Észak-Magyarország, 1990. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-03 / 181. szám

1990. augusztus 3., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Szembesülni a problémákkal, s gyógymódot találni „Hz emberközpontúság pártunk jellegéből lakai \V a z agrárszakember, az érdekvédelmi szószó­ló azt mondja: „Iga­zából csak aratunk, ara­tunk rendesen és csendben, de nem tudjuk, hogy mi­ért... ” A tavalyi emlékezetes aratási felvonulás, kombáj- nos figyelmeztetés után az idén tényleg csendben fo­lyik a legnagyobb, s tán’ legszebb mezőgazdasági munka. Az idén már pa- rázslások voltak. Az árak körül. Magam is belekevered­tem egyszer a „titokba". Történt, hogy felkeresett két falusi férfi. Egyéb té­mák mellett segítséget kér­tek. Hívnám fel a gabona­forgalmi vállalat illetéke­sét... Csak azt kellene megkérdezni, hogy mennyi volt tavaly és mennyi je­lenleg az étkezési búza mázsájának az ára. Mit fi­zetnek érte. Az illetékeshez kapcsol­tak. aki a kölcsönös bemu­tatkozás után a kérdést kérdéssel válaszolta meg: „Miért érdekli ez önt? Ez nem tartozik az újságíró­ra... Egyébként is össze­vissza írták az árakat...” Talán nem betűhü, szó sze­rinti a szöveg, de lénye­gileg valós. Magyarázko­dásba kezdtem, mondván, személy szerint nem is ér­dekel a dolog, de két ol­vasó itt van, és szeretnék nagyon tudni. Nos — így a beszélgetőpartnerem —. akkor keresse meg a két férfi a vállalatot, s majd ott előadják, mi a kíván­csiságuk indítéka. Azóta sem tudom, dűlőre jutott-e már a dolog; tud­ható-e már biztosan a bú­za ára. Ami viszont nem titok; ami teljesen bizonyos né­hány napja: a boltokban többet kell fizetni a lisz­tért. Nagyon helyes dolog ez. Valami biztos pontnak mégiscsak kell lennie az életünkben... (t. n. j.) Nyílt levél a Tokai-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát vezérigazgatójához Ezekben a napokban, he­tekben a többi parlamenti párthoz hasonlóan, a Ke­reszténydemokrata Néppárt­nak is a közelgő helyhatósá­gi választások állnak figyel­me fókuszában. Annál is in­kább, mert az azon való eredményes szereplést, meg­mérettetést tűzték maguk elé elérendő célul a keresztény- demokraták. S ez úgy érten­dő, hogy a parlamenti vá­lasztásokon elért sikereket is szeretnék túlszárnyalni. Erre — mint az a Kobold Tamással, a párt megyei és Feledy Péterrel, a párt Mis­kolc városi ügyvezető titká­rával folytatott beszélgetés­ből kiderült — reális az esély. — Az országgyűlési vá­lasztásokra éppen hogy csak megalakult a párt, ennek elr lenére sikerült bekerülnünk a parlamentbe. Azóta viszont egyre többen ismerkedtek meg terveinkkel, célkitűzé­seinkkel, s szinte napról nap­ra növekszik a pártunkkal szimpatizánsok száma. Ma már nem félnek az embe­rek kiállni a kei'esztényde- mokrácia eszméje mellett. Persze, a helyi önkor­mányzati választásokon csak akkor tudjuk tovább erősí­teni a pozíciónkat, ha a köz­vélemény azt tapasztalja: a KDNP tudja, melyek Miskol­con és az egész megyében az embereket érintő valós problémák, s ezek megszün­tetésére reális, meggyőző gyógymódot kínálunk. Mindennek érdekében kü­lönböző szakbizottságokat hoztunk, s hozunk létre a párttal szimpatizáns és füg­getlen szakértőkből, s lehe­tőleg minden, e tájon fel­merülő gondra igyekszünk megvalósítható tervet kidol­gozni. Ezúttal is kérjük az ál­lampolgárokat, hogy keresse­nek bennünket, mert mi ezek­kel a problémákkal szem­besülni akarunk, majd ezt követően szeretnénk megfe­lelő megoldásokat találni. Ez pedig csak úgy lehetséges —, s ez egyben a sikeres szereplés záloga, — ha szó szerint emberközelbe kerü­lünk. Ügy gondoljuk, ez nem lesz nehéz, hisz’ az ember- központúság pártunk jelle­géből is fakad. — Megyénket súlyos gaz dasági, s ezzel összefüggés­ben szociális problémák ter­helik. A KDNP milyen re­ménysugarakat tud bizton kínálni az embereknek? — Tudjuk, hogy ez a vi­dék komoly gazdasági, tár­sadalmi, politikai nehézsé­gekkel küzd. Ezek itt hús­bavágóbban vannak jelen, mint az ország más térsé­geiben. Ez egyrészt fakad a megye fekvéséből, másrészt az elmúlt évtizedekben ki­alakult termelési struktúrá­ból. Pártunk most azt kere­si, hogy milyen módon tud­juk azokat a meglevő lehe­tőségeket, potenciákat éssze­rűen felhasználni, amelyek azért adottak a megyében, s amelyekkel a megye normá­lis működését tudjuk bizto­sítani. Pártközi kapcsolataink ré­vén igyekszünk komoly se­gítséget adni a térségnek. Megpróbálunk nyugat-euró­pai régiókat megnyerni az együttműködésre, a gazdasá­gi segítségnyújtásra. Más­részt szeretnénk regionális piacok kialakításában köz­reműködni. Arra gondolunk: lépjünk túl a határokon. Itt van a közelünkben Kelet- Szlovákiá, Kárpátalja. Ezek­kel a térségekkel igenis létre lehetne hozni, s ami még fontosabb, eredménye­sen működtetni regionális piacokat. Az ilyen együttmű­ködésnek nemcsak gazdasági pozitívuma lenne, az emberi kapcsolatok is fejlődnének. — A gazdaság a problé­makörnek csak az egyik — bár kétségtelen döntő fon­tosságú oldala. Ám attól is sok függ, hogy a Borsod me­gyei emberek szemléletmód­ja miként változik meg. — Tudjuk, s ezért pár­tunk erőteljesen szorgalmaz­za. hogy e szemléletmód­változás terén is pozitív for­dulat következzen be: Éppen ezért egyik legfontosabb te­rületként kezeljük a neve­lés és oktatás ügyét. Nem is a párt számára fontos ez, hanem az ország számára, hisz’ nem mindegy, miiven erkölcsi alapokkal, szemlé­letmóddal rendelkező embe­rek nőnek fel hazánkban. Ez persze nem jelenti azt. hogy a nevelést a gazdasáp elé helyeznénk. Mi a kett*' párhuzamosan, együtt keze­lendő, fontos feladatnak tartjuk. Igv fontos számunk­ra, s messzemenőkig támo­gatjuk a’ különböző feleke­zeti iskolák visszaállítását méghozzá az egyházak igé nyei szerint. S ugyanígy na­gyon fontosnak tekintjük pél­dául a szénbányászat hely­zetét. Tényekkel tudjuk bi­zonyítani, hogy vétek azt visszafejleszteni, a széntől olcsóbb energiahordozót itt nem lehet találni. Nem be­szélve arról, hogy mi a 10 ezer bányásszal, akiknek a visszafejlesztéssel a léte is veszélybe kerül, szolidaritást vállalunk. — Ennek ellenére várha­tóan fokozódnak a szociális gondok térségünkben. — Sajnos, ezzel tisztában vagyunk. Éppen ezért a szo­ciális gondoskodás éppen úgy, mint a gazdaság és az ok­tatás-nevelés, fő cselekvési területünk. Erre most csak egy konkrét tervet említünk: mi kezdeményezzük, hogy a Tízes honvéd utcában, a volt pártiskola helyén, belátható időn belül egy keresztény szociális központ létesüljön. A napokban tartották meg az első fél év munkáját ér­tékelő műszaki-gazdasági konferenciát a Tiszai Vegyi Kombinátban. Pintér Imre vezérigazgató többek között elmondta: a gazdasági élet­ben jelentkező gondok elle­nére a TVK az idén is tel­jesítette első féléves ter­melési előirányzatát. A vál­lalat mérleg szerinti ered­ménye 1990 első hat hónap­jában 1,7 milliárd forint volt. Ez megfelelő alapot biztosít a közeljövőben vég­rehajtandó újabb 20 száza­lékos alapbéremeléshez. Egyébként, a TVK-ban — az előző év hasonló időszaká­hoz viszonyítva a bérek, 21, Farmszrazési világkongresszus Az angol farmerek és me­zőgazdasági kormányhivatal­nokok összefogásával 1974- ben megalakított Nemzetkö­zi Farm Management Szö­vetség (IFMA) 1991. febru­ár 4—9. között Üj-Zélandon tartja VIII. kongresszusát. A világszervezet másfél év­tizedes működése alatt bá­mulatos egyszerűséggel több kontinens között tudott in­tenzív kapcsolatot teremteni ebben a témakörben. Célja a mezőgazdasági üzemek, farmok gazdálkodásának szervezésével, irányításával, információ ellátásával (bele­értve a termelés, feldolgo­zás, szaktanácsadás, infor­matikaalkalmazás; oktatás, értékesítés és szabályozás teljes vertikumát) kapcsola­tos elméleti és gyakorlati ta­pasztalatok világméretű ter­jesztésének és cseréjének előmozdítása. Az IFMA tevékenységét két-három évente a világ különböző kontinensein (ed­dig Európában, Észak-Ame- rikában és Afrikában) szer­vezett kongresszusokon ke­resztül fejti ki, amelynek előadói között éppúgy meg­találhatók a farmmanage- rek és szaktanácsadók, mint az elméleti kutatók és okta­tók, valamint a kormányhi­vatalok agrárközgazdászai. Az új-zélandi kongresszu­son értékes, gyakorlatban hasznosítható tapasztalatok­hoz juthatnak mind a me­zőgazdasági nagy- és kis­üzemek, mezőgazdasági vál­lalkozások vezetői és szak­emberei, mind pedig a szak- tanácsadással, falufejlesztés­sel, -kutatással foglalkozó mezőgazdászok, nem utolsó­sorban a pénzintézetek, az agrárkormányzat, valamint a termelőeszköz-kereskede­lem és -értékesítés képvise­lői. A kongresszus első felét az északi szigeten, a Massey Egyetemen, második felét pedig a déli szigeten, a christ-churchi Lincoln Col- lege-ben rendezik. A kong­resszus témái között szere­pel a földhasználat és kör­nyezetvédelem, a mezőgaz­dasági szaktanácsadás, az oktatás és menedzserképzés, a mezőgazdasági hitelezés, a költségkímélő termelési mód­szerek, a tartósítás, vala­mint. a mezőgazdasági ter­melés kockázatának kérdése. A világkongresszus prog­ramját farmlátogatások, ki­állítások, valamint fóru­mok gazdagítják. A várható részvételi költ­ség 600—900 amerikai dol­lár az igényelt szállás szín­vonalától függően. A kong­resszusról részletesebb in­formációért szíveskedjenek az IFMA magyar képviselő­jéhez, dr. Vörös Mihályhoz fordulni: Budapest V. kér., Kossuth Lajos tér 11. Pos­tacím: H—1355, Pf. 7. Tele­fon: 131-3549. míg a keresetek 25 száza­lékkal emelkedtek, így a mostani újabb béremeléssel a vállalati dolgozók élet- színvonalának megtartására nyílt lehetőség. Az idei esztendő új hely­zetet teremtett a TVK éler tében is. A legfontosabb alapanyagot — a vegyipari benzint — világpiaci áron, az előző évekénél lényege­sen drágábban tud’ák be­szerezni, legtöbbször import­ból. Az év elején életbe lép­tetett exportkorlátozá&i in­tézkedések ugyancsak érzé­kenyen érintették a válla­latot, hiszen korábban a jamburgi egyezmény kereté­ben jelentős mennyiségű Tisztelt. Vezérigazgató Űr! A Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát és a svájci bejegyzésű Under- berg cég között tervezett részvénytársaság létrehozá­sa felkavarta a kedélyeket Tokaj-Hegyalján. Ezzel kapcsolatban számos újságcikk, rádió- és televízió­riport jelent meg. A Tokaj- hegyaljai kistermelők döntő többsége a részvénytársaság megalakításában változatla­nul a kiszolgáltatott helyze­tét látja. Természetesen van­nak olyanok is, akik támo­gatják az elgondolásokat. Tudatában vagyunk an­nak, hogy a Borkombinát súlyos gazdasági helyzetben van, keresi a kivezető utat. Ennek ellenére azonban úgy értékeljük, hogy a kialakult helyzet nem vezethet a tör­ténelmi borpincék, híres és jó bort termő dűlők kiárusí­tásához. Jóllehet Albánia több év­tizedes elszigeteltség után nyitni kíván a külföld felé, a kommunista vezetők szá­mára fenntartott „tiltott ne­gyed” Tirana szívében to­vábbra is el van zárva a fürkésző szemek elől. A Február 4. mártírjai útján levő „káderdűlőt”, amely igen közel van a monumen­tális Lenin- és Sztálin-szo- borhoz, nehézfegyverekkel felszerelt katonák, polgári ruhás ügynökök védik és a házakat kamerák pásztáz­zák. Az épületegyüttesben lakik többek között Ramiz Alia, albán párt- és állami geotextíliát szállítottak a Szovjetunióba. Az ország­ban az utóbbi időben ta­pasztalható vállalati sorbán- állás, a pénzügyi nehézsé­gek ugyancsak éreztették hatásukat. Jelentősen visz- szaesett a belföldi fizetőké­pes kereslet a feldolgozott műányag termékek és a mű­trágya iránt; nőtt a vállalat belföldi és külföldi kintle­vősége, így a folyamatos termelést csak magas ka­matú forgóeszközhitelek igénybevételével lehetett biz­tosítani. Az állami vállala­tok január 1-ig visszamenő­leg 25 százalékra felemelt állami vagyon utáni része­sedése is tovább növelte a Meggyőződéssel valljuk, hogy a problémák átmeneti orvoslása nem vezet a több évtizede kialakult, gondok megoldásához, legfeljebb el­mélyíti a válságot. Hegyal­ján élő szőlőtermelő nép a jó terméskilátások ellenére is aggódva tekint a szüret elé. Az embereknek nincs in­formációja a szőlő, a must és a bor felvásárlásának módjáról. Igaz, hogy a ter­melők többsége a Borkombi­náttal, a tsz-ekkel a szer­ződést megkötötte a termése felvásárlására, de ebből az okmányból hiányzik a leg­alapvetőbb tétel, mégpedig a felvásárlási ár. Ennek hiá­nyában a kistermelő kiszol­gáltatott, mert 10—15 nap­pal a szüret előtt értesül éves munkája eredményéről. Ügy gondoljuk, hogy az emberek tájékoztatása rá­vezető, illetve Enver Hodzsa özvegye. Azok az emberek, akik már jártak ezekben a há­zakban, úszómedencékről, gondosan ápolt kertekről, nyugati márkájú televíziók­ról, süppedő szőnyegekről, valamint drága bútorokról számoltak be. A nyugati lá­togatók számára ezek ter­mészetes dolgok, de nem az egyszerű albánok számára. Ugyancsak a Február 4. mártírjai útján laknak a „kevésbé” jelentős párt- és állami alkalmazottak, akik­nek lakásait egyszerű — gép- pisztolyos —: katonák őrzik. A házak előtt parkoló kombinát gondjait. Ezeket a milliókban mérhető relatív veszteségeket szigorú taka­rékossággal — átgondolt ke­reskedelempolitikával, ösz- szehangolt munkával kellett ellensúlyozni. Az elkövetkező hónapok feladatai közül az átalaku­lási és privatizációs kérdé­sek élénken foglalkoztatják a vállalat dolgozóit. A tár­sadalmi, politikai és a gaz­dasági helyzet megkívánja, hogy a TVK-ban is lépése­ket tegyenek a decentralizá­lás irányába, ugyanakkor szükség van egy olyan nyu­gat-európai típusú holding létrehozására, amely össze­fogja a nagyvállalat tevé­kenységét. Elsőrendű cél, hogy a TVK részvények el­lenében olyan forrásokhoz jusson, amelyek biztosítják a termelés további fejlesz­tését, korszerűsítését. Ennek eléréséért többirányú tár­gyalásokat folvta*nak a szó­ba jöhető cégekkel. L,. L. gyező demokráciánkban alapvető kötelessége kell, hogy legyen minden szerve­zet számára. Ezért tisztelettel felkérjük Vezérigazgató urat, hogy az idei szőlő, must, bor felvásárlásának literenkénti egységárát a sajtó útján szí­veskedjen nyilvánosságra hozni, 1990. augusztus 20-ig. Ezzel elkerülhető a rém­hírterjesztés, a felesleges mendemondák, amellyel az egyébként is feszült helyzet­ben az embereket terhelik. őszinte tisztelettel: Tokaj Város Tanácsa Tokaj város politikai pártjai Sárospataki Értelmiségi Kör Olaszliszkai Hegyközségi Társaság Tokaji Hegyközségi Társaság autók láttán is következtet­ni lehet, hogy milyen fon­tos ember lakik ott. Az al­bán kommunista párt politi­kai bizottságának tagjai fe­kete Mercedessel járnak, a miniszterek Peugeot-val. Csupán összehasonlításul: az Albániába akkreditált dip­lomaták csak Volvót kap­nak. Néhány lojális művész, író is élvezheti a kiváltsá­gokat Albániában: rendelke­zésükre áll a „káderkórház”, ahová viszont külföldi dip­lomaták nem tehetik be a lábukat. Az előjogokat természete­sen élvezhetik a politikusok gyermekei is. Így például az 1385-ben elhunyt Enver Ho­dzsa csemetéi igen fontos állami posztokat töltenek be. Így Pranvera Hodzsa, az or­szág egyik vezető építésze. Egyike azoknak, akik köz­reműködtek a tiranai Ho- dzsa-múzeum megalkotásá­ban; olyan futurisztikus épü­letről van szó, amelynek költségeit a halandó albán állampolgár sohasem tudhat­ta meg. Ilir Hodzsa a tiranai építészeti intézet igazgatója, Sokol Hodzsa a posta vezér- igazgatója, felesége pedig az A’TA albán hírügynökség vezérigazgató-helyettese, és a pártlap kommentátora. A jelenlegi pártvezér, Ra­miz Alia gyermekei „egysze­rűen élnek”. A politikus egyik lánya gimnáziumi ze­netanár, a másik szociológus professzor, Ramiz Alia fia pedig a tiranai egyetemen tanul. A „jó házból” való gyer­mekek a diplomáciában, a sajtóban, vagy éppen a kül­kereskedelemben keresik boldogulásukat. Ők még kül­földre is utazhatnak, nem úgy mint az átlag albán, aki számára egy ilyen út eddig tabu volt. Hajdú Imre gondok a TVK-t sem kerüllek el Húszszázalékos béremelés, 1,7 milliárd forint vállalati eredmény Az albán káderdűlő

Next

/
Thumbnails
Contents