Észak-Magyarország, 1990. július (46. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-04 / 155. szám
1990. július 4., szerda ESZAIC-MAGYARQRSZAG 5 flBubiv Abaúj Bútor Hűd Kft. értesíti Tisztelt vásárlóit, hogy a nagy érdeklődésre való tekintettel bútorvásárlási akcióját 1990. július 31-ig meghosszabbítja Szekrénysorok, hálószobák, ebédlők, kárpitozott ülő- és fekvőgarnitúrák 15—40%-OS kedvezménnyel vásárolhatók a gyár telephelyén! NYITVA TARTÁS: munkanapokon: 7.30—15.00, szombaton: 8.00-12.00 óráig CÍM: Encs, Ipartelep Építkezők! Rövid határidővel vállaljuk, házhoz szállítva tetőcserép-szükségletének kielégítését: ♦ békéscsabai sajtolt 269., és holland mázas, ♦ tatai natúr, hornyolt és hódfarkú, ♦ csornai piros hódfarkú, ♦ bátaszéki natúr 269., sajtolt típusokból. MEGRENDELÉS: UNIVERSAL KFT., Miskolc, Baross G. u. 20. AZ AGROBER MISKOLCI IRODA (Miskolc 1., Vologda u. 4 Telefon: 37-369) gazdálkodószervezetek és magánvállalkozók részére DÍJTALANUL VÁLLALJA bármilyen jellegű pályázat (fejlesztési támogatás, területfejlesztési és -szervezési, munkahelyteremtő, exportfejlesztő, világbanki stb.) elkészítését és azok banki benyújtását. Jelentkezés: Králik József vállalkozási főmérnöknél, vagy Novák József főkönyvelőnél Útba esik jövet-menet a takarékszövetkezet Borsod megye takarékszövetkezetei 1990. július 1-jei kamatemelése 27% KAMAT % Takaréklevél 26% KAMAT # Letéti jegy 25% KAMAT LAKÁSCÉLÚ MEGTAKARÍTÁSOKRA: # Lakástakarékossági betét ^ Ifjúsági betét # Otthonteremtő betét TAKARÉKOSKODJON! NÁLUNK ÉRDEMES! Borsod megye takarékszövetkezet dolgozói 147 egységében készséggel állnak az ön rendelkezésére. (Válasz Varsányi T. Ferencnek) Nyílt levél Borsod-Abaúj-Zemplén megye országgyűlési képviselőihez Az Észak-Magyarország napilap 199U. június 27-t szamaoan jelent meg Varsányi T. Ferenc ciKKe, meiy- neK nagyon szellemes címet választott: „iiogy gySzz'ón a bölcs ész”, ivar, hogy ez a szellemes és a cimoen su- galit eszesség nem vonatkozik az írás tartaimara. Azt bizonygatja, hogy „egyes hivatalnokok hatalmi meglon- toiasoól szándékosan gördítik akadályok tucatjait a fejlődés útjába; egyéni, anyagi érdekek még mindig képesek megállítani az idő kerekét és tétlenségre kárhoztatni több száz tanulni vágyó diákot, tanítani vágyó pedagógust és gyermekéért minden, olykor emberfeletti áldozatot is vállaló szülőt. Kitűnő példa erre a megyei tanács legutóbbi ülésén hozott -határozata, mely kötelezi a Miskolci Bölcsész Egyesületet, hogy hagyja el a neki jelenleg helyet adó, volt pártbizottság épületét.” Mindezek után mondhatnánk a népi bölcsességgel, hogy akinek nem inge, ne vegye magára. De mivel ezt az inget Varsányi T. Ferenc már kiszabta és a tanácsra és hivatalnokaira akarja erőszakolni, valamint azért, mert a tényeket elhallgatja, azt elferdíti és demagóg módon az egyetem alapításának egyetlen és kizárólagos feltételeként a volt MSZMP-székházban maradást nevezte meg, tehát kénytelenek vagyunk erre a rágalmazó, félreinformáló cikkre nyilvánosan válaszolni. Időrendben a valóságos tényekről: a megyei tanács és vezetői a múlt év augusztusában a kormány elé terjesztették a bölcsész kar, egyetem létesítésének tervét, melyhez a támogatás elnyerése esetében 50°/0-os működési költségvállalást helyeztek kilátásba. Ez kb. 50 millió Ft-ot jelent. A kormány és a művelődési tárca nem támogatta a megyei tanács kérését, saját erőforrásból történő alapítást javasolt, amire még Magyarországon nem volt példa. Ez az anyagi teher meghaladta a megyei tanács erejét. Ezek után alakult meg a Bölcsész Egyesület, melyet elsőként a megyei tanács félmillió forinttal támogatott és az ideiglenesen a kezelésébe kerülő volt MSZMP- székházban térítésmentesen biztosította az egyesület működését. (Az épület fenntartása milliós nagyságrendet képvisel!) Hangsúlyozzuk, az egyesület, s nem az egyetem működését, mert még egyetem — sajnos — nincs. A művelődési minisztériumi feljelentés időszakában, amikor az ügyészségi vizsgálat folyt az egyesület ellen, kiálltunk mellettük és az ügy mellett. (Ekkor a hallgatók a megyei tanács és „bürokrata, hatalommentő” hivatala mellett szervezték a demonstrációt, és dicsérték bátor kiállását.) Akkor is elmondtuk, hogy a volt pártszékházban csak ideiglenesen tudunk helyet • biztosítani, mert az épületet más célra kívánjuk hasznosítani, melyről a végrehajtó bizottság 1990. január 9-én tett javaslatot a kormánynak a helyi pártok képviselőinek jelenlétében és egyetértésével. Így jutottunk el a mai napig. Az idézett tanácsülésen nemcsak az épület helyzetéről volt szó, hanem a tanács állásfoglalást fogadott el a bölcsészképzés további sorsáról. (Erről Varsányi T. Ferenc mélyen hallgat.) Igaz, hogy a Miskolci Egyetemnek, Miskolc Megyei Város Tanácsának és a Miskolci Akadémiai Bizottságnak, valamint az egyesületnek is előzetesen megküldött előterjesztésről csak az egyesületnek nem volt véleménye. Az állásfoglalás lényege: a megyei tanács továbbra is — mert korábbi véleménye semmit sem változott — támogatja a bölcsészképzés iránti társadalmi igény kielégítését. Két egyenrangú alternatív javaslatot tett; vagy kar, vagy alapítványi egyetem formájában, de központi támogatás igény- bevételével kívánja megszervezni. Ezzel együtt felhívtuk az egyesület" figyelmét és felelősségét arra, hogy addig, amíg az egyetem tartalmikoncepcionális és anyagi feltételei nem biztosítottak, illetve erre hivatalos engedélyt nem kaptak, addig felelőtlenség egyetemi képzésről beszélni. Ezért a legfontosabb feladata az egyesületnek is, hogy teljesítse azokat — az általa teljesíthető — feltételeket, melyek nélkül nem lesz egyetem. Addig is, amíg az eeve- tem létrejön, az egyesületet továbbra is támogatja a meevei tanács, helyet pedig a Miskolci Egyetem kollégiumával, a megyei Tehetséggondozó Diákotthonnal együtt a volt BÁÉV-szálló- ban biztosít. Az egyesület működéséhez — a pártszékház hasznosításából származó bevételekből — anyagiakkal is hozzájárul. Felmerül a kérdés, ki akarja eltiporni a bölcsészképzést, ki akarja megakadályozni a tanulni vágyó diákokat és tanítani vágyó tanárokat? Ha a felsoroltak ennek számítanak, azt csak vállalhatja a megyei tanács testületé és vezetői. De akkor kinek az érdekeit szolgálja a tények elhallgatása, elferdítése, a rosszindulatú, demagóg rágalmazás?! A leendő egyetemi hallgatókét és tanárokét biztos nem! Ezek után az is kérdés marad, hogy Varsányi T. Ferenc az egyesület hallgatói és oktatói nevében visszautasítja-e a tanács által biztosított tárgyi és anyagi feltételeket? Valószínű, velük is egyeztette! A megyei tanács ennek ellenére nem mondhat le a kar vágj' a képzés megszervezéséről. Végezetül Varsányi T. Ferencnek azt javasoljuk, hogyha gyakran és alaptalanul szab inget másra, azt először magára húzza, mert lehet, hogy pont ráillik! Szabó György megyei tanácselnök Nyílt levélben fordulunk önökhöz a művelődés feltételeinek veszélyeztetettsége miatt. Hitünk szerint a tájainkon élő magyar, szlovák és német polgároknak joguk van lakóhelyükön a művelődési esélyek minimumára: a használható közösségi terekre, a tevékenységüket segítőfejlesztő szakértőkre és az alapinformációkra. Az utóbbi hónapokban zajló és a művelődési intézmények ellen irányuló törekvések, valamint az önkormánj'zati törvény szövegének ránk vonatkozó fogyatékosságai a kultúraellenes pénzügyi terror továbbélését, a szakmai dilettantizmust és az állampolgárok emberi méltósága iránti érzéketlenséget bizonyítják. Tapasztalatunk szerint a mai körülmények között súlyos hiba lenne a művelődés ügyét a lakosság fizetőképes keresletére bízni. Nemzeti érdek a művelődés feltételeinek állami garantálása is. Tudjuk, hogy Önök komolyan gondolják a választási programjukban meghirdetett „európai utat”. Az európai demokráciák bizonyítják, hogy a közművelődésben felhalmozott tapasztalatok szükségesek programjuk teljesítéséhez. Ezért kérjük Önöket, hogy az önkormányzati és az államháztartási törvéSokan azt állítják, hogy az MDF a sikerét (választáson) a „Nagj'takarításnak” köszönheti. , Azt hiszem érdemes elgondolkodni ezen a „Nagy- takarításon” és azon is, amit takar. Mert az Antall Jó- zsef-féle párt sok mindent megígért. (Emeli a megélhetés költségeit, például élelmiszer, energia . . . stb.). Üg>-j ahogy megígérte! Mert ugye erre szavaztak a választópolgárok? De nézzük a megígért „Nagytakarítást”. Antall József miniszterelnök és kormányának több tagja számos alkalommal kifejtette, hogy az államigazgatásban nincs helye semmiféle bélistázásnak, sőt jól képzett szakemberekre szükség van sokkal jobban, mint valaha. (Az a tény persze világos, hogyha valaki politikai érdemei elismeréseként jutott valamely magas beosztásba, annak előbb- utóbb át kell adni a helyét a szakértő hivatalnokoknak.) A miniszterelnök — hogy jó példával járjon elöl — ki is nevezte azon melegében hivatalának helyettes államtitkárává a szakértelméről messze földön híres Szilvási Györgyöt. Akinek a pályafutása még a legkényesebb ízlésű reformereknek is biztos garanciát jelent. A (helyettes) államtitkár úr előbb (az akkor még Marx Károly) Közgazdaság- tudományi Egyetem Kommunista Ifjúsági Szövetségének függetlenített titkáraként, később ugyanezen ifjúsági szervezet központi bizottságának osztályvezetőjeként szívta magába a politikai szakismereteket, és tett szert országvezetési gyakorlatra. Széles körű szakismereteiről utóbb képet kapott a nyék megalkotásakor az alábbi javaslatainkat képviseljék: 1. Minden önkormányzat törvényben előírt kötelezettsége legyen a „vízellátásról, az általános iskolai oktatásról és az egészségügyi-szociális alapellátásról” való gondoskodás mellett a „művelődés feltételeiről való gondoskodás” is. 2. Ez jelentse azt, hogy az Országgyűlés évente normatív állami hozzájárulást állapítson meg az önkormányzatoknak. E normatívák garantálják a művelődési feltételeket is. Az így képződő pénzügyi alapot az önkormányzatok és a helyben lakók saját igényeiknek megfelelően bővíthessék. 3. Az iskola, a könyvtár, az egészségügyi, művelődési és sportintézmények is képezzék az önkormányzati közvagyont, mely nem forgalomképes. Csak ez jelenthet garanciát a humán infrastruktúra elprédálásának megakadályozására. Bízunk benne, hogy javaslatainkat elfogadják és képviselik. Ezúton is eredményes munkát kívánunk Önöknek, és érdekeink sikeres képviseletét. Üdvözlettel: Borsod-Abaúj-Zemplén megye népművelői 130 aláírás közvélemény is, amikor a televíziót felügyelő (jó) emlékezetű kuratórium titkáraként tűnt fel a közéletben. Mindezeknél is érdekesebb azonban a hír azoknak, akik azt is tudják, hogy Szilvási György kuratóriumi másodállásával égj' időben Pozsgay Imre államminiszter titkárságának vezetője volt. Mindezek után persze csak a sötét gyanúsítóknak jut olyasmi az eszébe, hogy az új funkció biztosíték, hogy — köztársasági elnöki szék helyett csak az MSZP frakcióvezetőségével megelégedni kényszerülő — Pozsgay Imre a legautentikusabb forrásból fog tájékozódni a miniszterelnök (és annak hivatala) teendőiről. Azt pedig már csak a legkülönlegesebb észjárásúak gondolhatják, hogy Pozsgay úr a szerencsés „véletlenből” adódó helyzetet esetleg arra találja felhasználni, hogy közvetve bár, de beleszóljon a tőle egyébként gondolatban oly távolálló nemzeti megújhodás programjának megvalósításába. Ugyanez (vagy hasonló) tendencia a többi minisztériumban is megtalálható. Ilyen például a Belügyminisztérium (Túrós András). Azt gondolom, hogy dr. Túrós András érdemeit, pályafutását nem kell külön méltatni, bemutatni. Mivel ténykedése közismert Miskolcon és megyeszerte. Azt hiszem a „Nagytakarítási; mint oly sok ígéret, megmarad a választási ígéret szintjén. (Tartalom nélkül. Kíváncsian várom(juk) az újabb választás, újabb 5 í- zatos ígéreteit (vagy átveréseit). Bányai 1 SZ
