Észak-Magyarország, 1990. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-16 / 192. szám

1990. augusztus 16., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 A BORSODI IPARCIKK-KERESKEDELMI VÁLLALAT KÖZGYŰLÉSE pályázatot hirdet A VALLALAT IGAZGATÓI MUNKAKÖRÉNEK - meghatározott időre történő - BETÖLTÉSÉRE A LEGFONTOSABB MUNKAKÖRI ÉS GAZDÁLKODÁSI KÖVETELMÉNYEK: 1. Az állami vállalat vagyonával való hatékony gazdálkodás biztosítása, az ehhez szükséges személyi és tárgyi feltételek megteremtése 2. Az állami vagyon védelmének folyamatos biztosítása 3. Az ún. előprivatizációból adódó igazgatói teendők szakszerű, törvényes és zökkenőmentes ellátása A MUNKAKÖR BETÖLTÉSÉHEZ SZÜKSÉGES FELTÉTELEK: 1. Felsőfokú szakirányú iskolai végzettség, számviteli képesítés 2. Legalább 5 év szakmai vezetői gyakorlati idő, legalább két idegen nyelv társalgási szintű ismerete Előnyben részesülnek az angol nyelvismerettel rendelkező pályázók 3. Maximum 45 éves életkor AZ ÁLLÁS BETÖLTÉSÉNEK VARHATÓ IDŐPONTJA: 1990. október 1. Bérezés megegyezés szerint, a közgyűlés határozata alapján A PÁLYÁZATNAK TARTALMAZNIA KELL A PÁLYÁZÓ + jelenlegi munkahelyének, beosztásának, munkaköri besorolásának, jövedelmének megjelölését,-f eddigi beosztásait, 4- szakmai, tudományos munkáját, annak eredményeit, erre vonatkozó jövőbeni terveit, + idegen nyelvismeretét, 4 bérigényét,-f részletes önéletrajzot, továbbá -4 a szakmai, iskolai végzettséget, gyakorlati időt, nyelvtudást, egyéb végzettséget, illetve a jelen pályázatban megjelölt alkalmazási feltételek meglétét tanúsító okiratok hiteles másolatát A pályázatot legkésőbb 1990. augusztus 31. napjáig kell írásban beküldeni az alábbi cimre: Borsodi Iparcikk-kereskedelmi Vállalat, Miskolc, Baross Gábor u. 13-15. sz. 3502 Pf.: 234 A borítékon fel kell tüntetni: „Pályázat" A pályázat elbírálásának várható határideje: 1990. szeptember 10. A pályázati feltételeknek megfelelő jelentkezők bírálóbizottság által történő személyes meghallgatására is sor kerül. Építkezők, figyelem! Az Alföldi Téglaipari Vállalat Mezőtúri Téglagyára 1990. augusztus 13-tól AZ EGÉSZ FALBURKOLÓTÉGLÁKAT ÉS A PILLÉRTÉGLÁT 10% ÁRENGEDMÉNNYEL ÉRTÉKESÍTI, amíg a készlet tart. Nyári vásár! Alföldi Téglaipari Vállalat Mezőtúr A BÉV CSEMEGE ÉDESIPARI GYÁRA min. 200 négyzetméter alapterületű, élelmiszerraktárnak alkalmas épületet keres Miskolc bejterületén. Ajánlatokat a Csemege Édesipari Gyár Budapest, Budafoki u. 187/189. 1117 vállalkozási osztályvezető címére kérjük. A Mályi Községi Tanács GAMESZ szervezete megvételre felkínálja elfekvő készletéből: 2 db 100 literes gőzüzemolésű ételfőzőüstöt, 1 db 500 literes gőzüzemelésű melegvizes bojlert, 1 db orvosi hőlégstcriUzátort. Érdeklődni lehet a szervezet vezetőjénél, vagy telefonon. Levél a felháborodásra Ezúton válaszolok a VIII. hó 2-án megjelent Észak- Magyarországban írt cikkre, melynek címe „Nem az utas van a sofőrért”. P. I. a ked­ves olvasókat nem a való­ságnak megfelelően tájékoz­tatta. Én július 23-án dél­előtt 9.34-kor beálltam a megállóba, és nem „odare­pültem”, és nem „nagy rés­sel”, hanem szabályosan. Az első ajtót azért nem nyitot­tam ki, mert belülről nem tudtam működtetni. Én in­tettem a kedves felszálló utasoknak, hogy legyenek szívesek a középső ajtóhoz fáradni. A jelzésemet P. I. és az ismerősén kívül min­denki megértette, és szó nél­kül teljesítették kérésemet. Ök ketten az első ajtó előtt lent elkezdtek ordí­tani, kiabálni. Mikor végre felszálltak utolsónak, közöl­tem velük udvariasan, hogy az ajtót miért nem nyitot­tam ki. Ezután különféle megjegyzéseket tettek rám, és a kollégáimra. A hibát kajaidőmben kijavítottam, és nem hibásan adtam át a buszt a váltótársamnak. A feltételezését visszautasítom, én érzem magam megfelelő szakembernek. Kedves P. I., úgy veszem észre, hogy ön nincs tisztá­ban vele, mi a műszaki hi­ba? Szívesen megtanítom, ha úgy gondolja. Az igazsághoz tartozik, hogy az előző for­dulóimat megfelelő műsza­ki állapotú bu jszai teljesí­tettem, a hiba az előző ka­nyarban keletkezett és időm nem volt, hogy megcsinál­jam, vagy megcsináltassam. Ön tíz percet várt a busz­ra, de ha én kiállók javíta­ni, úgy 30 percet is várha­tott volna. Jobb lett volna? A kedves utasok többsége megértő a nehézséggel szem­ben és nem hiszem, nem ta­pasztaltam az ellenkezőjét. Kedves P. I., Önre nem ha­ragszom, de azt tanácsolom, hogy ne kötekedjen, legyen inkább egy kicsit megértőbb, hiszen emberek vagyunk. T. L. (a busz vezetője) Miskolc Mikor lesz klub ? iMi, a miskolci XVII. sz. Idősék klubjának tagjai szeretnénk választ kapni né­hány felvetésünkre. Idén április közepén kö­zölték velünk, hogy klubun­kat átalakítási munkák mi­att május 1-én bezárják. Rö­vid idő után hozzá is kezd­tek „kilakoltatásunkhoz”. Mivel a város többi ilyen klubja túlzsúfolt, minket se­hová sem tudtak elhelyez­ni. Étkeztetésünket a 42. Sz. Általános Iskola konyhájá­ról oldották meg. Azóta is onnan hordjuk haza az ebé­det. Három hónapja, hiszen közben az idő elszaladt. Azóta is fájó szívvel sé­tálunk el nap mint nap (so­kan sántikálva, félig bénán, betegen ...) korábbi, szere­tett klubunk előtt, s nézzük a bezárt kapukat, ajtókat, ablakokat, amelyek mögött — meggyőződtünk róla — semmiféle munka nem fo­lyik ... Ügy gondoljuk, hogy jo­gos a kérdésünk: ha nincs átalakítás, miért kellett ben­nünket már három hónap­pal ezelőtt kitenni a klub­ból? Ha pedig mégis átala­kítják a klubot, miért nem kezdenék hozzá a munkák­hoz? A visszaköltözést egyébként októberre ígérték annak idején. Most félünk, hogy ebből a határidőből nem lesz semmi. Igaz, hát­ra van még nagyjából két hónap, de ez már nagyon kevés idő. Az idősek klubja az élet­ben megfáradt, beteg, sok­szor szinte már magatehe­tetlen emberek ’’menedéke”. A második gyerekkorukat élőké! Miért éppen velünk, velük kell játszani, ilyen durva határidősdit? ... Bártfainé Csillag Ildikó és még 1:3 aláírás. II szerkesztő üzenete Madácsi István (Miskolc, Domb u. 27.): A Hidegh-sori dolgokkal valóban annyit foglalkozott már a sajtó (mi is, aihogy írja), hogy is­mételten csak komolyabb változások után érdemes visszatérni az ügyre. Saj­nos, mi az ön megrágalma- zásával nem foglalkozha­tunk. Ha ott, ahol ezt meg­tették, nem voltak hajlan­dók orvosolni panaszát, for­duljon a felügyeleti ható­sághoz. Áz MDF-et is ön­nek kell felkeresnie ez ügy­ben, szerintünk legjobb, ha a terület országgyűlési kép­viselőjéhez fordul. Csapó András (Miskolc, Dózsa Gy. u. 21.): Köszön­jük, hogy megtisztelt ben­nünket írásával. Sajnos, ak­kor frissiben nem fért be, ma pedig már aktualitását veszítette. Ügy gondoljuk, ön is egyetért azzal, ha mi­előbb elfelejtjük a legutób­bi népszavazást... Várjuk további leveleit, írásait. Nyár Örökzöld kérdés: ki, kiért van? A kereskedelem a vevő­ért, avagy fordítva? A kibontakozó piacgazdaságban, a szé­lesedő privatizációban talán már nem is lenne szabad fel­tenni ilyen kérdést. Akármelyik nyugati országban vesztés­re ítéltetett az a szolgáltatás, az a kereskedő, az a boltháló­zat, amely úgy gondolkodik: örüljetek, hogy vagyok, hogy vagyunk, hogy olykor igénybe vehettek bennünket. Ügy tűnik, mi még ettől mindig messze vagyunk. Legalábbis ezt a következtetést vontam le kedden dél­után, amikor a miskolci tanszékvezető egyetemi tanár — neves közéleti személyiség — szerkesztőségi szobámban el­mesélte, hogyan járt a Szabó Lajos utcai Barkácsboltban. Hétfőn kereste fel a boltot, amelyre ezt függesztették ki az üzemeltetők: Nyitva: hétfőtől péntekig, 7.30-tól I6.00-ig. Most, illetve akkor azonban egy másik tábla is felhívta ma­gára a figyelmet, amely így tájékoztatott: Áruátvétel miatt zárva. Holnap talán már az ilyen áruátvétel sem lesz meg­engedett, ám professzorunk megértette, hogy mi még nem ott, hanem itt tartunk, s elment egyéb tennivalóit intézni. Fél egy körül tért vissza a bolthoz, ahol már nem volt áru­átvétel, ám kitettek egy másik táblát: Ebédidő alatt zárva. Ez ugyan furának tűnt, hiszen ezt a nyitva tartási időt jelző táblánál kellene feltüntetni, megjelölve az ebédidő pontos behatárolását. Ilyenkor viszont délután tovább kellene nyit­va tartania a boltnak. Ám itt, mások a szokások... Leült hát a bolt előtt a professzor, s várt. Közben számolt: egy óra alatt 32-en szerettek volna bejutni a Barkácsboltba!... Ekkor megunta és kopogott az ajtón, keresve a vezetőt, hogy panaszt tegyen. A raktárba irányították, ahol a vezető he­lyettesével tudott csak beszélni. Pontosabban az beszélt ve­le, mert olvasónk elmondása szerint alapos fejmosásban és kioktatásban részesült, ezt követően pedig kiutasításban, lé­vén a raktár „hivatalos helyiség”. Várt még vagy tizenöt percig, amikor is észrevette, hogy a boltvezető-helyettes az üzlet másik oldalán beszélget, bolton kívül. Gondolta, az már nem hivatalos helyiség, s így odament hozzá. A dis­kurzus azonban nem jött létre, mert a helyettes vezető is­mét melegebb éghajlatra küldte: „Én magával nem tárgya­lok. Ha baja van, jelentse a tanácsnál, vagy ahol akarja. Én ilyen szemtelen alakkal nem tárgyalok!” — és így to­vább. A neves miskolci egyetemi tanár, vagyis a szemtelen ve­vő ilyen előzmények után került a szerkesztőségi szobába, igazságérzetében, vevői önérzetében megbántva, s ezt kér­dezve tőlünk: szerintünk ki, kiért van végül is?... Mi azt reméljük, hogy erre a kérdésre a Szabó Lajos ut­cai Barkácsbolt vezetője, vagy felügyeleti, üzemeltetői szer­vezetei lapunk hasábjain válaszolnak majd. Ny. I. Lábtörés már volt Lényeges, de mégsem az a legfontosabb, hányán va­gyunk, bizony nagyon sokan a hejőcsabai Kertész, Gátőr, Híd utca lakói, akik fájdal­mas kálváriájukat együtte­sen mondják el. Ez a rész húsz évvel ez­előtt bontakozott ki, igyek­vő, dolgozó emberek, csalá­dok, főként kétkezi munká­jával. Három sor ház, 100 családi házával. Mit kaptunk a tanácstól: a kijelölést és zúzott követ az utca burko­lására, valamint a járdaként szolgáló kocka betonlapokat, amit mi raktunk le, építet­tünk ki. A baj ott kezdődött, ami­kor nehézterhű gépkocsik kezdtek járni az útjainkon, Jómagam és sok miskolci obsitos társam az Észak- iMagyararszág augusztus 2-i számából értesültünk arról a súlyos rendbontásról, ame­lyet a Göcsej expresszen magyar honvéd egyenruhát viselő fiatalok követtek el. A legmegdöbbentőbb és a legszomorúJbb az volt, hogy nem egy-ikét, netán sza­badságra utazó katonáról volt szó, hanem százakról. Hogyan történhetett ez meg?! — kérdeztük egy­mástól. Hol van itt a ka­tonai fegyelem, hol az egyenruha tisztelete és be­csülete, amire a katonai es­kü a katonát a laktanya elhagyása után is .kötelezi?! A sokat emlegetett Horthy- hadse regben vasfegyelem volt, amit olykor talán va­lóban túlzásba is vittek, de mi fegyelmezett katonák különösen esők után. Kátyúk, gödrök maradtak a nyomuk­ban. Később ezek olyan mé­lyek lettek, hogy veszélyes volt az igénybevétele, így nem maradt más, mint egy kerékkel a kockakő járdán­kon. Jártuk a tanácsot, ami­kor ránk untak, egy-egy te­herautó zúzalékkövet leszór­tak az útra. Így ment ez sok-sok éven át. Most már jórészt az út fei van púpo- sodva, ha víz szakad, az ud­varunkba folyik. További zúzalékkő már veszélyes is lenne, de csak ennyit re­mélhetünk, ezért kérjük, hogy’ tegyünk, mit tegyünk? Még annyit: lábtörés és fi­cam mái' volt. Húsz aláíró Meleg van ... K. M. Összeállította: Nyilces Imre Az obsitosok elképedtek... voltunk, a laktanyában és azon kívül egyaránt, soha nem hoztunk szégyent az egyenruhára. Katonai halálstatisztikák­ról olvasok, sorkatonák ön­gyilkosságáról. Holott bé­kében élünk. Szerintem a fegyelemmel van a baj. Ma annyiféle kedvezmény jár már a katonáknak (kényel­mes öltözet, megrövidített szolgálati idő stb.), hogy mi öreg obsitosok csak csodál­kozunk. Sokunknak — a há­borút és a fogságot is figye­lembe véve — tíz évet is le kellett húzni az angyalbőr­ben. De mi a mundér be­csületét mindig megőriztük és megtartottuk. Ezért ítél­jük el a Göcsej expressz randalírozó katonáit. Török Géza Miskolc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents