Észak-Magyarország, 1990. július (46. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-09 / 159. szám
1990. július 9., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 SAKK A FŐVÁROSBÓL BORSODNAK Ha nem játsszák le előttem a hallássérültek megyei szervezetének miskolci, ava- si központjában a Hallássérültek XI. Sakkcsapat Világbajnokságáról készült videofelvételt, magam sem Hiszem, hogy az élet ilyen sakkjátszmákra is képes ... A világbajnokság tizennégy ország részvételével zajlott Veszprémben, június utolsó napján. Előtte a szervezők, a rendezők, s a hallássérültek szövetsége mindent megtett annak érdekében, hogy ez a nagy esemény minél jobban sikerüljön, a résztvevők kellemes emlékekkel hagyják el a Magyar Köztársaságot. Ezért volt, hogy a szövetség felhívással fordult a tagsághoz: segítsék különdíjak- kal is a rendezvényt. Ezt a „lapot” vették a borsodiak, akik a hallássérültek hazai sportmozgalmának évek óta egyik legerősebb bástyáját jelentik. Időközben azonban történt egy és más. Személy- csere a fentebb említett felhívást kibocsátó elnöki poszton, nyári uborkaszezon kezdete és így tovább. A borsodiak azonban mindenképpen úgy látták és gondolták, hogy — talán, mert szinte a teljes megyei vezetőség egyben a sport megszállottja, szerelmese — el kell vinniük egy különdíjat Veszprémbe. Pázmándy János, megyei titkár és Kiss Gyula országos választmányi tag 5—5 ezer forintot felajánlva megvásároltak egy iparművészeti remek lovasszobrot 10 ezer forintért, S elmentek vele Veszprémbe, hogy azt ott átadják a sakkcsapat-vb legfiatalabb résztvevőinek (mint később kiderült, spanyoloknak). A videofilm lényegében nagyrészt arról szól árulkodóan (ez is csak utóbb derült ki persze), hogy a Hallássérültek Testnevelési és Sportbizottságának elnöke, illetve titkára, miként próbálták megakadályozni gzt, hogy Pázmándy János és Kiss Gyula a borsodiak tiszteletdíját átadják. Ha nem áll erélyesen a sarkára a rendezők egyik vezetője, a díjátadás meghiúsul. A videofelvételek szerint pusztán azért, mert Pázmándyék állítólag —, ám ezt már a helyszínen levő egyik vezető is cáfolta — nem szóltak időben, hogy díjat ajánlanak fel. Szerencsére azonban győzött a józan ész, s a díj, nagy hercehurcák után átadatott. S csak látni kellett a boldog, fiatal spanyol hallássérült sakkozókat a videofelvételen, hogy milyen eredménnyel és hatással... • Értetlenül állnék az események előtt, ha mint helyi újságíró, a hallássérültek tiszteletbeli tagja nem tudnék viszonylag sokat a háttérről, vagy például nem kapnám meg a szövetség lapját, a Hallássérülteket. Amelynek legutóbbi számában az országos főtitkár „Nyílt levelet” intézett a borsodi titkárhoz, amiért az versenyzőket akart küldetni egy külföldi, nagyszabású lövészversenyre. Az okoskodó fővárosi „Nyílt levél” lényegében sakkot ad a borsodi vezetőnek, akit magam is évek óta ismerek és tisztelek, s aki legjobb tudomásom szerint annyit tett már a magyar hallássérültekért, ezen belül sportmozgalmukért, amiért más országban régen kormánykitüntetést kapott volna. Nos, ez a — ismétlem — szinte válaszra sem méltó módon okoskodó „Nyílt levél” azért alaposan sakkba szorította Pázmándy Jánost, s vele együtt a borsodiakat. Azokat a borsodiakat, akik halomra nyerik a hallássérültek sportversenyeit itthon és külföldön, akiknek vitrinébe az Avason a beszorított 50 tiszteletdíjnál több már évek óta nem félbe, akik tavaly óriási sikerrel rendezték meg a hallás- sérültek első nemzetközi autós ügyességi versenyét a társrendezőkkel, akik nekem is évek óta panaszkodnak a főváros-centrikusság miatt, s akik itthon és külföldön olyan sokat tettek már nem csupán a hallássérültek sportmozgalmáért, de az egész ügyért, ami alatt a teljes tagság, s nem csupán sportolóik felkarolását értem. Olyan időket élünk manapság, amikor a kisebbségek védelemre szorulnak, amikor mindenki szponzorért szaladgál, amikor mindenhol leépítik az állami támogatást. amikor — talán csak néhány évre nehezülő életfeltételekkel kell számolnunk. Ez alól a hallássérültek sem kivételek. Nekik is minden eddiginél jobban kellene erősíteni összefogást jelképező kézfogásuk szorítását. Egyszerűen érthetetlen a kívülálló számára, hogy miért nem ezt teszik, miért éppen az ellenkezővel, az egység megbontásával kísérleteznek — ki tudja innen, Borsodból megítélni, hogy milyen meggondolásból?! — a pestiek, rövid időn belül nem is egy, hanem több sakkot is adva Pázmándy Jánosnak, akinek egész eddigi felnőttélete úgyszólván a hallássérültek felkarolása jegyében telt el, s aki nem szorul ugyan védelemre, ám egyszerűen nem lehet szó nélkül elmenni az ügyet ismerőnek a történtek mellett. Tisztelt Főtitkár Űr, tisztelt Vasák Iván! Mint kívülálló, de mozgalmukkal, szövetségükkel, ügyükkel szimpatizáló miskolci újságíró, azt javaslom önnek, hogy válasszon más taktikát, lépjen más bábukkal és mást. Mert erős a gyanúm — legalábbis ahogy a borsodi helyzetet ismerem —, hogy most, minden általam feltételezett jószándéka ellenére is rosszat lépett, aminek az egész szövetségük láthatja kárát. Mert sakkot adni nem túl nehéz, ám a partit a mattig kijátszani már annál inkább. Arról nem is beszélve, hogy a sakkozók olykor önmatt felé is sodortathatják magukat. Amit ez esetben nem ön kap majd, hanem a hallássérültek magyarországi mozgalma. Szükségük van erre? Én nem hiszem. Ezért is vállaltam — bizonyos belső indíttatástól is vezényelve — ennek a cikknek a megírását. Higgye el nekem, hogy Pázmándy János, valamint a vezetésben társai és a borsodi tagság mindent megtesz azért, hogy a hallássérültek megbecsülése, mindenkori helyzete minél jobb legyen, hogy sporteredményeikkel is felhívják magukra az „egészséges társadalom” figyelmét. Én magam soha nem gondoltam volna, hogy mennyi akadályba ütközik ez nap, mint nap. De azt is gondolom, hogy az Önök kötelessége az akadályok számának csökkentése, nerh pedig fordítva. Nyikes Imre Ki tud róluk? Kesznyétenből, a mértékletesen látogatott központi italbolttal szembeni mélyhűtőállomás, magyarán tejcsarnok homlokáról eltűnt három betű: az L, a H és az M. Ügyhogy most csak annyi olvasható le oda- föntröl: MÉYUTÖALLOAS., Mondják, hogy nem is olyan régen még ott látták mindhárom nyomaveszet- tet a helyén. Az L csinos volt, csak a talpa valamivel hosszabb, mint a többié. A H molett volt, tetszetős képű, és egy eléggé széles övét hordott mindjárt a csípője felett. Az M is molett volt, de ő inkább teltkarcsú. Mélyen dekoltos köntösben fityegett odafönt. Egyébiránt fiatal volt mindhárom, és üde. Udeségü- kct csak fokozta, hogy fűzöld lengét viseltek éjjel- na»Pal. Továbbá pedig a községi Partner Kisáruházból is eltűnt egy betű. Az U. De ő nem egészen. Csak amolyan háromnegyedig. Pontosabban a bal szára hiányzik. Meg egy kicsit a pipája. Úgyhogy most annyi olvasható le abból, ami eredetileg odafönt volt a bolt tetején: KISARJHAZ. Azt mondják, akik utoljára látták, hogy az U kövér volt, már-már igen kövér, méteres magas, és nagyon fiatal. Annyira fiatal, hogy a rendszerváltásból, esetleg egyébből aligha lehettek benyomásai. Nos: ki tud róluk? Mármint az inkriminált betűkről. Mert aki tud valamit, akármilyen csekélységet is, az tisztelettel felkéretik, hogy a tcjcsarnokosnö- höz, illetve a boltvezetönőhöz szíveskedjék befáradni. Az előbbihez egy kanna zsíros tej, az utóbbihoz Pedig egy egész szál füstölt kolbász reményében ... Réthy István Kucora és Múcsonv A jugoszláviai Kucora község küldöttsége június 28. és július 1. között három napot töltött Múcsony- ban. A kucorai vendégek Miron Zsíros újságíró-történész vezetésével tanulmányozták a két község nemzetiségi kapcsolatait. „A Múcsonyban betelepített, majd innen 1754-ben útrakelt ruszin-szlávok a jugoszláviai Kucora és Rusz- kikeresztúr községekben telepedtek le. A történeti adatok mellett a nyelvi — és névazonosságok is ezt az állítást igazolják” — írja levelében Palkó Pál, a mú- csonyi művelődési ház igazgatója. Majd így folytatja beszámolóját: „A családias elszállásolás lehetőséget teremtett a baráti szálak szorosabbra fűzésére. Szombaton közös műsoros esten mutatkoztak be a két község nemzetiségi és kulturális csoportjai. A műsor után baráti est és utcabál kezdődött. A faszerszámok faluja: Cserépfalu A bükkaljai település arról volt nevezetes, hogy kapa- és kaszanyéllel látta el az Alföldet. Mindenféle, fából való szerszámot szállítottak a parasztember számára. Ezek egy részét ma sem lehet nélkülözni, ráadásul ők az évszázadok óta bevált anyagból és formában készítik. A Tóth família ma is ebből él. Ifj. Tóth Lajos már nem a vásárokban, hanem az Erdei Termék Vállalaton keresztül értékesíti a sok-sok szerszámnyelet. Bár gépekkel felszerelt nagy műhelye van, a kaszanyél megalkotásához édesapja öreg műhelyét és faragószékét használja. Hozzászólás a létesítendő Muhi-emlékműhöz Az emlékműállításnál tartalmi és formai tényezőket kell elsőrenden figyelembe venni. Szükség van azonban más szempontokat is mérlegelni. Fontos az, hogy a mű kifejező, érthető — jelképi rendszere mindenki számára elfogadható legyen. Figyelembe kell azonban venni azt is, hogy időálló, tartós legyen, kevés ráfordítással lehessen rendben tartani, a rongálódásoknak legkisebb teret adjon, és nem utolsósorban, hogy a környező lakosság is magáénak tartsa, szeresse, szívesen gondozza, őrizze. Most, amikor a Muhi-csa- ta 750. évfordulóján országos emlékmű létesítésén fáradozunk; egyik szempontot sem hagyhatjuk figyelmen kívül a fentiekből. Ezeknek a szempontoknak — az erre a célra beküldött pályázatokból — az I. számú, harmadik díjjal jutalmazott pályamű felel meg leginkább. Mivel a Borsod-Aba- új-Zemplén Megyei Tanács a kivitelezési megbízás jogát fenntartotta magának — ennek a megvalósítását és kivitelezését javasolja és ajánlja az Ónod—Muhi Lo- rántffy Zsuzsanna Honismereti Kör elnöksége. Megindokoljuk, hogy miért. Ez a pályamű fejezi ki legkarakterisztikusabban a csata és a tatárjárás szomorú kimenetelét és az azt követő reformpolitikát, az ország megújulását, a második honalapítás tényét — az alábbiak szerint. Egv lefelé vezető úton juthatunk el a tömegsírt ábrázoló helyhez. Innen felfelé vezet a lépcső egy dombra, ahol négyzetesen kialakított vár bástyájához hasonlító mű szimbolizálja az új korszakot, az elkövetkező idők vár- építészetét, a nemesi vármegyerendszer létrejöttét. Ez a történelmi folyamat egyetlen más pályamű esetében sem érzékelhető így összefoglalóan. Márpedig e két té- nvező együttes szemlélete nélkül nem értékelhetjük IV. Béla korát. Az első díjat nyert kettes számú pálvamű a tatárjárás korának egvik részét — az első felét mutatja be. Fav dombra kálvária-szerű feil- menetellel. kb. 80 darab dü- ledező keresztiével az úton. felérve kettős oszlopú keresztjével: igen nyomasztó hatást kelt. A dombban tömegsírt ábrázoló kráter folyamatosan csak lefelé irányítja a figyelmet. Túl sok a kereszt, csak kereszt van. Nem mutatja a jövő útját. Ezen kívül jelképrendszere nem egyezik más vallásúak pl. reformátusok vagy zsidók szimbólumaival. Pedig az emlékmű az egész magyarságé, s ebbe mindenki beletartozik. Másrészt a kétoszlopos kereszt á domb tetején. ismeretlen a jelképek között. A domb kun-halomhoz való hasonlóságát nem szerencsés firtatni épp a tatárjárással kapcsolatban. Kivitelezési anyag nem időálló. Két évenkénti újra konzerválás, a keresztek körüli pázsit-kialakítás és -karbantartás nagy odafigyelést és sok kiadást jelent. A dombban levő kráter köny- nyen szeméttároló lehet, emellett életveszélyes is. A A Vasas Szakszervezet megyei szövetsége legutóbbi értekezletén Privatizáció és a szakszervezet címmel tartottak eszmecserét, melyet Móri Lajos, a Dimag Rt. szakszervezeti szövetségének titkára vezetett. Ezután állást foglaltak abban, hogy a szakmunkásképzés gondjainak megoldására szülessen országos szintű előrelépés. Mindezt az tette szükségesgyerekkoromtól kezdve szerettem rajzolni, festeni. Első ajándékba kapott vízfestékemet kincsként a párnám alatt őriztem. A sors úgy hozta, hogy először zenei téren érvényesüljek. A Munkácsi Tanítóképző zenei tagozatán szereztem diplomát, mint gyermekének- kar-vezető. Később, 1973- ban teljesült gyermekkori álmom, s elvégeztem az Odesszai Tanárképző Főiskola képzőművészeti szakát” — írja önéletrajzában Porohnaveczné Katrics Vikfakeresztek télen könnyen tüzelővé alakulhatnak át. (!) A második díjat nyert ötös számú pályamű egy kiégett templomvázat ábrázol. Ez bárhol elképzelhető az országban. Pozitív mondanivalója ennek is kevés. Emellett fémből készülne, ami hamar korrodál. Kivitelezése is költséges lenne. összefoglalva, javaslom kivitelezésre az első számú, harmadik díjjal jutalmazott kompozíciót, mert átfogó képet ad a tatárjárás koráról. Megtalálható benne a jövő reménysége, a feltámadás lehetősége. Jelképi rendszere az egész magyarság számára elfogadható. Építménye a legidőállóbb, legkisebb karbantartást igényel. Ágoston István ref. lelkész Ónod—Muhi Lorántffy Zsuzsanna Honismereti Kör elnöke sé, hogy ózdi szakmunkások képzése és tanáraik állása veszélybe került az ózdi vállalatok egy részének gondjai miatt. Mivel megítélésük szerint országos gondokról van szó, javasolják, még a tanévkezdés előtt e témában legyen országos szintű értekezlet Miskolcon. Befejezésül aktuális feladataikat tárgyalták meg, így a szak- szervezet által kezdeményezett aláírásgyűjtést. tória Zsuzsanna. A művésznő állandó szereplője lett a városi, területi, köztársasági és nemzetközi kiállításoknak. Legközelebb július 9. és 22. között Sárospata k n, a Művelődési Ház galéi iban láthatjuk Porohr czné Katrics Viktória Zsuzsanna festményeit. A kiálu július 9-én, délután órakor, dr. Vaszócsik Lászlóné. a munkácsi. II Rákóczi Ferenc Irodalmi és Művelődési Kör vezetője nyitja meg. Veszélyben az ózdi szakmunkásképzés Kiállítás Sárospatakon
