Észak-Magyarország, 1990. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-16 / 192. szám

1990. augusztus 16., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Milliárdos megtakarítások érhetők el A reálértelmiség meghatározó erő Gazdag őszi program a MTESZ-nél A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Sorsod Megyei Szervezete régiónk szellemi életének meghatározó tényezője, Az Itt tömörült, csaknem 11 000 főnyi reálér­telmiség huszonnyolcféle tagegyesületben, illetve számos egyesületi csoportban fejti ki tevékenységét. A kor szelle­méhez igazodóan oz országban végbemenő politikai, tár­sadalmi változásokat követve kezdeményezőként és első­ként itt bontották le a régi vezetési struktúrát és hozták létre (1990. május 2-án) a tagegyesületek elnökeiből, il­letve titkáraiból álló egyesületi tanácsot, mely oz elkö­vetkezendő hónapokra több - bizvast mondhatóan - je­lentős tudományos rendezvény előkészítését, megtartását vette tervbe. A részletekről Valaska Lászlóval, a testület elsőként megválasztott elnökével beszélgettünk. „Főszerepben” a Tudomány es Technika Haza Fölszállott a páva... Az újhelyi vármegyeháza — Milyen „vezérlő elvek” jellemzik a programot, mi­vel kívánnak ' foglalkozni? — Először is áttekintjük az elmúlt időszak esemé­nyeit: a közgyűlési javasla­tokat, a tisztújítással kap­csolatos véleményeket, kez­deményezéseket, melyeket a jövőben hasznosítani aka­runk. Következő lépésként megvizsgáljuk a Tudomány és Technika Háza eddigi te­vékenységét, a különféle egyesületi csoportok munká­ját. Az így összegyűjtött ta­pasztalatok alapján dolgoz­zuk ki az idei és a jövő évi egyesületi rendezvények té­máit, megrajzoljuk azo'k kontúrjait, és a MTESZ Bor­sod ' Megyei Szervezete Egye­sületi Tanácsának tagjai — saját döntésük értelmében — bekapcsolódnak a külön­féle tagegyesületek rendez­vényeinek előkészítésébe, se­— Ami a konkrét progra­mot illeti, egyrészt folytat­juk a hagyományos rendez­vényeket, másrészt: keres­sük a mai politikai, társa­dalmi, gazdasági átalaku­láshoz igazodó utat, a kap­csolódási pontokat. Alapél- vünk, hogy a vezetés szint­jén bekövetkezett változáso­kat követve a MTESZ Bor­sod Megyei Szervezete egé­szének kell alakulnia, és az eddigi tagegyesületi mun­kát az aktuális gazdasági helyzethez még jobban kell igazítani. Ennek részeként megemlítem, hogy — mint már elég régóta — az idén ősszel is megrendezzük az energiatakarékossági, anyag­gazdálkodási és környezet- védelmi napokat, mely te­rületen egyébként szintén kezdeményezők vagyunk az — A megyei szervezet tag­egyesületeinek számos kül­földi szervezettel van köz­vetlen kapcsolata. A terve­zett programokban miként kamatozik ez? — Erre nézve megemlí­tem, hogy szeptember 24— 30, között kerül sor a düs­seldorfi székhellyel működő V. D. E. (Verein Deutscher Elektrotechniker — szerk.), és a Magyar Elektrotechni­kai Egyesület miskolci terü­leti szervezete közös ren­dezvényére. Az említett gítik azok sikeres lebonyolí­tását. A Tudomány és Technika Háza ehhez minden lehető­séget biztosít, azt a külön­féle rendezvények, ülések, konzultációk megtartására a tagegyesületek díjmentesen vehetik igénybe, míg az ott dolgozó apparátusnak arra kell törekednie, hogy a ház továbbra is önfenntartó le­gyen, hiszen nem várható, hogy működtetéséhez belát­ható időn belül akár válla­lati, vagy állami támogatást kapnánk. Ezért a mostani menedzseri és a rendez­vénytevékenységet egy jó át. gondolt proficenter tevé­kenységgé kell átalakíta­nunk, miáltal az egyesületi munka fejlesztéséhez, segí­téséhez is új lehetőségek nyílnak. országban. Megyénknek je­lentős érdeke fűződik a környezetvédelem javításá­hoz, ezért is tartjuk fontos- nák az erre irányuló tag­egyesületi munkát. Az. eddi­gi erőfeszítések eredménye­ként máris jelzem: az ősz folyamán várhatóan kiala­kulnak egy, a Borsod me­gyében, .közelebbről Miskol­con hazai és nyugati tőké­vel létesítendő energetikai intézet körvonalai, melynek működése révén, az energia­felhasználók befolyásolásá­val, az energiafelhasználás ésszerű csökkentésével, a technológiai folyamatok szá­mítástechnikai szabályozásá­val néhány éven belül mil­liárdos megtakarítások ér­hetők el, ugyanakkor a kör­nyezetvédelem is jelentős előnyökhöz jut. NSZK-beli céggel a miskol­ci területi szervezetnek im­már hat éve rendszeres a kapcsolata és a további együttműködést hosszú távú szerződésben rögzítettük. Ez­úttal olyan közös műszaki napokat szervezünk, amelye­ken hazai, német és osztrák előadók az energetikában elért jeles eredményeikről fognak számot adni. A szimpózium nemzetközi vi­szonylatban is számottevő­nek mondható: azNSZK-ból a Rajnawestfáliai Erőmű Kedves, szép népdalunk kezdő sorai gyakran járhat­nak mostanában az eszünk­ben. Olykor még a Kodály- feldolgozású Ady-vers gyö­nyörű dallamát is hozzádú- dolgatjuk magunkban: Föl­szállott a páva a varmegye­házra. Sok szegény legény­nek szabadulására. A szeptember végi önkor­mányzati választások előké­szítése során ugyanis sűrűn esik szó manapság megyé­ről, vármegyéről, sőt van­nak politikusok, honatyák, akik még a főispán elneve­zéssel is elö-előhozakodnak. És nemzeti ünnepünkön, Szent István napján első ki­rályunk államalapító bölcses­ségét méltatva, bizonyára szintén hallhatunk, olvasha­tunk a régi vármegyerend­szerről. amelynek mint ál­lamszervezeti egységnek a kiépítését István király kezdte meg. Utódai, Árpád-házi kirá­lyaink folytatták, tovább bő­vítették az államalkotásnak ezt a történelmi jelentőségű intézményét. Maga az elne­vezés arra utal, hogy a vár­megyék jelentős királyi vá­rak körül jöttek létre, mint a királyi birtokok szerveze­ti egységei. A vármegye élén a várispán állt. Később ki­alakultak a feudális rend­szer bástyáiként a nemesi vármegyék, élükön az ispán­nal, majd főispánnal, akit a király nevezett ki. Az alis­pánt és a vármegyei fő tiszt­viselőket azonban maguk a nemesek választották. A ki­egyezés után, 1867-től kezd­ve a főispánt a kormány ne­vezte ki, annak a bizalmas embere, politikájának képvi­selője volt. Az alispán a vármegye közigazgatási ügye­it irányította. Milyen is volt hajdan a vármegyerendszer, a várme­gyei élet? Ennek szervezeti felépítését, sajátosságait meg­ismerhetjük hazánk egyik legősibb vármegyéjének, Zemplénnek a példáján. A megyegyűléseket más-más városokban, esetleg az alis­pán lakóhelyén, legtöbbször Sátoraljaújhelyen, Gálszé- csen, Sárospatakon tartot­Bár biztos jövedelmet je­lentenek, a jelek szerint az idén kevesebb pénzt hoznak a szerződéses alapon termelt, úgynevezett „pénzes növé­nyek”. Mint az Agria Vető­magtermeltető és -értékesítő Kft. illetékeseitől megtud­tuk, már a tavaszi időjárás sem volt a legjobb, s a nyá­ri aszállyal felérő csapadék- hiány tovább rontotta a ho­zamok mértékét. Megyénkben, amely ked­vező adottságokkal rendelke­zik például az aprómagter- mesztésre, az idén is jelen­tős területre kötöttek terme­ták. Sátoraljaújhely csak a 18. század közepén lett vég­legesen Zemplén székhelye. Az 1750-es évek végén épí­tették a ma is impozáns, tö­mör barokk vármegyeházát, amely különösen a reform­korban gyakorta volt han­gos a liberális, ellenzéki ne­messég kemény politikai csa­tározásaitól. Hiszen olyan je­les vezéralakjai voltak ek­kor a haladó zempléni ne­mességnek, mint Balásházy János. Lányai Gábor. Ka­zinczy Gábor, Szemere Mik­lós. mindenekelőtt pedig a politikai pályafutását Űjhe- lyen kezdő Kossuth Lajos, akinek megyegyűlési szerep­lését a széphalmi „szent öreg”, Kazinczy Ferenc így jellemezte: „Kossuth csípőre tett kézzel, olyan tűzzel, s elképzelhetetlen vakmerőség­gel beszélt, mintha kezében volna a lázitás szövétneke”. A vármegyerendszer Zemp­lénben is úgy működött egé­szen a második világháború végéig, mint a letűnt száza­dokban. Az 1940-es állapot szerint a megye élén állt a kormány által 1935-ben ki­nevezett főispán, akinek a re­zidenciája a vármegyeháza jobb oldali szárnyépületét foglalta el. Mindössze két hivatali szobája volt az első emeleten — egy főispáni tit­kárral, segédtitkárral és gép­írónövel. Az épületszárny többi helyisége a főispáni la­káshoz tartozott. A vármegyeháza bal olda­li traktusát az alispáni hi­vatal irodái és az országos viszonylatban is igen gazdag, s értékes anyaggal bíró vár­megyei levéltár termei alkot­ták. A vármegye legfőbb döntést hozó szerve a tör­vényhatósági bizottság volt, amely üléseit a főépület kö­zéppontjában levő díszte­remben tartotta. A festett karzat közepén ma is látha­tó a vármegye koronás cí­mere — a hajdani Zemplén négy folyójára utaló ezüst- sávokkal, szőlővel, angyalok­kal. A törvényhatósági bi­zottságnak 1940-ben kereken 200 tagja volt — a legtöbb adót fizető Virilisekből, a vá­lasztott megyei polgárokból, az egyházak, szakmák, hi­vatalok képviselőiből, a fel­lési szerződést. A leszerző­dött növényekből már beta­karították a közkedvelt, és a háztartásokban szinte nél­külözhetetlen konyhakö­ményt, amelyből mintegy 90 tonnányi termett. Hasonló­képpen végeztek a borsóval, amelynek túlnyomó része már a káli telepen van, és a fénymag aratását is befe­jezték. Ezt a gazdaságokban most tisztítják. Ugyancsak betakarították a mustárma­got. Befejezték az őszi ká­posztarepce aratását, s eb­ből jó közepes volt a ter­més. Több, mint 2000 tonnát söházi tagokból és a hét. or­szággyűlési képviselőből. A vármegye tisztikarához, amelynek élén az alispán állt, tartozott a vármegyei főjegyző, másodföjegyző, al­jegyző, a 3 gyakornok, ár­vaszéki elnök, 3 árvaszéki ülnök, tiszti főügyész, iroda- igazgató, 2 irodafőtiszt, 7 irodatiszt, 5 irodasegédtiszt, 7 díjnok. A vármegyei szám­vevőségnek 12, a gazdasági felügyelőségnek 7 munkatár­sa volt, a vármegyei Erzsé­bet közkórházban 1 igazga­tó-főorvos, 2 osztályos főor­vos. 5 orvos és 5 tisztviselő dolgozott az egészségügy szolgálatában. Régen a vármegyék hatás­köre nemcsak a közigazga­tásra, hanem a bíráskodás­ra is kiterjedt. Ennek meg­felelően az újhelyi várme­gyeháza belső épületrészeit törvényszéki irodákká, bör­töncellákká, siralomházzá alakították ki. A reprezen­tatív főépület udvara mögöt­ti két „keresztépületben” vol­tak ezek a „borzadályos” tömlöcök. Ezek szűk, vasrá­csos ablakai mögül lesték a rabok a vármegyeháza tete­jén sétáló, pompázatos tol­lazatú pávákat, a népdal sze­rint a szabadság szimbólu­mait, hátha szabadulást hoz­nak számukra. Legtöbbször hiába volt a reménykedésük, sőt ott kellett elpusztulniuk az „ódon, vad vármegyeház­ban”. A halálraítélt egy éj­szakát a siralomházban töl­tött, utána a második udvar­ban felállított akasztófán ki­végezték. Ma már csak az első ke­resztépület van meg az új­helyi vármegyeház épület- együtteséből. Északkeleti sar­kán megmaradt az egykori siralomház — a keresztpán- tos vasajtóval és a bélyeg­nyi vasrácsos ablakkal. Kár, hogy az eredeti piros téglás ablakkeretet a legutóbbi fel­újításkor zöld fakeretre cse­rélték ki. Ugyanekkor távo­lították el a főispáni rezi­dencia emeleti folyosójáról az úgynevezett „lekiáltót”. Ez egy vascső volt. felső végén tölcsér alakú nyílással, s ar­ra szolgált, hogy az emelet­ről „lekiáltsák” rajta a pa­rancsot a földszinten tartóz­kodó szolgáknak, konyhai személyzetnek. Szent István óta ezeresz­tendős államiságunk tanúbi­zonyságai a vármegyék. Es bár mindenkor a feudaliz­mus bástyái voltak és a ne­messég érdekeit védték, azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a 400 éves Habsburg- elnyomás idején vármegyé­ink nehéz időkben sokszor harcba szálltak népünk sza­badságáért, nemzetünk füg­getlenségéért. Es ha ma is ragaszkodunk a megyéhez, mint földrajzi, közigazgatási egységhez, ezt abban a hit­ben tesszük, hogy változó, megújuló világunkban — is­mét Ady szavaival élve — megyéinkben „másképpen lesz holnap ... és lesz új ér­telmük a magyar igéknek ...” küldtek megyénkből az olaj­gyárakba feldolgozásra. A betakarítás utáni ter­méseredmények azt mutat­ják, hogy a vártnál mintegy 10—20 százalékkal kevesebb termett az időjárás miatt. Kétségesek a hozamok a napraforgóból is. Ezt első­sorban a dél-borsodi része­ken, valamint Szerencs kör­nyékén viselte meg az aszály, ahol alig kapott csapadékot. A vártnál kevesebb lesz a lucerna és a vöröshere mag­jából is, amelynek betakarí­tását, illetve magfogását a hónap második felében vég­zik majd el. Energiatakarékosság, környezetvédelem Nemzetközi együttműködés Hegyi József Az aszály szorításában Fukarok a pénzes növények Részvénytársaság, a Staft- werk Düsseldorf, az A. E. G. esseni központi igazgatósá­ga, a Siemens-cég: Auszt­riából az O. K. A. Energie­bau, az Escos, valamint több svájci, amerikai és olasz cég is bejelentette részvételét. A műszaki napok keretében le­hetőség nyílik hazai és kül­földi cégek, egyesületek és magánszemélyek részére elő­adások megtartására, bemu­tatók megszervezésére, üz­letkötésre és közös vállalat létesítésére is. Reméljük, hogy ez és más tervezett őszi rendezvényünk erkölcsi és anyagi hasznot hoz a me­gyének. A tovább­lépés iránya — Egy félmondat erejéig már esett szó a MTESZ me­gyei szervezetében bekövet­kezett változásokról. Kérem elnök urat, vázolja fel a to­vábblépés irányát is. — Ügy gondolom, szerve­zetünkben is új életet kell kezdeni oly értelemben, hogy az önfenntartás, az egyesületi munka feltételei­nek biztosítása mellett a tudományos tevékenység na­gyon fontos szerephez jus­son. A tagegyesületi rendez­vényeknek elő kell segíteni­ük megyénk jövőjét, érvé­nyesülését a hazai és az európai szférában, hogy mi­nél jobban kivegyük ré­szünket a nemzetközi ver­senyből. Ehhez föltétlenül az szükséges, hogy fölzárkóz­zunk a főváros, de főleg a Dunántúl mögé, hiszen bel­ső gazdasági problémáink a legnagyobbak, de én úgy látom, a lehetőségeink is meglesznek ezek megoldá­sára. Mindez azonban az itt tevékenykedő reálértelmiség nélkül — akár tagja a MTESZ-nek, akár nem —, elképzelhetetlen! a magunk részéről arra törekszünk, hogy tudományos és társa­dalmi tevékenységünkkel az új utakat nyitó gazdaságnak minden segítséget, támoga­tást megadjunk. Segíteni kí­vánjuk az országgyűlési kép­viselőket, a politikai párto­kat annak érdekében, hogy gazdaságunk mielőbb stabi­lizálódjon és a megye ismert problémáinak megoldásában az országos átlagtól is na­gyobb mértékben előbbre léphessünk. Ez a májusban megválasztott új irányító­szerv, a MTESZ Borsod Megyei Szervezete Egyesü­leti Tanácsa programjának is fontos kitétele. Erre ösz­tönözzük a tagegyesületeket is, amelyek például most, a közelgő helyhatósági válasz­tások alkalmával újabb fel­adatot vállalhatnak nem­csak Miskolcon és a váro­sokban, de másutt is. A he­lyi problémákat feltáró, a kivezető utat megmutató elemzések, tanulmányok ké­szítésével, a programok vé­leményezésével, a választott tisztségviselők munkájának segítségével összességében a gazdaság fellendülését kí­vánjuk szolgálni. Tevékeny­kedünk a megye lakosságá­nak attól a jogos elvárásá­tól vezéreltetve, hogy az itt élő, dolgozó, alkotó reálér­telmiség, mint meghatározó erő. ehhez mérten kivegye részét a jövőt építő munká­ból. Ónodvári Miklós

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents