Észak-Magyarország, 1990. július (46. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-14 / 164. szám
1990. július 14., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3-X A Parlamentben történt A múlt hónap második felében a kormány módosítási indítványt terjesztett elő az állam- és közbiztonságról szóló törvényerejű rendelet megváltoztatására. Ennek .lényege, hogy a négy nemzetbiztonsági szolgálatot ne a miniszterelnök, hanem a kijelölt kormánytag felügyelje. A Nemzetbiztonsági Bizottság ezt akként javasolta módosítani, hogy a felügyeletet tárca nélküli miniszter lássa el. További módosító indítványomban ezt akként pon- tosítottam, hogy a nemzet- biztonsági szolgálatok tevékenységüket a honvédelmi miniszter, illetve a kijelölt tárca nélküli miniszter felügyelete alatt végzik. Ennek indoka, hogy a honvédelmi jellegű két szervezet esetében célszerű azokat a honvédelmi miniszter felügyelete alá rendelni. Az előterjesztés részletes vitájára a módosításokkal együtt július 11-én került sor. A vita során tett hozzászólásomban az előterjesztéssel kapcsolatos félreértést is eloszlattam. Végül a parlament az előterjesztésemet elfogadta, melyhez a jelenlevő képviselők kétharmadának szavazatára volt szükség. Dr. Kiss György MDF-képviselő 4. sz. választókerület A lyukóiak is készen álltak a sztrájkra A munkástanács azt mondja: öngól vált Továbbra is nyitott az a kérdés: jogos volt-e, vagy jogtalan a márkushegyi bányászok e hó eleji kétnapos sztrájkja. A Komárom—Esztergom Megyei Munkaügyi Bíróságon ugyanis e kérdésre még nem született meg a válasz, a minősítés. Mi most arra voltunk kíváncsiak, hogy a lyukóbá- nyai bányász munkástanácsnak mi a véleménye márkushegyi társaik sztrájkjáról. Árk Béla, a munkástanács elnöke: — Mi innen úgy ítéljük meg, hogy munkabeszüntetésük öngól volt, nagyon rosszkor jött, nemcsak az országnak, hanem nekünk, bányászoknak is. Az ottani munkástanács — amely megszervezte a sztrájkot — nem szólt terveiről senkinek, jómagam sem tudtam erről, pedig nyolc nappal korábban beszéltem velük. Azon az összejövetelen több vállalat munkástanácsának képviselője jelen volt, és ha ott, a márkushegyiek szólnak nekünk arról: mire készülnek, jobban összehangolhattuk volna elképzeléseinket, és talán értelmesebb célokat találtunk volna követeléseinknek, mint az ő tizenöt pontjuk volt. Nekik egyébként az egyik legalapvetőbb követelésük az ötvenszázalékos béremelés volt, és úgy vélem, ez bizonyult a legnagyobb öngólnak. Mert ugyan elértek ebben a kérdésben valamit, de a kormány nem az állami költségvetésből adta meg az emelést, hanem azt a saját vállalati pénzből kell kigazdálkodni. Ez éves szinten — ha jól tudom — hétszázmillió forintot jelent. Amikor megvonták a bányászat állami támogatását, akkor is ilyen összegtől estünk el, és ez igen-igen érzékenyen érintette az ágazatot. Még egy ilyen érvágást nem tud elviselni a szénbányászat, mert akkor gyors ütemben halad majd a csőd felé. Ezzel a sztrájkkal „elérték” azt is, hogy mások is bátorságot kapnak arra: lám, el lehet ezzel a fegyverrel érni valamit. Szerintem, az ország jelenlegi helyzetében nem volna szabad sztrájkolni. — Ha összeegyeztették volna álláspontjukat, akkor... — Nos, minden bizonnyal nem elsődleges cél lett volna a béremelés. Azt hiszem, valamennyien támogatjuk azt az elképzelést — ezt a márkushegyiek is megfogalmazták —, hogy huszonöt, szénfalnál eltöltött ev után a bányász elmehessen nyugdíjba. Most úgy van, hogy a föld alatt dolgozók 55 éves korukban elmehetnek nyugdíjba, és még élnek két-három évet. A bányászok korán halnak. Közös követelésünk az is, hogy a munkástanácsok tulajdonosi, ellenőrzési jogkört kapjanak. Egyként fogalmazhattuk volna meg azt is: fel kell tárni a jelenlegi vezetés hibáit, át kell alakítani a vezetés szerkezetét ... Egész sztrájkjukból azt érezni, nem volt kellően előkészítve, megalapozva. Mindemellett a lyukói bányászok hajlottak arra — és többen meg is kerestek —, hogy kétórás munkabeszüntetéssel vállaljunk szolidaritást velük. Én — nem tudom, jól tettem-e —, megpróbáltam lebeszélni erről őket, nem is lett belőle semmi, mert közben véget ért a márkushegyi sztrájk, és lám, ők sem értek el vele jóformán semmit. A bányászat sorsáról a kormánynak kell döntenie, és ha ez nem történik meg mihamarabb, akkor lehet, én sem beszélek le senkit... (illésy) Kiképezték az ország első falugondnokait Mályiban. a megyei tanács oktatási bázisán képezték ki egy hét alatt az ország első 22 falugondnokát. Kemény Bertalan településtervező. már évekkel ezelőtt publikálta ennek az új „intézménynek” a gondolatát, ám sokáig egyedül maradt elképzelésével. Akkor hullott táptalajra a gondolat, amikor megyénkben — szintén országos elsőként — megalakult a Csereháti Településszövetség. Ennek agilis vezetősége solc-sok munkával elérte, hogy Borsod- Abaúj-Zemplén megye létrehozza ezt: a jövőben falugondnok segíti az elzárt, az elöregedett aprófalvak lakóit. Mit csinál a falugondnok? O lesz a mindenes. Orvoshoz, vonathoz viszi az embereket, árut hoz, iskolába visz. egyszóval megkísérli megtenni mindazt, amiből ez idáig nem igen jutott ki az aprófalvak lakosságának. Megyénk 22 településén lesz hamarosan falugondnok, vannak már helyek, ahol munkába állt az. akinek a falugyűlés bizalmat szavazott. Ennek a 22 embernek a kiképzése fejeződött be tegnap Mályiban. A megyei tanács felkérésére a Megyei Közművelődési Módszertani Központ szervezte meg a tanfolyamat e bokros témacsokor jeles szakértőinek részvételével. A falugondnokok érdekvédelmi és egyéb szempontok miatt egyesületet kívánnak alapítani. Az egyesületalapltás jogi megalapozásával zárult a programjuk. A falugondnoki rendszerről a jövő héten informáljuk olvasóinkat. Urak lettek a bajtársak Újított a honvédelmi miniszter. Ez igy szokás, hiszen így csinálta már elődje is. Ő is újított, és ő is nyáron. Akkor, egy évvel ezelőtt száműzette a hadseregből az elvtárs megszólítást, azóto lett bajtárs az őrnagy elv- társból, meg a honvéd elvtársból. Mondván - szólt az indok - a második világháború után hívták már Így a tiszteket és a katonákat, állítsuk vissza a hagyományokat. A parancs az parancs, Így hót bojtárssá vált a vezér- ezredes és a tizedes is. Igaz, kicsit idegenül csengett, de hát a katona úgy volt vele: majd csak belejövünk. Idegen volt a magyar bakónak az elvtárs is, aztán - ha kelletlenül is - ezt is megszokták. Majd negyven év alatt. És most a civil miniszter is újít. Azt mondja: legyenek ezentúl urak a tisztek, merthogy a személyi állomány döntő többsége igényli a korábbi történelmi időszakokban a hodsereg számára presztízst biztosító megszólítást. Ha van igazgató úr, főművezető úr, meg képviselő úr, miért legyen bajtárs az ezredes? Különben is milyen igaz - jobban hangzik az úr megszólítás. Csak tessék mondani: az egyszerű honvéd is úr lesz? Vagy ő marad ami volt: katona, jöjjön csak ide! I. S. Megcsappant a termelési kedv, megfakult a hírnév Á szőlő csak piaci áru Beszélgetés tőkeközeiben — Az elszegényedett termelők és az egyre növekvő munkanélküliek megélhetésüket elsősorban most a szőlőtermelésből várják. De ennek a kérdésnek a súlyái'ól már előttem többen szóltak. Egyetértek azzal, hogy szükséges a termelői és felvásárlási szervezetek sokszínűségében a jövőben is egy központi „nagy” felvásárlóértékesítő szervezet, megfelelő piaci kapcsolatokkal. Erre az alakuló vegyes vállalat megfelelő lehet, csak arra kell vigyázni, hogy újra monopolhelyzetbe ne kerüljön, illetve a termelők megfelelő érdekképviseletet kapjanak vele szemben — mondja Némethy Lászlómé, szakszövetkezeti főkönyvelő. — A hegyközségek, szak- szövetkezetek szerepe ez irányban megmarad, sőt erősíteni kell. De: a vegyes vállalat nem jöhet létre a termelők kizárásával, sem pedig a borkombinát privatizációját megelőzően. Tokaj- Hegyalja (30 község) önkormányzatának jogát nem lehet elvitatni az ott található pincék iránt, amit most a borkombinát kezel és rendelkezni is akar fölötte. A termelők jogát az integrátori szerepben kapott koncentrált támogatásokból és az örökké nyomott felvásárlási árak eredményezte extrapro- fitból származó vagyongyarapodás iránt nem lehet elvitatni. Ellenkező esetben pedig ez a szándék gyanítható a július 7-i tarcali tájékoztatón, csak egyszerű névcserével, az egyik monopolhelyzet helyett másik jön, ha nyugati tőkével is. így nem lehet piacgazdaságot csinálni. Mindehhez szemléletváltozásra és a privatizációs törvény megjelenésére van szükség. — ön szerint az egyéni termelők, a farmergazdaságok nem oldják meg a helyzetet? — A nagy termelői volument felölelő részvénytársaságon,. túl helyet kell, hogy kapjon az egyéni termelők, új szervezetek közvetlen végtermék-kibocsátása. Ehhez azonban elengedhetetlen a vállalkozások kedvezőbb feltételrendszerének kialakítása. Ez viszont a termelői szféra elenyésző százalékát érintheti jelenleg. Hiszen a hegyaljai bor magas tőkebefektetést igényel, amíg piacra jut. A jelenlegi kamat- feltételek és a kölcsönök visszafizetésére kapott türelmi idő nem kedvez a kisvállalkozásoknak. Ezentúl az embereknek újra meg kell tanulni vállalkozni, felelősséget vállalni saját teljesítményükért, mert a piac megmérettet és hat. A kedvezőbb feltételek közötti tőkéhez jutásával a megtermelt termék végtermékig való eljuttatása munkaalkalmat és megélhetést biztosíthatna az erre vállalkozó kistermelők, családi vállalkozások számára. — Véleménye szerint hogyan segíti az agrártárca a tokaj-hegyaljai gondok megoldását? — A társadalmi és gazdasági rendszerváltás időszakában a tulajdonviszonyok változásának legfontosabb kérdéseit a gazdaságpolitika és ennek megfelelően az agrár- politika kell, hogy meghatározza. Az új agrárpolitikának választ kellene adni olyan alapvető kérdésre, milyen legyen például a kapcsolat a mezőgazdaság és az élelmiszeripar között. A mi esetünkben a TÁG Borkombinát és a termelők között. Hiszen az elmúlt évtizedek mezőgazdaságot érintő gondja nem elsősorban a termelésben, hanem a feldolgozás és az értékesítés területén halmozódott fel. A változásoknak, a privatizációnak, mint azt már említettem, itt is be kell következni. Sajnos, a jelenlegi agrártárcát irányitó Független Kisgazda- párt mindebből csak, és kizárólag a földtulajdonosi földhasználati viszonyokat ragadta ki és erre vonatkozóan készítette el a földtörvény tervezetét. Mindezek figyelembevételével, összefogással, komoly kezdeményező szerepet kell vállalni Tokaj-Hegyál ja és az itt élő emberek megélhetése érdekében minden olyan szervezetnék, egyénnek, helyi ön- kormányzatnak, aki vagy amely tehet a térség gondjainak megoldásáért, túljutva a kialakult elkülönültségen. Történjenek kezdeményezések a kormányzati szervek felé a térség hatáskörét meghaladó kérdésekben! Arra kell törekedni, hogy a piacgazdaság építéséhez kívánatos átrendeződés minél kevesebb gazdasági és személyi sérüléssel kezdődjön meg. — Hogyan látja a szövetkezet helyét a megváltozott körülmények között? — Szövetkezetünkben a szakszövetkezeti formából adódóan a tulajdonviszonyok megmaradtak ami a szőlőt illeti. így nem kerülünk szembe olyan sok nehézséggel, mint a termelőszövetkezetek. Feladatunk olyan valós szövetkezési formát megszervezni, ami csak és kizárólag a tagok, mint tulajdonosok érdekeit szolgálja. Elsősorban csak arra kell szövetkezni, amit egyedül a termelő nem tud megoldani, így magas színvonalon kall a talajmunkát és a növény- védelmet, mint szolgáltatást biztosítani. Nagy jelentősége lehet, ha jól fogja meg a kérdést a szövetkezet, a kisvállalkozások közvetítésében, hasonlóan ahogy azt tette a tagok részére megszerzett szőlőtelepítési támogatások esetében. Az értékesítésben és a piacigényhez való alkalmazkodásban lesz a termelőknek a legnagyobb szüksége az érdekvédelemre és a szakmai segítségre. A Tarcalon elhangzott termelői véleményekből kiderült, hogy a termelők még nem érzékelik a súlyát a piacgazdaságnak. Ha nem olyat termelünk, ami eladható, senki nem veszi meg: A termelő — véleményem szerint — ha neki van, aki közvetíti az igényt, folyamatosan átáll és olyat termel, ami eladható. De első és legfontosabb, hogy tudja előre, ha ő az előírt termelési technológiát betartja, milyen árat garantálnak a számára. A termelők nagy szorgalma biztosíték, de segíteni kell a gondolkodás- mód megváltoztatásában. Ezt viszont legjobban érdekeltséggel, árral lehet. A termelők 80 százaléka véleményem szerint szívesen adja át szőlőben a terméket és termel egy egységnyi területen feleannyi termést is, ha a fele termék ára, illetve árbevételében a termelési költség megtérül és nyereségtartalma is van. A privatizációs törvény előkészítési időszakában, — hiszen az első részben szóltam róla —, a Tokaj-hegy- aljai Borkombinát esetében nem tipikus állami tulajdon privatizálásáról lenne szó. Hanem a térség egészének a piacgazdaság kiépítésére irányuló átrendeződéséről! De ennek a termelői-értékesítési kapcsolatnak az új helyzetben számtalan buktatója van. Ezeket látom a legfontosabb szakszövetkezeti feladatnak az elkövetkezendő időben. A mádi Rákóczi Szakszövetkezet főkönyvelőjének véleménye egy a sok közül, de olyan emberé, aki mint termelő, szakszövetkezeti tag és mint sikeres vezető mondhatta el a hegyaljai szőlőtermesztés „hogyan to- vább?”-ját, véleményét, aggályait és az egyik lehetséges kiutat. Hiteles, mert ott él, benne dolgozik a szövevényes gazdasági buktatók labirintusában éppúgy, mint a szőlősorok között. B. Sz. L.
