Észak-Magyarország, 1990. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-14 / 190. szám

1990. augusztus 14., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Nagy a vállalkozási kedv Miskolcon (Folytatás az 1. oldalról) — Igyekszünk az embe­reknek maximális segítséget nyúj'ani. Valóban szükséges mindenkinek elmondani, hogy milyen bejelentési kö­telezettségeik vannak, hol tartalmaz könnyítéseket a jogszabály. — Kérem, említse meg az egyéni vállalkozás alapjog- szabályait, hogy ide már tá- jékozot'abban jöhessenek az emberek. — Az ez évi V. törvény az egyéni vállalkozásról, a szakképesítésről szóló.5/1990. (IV. 5.) KeM rendelet, az üzlefek működéséről szóló 6/1990. (IV. 5.) KeM rende­let, amelyek a 13-as és a 31- es Magyar Közlönyben ta­lálhatók meg. Teherfuvarozók és taxisok Dr. Tirpák Béla, az ipari, kereskedelmi és mezőgazda- sági osz'ály vezetője: — Miskolc város területén korábban nyolcszáz keres­kedő és közel kétezer iparos működött, számuk ez év áp­rilis elsejétől több, mint Hogyne ismernök mind­ahányon a Biciklistát! Pár napja Csobajon. egy mel­lékutcából kanyarodott ki a nemzetközi forgalmat is le­bonyolító hármasra, mon­dani sem kell: sehová sem tekintve jött ki, illetve az első kereket vizslatta nagy elmerülten, hogy vajon fo- rog-e. Forgott. Vitte is őt, mármint a biciklit tekerőt annak rendje-módja sze­rint egy gépkocsi elé, de szerencséjére — mindegyi­kük szerencséjére — az említett gépkocsi inkább öreg csotrogány, mely az akkori kánikulában amúgy sem kívánkozott ki az ár­nyékból, csak ímmel- ámmal haladt, így hát az első biztató féknyomásra szó nélkül, mármint csi­korgás nélkül megállt. A Biciklista, idősebb férfiú, ellenben nem értékelte mindezt, nem is vette ész­re, • ment tovább semerre sem nézve, talán még most is megy, ha el nem ütöt­ték ... Ugyancsak ö, a Biciklis­ta haladt nemrég, de most középkorú hölgyként Encs belterületén, amikoris hir­telen úgy vágott át balra, nagy Ívben az új telep irá­nyába. hogy a mögötte ha­ladó. öt éppen előzni kí­vánó Skodának a féksivítá- sát még most is visszhan­gozzák a házfalak. Ho­gyan állhatott meg az a skodás. szinte rejtély ... Igazából már a csaltanás- ra. recsegésre készülve hánytuk le a szemünket. ezerrel emelkedett. A libe­rális V-ös törvény következ­tében óriási az igény, és mi körülbelül ezer engedélyt adtunk ki e rövid idő alatt. Közülük többen lakó-, büfé­kocsikkal bonyolítják le te­vékenységüket. — Működik-e már a piac úgynevezett önszabályozása? — Igen, bizonyos területe­ken. Például a büfékocsit már nemigen részesítik előnyben, mert egyrészt so­kan vannak, másrészt ma­gas az üzemeltetési költség. Vagy a teherfuvarozóknál és a taxisoknál csökkent az e tevékenységek engedélye­zése iránti kérelmek száma. Kezdetben 10—15 engedélyt adtunk ki napon'a az áru­szállító tevékenységre, most viszont hetente ha egy ilyen kérelem van. Ez vonatkozik a személyszállító vállalko­zókra is. A vállalkozás terhei — Említe'te a vállalkozói törvény jótékony hatását. Ez a jogszabály eléggé el­lensúlyozta az adójogszabá­lyok vállalkozást .visszafogó hatását? mely szerencsére mégis el­maradt. Az asszonyka ter­mészetesen vidáman, köny- nyedén karikázott tovább, talán a privatizáción, vagy a közel-keleti háborún, an­nak várható következmé­nyein töprengve. A skodás meg feltehetően néhány száz méter után állt meg, mert az embernek ilyenkor kezd remegni a lába, ilyenkor érzi, hogy ki­csinyég sétálnia kell, mert már megfogalmazódlak benne az eleddig nem hasz­nált, újmódi átkok, miket bele kell ordítani a világ­ba. Szintén ez a Biciklista ka- rikázik Sajószentpéter főút- ján és főként Kövesden — hajjajj! Mezőkövesd főút- ja! —, mely utakon viszont gyakorta ott is marad a mentő érkeztéig, a kocsi vezetője pedig — képlete­sen szólva — a bilincs kat­tanásáig. Ott van persze ez a Biciklista más utakon is, Ernődön, Pétervásárán és leginkább ott van az alföl­di városokban, például, ha valaki Karcagon próbál át- evickélni, hát százszor visszasírja Sajószentpétert és Mezőkövesdet. Hogy mostanában mégis egyetlenegy Biciklistáról, a szerencsiről esik minde­nütt szó, őt mutatja a kép­— Igen, lehet így fogal­mazni, főleg azért, mert az állam elősegítette ezt a vál­lalkozási kedvet az újrakez­dési kölcsönnel, habár sokan nem a megfelelő célra hasz­nálták fel, de a rossz pél­dákból nem szabad kiindul­ni. — Van-e visszaadott en­gedély? — Kevés, fél százalék az összeshez viszonyítva-. — Akkor meg lehet élni szerényen, vagy jól a vállal­kozásokból? — Oly rövid idő telt még el április 1-je óta, korai még következtetést levonni arra nézve, hogy megérte-e vállalkozni. Ugyanis el kell kezdeni a kölcsön visszafi- ze'ését, ki kell alakítani a kuncsaftkört, a szakértelem megszerzése is szükséges, és nem utolsósorban a kap­csolatok és a vállalkozói ér­zék. Ezek a vállalkozók még nem látják súlyát a társa­dalombiztosításnak, az adó­zásnak, a könyvvezetésnek, mindezek vonzatúnak bemé­rése számukra még hátra van. Többen nem tudják, mire számolhatnak el költ­ségeket. (zelei) ernyő, őt szólaltatja meg. és oktatja ki a helyes vi­selkedés mikéntjére a rá­dió, róla írnak a hírlapok, annak okát mindannyian tudjuk: hírneves, rangos embernek, Tőkés László­nak idézte elő súlyos bal­esetét. Hogy a szerencsi Bi­ciklista hibás volt-e vagy sem, az eme kis meditáció szempontjából nem lénye­ges. Majd megállapítják, mire ezek a sorok megje­lennek, feltehetően már meg is állapították az ar­ra hivatottak. (Bocsánat egy halk kérdésért: a Mercedes mennyivel ment a belterületen?) Ügy álta­lában a biciklis, ama bizo­nyos Biciklista, aki figyel­metlenül, körültekintés nél­kül hajt ki a kocsik elé, közé, ily módon nemegy­szer és elsősorban saját maga h,alálál okozva, vagy pilótákat börtönbe juttat­va, esetleg azokat is sírba juttatva, ' szóval ennek a bizonyos Biciklistának a ké­pe annyira mindennapi, úgyannyira ismétlődik na­ponta százszor, ezerszer, hogy szót sem vesztege­tünk rá. Most igen. Okkal persze, okkal. Mindenesetre az ember ismét elsóhajthatja a lehetetlen kívánságot: jó lenne már kitalálni vala­mit, ami a későbbi napok­ban mind a Biciklista, mind a kocsiban ülők ja­vát szolgálná! De mit? Tényleg: mit? Priska Tibor Ha egy ország népét mi­nősíteni akarsz, nézd meg. hogyan szereti a gyerme­keit, miként tiszteli öreg­jeit, s nézd meg a temető­ket, mennyire méltón ápolják, őrzik az elődök emlékét. S mindezekhez kritériumként talán még a rendet, a fegyelmet is hoz­závethetjük, hisz’ már je­les ősünk, a hadvezér és poéta Zrínyi Miklós is megmondta: fegyelem nél­kül a had nem had, ha­nem zűrzavar. Apró megfigyelések, az imént felsorolt témakörök­ben: A hársfaünnep megnyi­tóján a geisenheimi város­háza előtt felállított hatal­mas dobogón R. Klein úr, s a város többi méltósága köszönti a megjelenteket, szóval igen ünnepélyes, komoly ceremónia zajlik. S eközben? Három-, hat­éves gyerkőcök csapata — nyilván a szülőkkel, nagy­szülőkkel érkeztek az ün­nepségre — ott fufkároz, játszik, csivilel, táncol a dobogón, a polgármester, s a többi különböző rendű és rangú urak között, s lám, nem szól rájuk senki, hogy ezt nem szabad, nincs egyetlen rájuk morduló hangos szó, hogy ez a bi­tang kölyök, nincs fenék­verés ... Az egyik legény véletlenül a beszédét tartó polgármesternek szalad. Na — gondoljuk — most ki­tör a botrány. De nem, csak egy pillanatra szakad meg' az ünnepi beszéd, ad­dig míg a város első ve­zetője lehajol a megszep­pent szőke lurkóhoz, s mo­solyogva, kedvesen megsi­mogatja a fejét. S aztán minden úgy megy, mint előtte. Az elöljárók be­szélnek, ünnepélyesen, ko­molyan, a gyerekek meg körülöttük játszanak, mint kiscsibék a kotlós körül. Az öregekkel is hasonló a helyzet. Szeretetük, tisz­teletük számos jelét adta maga a Lindenfest is, ahol például az úgynevezett Ho­ni óra program keretében külön köszöntötték őket, sokan — munkásságuk el­ismeréseként — különböző kitüntetéseket is kaptak. De a velük szembeni fi­gyelmesség apró jeleit nap mint nap láttuk az utcán, az üzletekben, a közleke­désben. a német családok­nál tett látogatásokkor pe­dig azt is volt módunk tapasztalni, hogy az idős embereknek van szavuk, tekintélyük a családban, a fiatalabbak türelmesen és figyelmesen hallgatják meg tanácsaikat, s (amennyire meggyőződhettünk róla egy hét alatt) úgy láttuk, több­ségében e tanácsok, kéré­sek szerint cselekszenek. A temetők... Aki már járt nyugati országbéli temetőkben, annak első pillanatban nem az elmú­lás jut az eszébe, hanem szó szerint, gyönyörködik, mert úgy érzi, egy nagyon szépen gondozott parkban sétál. Ellentétben a ma­gyar temetőkkel, itt nincs gaz, eldobott szemét, gon­dozatlan sír, nincs giccses búgó galambpárral, meg szomorúfűzfával „ékesített" tiszta beton, műkő „fel­építmény". saját részre jó- elöre megépíttetett sírem­lék. Ellenben van nagyon drága, de mégsem hival­kodó, kivagyiságot mutató márvány vagy gránit sír­kő. de olyan méretben, hogy e jel arányban, har­móniában legyen a sírhan­ton pompázó élővilágok­kal, vagy örökzöldekkel. A német temetők ápoltságát látva, az embernek az az érzése támad: itt nap mint nap találkozik előd és utód, élő és holt. A fegyelemre, a rendre csupán egy apró epizód... Már a búcsúvacsorára gyü­lekeztünk a johannisbergi népház előtti téren. Ahogy ott beszélgetünk, egyszer csak azt látom, Klein úr, a polgármester lehajol a földre, s gyorsan felkap onnan két eldobott, apró cukorkáspapírt. Apróság, de valahol magyarázata: miért nem láttunk mi itt szemetes utcát, elhanya­golt oortát, gondozatlan kertet.. A renszeretet, a pe­dantéria a vérükben van. A búcsúvacsorán kedves vendéglátóink elsorolták, milyen ajándékokkal ked­veskedve szeretnék a két város, Geisenheim és Sze­rencs testvérvárosi kapcso­latát erősíteni. Selkel úr­nak e sorozat előbbi ré­szében említett felajánlása mellett, hozzájárulnak a szerencsi plébánia orgona- avatásához, két tűzoltóau­tót adományoznak a sze­rencsi tűzoltóságnak, az öregek otthonának pedig kórházi ágyakat. S kapott egészségügyi csomagokat a Vöröskereszt is... Nem véletlenül mondta — a jelenlevők nagy de­rültsége közepette — po­hárköszöntőjében Jánosi Jó­zsef, Szerencs város tanács­elnök-helyettese : „Olyan megrakodva indulunk har za, mint egykor az e tájon kalandozó eleink". Majd így folytatta beszé­dét : „De talán a leggaz­dagabb, legnagyobb aján­dék az itt. ellesett sok öt­let. tapasztalat lehet, ter­mészetesen akkor, ha azok hasznosulnak is odahaza. Önök az országuk építését jobban csinálták, mint mi. Négy évtized előnyük van. De jobbtól tanulni nem szégyen. A jövőt jó volna együtt építeni — s ellen­tétben a múlt szomorú, tragikus történéseivel, ta­pasztalataival — most már közös örömre. Önök, né­metek irányt mutatnak ne­künk. S az itteni tapaszta­lataink megerősítenek ab­ban: jó irányba akarunk elindulni." Végezetül a vendéglátást köszönte meg Jánosi Jó­zsef, mondván: mogorva emberrel nem találkoztunk Geisenheimben; ellenben annál több kedves ember­rel, s annál több meleg­séggel. És ez nagyon jólesett, mert — s ezt már a kró­nikás teszi, hqzzá — a tör­ténelemben gyakran magát árvának érző magyar mos­tanság különösképp hőn vágyik a melegségre, s a leié a szeretet, tisztelet őszinte jeleként nyújtott kézre. (Vége) Hajdú Imre Fotó: Mészáros István A GOLDEN KFT. NAGY VÁLASZTÉKBAN, KEDVEZŐ ÁRON, KIVÁLÓ MINŐSÉGŰ, 18 KARÁTOS ARANNYAL FUTTATOTT DIVATÉKSZERT KÍNÁL ÖNNEK A MISKOLCI Üzleteinket megtalálja továbbá: HAJDÜ-BIHAR MEGYÉBEN: Bükk Áruházban és az Ifjúság Áruházban! Borsod-Abaúj-Zemplén megyében még az alábbi helyeken kínáljuk termékeinket: Sajó Áruház, Leninváros Kazinc Áruház, Kazincbarcika Skála Áruház, Tokaj Ruházati Áruház, Edelény Bodrog Áruház, Sárospatak Matyó Áruház, Mezőkövesd Tulipán Áruház, Ózd Unió Áruház, Debrecen Délibáb Áruház, Debrecen Róna Áruház, Balmazújváros Hajdú Áruház, Hajdúböszörmény Alföld Áruház, Püspökladány HEVES MEGYÉBEN: Centrum Áruház, Eger Gyöngyszöv Áruház, Gyöngyös JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYÉBEN: Centrum Áruház, Szolnok Iparcikk Áruház, Karcag Ifjúság Áruház, Mezőtúr Tisza II. Áruház, Tiszafüred BÉKÉS MEGYÉBEN: Univerzál Áruház, Békéscsaba Ruházati Áruház, Sarkad SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYÉBEN: Nyírfa Áruház, Nyíregyháza Török Bazár, Nyíregyháza Kraszna Áruház, Mátészalka Ruházati Áruház, Fehérgyarmat Ruházati Áruház, Nyírbátor NÓGRÁD MEGYÉBEN: Lakberendezési Áruház, Salgótarján Skála Áruház, Pásztó BÁCS-KISKUN MEGYÉBEN: Centrum Áruház, Kecskemét

Next

/
Thumbnails
Contents