Észak-Magyarország, 1990. július (46. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-12 / 162. szám
1990. július 12., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Gondolatok a tanácsról H megye szerepváltozásai A rendszerváltás folyamatában a párton többsége sürgette az új önkormányzati törvény megalkotását, a helyhatósági választások mielőbbi lebonyolítását. Az előkészítő szakaszban a vita középpontjába került a megyék helye, szerepe, az új rendben várható funkciójuk. Az elemzések során a korábbi és jelenlegi megyei szervezetet, megyei tanácsokat sok kritika érte, mondván: a pártállam — az állam — hatalomérvényesítésének egyik fontos intézménye volt. A magyar közigazgatás története, s fejlődése igazolja ezen állítást több évtizedre visszamenően is. Ugyanis a magyar megye a múltban sem és ma sem hasonlítható össze a hasonló európai régiókkal, mert amíg nálunk mindig egy sajátos hatalmi centrumként viselkedett (ennek időnként előnyei is voltak), addig a fejlettebb országokban a helyi önkormányzatok szövetségeként, vagy szövetségszerű szerveződésként is működött. Közigazgatásunk e sajátos fejlődési pályája nagyon íogadókész volt az erősen központosított tanácsi közigazgatás kialakítására. így a kormány hatalom és a centrális iközigazgatás a megyéknél, városoknál kialakította az önálló döntéshozataltól való tartózkodást és folyamatos engedelmességre kényszerítelte azokat. A megye így feladatainak megoldásában átvette a 'központi hatalom eszköztárának valameny- nyi módszerét, magatartásformáját is. E természetesnek nem mondható állapot így aztán a változások idején részben a mindent tagadó egyoldalúságban (minden rossz, ami volt, ami van), míg a másik oldalon egy új névvel jelzett szervilizmus keresése között csapong. Ez a bizonytalanság abból is fakad, hogy az elmúlt évtizedekben a közigazgatás rendszerét mindig az aktuális politikai érdekeik vitték el a mindenkori hatalomérvényesítés irányába. Ha szakítani alkarunk a korábbi jogalkotási gyakorlattal, akikor a közigazgatás, az önkormányzatok fejlődési irányának meghatározása nem alakítható ki csupán központi szinten, tudományoskodó műhelyekben. Nem elég a rendszerváltás és a szemléletben! fordulat jogszabályba formálása. A gazdaság, a falvak, városok, kisebb térségek végletekig összekuszált, torz „szabályozási rendszere” helyett a társadalom lassan érlelődő, a valóságos érdekek mentén szerveződő, érdekiképző, érdökközvetítő mechanizmusára kell, hogy épüljön az önkormányzatiság új rendje. A szándék világos — bár ez újfent függvénye a politikai erőviszonyok pillanatnyi alakulásának —, korszerű, az európai közigazgatás, önkormányzati rendszer kialakítása felé mutat, de félő, hogy a korszerű regionalizáció keretein és tartalmi kimunkálásán, működési rendjén még megmaradhatnak a közelmúlt hatalomérvényesítési eszköztárának foltjai. Európában több mint három évtizede kétirányú folyamat figyelhető meg. Az egyik: annak felismerése, hogy a gazdaság és a társadalom nagy kérdései már nem oldhatók meg a nemzeti államok keretei között. Ezeket csak államközi, régióik közötti megállapodásokkal, együttműködéssel lehet rendezni, például a környezetvédelem, a kulturális értékek megmentése terén. A másik folyamat: a régióik felértékelődése. A történelmi régiók (provinciák, szövetségi tartományok, város és környéke) mindenütt nagyobb politikai súlyt nyertek, még azokban az államokban is, ahol nem olyan rég még erősen szervezett központi hatalom volt. Ez nem valami politikai elhatározás következménye, hanem az igazi helyi gazdasági, társadalmi szükségleteknek leginkább megfelelő folyamat eredménye. A régiók megújult szerepét éppen az eltérő helyzetűik adja meg, mely országon belül egy-egv térségnek más-más kulturális, gazdasági arculatot ad. Hazánk megyéi történelmi, gazdasági és ezzel politikai valóságot is jelentenek. A mai sóikat vitatott helyzet azonban nem egy harmonikus fejlődésből ered, hanem konfliktusokból, funkció- és szereptévesztés sorozatából, emberi sorsok, térségek esetenként kényszerű alakításából, (pl. megyényi elnéptelenedő Cserehát), melyek hamis politikai és elméleti tézisek gyakorlati „eredményei”. Ezért a megye új szerepkörének keresésekor nem vonhatunk sem elméletileg, sem jövendő feladatát tekintve párhuzamot az eddigi megyeképpel. A jövő megyéjét az a specifikus egymásrautaltság kell, hogy összetartsa, mely ma sok területen nehézségeink és gondjaink forrása, de jövőnk érdekében, érdekeink érvényesítéséért, fejlődésünkért kell érte együtt, politikai eszközökkel is a kormányzat felé kiállni. Ez nem jelenthet valamilyen megyei egoizmust, de azt sem jelentheti, hogy e régió hátrányos helyzete tovább fennmaradjon. Ha igaz az, hogy nagyon sok gond megoldására a nemzeti keretek, az államok kicsik lettek, az is igaz, hogy az államok túl nagyok és a kormányok túlságosan is távol vannak az állampolgáraiktól ahhoz, hogy hatásosan és megelégedésre oldhassák meg gondjaikat. Ezért régiónként kell feltárni a konfliktushelyzeteket, gyakorolni a tényleges demokráciát, mert csak így érhető el az, hogy az állampolgárok minél közvetlenebbül vehessenek részt a döntéshozatalban. Az állampolgár nem nagy politikai kérdésekben gondolkodik elsősorban, hanem saját személyes tapasztalatai, a helyi élet összefüggései, számára áttekinthető viszonyai adják politikai aktivitásához az impulzust, kezdeményezéseik sorozatát, az aktív részvételt. Csak eze/k által érhető el, hogy az állampolgárok ne csak résztvevői legyenek egy döntéshozatalnak, hanem a megszületett döntés végrehajtásában is hatást gyakoroljanak környezetükre. * Gazdag demokratikus hagyományokkal rendelkező országokban is csábító egy-egy politikai kurzusváltás mentén az új hatalom számára politikai akaratának centralizálással történő, -minél gyorsabb, s hatékonyabb érvényesítése. Ez a veszély különösen igaz lehet rendszerváltás idején, ezért nemcsak a parlamentáris keretekben, de regionálisan is szükség van egy politikai ellensúlyra. Mert ha a központ túlsúlyos politikai döntésmechanizmusának nincs meg a helyi érdekeket kifejező ellenpontja, akikor fennáll az uniformizálás veszélye, vagyis a szegények szegények, a gazdagok pedig gazdagok maradnak. Ezért a leendő új megyei önkormányzatoknak fontos feladata saját helyzetük bemutatása, a kulturális, szociális és gazdasági ellentmondások feltárása, az az érdekképviselet, mely a parlamenti demokráciában a különböző régiók közötti pozitív versenyben jelenik meg. Ehhez a megyének külföld felé és a más megyékkel való együttműködésben is nyitottabbá kell válnia. A be- feléfordulás, saját helyzetünkön való sajnálkozás. egy-egy kisebb régió vagy város egoizmusa és az intolerancia nem lehet sem gondolati szinten, különösen pedig a gyakorlatban nem a regionális szintű politizálás eszköze. Az új megye csak akikor töltheti be a jövőben hivatott szerepét, ha kisebb térségekkel, városokkal, községekkel a kiegyensúlyozott fejlődésre szövetségszerű együttműködésében törekszik, a hatalomkoncentrációval és mindenfajta közgazda- sági, pénzügyi vagy kulturális uniformizá- cióval szemben. Történelmünk eddig nem adta meg a lehetőségét annak, hogy a megyék igazi ön- kormányzatok lehessenek. Ma egy új lehetőség adatik, amelyet majd mindnyájunknak tanulni kell, mely alapvető szerepváltozást kíván mind a régiók községeitől, városaitól, mind a leendő megyei önkormányzattól, hivataltól, mert Max Weber szavaival élve „nem1 építünk új házat az alárendeltségnek”. Dr. Tóth András Az Agrárszövetség véleménye A közelmúltban megtartott választmányi ülésén a megyei Agrárszövetség is megújult. Az eredményesebb munka érdekében a megyét négy körzetre osztották. Ezek alapján a zempléni, ,a her- nádvölgyi, a dél-borsodi, az észak-borsodi területek elnökei képviselik választóikat a megyei elnökségben. Korábban az a vád érte a szövetséget, hogy szervezetüket az elnökök, a termelőszövetkezeti vezetők hozták létre. Ök alapították saját érdekeik képviseletére. — Mit akar a megújult Agrárszövetség? Mi az álláspontjuk a földről, a közös gazdaságokról? — ezt kérdeztük Vágási 'Lászlótól, az Agrárszövetség megyei elnökségének tagjától, a zempléni körzet képviselőjétől. — Apámnak — Taktahar- kányban — öt katasztrális hold jutott a földosztáskor. Abból igen nehezen sikerült megélni már akkor is. A termelőszövetkezetek szervezésekor kénytelen volt belépni a közösbe. Akkor viták folytak közöttünk arról, mi a helyes: ragaszkodni a talpalatnyi földhöz, és megmaradni magángazdálkodónak, vagy a „közös” utat választani?! Én a következetes iskolai nevelés hatására úgy formálódtam, vagy úgy formáltak inkább, hogy támogatnom kell a nagyüzemi gazdálkodás létrejöttét. Apám ragaszkodott a földhöz. Tudom, ellentmondásos az, amit mondok, de még ellentmondásosabb volt az akkori helyzet. Azt szeretném megvilágítani. felidézni. hogy nem volt könnyű akkor ezeknek az embereknek. A legnagyobb szívfájdalommal kellett tudomásul venniük, hogy az alig megkapott-megizleit tulajdont, a földet máris vissza kell adni. Aztán eltelt több év, több évtized. Később többször hallottam apámtól, hogy a termelőszövetkezet biztos jövedelmet és valamivel jobb megélhetést ad. Ennek oka lehetett az is, hogy az egyéni gazdálkodóktól a beszolgáltatással majdnem mindent elvittek. Apám, ha igen nehéz körülmények között is, de az akkori színvonalnak megfelelően — megművelte kis földjét. Most, ha élne, nem hiszem, hogy ezt újra vállalná. Mert ehhez már az akkori eszközök sem állnának rendelkezésére. És ezzel most nagyon sokan így vannak. Szinte naponta hallani: minek nekem az a föld! Mit tudok én azzal kezdeni?! Közben a szövetkezetek megszervezésétől eltelt harminc év. Felnőtt egy új generáció. A szövetkezetek tagsági összetétele alapvetően megváltozott. Akik valamikor földdel rendelkeztek, azóta már nem élnek, vagy nyugdíjasok. Akik most jelenleg a termelőszövetkezetekben dolgoznak, azoknak döntő többsége nem rendelkezik földtulajdonnal. Ugyanakkor részükre — a folyamatos. a tisztességes munkájuk alapján — a mezőgazdaság ad megélhetést. Ők biztosították ez alatt az idő alatt az ország lakosságának a kenyeret, a húst. Ők hoztak létre Magyarországon nemzetközileg elismert színvonalú mezőgazdasági termelést. Meghatározóan járultak hozzá exportjukkal az ország devizabevételeihez. Ha most ezeket az embereket — egyik hibát a másik hibával próbálva megsemmisíteni — elküldenénk, az véleményem szerint egyenlő lenne a kollektív büntetéssel, amire a termelőszövetkezetekben dolgozók egyáltalán nem szolgáltak rá. Az Agrárszövetség véleménye szerint a föld azé legyen, aki megműveli. Nem tartjuk elfogadhatónak azt, hogy „létrehozzanak” olyan tulajdonosokat, akik semmiféle kapcsolatban nem álltak korábban a mezőgazdasággal Talán kevesen tudnak ar- ról a kormányrendeletről, amelyik a munkanélküliek sorsán kíván segíteni, köny- .nyíteni, valamint azokon, akiknek keresete — éppen a munkakörváltás kényszere miatt — legalább 30 százalékkal csökkent. Mi is tehát ez a kedvezmény? Akik munkanélküli-segélyből élnek, illetve akiknek keresete a fent említett százalékkal lecsökkent, kérelemmel fordulhatnak az OTP-hez. Egyéves időtartamra hosszú lejáratú lakáshiteleik törlesztésének felfüggesztését kérhetik. A részletekről dr. Novotny Zoltánnét, az OTP hosszú lejáratú hitelszámlakezelési osztályának vezetőjét kérdeztük. *i — A rendelet csak azokra vonatkozik, akik 1989. január elseje után engedélyezett Kedvezmény a munkanélkülieknek A rendelet bürokratikus törlesztési támogatású hitelben részesültek. A helyi tanács szakigazgatási szervétől hozott igazolás alapján egy évi türelmi időt kapnak. Ezzel a tartozásuk ösz- szege nem csökken, csupán a törleszési idő tolódik ki. Ugyancsak tanácsi igazolást mellékelve fordulhatnak hozzánk ilyen kérelemmel azok is, akiknek keresete legalább 30 százalékkal csökkent. Hosszú napokba tellett, mig kiderítettük, a tanács melyik osztálya, illetve részlege adja ki a fent említett igazolásokat. Nem azért, mintha a tanácsi dolgozók rosszul végeznék munkájukat. Arról van szó csupán, hogy a rendeletben megfogalmazottaknak egyik osztálya sem tud eleget tenni. A tanácsok ugyanis nem rendelkeznek olyan nyilvántartással nem feladatuk), ami a munkanélküliek számára, nevére vonatkozik, arról meg pláne nem tudhatnak, kinek csökkent a keresete. Az OTP azonban ragaszkodik a tanácsi igazoláshoz, hiszen a rendelet ezt írja elő. Annak szava pedig szent! Hogyan oldja meg a tanács ezt a valóban nehéz helyzetet? — A rendelet a bürokrácia bürokráciája — állapítja meg Küssné dr. Ács Mária, a miskolci városi hivatal titkársági osztályának vezetője. — Ráadásul fölösleges utánjárásokkal sújtja éppen a kedvezményezetteket, nem utolsósorban az amúgy is jócskán leterhelt tanácsi dolgozóknak ad újabb „papírmunkát”. Ennek ellenére természetesen mi adjuk ki az igazolásokat. — Mi a menete tehát a papírok beszerzésének? — Először is a munkanélküli-segélyekből élők kérjenek egy igazolást a megyei Munkaügyi Szolgáltató Irodától. s azzal keressék fel — a miskolciak — a Petőfi u. 1—3., vagy a Petőfi u. 39. szám alatti hivatalunk ügyfélszolgálati irodáit. (Vidékiek a helyi tanácshoz forduljanak.) Itt ennek alapján kiállítunk egy hatósági iga- lást, amivel az OTP-hez mehetnek. Azok, akiknek keresete 30 százalékkal csökkent. ugyancsak e helyeken kitölthetnek egy formanyomtatványt, amiben büntetőjogi felelősségük mellett személyes nyilatkozatot tesznek a keresetük csökkenéséről. Nem kérünk kereseti igazolást, hogy ne bonyolítsuk tovább az amúgy is bürokratikus ügyintézést. Bár a rendelet új, az „igazolások igazolása” még a múlt maradványa. — kovács — és kisemmizzük azokat, akik az életüket a mezőgazdaságban élték le. Hangsúlyozom, mi nem vagyunk ellene a tulajdon- viszonyok tisztázásának. De ennek árát ne egyedül azok fizessék meg, akik jelenleg a mezőgazdaságban dolgoznak. Természetesen a volt tulajdonosokat kártalanítani kell. Ezt viszont végezzék közösen az állam és a szövetkezetek. Lehetőséget kell biztosítani azoknak, akik most a mezőgazdaságban dolgoznak, hogy megvásárolhassák a földet és azon ne az eddigi kolhoz-típusú „szövetkezeteket”. hanem valódi szövetkezeteket hozzanak létre. így lenne biztosítható a mezőgazdaság termelése: az ország magas színvonalú élelmiszerellátása és az export is. Milyen a hangulat most a közös gazdaságokban? Vannak szövetkezetek, ahol a tagságnak csak elenyésző része rendelkezik földtulajdonnal. Ezek az emberek idegesek, nagyon félnek. Félnek attól, hogy szinte az egyik napról a másikra elvesztik a munkahelyüket. Egyetértünk a kormánynak azzal a szándékával, hogy a veszteséges vállalatokat felszámolják. Azt viszont nem tartjuk elfogadhatónak, hogy a termelőszövetkezetek, az állami gazdaságok dolgozói csupán egy politikai akarat érvényesítése következtében kollektíván — jól gazdálkodók, rosszul gazdálkodók együtt — munkanélkülivé váljanak. Ezeknek az embereknek továbbra is falun kell élniük. Képtelenségnek tartjuk azt is, hogy a munkanélküliek a mező- gazdaságban találjanak munkát maguknak. Ez beruházást igényel, komoly szakértelmet ... Az elmondottak miatt tartjuk mi agrárszövetségiek fontosnak, hogy benne legyünk az ország politikai életében. Ügy véljük, az évek-évtizedek során felhalmozódott szakmai tapasztalatainkkal mi is hozzájárulhatunk a sikeres átalakuláshoz. Az Agrárszövetség tagságának többsége fiatal, de összességében minden korosztályból verbuválódott. Vannak közöttünk diákok, de van nyugdíjas alapszervezetünk is. Közös bennünk a mezőgazdaságért érzett felelősség. Ezért tartjuk fontosnak. hogy a helyhatósági választásokon lehetőleg minél több körzetben állítsunk jelöltet. Olyan embereket., akik tartásuk, szakmai képességük alapján eséllyel indulhatnak. így szeretnénk véleményünknek hangot adni és így kívánjuk a mező- gazdaságban dolgozó tagokat és alkalmazottakat, családtagjaikat képviselni. Faragó Lajos \
