Észak-Magyarország, 1990. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-14 / 190. szám
1990. augusztus 14., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Nagy a vállalkozási kedv Miskolcon (Folytatás az 1. oldalról) — Igyekszünk az embereknek maximális segítséget nyúj'ani. Valóban szükséges mindenkinek elmondani, hogy milyen bejelentési kötelezettségeik vannak, hol tartalmaz könnyítéseket a jogszabály. — Kérem, említse meg az egyéni vállalkozás alapjog- szabályait, hogy ide már tá- jékozot'abban jöhessenek az emberek. — Az ez évi V. törvény az egyéni vállalkozásról, a szakképesítésről szóló.5/1990. (IV. 5.) KeM rendelet, az üzlefek működéséről szóló 6/1990. (IV. 5.) KeM rendelet, amelyek a 13-as és a 31- es Magyar Közlönyben találhatók meg. Teherfuvarozók és taxisok Dr. Tirpák Béla, az ipari, kereskedelmi és mezőgazda- sági osz'ály vezetője: — Miskolc város területén korábban nyolcszáz kereskedő és közel kétezer iparos működött, számuk ez év április elsejétől több, mint Hogyne ismernök mindahányon a Biciklistát! Pár napja Csobajon. egy mellékutcából kanyarodott ki a nemzetközi forgalmat is lebonyolító hármasra, mondani sem kell: sehová sem tekintve jött ki, illetve az első kereket vizslatta nagy elmerülten, hogy vajon fo- rog-e. Forgott. Vitte is őt, mármint a biciklit tekerőt annak rendje-módja szerint egy gépkocsi elé, de szerencséjére — mindegyikük szerencséjére — az említett gépkocsi inkább öreg csotrogány, mely az akkori kánikulában amúgy sem kívánkozott ki az árnyékból, csak ímmel- ámmal haladt, így hát az első biztató féknyomásra szó nélkül, mármint csikorgás nélkül megállt. A Biciklista, idősebb férfiú, ellenben nem értékelte mindezt, nem is vette észre, • ment tovább semerre sem nézve, talán még most is megy, ha el nem ütötték ... Ugyancsak ö, a Biciklista haladt nemrég, de most középkorú hölgyként Encs belterületén, amikoris hirtelen úgy vágott át balra, nagy Ívben az új telep irányába. hogy a mögötte haladó. öt éppen előzni kívánó Skodának a féksivítá- sát még most is visszhangozzák a házfalak. Hogyan állhatott meg az a skodás. szinte rejtély ... Igazából már a csaltanás- ra. recsegésre készülve hánytuk le a szemünket. ezerrel emelkedett. A liberális V-ös törvény következtében óriási az igény, és mi körülbelül ezer engedélyt adtunk ki e rövid idő alatt. Közülük többen lakó-, büfékocsikkal bonyolítják le tevékenységüket. — Működik-e már a piac úgynevezett önszabályozása? — Igen, bizonyos területeken. Például a büfékocsit már nemigen részesítik előnyben, mert egyrészt sokan vannak, másrészt magas az üzemeltetési költség. Vagy a teherfuvarozóknál és a taxisoknál csökkent az e tevékenységek engedélyezése iránti kérelmek száma. Kezdetben 10—15 engedélyt adtunk ki napon'a az áruszállító tevékenységre, most viszont hetente ha egy ilyen kérelem van. Ez vonatkozik a személyszállító vállalkozókra is. A vállalkozás terhei — Említe'te a vállalkozói törvény jótékony hatását. Ez a jogszabály eléggé ellensúlyozta az adójogszabályok vállalkozást .visszafogó hatását? mely szerencsére mégis elmaradt. Az asszonyka természetesen vidáman, köny- nyedén karikázott tovább, talán a privatizáción, vagy a közel-keleti háborún, annak várható következményein töprengve. A skodás meg feltehetően néhány száz méter után állt meg, mert az embernek ilyenkor kezd remegni a lába, ilyenkor érzi, hogy kicsinyég sétálnia kell, mert már megfogalmazódlak benne az eleddig nem használt, újmódi átkok, miket bele kell ordítani a világba. Szintén ez a Biciklista ka- rikázik Sajószentpéter főút- ján és főként Kövesden — hajjajj! Mezőkövesd főút- ja! —, mely utakon viszont gyakorta ott is marad a mentő érkeztéig, a kocsi vezetője pedig — képletesen szólva — a bilincs kattanásáig. Ott van persze ez a Biciklista más utakon is, Ernődön, Pétervásárán és leginkább ott van az alföldi városokban, például, ha valaki Karcagon próbál át- evickélni, hát százszor visszasírja Sajószentpétert és Mezőkövesdet. Hogy mostanában mégis egyetlenegy Biciklistáról, a szerencsiről esik mindenütt szó, őt mutatja a kép— Igen, lehet így fogalmazni, főleg azért, mert az állam elősegítette ezt a vállalkozási kedvet az újrakezdési kölcsönnel, habár sokan nem a megfelelő célra használták fel, de a rossz példákból nem szabad kiindulni. — Van-e visszaadott engedély? — Kevés, fél százalék az összeshez viszonyítva-. — Akkor meg lehet élni szerényen, vagy jól a vállalkozásokból? — Oly rövid idő telt még el április 1-je óta, korai még következtetést levonni arra nézve, hogy megérte-e vállalkozni. Ugyanis el kell kezdeni a kölcsön visszafi- ze'ését, ki kell alakítani a kuncsaftkört, a szakértelem megszerzése is szükséges, és nem utolsósorban a kapcsolatok és a vállalkozói érzék. Ezek a vállalkozók még nem látják súlyát a társadalombiztosításnak, az adózásnak, a könyvvezetésnek, mindezek vonzatúnak bemérése számukra még hátra van. Többen nem tudják, mire számolhatnak el költségeket. (zelei) ernyő, őt szólaltatja meg. és oktatja ki a helyes viselkedés mikéntjére a rádió, róla írnak a hírlapok, annak okát mindannyian tudjuk: hírneves, rangos embernek, Tőkés Lászlónak idézte elő súlyos balesetét. Hogy a szerencsi Biciklista hibás volt-e vagy sem, az eme kis meditáció szempontjából nem lényeges. Majd megállapítják, mire ezek a sorok megjelennek, feltehetően már meg is állapították az arra hivatottak. (Bocsánat egy halk kérdésért: a Mercedes mennyivel ment a belterületen?) Ügy általában a biciklis, ama bizonyos Biciklista, aki figyelmetlenül, körültekintés nélkül hajt ki a kocsik elé, közé, ily módon nemegyszer és elsősorban saját maga h,alálál okozva, vagy pilótákat börtönbe juttatva, esetleg azokat is sírba juttatva, ' szóval ennek a bizonyos Biciklistának a képe annyira mindennapi, úgyannyira ismétlődik naponta százszor, ezerszer, hogy szót sem vesztegetünk rá. Most igen. Okkal persze, okkal. Mindenesetre az ember ismét elsóhajthatja a lehetetlen kívánságot: jó lenne már kitalálni valamit, ami a későbbi napokban mind a Biciklista, mind a kocsiban ülők javát szolgálná! De mit? Tényleg: mit? Priska Tibor Ha egy ország népét minősíteni akarsz, nézd meg. hogyan szereti a gyermekeit, miként tiszteli öregjeit, s nézd meg a temetőket, mennyire méltón ápolják, őrzik az elődök emlékét. S mindezekhez kritériumként talán még a rendet, a fegyelmet is hozzávethetjük, hisz’ már jeles ősünk, a hadvezér és poéta Zrínyi Miklós is megmondta: fegyelem nélkül a had nem had, hanem zűrzavar. Apró megfigyelések, az imént felsorolt témakörökben: A hársfaünnep megnyitóján a geisenheimi városháza előtt felállított hatalmas dobogón R. Klein úr, s a város többi méltósága köszönti a megjelenteket, szóval igen ünnepélyes, komoly ceremónia zajlik. S eközben? Három-, hatéves gyerkőcök csapata — nyilván a szülőkkel, nagyszülőkkel érkeztek az ünnepségre — ott fufkároz, játszik, csivilel, táncol a dobogón, a polgármester, s a többi különböző rendű és rangú urak között, s lám, nem szól rájuk senki, hogy ezt nem szabad, nincs egyetlen rájuk morduló hangos szó, hogy ez a bitang kölyök, nincs fenékverés ... Az egyik legény véletlenül a beszédét tartó polgármesternek szalad. Na — gondoljuk — most kitör a botrány. De nem, csak egy pillanatra szakad meg' az ünnepi beszéd, addig míg a város első vezetője lehajol a megszeppent szőke lurkóhoz, s mosolyogva, kedvesen megsimogatja a fejét. S aztán minden úgy megy, mint előtte. Az elöljárók beszélnek, ünnepélyesen, komolyan, a gyerekek meg körülöttük játszanak, mint kiscsibék a kotlós körül. Az öregekkel is hasonló a helyzet. Szeretetük, tiszteletük számos jelét adta maga a Lindenfest is, ahol például az úgynevezett Honi óra program keretében külön köszöntötték őket, sokan — munkásságuk elismeréseként — különböző kitüntetéseket is kaptak. De a velük szembeni figyelmesség apró jeleit nap mint nap láttuk az utcán, az üzletekben, a közlekedésben. a német családoknál tett látogatásokkor pedig azt is volt módunk tapasztalni, hogy az idős embereknek van szavuk, tekintélyük a családban, a fiatalabbak türelmesen és figyelmesen hallgatják meg tanácsaikat, s (amennyire meggyőződhettünk róla egy hét alatt) úgy láttuk, többségében e tanácsok, kérések szerint cselekszenek. A temetők... Aki már járt nyugati országbéli temetőkben, annak első pillanatban nem az elmúlás jut az eszébe, hanem szó szerint, gyönyörködik, mert úgy érzi, egy nagyon szépen gondozott parkban sétál. Ellentétben a magyar temetőkkel, itt nincs gaz, eldobott szemét, gondozatlan sír, nincs giccses búgó galambpárral, meg szomorúfűzfával „ékesített" tiszta beton, műkő „felépítmény". saját részre jó- elöre megépíttetett síremlék. Ellenben van nagyon drága, de mégsem hivalkodó, kivagyiságot mutató márvány vagy gránit sírkő. de olyan méretben, hogy e jel arányban, harmóniában legyen a sírhanton pompázó élővilágokkal, vagy örökzöldekkel. A német temetők ápoltságát látva, az embernek az az érzése támad: itt nap mint nap találkozik előd és utód, élő és holt. A fegyelemre, a rendre csupán egy apró epizód... Már a búcsúvacsorára gyülekeztünk a johannisbergi népház előtti téren. Ahogy ott beszélgetünk, egyszer csak azt látom, Klein úr, a polgármester lehajol a földre, s gyorsan felkap onnan két eldobott, apró cukorkáspapírt. Apróság, de valahol magyarázata: miért nem láttunk mi itt szemetes utcát, elhanyagolt oortát, gondozatlan kertet.. A renszeretet, a pedantéria a vérükben van. A búcsúvacsorán kedves vendéglátóink elsorolták, milyen ajándékokkal kedveskedve szeretnék a két város, Geisenheim és Szerencs testvérvárosi kapcsolatát erősíteni. Selkel úrnak e sorozat előbbi részében említett felajánlása mellett, hozzájárulnak a szerencsi plébánia orgona- avatásához, két tűzoltóautót adományoznak a szerencsi tűzoltóságnak, az öregek otthonának pedig kórházi ágyakat. S kapott egészségügyi csomagokat a Vöröskereszt is... Nem véletlenül mondta — a jelenlevők nagy derültsége közepette — pohárköszöntőjében Jánosi József, Szerencs város tanácselnök-helyettese : „Olyan megrakodva indulunk har za, mint egykor az e tájon kalandozó eleink". Majd így folytatta beszédét : „De talán a leggazdagabb, legnagyobb ajándék az itt. ellesett sok ötlet. tapasztalat lehet, természetesen akkor, ha azok hasznosulnak is odahaza. Önök az országuk építését jobban csinálták, mint mi. Négy évtized előnyük van. De jobbtól tanulni nem szégyen. A jövőt jó volna együtt építeni — s ellentétben a múlt szomorú, tragikus történéseivel, tapasztalataival — most már közös örömre. Önök, németek irányt mutatnak nekünk. S az itteni tapasztalataink megerősítenek abban: jó irányba akarunk elindulni." Végezetül a vendéglátást köszönte meg Jánosi József, mondván: mogorva emberrel nem találkoztunk Geisenheimben; ellenben annál több kedves emberrel, s annál több melegséggel. És ez nagyon jólesett, mert — s ezt már a krónikás teszi, hqzzá — a történelemben gyakran magát árvának érző magyar mostanság különösképp hőn vágyik a melegségre, s a leié a szeretet, tisztelet őszinte jeleként nyújtott kézre. (Vége) Hajdú Imre Fotó: Mészáros István A GOLDEN KFT. NAGY VÁLASZTÉKBAN, KEDVEZŐ ÁRON, KIVÁLÓ MINŐSÉGŰ, 18 KARÁTOS ARANNYAL FUTTATOTT DIVATÉKSZERT KÍNÁL ÖNNEK A MISKOLCI Üzleteinket megtalálja továbbá: HAJDÜ-BIHAR MEGYÉBEN: Bükk Áruházban és az Ifjúság Áruházban! Borsod-Abaúj-Zemplén megyében még az alábbi helyeken kínáljuk termékeinket: Sajó Áruház, Leninváros Kazinc Áruház, Kazincbarcika Skála Áruház, Tokaj Ruházati Áruház, Edelény Bodrog Áruház, Sárospatak Matyó Áruház, Mezőkövesd Tulipán Áruház, Ózd Unió Áruház, Debrecen Délibáb Áruház, Debrecen Róna Áruház, Balmazújváros Hajdú Áruház, Hajdúböszörmény Alföld Áruház, Püspökladány HEVES MEGYÉBEN: Centrum Áruház, Eger Gyöngyszöv Áruház, Gyöngyös JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYÉBEN: Centrum Áruház, Szolnok Iparcikk Áruház, Karcag Ifjúság Áruház, Mezőtúr Tisza II. Áruház, Tiszafüred BÉKÉS MEGYÉBEN: Univerzál Áruház, Békéscsaba Ruházati Áruház, Sarkad SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYÉBEN: Nyírfa Áruház, Nyíregyháza Török Bazár, Nyíregyháza Kraszna Áruház, Mátészalka Ruházati Áruház, Fehérgyarmat Ruházati Áruház, Nyírbátor NÓGRÁD MEGYÉBEN: Lakberendezési Áruház, Salgótarján Skála Áruház, Pásztó BÁCS-KISKUN MEGYÉBEN: Centrum Áruház, Kecskemét
