vitatott: a barcikai gyár klórüzemének padló­zata alatt több száz tonna higany található, amely a zöldek szerint veszélyezteti a környezetet, a vegyi gyár illetékesei szerint viszont nem. Hogy végezetül kinek van igaza, nem a mi dol­gunk eldönteni. Az azonban (Folytatás a 2. oldalon) fl magyar Külügyminisztérium nyilatkozata — A Külügyminisztérium pénteken az alábbi közle­ményt juttatta el a Magyar Távirati Irodához: Hírek érkeznek arról, hogy az 1940. augusztus 30- án aláírt, úgynevezett II. Bécsi Döntés 50. évforduló­ját egyes romániai szélsősé­ges csoportok provokatív tüntetésekre kívánják fel­használni, elsősorban Erdély többségében magyarlakta vidékein. A magyar kor­mány és az egész társada­lom úgy véli, hogy a törté­nelmi események értékelését el kell választani a napi po­litika kérdéseitől, és különö­sen nem kívánatos, hogy a tudományos és publicisztikai viták terheljék a közép- és kelet-európai új demokráci­ák egymás közötti kapcsola­tait. A Magyar Köztársaság kormánya reméli, hogy Ro­mániában is hasonló követ­keztetésre jutnak és a kü­lönböző pártok, szervezetek tartózkodnak minden olyan megmozdulástól, amely ne­hezíti térségünk népeinek Hogyan érintik az olajárak Magyarországot? Csütörtök este a nemzet­közi olajpiacokon egy hor­dó kőolaj ára majdnem 32 dollárra szökött. Irak au­gusztus 2-ikán támadta meg Kuvaitot, s alig több mint 3 hét alatt a kőolaj ára közel 50 százalékkal ugrott meg. Ez az áremelkedés, Párosulva a hábor.ús han­gulattal, felforgatta a vi­lág legnagyobb tőzsdéinek árfolyamait is. Megindultak a spekulációk a várható re­cesszióról — no meg arról, hogy hol lehet a felső ha­tára az olajárnak. A hely­zet alakulásától függően a szakértők még a hordónkén­ti 50 dolláros árat sem tart­ják kizártnak. Irak és Ku- vait a konfliktus előtt a termelés közel 20 százalé­kát produkálta — ez a mennyiség most kiesett. Ha a háború „felforrósodik”, kétséges lesz a szaúdi olaj- termelés sorsa is. Ráadásul Szaúd-Arábia máris kény­telen visszatartani finomí­tott kőolajtermékeinek jó részét hadicélokra, egyebek között az amerikai haderő üzemanyag-ellátására. A kérdés kikerülhetetlen: mennyiben érinti ez a hely­zet Magyarországot? Minden tekintetben — és pedig ke­ményen, ha nem is a kö­zeli jövőben. Az igazi kérdés valójában az — s ez izgatja legjob­ban szerte a világon a gaz­dasági szakembereket —, hogy a Kuvait elleni iraki invázió nyomán kialakult helyzet meddig húzódhat el, meddig tarthat a bizonyta­lanság kora. A hetvenes évek olajár- robbanása idején a kor­mány és a párt vezetői ki­tartóan ismételgették, hogy „hozzánk” a szocialista vi­lágba a válság soha nem gyűrűzhet be. Hát begyűrű­zött. Akkoriban azzal érvel­tek, hogy a KGST szilárd alap, az olcsó szovjet kő­olaj még szilárdabb. A .•be­gyűrűzés” szó azóta foga­lom — egyebek között az (Folytatás a 2. oldalon) n mi iiirn]i minin^llll■■lllllll■lll^lllllllll Rómában, az ezernyi látnivaló mellett a magyar turisták egyik úticélja a Via del Casa- lettón levő Szent István-ház, a zarándokok háza. Képünkön a rászorulóknak otthont adó épület látható. írásunk az 5. oldalon. megbékélését és az előttünk álló nehéz történelmi fel­adatok elvégzését. Az utóbbi időben külföl­dön visszatérően nyilvános­ságot kapott az a teljesség­gel megalapozatlan véleke­dés, hogy Magyarország a fönnálló európai határok erőszakos megváltoztatásá­ra törekszik. A szabadon megválasztott magyar Or­szággyűlésnek az 1920. júni­us 4-én aláírt Trianoni Bé­keszerződésről tett nyilatko­zata maga is megcáfol min­den ilyen értelmű állítást. A magyar Külügyminisztéri­um — összhangban a parla­ment határozatával és a kormány korábbi megnyi­latkozásaival — ismételten leszögezi, hogy Magyaror­szág tiszteletben tartja az érvényes nemzetközi szerző­déseket. nem törekszik a határok erőszakos megvál­toztatására, nem veszélyezte­ti szomszédai biztonságát. Az 1920-as és 1947-es béke- szerződések következtében kisebbségi helyzetbe került magyarok sorsa iránt érzett felelősségérzetet senkinek sincs oka és jogalapja ellen­séges szándékú törekvésnek minősíteni. Magyarország mindent megtesz azért, hogy eleget tegyen a területén élő nemzeti kisebbségek igé­nyeinek. Ugyanakkor sem­milyen formában nem kifo­gásolja, hogy a szomszédos államok támogassák a ma­gyarországi nemzeti kisebb­ségek politikai és kulturális törekvéseit, sőt egyenesen kéri tőlük ezt. Amint azt a közelmúltban ismételten hangsúlyoztuk, a Magyar Köztársaság kor­rekt, baráti viszonyra törek­szik minden szomszédjával és ezzel is elő kívánja moz­dítani a szabaddá vált or­szágok bekapcsolódását az egységesülő, közös értékeket magáénak valló Európába. (MTI) ■ mmm mmmm

Next

/
Thumbnails
Contents