Észak-Magyarország, 1990. július (46. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-10 / 160. szám
1990. július 10., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Ön Tudja már? ■ Szatmári Mgtsz. Az Porcsaima, szamosangyalosi AGROCHEMOLRt. kiszolgálással. Ritzu János azonnali főágazatvezető kiszolgálás mellett, széles választékát Tel.: Porcsaima 4. Telex: 73-624 forgalmazza a növényvédő * Rákóczi Mgtsz. Hevesi kiszolgálással. Ügyintézés: ! szereknek AGROCHEMOL Rt. AGROCHEMOLRt. Belkereskedelmi Osztály Tel.:175-97-22 Telex: 202887 központi Telefax: 155-45-84 növényvédő szer ■ Agroker Veszprém, raktárai veszprémi kiszolgálással. 1012 Budapest, Ügyintézés: Kuny Domokos u. 13-15. Tel.: 175-97*22 AGROCHEMOLRt. Belkereskedelmi Osztály Telex: 202887 Tel.:175-97-22 Telex: 202887 Telefax: 155-45-84 Telefax: 155*45-84 Olasz variálható gyermekkocsi fehér alapon pasztái színű mintával a Nyíregyházi Centrum Áruházban: Cím: 4400 Nyíregyháza, Felszabadulás u. 2. Telefon: 15*555 Telex: 73375 A gyermekkocsi 4 féle funkcióra alkalmas: mélykocsi - sportkocsi - mózeskosár autóba szerelhető mózeskosár Ára: 17 850,- Ft Részletre is kapható, előleg befizetése nélkül! Utánvétellel is szállítunk, az ország bármelyik részére. A postaköltséget áruházunk vállalja. VÁRJUK VÁSÁRLÁSAIKAT, MEGRENDELÉSÜKET! POLITIKAI MENEDZSERKÉPZÉS Borsod-Abaúj-Zemplén megyében A Talent Kft. azok részére, akik meg akarják tanulni a közélet ABC-jét; önkormányzat tagjai vagy ország- gyűlési képviselők akarnak lenni; — a politikai pályát választják, BENTLAKÁSOS TANFOLYAMOT SZERVEZ TELJES ELLÁTÁSSAL Időpont: 1990. július 25-28. Helyszín: Lillafüred, Palota Szálló Részvételi díj: 35 éven felülieknek 12 100 Ft 25-35 év közöttieknek <,* 3 000 Ft 25 év alatti felnőtteknek ingyenes A jelentkezeseket NÉV. ÉLETKOR. LAKCÍM megjelölésével a Talent Kft. címere (6701 Szeged, Pf : 2000 ) kérjük leadni1 Telefon 62-12-644 229. hetfő-kedd 9-12 .......................... ............. K ÖZLEMÉNY! Az ÉMASZ Vállalat Sárospataki UzoraigazKatősága értesíti a lakosságot, hogy Boldogkőváralja tv-átjátszó energiaellátását biztosító, újonnan épült transzformátorállomását és az állomást megtápláló 20 kV-os vezetéket 1990. 07. 11-én feszültség alá helyezi. Ezen idő után a vezeték megközelítése érintése életveszélyes és tilos! Hegyek között, völgyek között... Legkellemesebb ilyenkor az erdőben. Mármint ebben a nagy melegben. Ahol a fák hűvösében, árnyék adta nyugalomban tölthetik idejüket a városok meleg, száraz levegőjétől elfáradt emberek. Legkellemesebb kisvonattal. Mert akkor még gyalogolni sem kell... Persze ne legyünk lusták! Hiszen akkor ismerjük meg legjobban a tájat, ha bátran gyalogosan nekiindulunk, s ha bátran meg is állunk. Nézelődni, pihenni. Közelről megnézni virágot, rovart. Csöndesen szemlélődni, vagy éppen békésen beszélgetni. Hallgatni az élővilágot, a szelet, a vizet.... Menni, sétálni s optimizmussal hazatérni, hiszen „vakon is kéj megtapogatni a nap tüzes arcát” ... v Fotó: Lacxó József Kisajátították a kisemberek földjét Elszabadult indulatok Hidvégardón Hidvégardó alig ezres lélekszámú falucska a szlovák határ mellett. Néhány hónapja közös sérelem tartja izgalomban a falut, és most erről beszélnek otthon, az utcán, a presszóban, mindenütt. A TÖRTÉNET 1989. novemberében a Hid- végardói Községi Tanács V. B. értesítette a lakókat, hogy 41 telket oktatási létesítmény építésére és községrendezési célokra kisajátít. Az eljárást a Szendrői Tanács folytatta le, melynek értelmében az ingatlanokat a Magyar Állam tulajdonaként a Hid- végardói Tanács kezelésébe adta. A kisajátított telkek tulajdonosai fellebbeztek, amit azonban a hidvégardói és a B.-A.-Z. Megyei Tanács igazgatási osztálya első és másodfokon elutasított. A LAKÓK Az ominózus utca lakói egymás szavába vágva sorolják sérelmeiket: — Nem is tudtunk arról, hogy ki akarják sajátítani a kertjeinket! Ezen a területen 1968-tól 1976-ig építési tilalom volt, de feloldották, mondván, a faluban annyi építkezésre alkalmas terület van, hogy nem kell a tilalom ... — Mi köze a Szendrői Tanácsnak, a mi ügyeinkhez? Miért nem a mieink végezték a kisajátítást? Nem merték a szemünkbe mondani, mire kell nekik az a terület? Mindenki tudja, hogy ugyan iskolaépítésre sajátították ki, de ott Ma- tusz Tamás tanácselnök és a fia fog építkezni. Különben is, minek ide iskola, amikor alig van gyerek, ám iskola- épület három is ... — Még a plébánia területéből is vettek el egy jó darabot! Hogy mernek hozzányúlni az egyház tulajdonához?! — Nem elég, hogy nem tudtunk a kisajátításról, de még a szakértő is titokban mérte fel a telkeket! A szőlőben voltam, amikor láttam, valaki igen nézegeti a kertünket. Lerohantam, és akkor derült ki, kicsoda az az ember, de még mindig nem mondta meg, minek jött ide! 20 forintot akar fizetni a tanács négyzetméterenként a megművelt földekért. Ennyi pénzért még egy doboz cigiit se nagyon adnak, hát még építési telket! Van olyan szomszédom, akinek összesen 100 négyszögölet hagytak meg a földjéből, egy udvarrészt, ami ha kiönt a patak, tiszta iszap lesz, még egy szál zöldséget vagy krumplit sem tud megtermelni magának ... Falun vagyunk, ahol a föld mindenkinek a közvetlen megélhetést jelenti, s a kisajátított telkek tulajdonosainak nagy része kisnyugdíjas, vagy tsz-nyugdíjas! Miből fognak ezután megélni, ha még azt a kis földet is elveszik tőlük? ALIG MARADT UDVAR — Nem tudnak elfogadható magyarázatot adni arra a tisztelt tanácsi vezetők, miért volt szükség éppen ezeknek a földeknek a kisajátítására. Az utca másik oldalán lévő házakhoz 1—2 hektáros földek tartoznak, ha azokból vettek volna el, az ottani tulajdonosoknak maradt volna még bőven földjük. Az utcának ezen a felén jóval kisebb telkek vannak, sok olyan portával, ahol hét-három család lakik együtt, közös udvarban, ott “se nagyon hagytak 200 négyszögölnél többet! Bezzeg a tanácselnöknek 400 négyszögöles építési telket kellett adni. Nézze meg, a szépen beültetett kukorica- és krumpliföldekre már le is van öntve a rengeteg} homok, ha ránézek, elszorul a szívem. Vajon miért tették ezt velünk? Higgye el, annyi terület van szabadon a faluban, (mind közműves lett), bárhová építkezhettek volna. Nem a pénz miatt hábor- gunk, hanem amiatt, hogy titokban, alattomos módon, egyik napról a másikra történt mindez. Amikor panaszra mentünk a tanácsházára, megfenyegettek bennünket, hogy ha nem vesz- szük fel a kiutalt pénzt, később meg se fogjuk kapni, meg különben is, mindenki ott építkezik, ahol akar. MIT MOND A TANÄCS? A tanácsháza felé minden háznál megállunk. Van aki szégyellősen, lehajtott fejjel, — szinte el se hiszi, hogy ilyen megtörténhetett — könnyes szemekkel panaszkodik, máshol erősebb hangot ütnek meg. Egy biztos: ebben a kérdésben egységes az álláspont. A tanácsházán a vb-titkárral, Scsavnyiczki Istvánnal beszélgetünk. — Önök a kisajátítási határozatban oktatási intézmény létesítésére és út-közmű építésre hivatkoztak. Mikor készült el a rendezési terv, egyáltalán mit terveztek a kisajátított területre? (Folytatjuk) Aczcl Éva Nem szalonnáztak... Nem kötötték az ebet a karóhoz, vagyis nem ma- kacskodtak. Nem léptek olajra, vagyis nem húzták el a csíkot, akarom mondani: nem tűntek el észrevétlenül. Nem kerülgették, mint macska a forró kását, azazhogy témába vágtak egy-kettőre, világosan beszéltek. Nahát én sem kerülgetem tovább. Témába vágok. Mert mi ez, hogy nem szalonnáztak? Spontánul, mégis varázslatosan jött össze egy hűvös estére a társaság: a szemüveges, szőke tanárnő meg a férje, ki a Borsodi Sörgyárban dolgozik, a trabantos tanítónő, ki ózdi, de minduntalan Eger felé pillantgat, a biológus tanár, ki falumúzeumot tervez, de annak előtte katonának kell mennie, és az új kolléga, ki nagybajuszú, semmi más. Ez a társaság jött össze tehát, egy udvaron lakó, gyermektelen népség mind. azon az estén úgy, hogy rögvest szalonnázni lett kedve. Kint a tágas udvaron. Ott a terebélyes nagy fa alatt. Hurrá! Es megint az! A biológus meg a sörgyári fiú fáért szaladt a Sajó partjára. Tűzre való, nyársra való fáért. A nagybajuszú baltát, favágótőkét kerített elő. Asztalt, széket cipelt a tett színhelyére. A tanítónő szalonnát, uborkát, kisüstit, a tanárnő kenyeret, hagymát, cigarettát pakolt az asztalra. Valahonnan egy üveg sör is előkerült. De nem borsodi. Hanem szászrégeni. Bizony! Hogy jobb legyen a jókedv. Na, és az lett. Jobb. Tréfás, énekes, gitáros, furuhyás. Már amire hazaérkezett a hátsó szomszéd. A fiatal házaspár. A kisfiával. Odaköszönt. S ha oda, hát erősen megörvendett neki a társaság. Meg a hiányzónak. S azon nyomban invitálta. Szalonnázni. Hanem a fiatal házaspár nem fogadta el az invitációt. Tetszett is, jól is esett neki, de csak annyi, hogy megköszönte szépen, mosolyos- kedvesen, aztán, arra a természetes tényre hivatkozva, hogy Robikat meg kell fürdetni, le kell fektetni, elbúcsúzott a vidám szomszédságtól. Szóval ők: nevezzük Csillának és Tamásnak kettejüket, azon az estén is a fiacskájukkal törődtek, mint máskor. Nem mulatoztak. Nahát, ez az! Mert ez is szólás lehetne majd egyszer. Mármint az, hogy: „Nem szalonnáztak” ... Réthy István
