Észak-Magyarország, 1990. július (46. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-05 / 156. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1990. július 5., csütörtök A kémpilót 5. Indulás azonnal! A szenzáció bejárta a világot: az U—2 kémrepülögépet Szverdlovszk közeiében lelőtték. Az amerikai pilóta szovjet fogságba esett. Francis Gary Powers három évtizeddel ezelőtti útjának titkai. Az Overflight-művelet rész­letesen meghatározta a ha­tár menti repüléseket. Igaz, a támaszponton azokról a lé­pésekről is tudtak, amelye­ket a szovjetek a rakéta- technika fejlesztésében meg­tettek. Powers később ezzel magyarázta, hogy 1959 ta­vaszán az elhárítótiszt min­den pilótának átadott egy ezüst 1 dolláros szerencse­pénzt, melyet a rajta lévő kicsiny karika révén a kulcs­tartón lehetett hordani. A pilóták, érthetően, kíván­csiak voltak a kabala indí­tékaira is, így tehát a tiszt már korán beavatta őket. Levette a pénz peremén le­vő gyűrűt, és a dollár bel­sejéből kibújt egy tű. Ha azonban közelebbről is meg­nézték, láthatták, hogy ez voltaképpen egy keskeny cső volt, lehúzható fejjel, benne valami barnás masz- szával. — Ez, uraim, kuráre. Elég egyetlen karcolás, hogy megnémuljon az ember. Mostantól, ha akarják, ezt vihetik a ciánkapszula he­lyett. Powers számára ez az epi­zód azt is jelentette, hogy feltegye az őt foglalkoztató kérdést, amelyre sem a ki­képzés, sem a törökországi repülések során nem kapott választ. — Mi lesz, ha mégis tör­ténik valami nem várt ese­mény? A Szovjetunió túl nagy ország ahhoz, hogy a határig elsétáljon az ember. Van ott valaki, akivel fel­vehetjük a kapcsolatot? — Nincs. Ez lehetetlen. — Rendben van. Tegyük fel, hogy kényszerleszállást kell végezni, és a pilóta fogságba esik. Mit kell mon­dani arról, hogy miképpen, és miért kerültünk oda? — Akár mindent elmond­hatnak. Végül is az oroszok­nak megvannak az eszkö­zeik, hogy szóra bírják önöket... A támaszpont életében nem jelentett lényeges vál­tozást a világpolitika. A pi­lóták áprilisban hallottak először arról, hogy Párizs­ban hamarosan csúcstalál­kozó lesz, ennek azonban korántsem tulajdonítottak olyan jelentőséget, mint an­nak a ténynek, hogy John F. Kennedy szenátor elnöki esélyei mindinkább erősöd­nek. Powers számára kétségkí­vül nagy eseményt ígért az 1960. évi április: közölték vele, hogy a hónap végén sor kerül tervezett repülé­sére. A pakisztáni Pesha- warból startolva, át kell re­pülnie a Szovjetuniót, hogy aztán a norvégiai Bodö rep­terén szálljon le. Az útirányt pontosan kijelölték: Afga­nisztánt átrepülve, Dusainbe közelében lép a szovjet légtérbe, elhalad az Aral-tó fölött — itt le kell fényké­peznie a közelben levő űr­repülőteret — majd Cselja- binszk, Szverdlovszk, Kirov, Arhangelszk és Murmanszk fölött kijut a Barents-ten- gerhez, és a part mentén repül az Észak-Norvégiá- ban levő bodöi támaszpont­ra. Finnországot és Svédor­szágot el kell kerülnie. A tervezett 6100 kilométeres útvonalból 4700 km szovjet felségterület. Hajnalban in­dul, és napnyugtakor már Bodöben lesz. Powers tehát összekészí­tette csomagját a norvégiai napokra. Törökországból egy C— 130 típusú szállítógéppel az egész csoport elutazott Pa­kisztánba: a parancsnok, a navigációs tiszt, a felderítő­tiszt, az orvos, a szerelők, a fotó- és elektrotechnikusok, a rádiósok. Peshawarban, a repülőtér egyik félreeső zu­gában, egy hangárban he­lyezkedtek el, kerülve min­den feltűnést. A gép azon­ban még nem volt itt, az U—2, a tervek szerint csak az indulás előtti estén száll majd le Peshawarban. „Minthogy először kellet át­repülni Oroszországot, egyik szegletétől a másikig, érthe­tő, hogy izgatottabb voltam, mint bármikor. A gépben azonban teljes mértékben megbíztam” — írta később. Két egymást követő haj­nalon is felébresztették, ám mindkét esetben elhalasztot­ták az indulást. A harmadik napon, ez szombat volt, már nem is számított a startra. A hajnali ébresztés után könnyű reggelit fogyasztott, az orvosi vizsgálat után még egyszer megbeszélte a feladatot a felderítőtiszttel. Az egység parancsnoka, Shelton őrnagy felhívta a figyelmét, ha fogytán lenne az üzemanyag, lehetőleg ne szálljon le finn, vagy svéd repülőtéren, hanem igye­kezzen átjutni Norvégiába. — A legrosszabb, persze az lenne, ha szovjet terüle­ten kellene leszállnia — mondta az őrnagy. Aztán megkérdézte: — Viszi az ezüst egydol­lárost? Tudja, bizonyos eset­ben ez a leghatékonyabb fegyver... . Powers a „szerencsepénzt” a hajózóruha felső zsebébe tette, öt óra 20 percet mu­tatott az órája, amikor el­foglalta helyét a kabinban. Tudta, hogy a startjel 6 óra­kor hangzik majd el. Egyre elviselhetetlenebbé vált a hőség, az egész teste izzadt. Fogalma sem volt, hogy miért kell várnia. Shelton közölte, hogy a felszállási engedély még nem érkezett meg Washingtonból, a Fehér Házból. Már arra gondolt, hogy megint elmarad a be­vetés, amikor megkapta a parancsot: — Indulás azonnal! Francis Gary Powers be­kapcsolta a robotpilótát, a hajózónaplóba beírta az ada­tokat. A gép számát: 360, a repülés számát: 4154 és a felszállás idejét: 0126 GMT, azaz a helyi idő szerint 6 óra 26 perc. Feljegyezte azt is, hogy „a start negyed órát késett”. S végül a dá­tum: 1960. május 1. Az U—2 és pilótája elin­dult az eddigi legfontosabb bevetésre, a vasfüggöny mögé, a Szovjetunióba. Következik: „Szent Isten, lőnek rám!" Miskolcon a Kopint-Datorg Minden hónap első szerdá­ján egész délelőtt informá­ciós börzenapot rendez a Mezőgazdasági Érdekvédelmi Szövetség. Ezen a napon a szövetkezetek felajánlhatják szabad kapacitásaikat, ter­mékeiket, illetve a szövet­ség felvilágosítással szolgál üzleti ügyekről, aktuális ter­mékek árairól, átvételi árak­ról, az export-import lehető­ségeiről. Július 4-én, szerdán dél­előtt 9-től 12 óráig az ed­digi tevékenységük azzal bő­vült, hogy nemcsak mező- gazdasági szövetkezeteknek, hanem minden olyan keres­kedelmi szervezetnek (Élel- miszer-kisker. Vállalat, Ipar­cikk stb.) tudtak informá­cióval szolgálni, akik felke­resték őket az Agrober-szék- ház földszinti ebédlőjében. Az információs nap fő té­mája volt a Tradeinform bemutatkozása, tevékenységi körének ismertetése. A Tradeinform Kereskedelmi, Információs és Ügyfélszol­gálati Iroda, amelyet a Ko­pint-Datorg Konjunktúra-, Piackutató és Informatikai Intézet hozott létre a Keres­kedelmi Minisztérium geszto- rálásával. Külkereskedelmi tevékenység beindításához és folytatásához szükséges nap­rakész információkkal szol­gál a belföldi gazdálkodók­nak, valamint külföldi cé­geknek, üzletembereknek nyújt tájékoztatást a ma­gyar gazdaságról és a kül­piaci tevékenységet érintő kérdésekről. Számítógépes adatbank­jukkal álltak szerdán az ér­deklődők rendelkezésére, amelyből beszerezhetők vol­tak a következő informáci­ók: a külkereskedelmi jog­gal rendelkező gazdálkodó szervezetek főbb adatai; ter­melők, exportőrök és im­portőrök listája termékcso­portok szerint; külön meg­rendelésre büroinformációkat szerez be külföldi cégekről; kereslet-kínálati információs rendszer segítségével part­nerkapcsolatok összehozásá­ban közreműködik. Aczél Éva Tóth Imre László ország- gyűlési képviselő az alábbi helyeken tart fogadóórát jú­lius hónapban: a leninvá- rosi városházán 6-án (pén­teken), a tiszalúci községhá­zán 13-án (pénteken) és a mezőcsáti községházán 20-án (pénteken), minden alka­lommal 15-től 17 óráig. Vita a helyhatósági választásokról G. Nagyné dr. Maczó Ág­nes országgyűlési képviselőnk a helyhatósági választások­ról és az önkormányzatokról szóló törvényjavaslat vitáját tartja július 6-án, pénteken 18 órakor a boldogkőváral­jai faluházban. Emellett ké­ri, hogy a települések prob­lémáit, gondjait is mondják el a résztvevők. A 9. sz. vá­lasztókerületben működő va­lamennyi párt és szervezet tagjait és minden érdeklő­dőt szeretettel vár az MDF boldogkőváraljai szervezete. Nemrégiben beszámoltunk arról, hogy a korábbi Vas- vili miskolci üzletéből meg­alakult a Vasvill Depó Bel­városi Kereskedelmi Kft. Akkor szóltunk arról is, hogy az új kft. igyekszik mindent megtenni az áruválaszték bővítéséért, a jó értelemben vett igazi, kereskedelmi fo­gások meghonosításáért. Természetesen pem csupán a megyeszékhely, hanem más települések lakosságának el­ismerését is szeretnék kivív­ni, ezért a kft. vezetősége úgy döntött, hogy több köz­ségben és városban a ve­vőkhöz viszik az árut. Első­ként Sajóbábonyban, a Dé­ryné Művelődési Ház kiállí­tótermében rendeznek áru­bemutatót és vásárt. Ez teg­napelőtt kezdődött, és két hétig tart. A helyi tanács és a mű­velődési ház felkarolta a kezdeményezést, hiszen nem mindegy, hogy a sajóbábo- nyiak, vagy a környékbeliek helyben kapják meg a fa­gyasztókat, színes televízió­kat, mosógépeket, elektromos háztartási készülékeket, avagy azokért Miskolcra kel­lett volna utazni. S a „ha már lúd, akkor legyen kövér” jelszó alatt, csatlakozott a hármas összefogáshoz negye­diknek a Boldvai Takarék- szövetkezet is, amely a vá­sárláshoz előlegbefizetési kö­telezettség nélküli hitelt biz­tosít. Austría-lottó (Folytatás az 1. oldalról) egészében (mind a hat) meg­egyezik a kisorsolt szám­mal, úgy több millió schil­ling a nyert összeg. Az osztrák lottóval a me­gyében a miskolci 130-as to­tózóban foglalkoznak (Szé­chenyi u. 26. sz.) az alábbi nyitva tartási időben: hétfő 10—17, kedd 9—18, szerda 8 —18 és csütörtök 8—17 órá­ig­(mé—) olc lövést« le utánunk” I. Erika édesanyjával a kórházi szoba ajtaja előtt ál­lunk. Az ajtó mögött fekszik 18 éves lánya, lőtt sebbel. Rendőrök lőttek rá, Megya- szón. — Hogyan fogadta a — mindenki számára — meg­döbbentő hírt? — kérdez­tem az édesanyától. — Borzasztó érzés volt azon az éjszakán, amikor ez történt. Hajnal háromnegyed négykor jött ki a rendőrség. Én senkinek nem kívánom, amit mi átéltünk. — A rendőrök betörőket akartak elfogni... — Felháborító ez a felté­telezés. Lányunk az idén érettségizett a ruhaipari szakközépiskolában, ő olyan társaságban nem fordult meg, nem betörőnek nevel­tük a lányunkat. Ha nem tudják, kik ülnek a kocsi­ban, miért lőnek? Erika szép, világosbarna hajú leány, az ágyon fek­szik, infúziós csővel a ke­zén. — Bár ön már jobban van, a gyógyulás útjára lé­pett az orvosa szerint is, mégis hogyan éli meg ezt a pillanatot, helyzetet, amikor érzi, itt van a betegágyhoz kötve? — Elrontották az életemet. Itt marad ez a két vágás a hasamon, nagyon megrázott lelkileg a balesetem. — Végül is milyen körül­mények között lőtték meg önt? — Egy barátommal kirán­dulásból jöttünk hazafelé. Beszélgettünk a szellemidé­zésről, de még nem láttunk semmit, amikor egyszer csak lámpával világítottak ne­künk. Ök voltak a rend­őrök. — Akkor tányérsapkában jelentek meg a szellemek? — Nem, épp ez az, civil ruhában láttam egy embert. CPéter a jelzésre lelassított az autóval, majd egy rövid idő múlva gázt adott. Nyolc lövést adtak le utánunk — utólag hallottam — betörők­nek gondoltak minket. — Miért nem állt meg az ismerőse? — Semmiféle megkülön­böztető jelzést nem mutat­tak föl a civilek, mi nem tudtuk, hogy rendőrök. Bár azt mondta az egyik — be­jött meglátogatni —, hogy mutatták az igazolványukat. Ez nem igaz. Nem mutattak fel semmit. Ezenfelül, ki merne az éjszakában civil­nek, civileknek megállni. — Mit érzett, amikor el­találták? — Még életemben nem hallottam lövéseket. Pétér szólt, húzzam le a fejem, mert az övé mellett elsüví­tett egy golyó. Hallottam egy nagy durranást, s vele egy időben egy tompa ütést, ami fájt, ezután pedig szé­dültem. — Jogaival tisztában van-e, mi az, amit kérhet? — Már el kellene helyez­kednem dolgozni, az osztály­társaim most keresnek ál­lást, lehet, munkanélküli le­szek, mert itt vagyok. A jog területén nem vagyok jára­tos, valamilyen kártérítés biztosan jár nekem. Az édesapa dühös, mert a szerencsi rendőrkapitány ál­lítása szerint ez a két rend­őr a legjobb embere. — Talán a hajuk szála sem görbült meg, állítólag azóta már szolgálatban is voltak — dohog a negyven körüli férfi. Dr. Bárány István, a me­gyei kórház főorvosa mű- tötte meg a sérültet: — Az első percekben ba­nálisnak tűnő sérülésről ki­derült, hogy ez a testüregen áthatoló. Emiatt vált szük­ségessé a műtét, amelynek során a mellkas és a hasi testüreg sérülését találtam. A beteg állapota jelenleg ki­elégítő, megnyugtató, lázta- ilan. Maradandó károsodással nem kell számolni. (zelei) Közlemények Az ÉMASZ Vállalat Sárospa­taki ÜzcmiRazRatósáffa értesíti a lakosságot, hogy Szerencs, Vince-tanya energiaellátását biz­tosító, újonnan épült transzfor­mátorállomását és az állomást megtápláló 20 kV-os vezetéket 1990. július 4-én feszültség alá helyezi. Ezen idő után a veze­ték. megközelítése, érintése élet­veszélyes és tilos! Az ÉMASZ Vállalat Sárospa­taki Üzemigazgatósága értesíti a lakosságot, hogy Szerencs vá­ros, RÉVISZ Kft. energiaellátá­sát biztosító, újonnan épült transzformátorállomását és az állomást megtápláló 20 kV-os vezetéket 1990. július 4-én fe­szültség alá helyezi. Ezen idő után a vezeték megközelítése, érintése életveszélyes és tilos! A KDNP tokaji tisztségviselői 1990. június 16-án több, mint 90 taggal megalakult a Kereszténydemokrata Néppárt Tokaj Városi Szer­vezete. A szervezet ügyve­zető titkárává Brilló Antalt választották, aki odaadó lelkesedéssel munkálkodik a KDNP ügyéért. A tokaji szervezet tiszteletbeli elnö­ke Cziglédi Tihamér, volt Barankovits párti képviselő lett. A KAZINCBARCIKAI SÜTŐIPARI VÁLLALAT Vállalati Tanácsa pályázatot hirdet nyugdíjazás miatt megüresedő IGAZGATÓI MUNKAKÖR BETÖLTÉSÉRE. A munkakör 1990. október 1-jétől tölthető be. Az igazgatót a Vállalati Tanács 5 évre választja meg. A vállalat Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, 14 te­lephelyen tevékenykedik. 1990. évi nettó árbevétele várhatóan 615 millió Ft. Az igazgató legfontosabb feladatai: — a társasági törvény alapján a vállalat átalaku­lásával kapcsolatos elképzelések kidolgozása, — a vállalat eredményének növelése, — belső érdekeltségi rendszer korszerűsítése, — az irányítási, elszámolási rendszer korszerűsíté­se, a gazdálkodó egységek önelszámolásának megvalósítása, — a dolgozók élet- és munkakörülményének javí­tása. Az igazgató alapbérét és prémiumfeladatát a VT határozza meg. A munkakör betöltésének feltétele: — egyetemi, vagy főiskolai végzettség, — 5 évet meghaladó sütőipari vezetői gyakorlat, — büntetlen előéletet igazoló erkölcsi bizonyítvány, — 50 év alatti életkor. A pályázatnak tartalmaznia kell a pályázó: — szakmai életútját is bemutató részletes önélet­rajzot, — eddigi és jelenlegi munkaköreinek és beosztá­sainak megnevezését, — legmagasabb iskolai végzettségét igazoló okira­tainak hiteles másolatát, — a vállalat gazdálkodásával kapcsolatos fejleszté­si elképzeléseit az előbbiekben megfogalmazott feladatokkal összefüggésben és azon túlmenően is. A pályázatot 1990. július 31-ig lehet benyújtani a vállalat személyzeti vezetőjéhez. Cím: Kazincbarcika, Szabó Lajos út 2. Pf.: 110. 3700. A pályázattal kapcsolatban felvilágosítást ad a sze­mélyzeti vezető a 48/10-133-as telefon 26-os mellé­kén, vagy személyesen a vállalatnál. A borítékra írják rá: PÁLYÁZAT. A pályázatokat a vállalat bizalmasan kezeli. KAZINCBARCIKAI SÜTŐIPARI VÄLLALAT n képviselő fogadóórái Sajóbálionyba települt a Vasvíll Depó

Next

/
Thumbnails
Contents