Észak-Magyarország, 1990. július (46. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-12 / 162. szám
1990. július 12., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 (Segélykérés Fulókércsröl Kicsiny faluban élünk, az apró települések összes előnyeivel és (hátrányaival együtt. Az itteni embereknek is vannak gondjaik, problémánk, amelyek megoldását a telefon egy rövid ideig megkönnyítette, örültünk annak a lehetőségnek, hogy a segélykérő készüléken este, munkaidő után kapcsolatot teremthettünk legtöbbször sürgős ügyekben. Különösen, jóleső érzés volt, ha kórházban levő hozzátartozónkkal válthattunk néhány szót. Nem arról, van szó, hogy nem látogatunk, de 80 km-t sem autóval, sem tömegközlekedési eszközzel nem tehetünk meg nap mint nap. .Munkaidőiben sem ülhetünk a postán két- három órát, míg végre lehetőséget kapunk a beszélgetésre. Nem .szaporítom tovább a szót. A lényeg, hogy adott volt egy segélykérő telefon^ amelyen felhívtuk az encsi modern telefonközpontot, ahol — néha többszöri csöngetésre — felvették a kagylót. s mii bediktáltuk adatainkat, s hogy kivel szeretnénk beszélni. Aztán türelmes várakozás után létrejött a .kapcsolat. A beszélgetés végén újra jeleztünk, és azt is megtudtuk, hogy mennyivel tartozunk, amit vagy a kézbesítőnek vagy a postán becsületesen befizettünk. Elég gyakran vettük igénybe ezt a szolgáltatást, de az utóbbi időben mind többször tapasztaltuk, hogy a várakozási idő néha órákra nyúlik. Nehezen ért be a jelzés a központba, vagy túl sok volt a hívás? De annyi bizonyos, hogy sokszor felsóhajtottunk a segélykérő mellett, hogy akár az egész falu leéghet, bárki meghalhat ... Hanem egyik napról a másikra minden megváltozott. Fel szerettük volna hívni a szikszói kórházban nehéz műtéten átesett édesanyánkat, mire a központos arra hivatkozott, hogy visszaélések miatt nem teljesítheti kérésünket. Egy-két óra elteltével a férjem újra megpróbált a telefonos néni lelkére beszélni, aki végül is kapcsolta a kórházat. Le nem írhatom, milyen megnyugvást jelentett arra az éjszakára a családnak, hogy értesültünk édesanyánk állapotáról. Körülbelül másfél hétre rá ismét a kórházat szerettük volna kérni, mire a telefonos hölgy kioktatott, hogy a boltban sem vásárolnak hitelben és hogy a postán reklamáljak, ha munkaidőben nem hívják a kért számot. Történt mindez június 13-án este 7 és fél 8 között. Arra azonban sem akkor, sem később a helyi postavezetőtől nem kaptam választ, hogy honnan értesüljön az ember arról, hogy a posta bizonyos szolgáltatásait megszünteti? Sokszor úgy érezzük, hogy a kis faluban élőknek még az élethez sincs joguk. Kérjen talán a posta erkölcsi bizonyítványt azoktól, akik szolgáltatásait ily módon kívánják igénybe venni. Vagy legalább a tájékoztatás ne maradjon el. Molnár Istvánná Fulókércs Fogyókúrás kenőszappan A napokban .a fe&tőszJaik- mában közismert anyaggal, egy doboz kenőszappannial kopogtatott be levelezési rovatunkhoz Ormos László kazincbarcikai olvasónk, amelyet lakóhelyén, a 81.1. számú festékboltban vásárolt, július 4-én. Mint elmondta, alighogy hazaért az 50 forintos. csomaggal, kíváncsiságból lemérte a dobozt, aminek eredetileg pontosan 1 kilót .kellett volna nyomnia. Ehelyett azonban a mérleg csak 90 dekát mutatott. A fiatalembert nem hagyta nyugodni a dolog, kiváltképp azért, mert szakmájánál fogva gyakorta dolgozik ilyen anyaggal. Hogy tiszta képet kapjon, visszasétált a szappannal az üzletbe, ahol most már a boltvezetővel együtt kezdtek méricskélni. Körülbelül hat dobozt ellenőriztek le, amelyek egyike sem érte el a 95 dekát. Az szóba sem jös hetett, hogy a sűrű masszához valaki hozzányúlhatott, mert egy darabka kicisípése is jól látható nyomot hagyott volna a . szilárd anyagon. így jutott el hozzánk olvasónk, ihogy megossza negatív tapasztalatait másokkal is. A történtek - ismeretében, és a „bizonyíték” láttán, van néhány ötletünk arra, hogy mi is lehet a hiányzó dekákkal. Feltételezhetjük például azt, hogy Budapesten, az NMV Kőbányai Nö- vényolajgyárában pontatlanul dolgozik az adagológép (de akkor mire valóameó?). Lehetséges az is, hogy a kilóra pontos massza idővel szárad, miközben veszít a súlyából. Ezt, mint lehetőséget viszont könnyűszerrel fel lehetne tüntetni a dobozon, plusz, mínusz 10 dkg jelzéssel, mint egyéb, súly- ingadozásra hajló termékeknél. Némi malíciával azt is mondhatjuk, hogy messze az út Budapesttől Kazincbarcikáig, ami egy jókora fogyókúrának is betudható. Talál, gátasok helyett mindenesetre szívesebben vennénk ,a gyártó válaszát. Háromszáz vonattal kevesebb Menetrendi hézagok címmel közölt olvasói levélre (május 24.) .az alábbi választ kaptuk a MÁV- Vezér- igazgatósága menetrendi osztályától. „Az elmúlt években, különböző okok miatt, a vasúti utasforgalom jelentősen csőikként. A személyszállításból származó bevételeink, a tarifaemelések ellenére sem fedezik emelkedő kiadásainkat, ugyanakkor az állami árkiegészítés mértéke egyire •kevesebb. A személyszállítás hiányzó költségeit eddig részben az áruszállítás bevételeiből egészítettük ki, de a csökkenő igények miatt itt is visszaesés tapasztalható ez évben. A kedvezőtlen gazdasági körülmények hatásúira már huzamosabb ideje szünetel az új járművek beszerzése, az elöregedett géppark fenntartása, javítása egyre költségesebb, miközben a selejtezések is fokozódnak. Mindezek miatt kénytelenek voltunk 1990. május 27- től a személyszállító vonatok gyakoriságát csökkenteni, ami mintegy 50 gyors, és 250 személyvonatot érintett. A körülbelül .háromszáz vonatból 120 naponta, míg a többi a hét különböző napjain nem közlekedik, de vannak olyanok, amelyeknek csupán az útvonalát rövidítettük meg. A MÁV intézkedéséit alapos utasszámlálás előzte meg, aminek alapján csak olyan vonatok közlekedését szüneteltetjük, amelyeket más menetrendi megoldásokkal valamelyest pótolni tudunk.” Keresik, de nem találják A minap három, turistákkal teld lengyel busz érkezett a miskolci Búza térre, az Árucsarnok mögötti üres területre. A sofőr jóformán még be sem fordult az ott álló csehszlovák járművek mellé, máris megjelent egy idős bácsi, aki irgalmatlanul behaj,tóttá az odaérkezőkön a parkolási díjat. Ám, hogy mit kapnak a külföldiek a befizetett összegért cserébe, az elszomorító. A fizető parkolónál még egy csap sincs, ahonnan ivóvizet lehetne venni. Még égetőbb probléma, hogy nincs a közelben illemhely. Arra Sincs módjuk a bevásárlásból, és városnézésből visszatérőknek, hogy egy pádon fogyasszák el elemózsiájukat. Marad helyette a naptól átforrósodott autóbusz, ahol akár ebédjüket is megsüthetik. Páran, a jobbik rosszat választották, és a parkolóban található néhány fa árnyékában, a földre telepedve kezdtek falatozni. Miközben figyeltem őket, eltűnődtem: mi van, ha nyugati turisták érkeznek? Vona Ildikó Miskolc Mindennapi bosszúságok Lassan tűrhetetlen a helyzet a miskolci Vörösmarty u. 58. szám alatti bérházban. A lilt napról napra rossz, hiába jelentjük újabb és újabb meghibásodását. A szerelők kijönnek ugyan, bütykölnek is rajta valamit, de néhánysxori le- és felmenetel után ismét elromlik. Házfelügyelőnk évek óta nincs. Újságot szinte nem is merünk rendelni, mert ha délutánra a munkából hazaérünk, már csak hűlt helyét találjuk - írja levelében Asztalos Pálné, Miskolcról. * Miskolcon, a. Szemere u. 20. számú épület előtt állandó jelleggel négy darab kuka bűzlik. Huszonegy lakó hordja ide a háztartásból kikerülő hulladékot, köztük ételma- rodékot is. Hl lehet képzelni, hogy milyen rend van a járdán, a szeméttárolók környékén, hogy a szagról már ne is beszéljünk. Azaz mégis, mert a nyári melegben egyre fojtóbb a levegő a kukák miatt, a földszinti lakók ablakot sem mernek nyitni. Mindezeken túl az is bosz- szontó, hogy személygépkocsik parkolnak közvetlenül az ablakok alatt, s igy a benzingőzt is szagolni kényszerülünk. Pedig lenne hol megállni, hiszen a túloldalon díjtalan parkoló van - panaszolja levelében Zimonyi István miskolci olvasónk. Szerkesztői üzenetek özv. Hildák Lajosné, Tokaj, Rév-köz 3.: Hogy ön ki is valójában, nem tudjuk, mivel válaszlevelünk a „címzett ismeretlen” jelzéssel visszaérkezett. Tokajból sajnos már máskor is visszakaptuk a fiktív névre és címre postázott leveliinket. Már az is megfordult a fejünkben, hogy egyazon személy tisztel meg bennünket időről időre soraival, észrevételeivel, melyeket jónak tartunk. De hogyan bízzunk a levelek valóságtartalmában, ha írójuk csak álnévvel meri vállalni véleményét?! Murányi Tibor, Bánréve: Köszönjük ötletét, amit azonban kevésbé tartunk megvalósíthatónak. Ma már a munkahelyi szakszervezetek leépülőben vannak, megfogyatkozott a tagságuk is. Helyüket újabb érdekképviseletek váltják fel. Ilyen körülmények között aligha vállalhatják magukra az elhunytak hozzátartozóira háruló ezernyi teendőket, bármennyire is humánus lépés lenne. Ezt elvárni az aktivistáktól nem is lehetne, hiszen legtöbbjük társadalmi munkában fáradozik a közösségért. Tapasztalatunk az, hogy amit bírnak és tudnak, így is magukra vállalnak. Küldjön egy érdekes fotót! A kis gavallér, avagy aki a virágot szereti... Beküldte: Kiss Gabriella, Miskolc Öngólt rúgott a Dimag Rt? Virágzik a szeszpiac és ezzel együtt fénykorát éli a szabadtéri italozás. Ugyan ki tudná különösen ez utóbbival felvenni a harcot, amikor egyre-másra nyílnak meg azok az üzletek, ahol a legkeresettebb árucikk az alkohol. Ügy tűnik Miskolc e téren a „leg”-ek városa lett, melyhez hozzásegítette a nagy vállalkozói szabadság is. Sokak szerint átestünk a ló túlsó oldalára. Meglehet, mindenesetre ezt látszik igazolni a mind gyakoribb lakossági tiltakozás egy-egy újabb kocsma megnyitása allen. De a hatóságok keze meg van kötve, s csupán egyetlen fékező erő maradt, hogy továbbra is tilos gyermekintézmények 200 méteres körzetében kimért szeszes italt forgalmazni (6/1990. [IV. 5.] KeM. rendelet). Palackozott italok árusítására mindez azonban nem vonatkozik. (Ez lenne az a bizonyos kiskapu?!) Május közepén egy kis nonstop vegyeskereskedés nyílt a vasgyári Fürdő utcában, pár lépésre a buszmegállótól. Jó ez, mert ha kifogyott a kenyér, a tej, a vegyiáru, ide éjjelnappal be lehet térni. Ezt a lehetőséget dicséri egy vásárlókönyvi bejegyzés is. Az üzlet vezetője szabályos bérleti szerződést kötött a Dimag Rt.-vei, miután a boltocska kis helyiségei az ifjúsági parkhoz tartoznak, tudomásunk szerint a szabadtéri színpad öltözői voltak. A bérbeadó Dimag Rt. semmiféle kitételt nem tett a szerződésben a szesz időbeni korlátozására vonatkozóan. Az már más kérdés, hogy a korábbi, szóbeli megállapodáskor még csak lángossütőről volt szó. No de a szó. elszáll, az írás megmarad, mely utóbbi szerint az üzletben legálisan történik minden. S, hogy ez mégis miért szúr szemet? Mert több éve már, hogy az LKM (most Dimag Rt.) kérésére a helyi szakigazgatási szerv szeszárusítási tilalmat rendelt el reggel 6 óra előtt és a déli műszakváltáskor 2 és 3 óra között. Ebben partnerek voltak a környékbeli kereskedelmi és vendéglátó egységek, s azok ma is, mert a korlátozást senki sem oldotta fel.. Kapható viszont most már az ominózus időben is alkohol a szóban forgó üzletben, melynek működési engedélyében, ezt senki sem tiltja, öngólt rúgott volna a Dimag Rt.? Nagyon úgy tűnik. De amit szabad az egyiknek, miért nem szabad a másiknak? Hol itt az esélyegyenlőség? A szabad a vásár helyett mégis inkább azt tanácsolnánk, legyen inkább egységes a korlátozás. —b—r Az Észak-Magyarország június 28-i számában Kivitelezés, mások rovására címmel közölt olvasói levélben id. Boros Férene klubtitkár megalapozatlanul marasztalja el a Szénibányásza ti Építőipari Kft.-t, mint a ki- ráldi művelődési ház központi fűtésének szerelésével és a kazánház bővítésével megbízott kivitelezőjét. A levélíró valószínűleg nem tudta, vagy nem tudhatta, hogy a kft. csak e konkrét műszaki feladat megvalósítására szerződött. A munkák elhúzódását, a többszöri le- és felvonulást a megrendelő Borsodi Szénbányák Vállalat pénzügyi bizonytalansága okozta. A modellezőklub tevékenységét a kivitelezés nem zavar (hat)- ta. Ügy véljük, a műveflődé- sii ház vezetőségénél kellene keresni a felelőst, például annak okán, hogy miért rendeltek két vagon szenet, amilkor a tároló csak 50 mázsát tud befogadni. Menetlevéllel tudjuk bizonyítani, hogy a bitumen mélegítésé- hez tűzifát szállítottunk a helyszínre. A kerítést nem a mi járműveink döntötték ki. A járdaépítés és a vízhálózat- felújítása nem volt feladatunk. A vízvezetéket a karbantartó Putno'ki Bányaüzem zárta el, kijavításáról ott kellene érdeklődni. Kérem a tisztelt levélírót, hogy a kul túrház korábbi szinten történő üzemeltetésének pénzügyi hiánya miatt ne azt a kivitelezőt okolják, aki csak egy konkrét munkára szerződött, s azt el is végezte. Kovács Ferenc ügyvezető igazgató * Időközben újabb levelet kaptunk id. Boros Ferenc- től, alkit panasza megjelenése után' személyesen is felkeresték a íkft.-tői azzal, hogy semmi közük a visszásságokhoz. (Erről szól a fenti levél is.) A klubtitkár — többek között.— még azt is megjegyzi, hogy őt sok mindenről a művelődési ház igazgatója tájékoztatta. Arra kér bennünket, hogy fotón is örökítsük meg a rombolást, ami igazolja állításait. Egy felvétel azonban semmit sem bizonyít, kiváltképp azt nem, hogy ki okolható a tuják eltulajdonításáért, a .kerítés tönkretételéért, a szén poriadásáért, a modellpálya használhatatlanságáért. Mi helyet adtunk a másik fél levelének is, amely tisztáz egyet, 6 mást. Végezetül, bízunk benne, hogy az ügyben érintettek nem az idős klubtitkáron „verik el a port”, é végre dűlőre jutnak, s ir: bednek .a .károk kijavításáról, a modellezőpélya szabaddá tételéről. Összeállította: Bodnár Ildikó Válasz a királdi klubtitkárnak
