Észak-Magyarország, 1990. július (46. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-25 / 173. szám
1990. július 25., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Emlékezés 1849 júliusára 1849 nyara sok keservet, kevés örömet holott Miskolcnak és az egész országnak. Hay- nau seregét az orosz intervenciós haderő és a belső ellenség segítette. Az egyetlen lehetőség Görgey Artur tábornok terve volt: a Duna jobb partján Komárom térségében összpontosítani a magyar hadakat és döntő ütközetben Haynaut megverni. Közben lassitani a beözönlő, két orosz sereg vonulását, majd a győztes honvédsereget felsorokoztatni ellenük a döntő csatákra. Hiába fogadta el a kormány ezt június 26-án, napokon belül megváltoztatta döntését. Délen kell megvívni a végső harcot. Tehát feladva az ország túlnyomó részét, a fáradt katonák azzal az ellenféllel küzdjenek, amelyik hamarabb odaér. Abban a tudatban, hogy szeretteik már az ellenségnek kiszolgáltatott országrészekbe rekedtek. Közben zúgtak a harangok, szent háborúra, önfeláldozó hősi ellenállásra hívott mindenkit Kossuth. Görgey hadserege kemény csatákat vívott Haynauval; Komárom várát megerősítette, felkészítette akár 1 éves védelmi harcfa is. Július 2-án, Csallóközben, Ács közelében huszárrohamot vezetve, életveszélyes fejsérüléssel lehanyatlott lováról. Honvédeink és vezérük vére nem hullt hiába, még jó ideig szabad maradt a Dunántúl jó része. A hadvezér minden eshetőségre felkészülve, már a csata előtt parancsot adott a kényszerű elvonulásra. Az útvonal keleti irányú állomásai: Vác, Losonc, Rimaszombat, Miskolc, Tokaj. Alig néhány nap múlva kemény szervezete, legendás hirü akaratereje győzött, ismét visszavette a vezérletet. Tárgyalva, harcolva a nemzetközi hadászati irodalom szerint is zseniális hadvezérként lavírozott a túlerőben levő ellenség hadtestjei között. A hivatalos Habsburg hadászati szakértő véleményét érdemes idézni, mely merésznek, gyorsnak, ügyesnek, erélyesnek mondta, hiszen számolnia kellett azzal, hogy hátulról üldözik, elöl viszont Losoncnál és Miskolcnál pedig utat kell vágnia az ellenségben. Több hétre elhalasztotta Hay- nau és Paskievicsék egyesülését. „Ha Görgey elhatározása már egymagában is merészség volt, még inkább azzá vált gyors végrehajtása által, ami csak olyan hadvezérnek sikerül- j hetett, akiben katonái föltétlenül megbíztak.” (Wojnovich véleményét Pethő Sándor: Görgey | Artúr cimü könyve idézi.) Az orosz sereg június 29-én szállta meg I Miskolcot. A következő hetekben sok kár esett a búzatermésben, sok lakásban, iskolákban. I Ezrével haltak meg kolerában az orosz kato-1 nők, de miskolciak is. Módos polgárok házában szállt meg Paskievics herceg és Konstantin Miklós cár fia. Július 21-én néhány bete-1 get hátrahagyva kivonultak arra a hírre, hogy | jön a magyar honvédség. Szűcs Miklós naplója szerint (melyet Kilián István szerkesztett) | Görgey hadserege Sajószentpéter felől közeledett. Győztes és győzelemsorozat előtti hadvezérként korábban már kétszer járt városunk-1 ban 1849-ben. A felvidéki és a tavaszi hadjáratra gondoljunk. Ujjongó, lelkesedésben izzó | lakosság fogadta. Július 23-án, bevonulásakor nem volt hiány a fogadók szeretetében. Érthetően, a felhőtlen öröm, lelkesedés visz- szafogottabb lett, hiszen a sokkal erősebb ellenség itt állt közel. A sápadt magyar vezér I pedig nagy kötéssel a fején lovagolt a nem-1 zeti végjátékot vállaltak élén. Honvédeink csatát álltak, vívtak Harsány-! nál, 25-én pedig Zsolcánál. Visszaverték a tá-1 madókat, kitűntek Sáfrány Mihály tüzérei és Gázon alezredes honvédéi. Bízunk benne,, a | független, demokratikus, keresztény, Magyar- ország és annak ifjúsága méltó módon fog I mindig emlékezni hőseinkre. Cselekvő hazaszeretetük éljen tovább az utódokbanI Mis-1 kolcon állítsuk mindegyikünk, elsősorban fiataljaink szeme elé a Múzeumban megőrzött! Görgey-szobrotl Kedves Olvasói Fogadja ezt az emlékezte- tést olyan szivvel, amilyennel a Keresztény- demokrata Néppárt kezdeményezésére írtam. Miskolci gimnáziumi történelem tanárként, bevallottan anyai és apai családi indíttatásból. Dr. Mádai Gyula Ökör sincs, autó sincs Devizaszám la-nyitás postahivatalokban A jelentősebb postahivatalokban rövidesen, később pedig a többiben is lehetőség lesz lakossági deviza- számla vezetésére. A Magyar Posta pénzintézete — a Postabank — már meg is kezdte az e célt szolgáló, országos rendszer kiépítését. A célja az, hogy a lakosság Mókuskerék Nagybeteg hölgy - név és cím a Sajtóházbon - kereste fel a napokban szerkesztőségünket. Ömlött belőle a panasz: mi lesz velük, ha augusztus 1-jén a tanács kilakoltatja őket abból az albérletből, ahol most laknak? Miskokhoz közeli faluban, egy szobo-konyhás házrészben laktak az édesanya, a kislánya és a nagymama. A hölgy édesanyja meghalt, a lakást fia (a panaszos asz- szony testvére) kapta meg, aki ütőtte-verte testvérét és gyermekét. Ilyen körülmények között nem élet az élet, eljöttek Miskolcra, ahol 25 éven keresztül a Miskolci Közlekedési Vállalat dolgozójaként, takarítónő volt. Személyi kölcsönből fizették ki előre 2 hónapi albérletüket, mint később kiderült, annak az embernek, aki maga is albérlőként él a lakásban! Egy kenyérdarabot, poharat, semmit nem lehet, elöl hagyni, mert minden eltűnik, állandóan randallrozás, hángoskodás közepette kénytelenek élni, a piszkos, leromlott lakásban. A kislány 13 éves, agy-epilepsziás, az édesanyja nőgyógyászati műtéten esett át, 10 éve leszázalékolt, havi jövedelmük 7313 Ft amiben a születésétől beteg kislány családi pótléka is benne von. Mivel 25 éven keresztül Miskolcon dolgozott, lakásigénylése is kb. ennyi idős volt amíg egészségügyi okok miatt édesanyjához nem költöztek, mert akkor felmondta az igénylést. Mivel családi körülményeik a fent említett okok miatt újra Miskolcra kényszeritették őket, ismét beadták a lakásigényüket Panaszával, kérésével megkereste a tanács lakásosztályát, ahol csak egy biztosai tudtak mondani: augusztus 1- jével el kell hagyniuk a Széchenyi utcai lakást Az ottani házmester segitsege csak addig terjedhetett, hogy sikerült néhány üresen álló, bérlő, tulajdonos nélküli lakást találni a Széchenyi utcán, amelyek tanácsiak, ezeket azonban nem kaphatják meg, mert tanácsi értékesítésre szánják. Még néhány nap, s az utcára kerül egy anya és gyermeke. Mindketten betegek, rokonaik, felnőtt gyermekei eltaszították maguktól őket. A horribilis összegű albérleteket képtelenek megfizetni, életükben csak egy biztos pont von jelenleg: augusztus 1-jén ki kell költözniük. A kis család nem könyöradományokat vár. Hetek óta keresnek fedelet a fejük fölé, egy elfogadható, ám kis albérletet. lakást, amiért kevéske jövedelmükből 2500 Ft körüli összeget tudnának fizetni havonta. Újsághirdetéseket böngésznek, lakásokat nézegetnek, ez idáig hiába. vidékein is a fővárosihoz hasonló kulturáltságé kiszolgálásban részesüljön, minimálisra csökkenjen a várakozási idő, a sorban állás a devizaszánílák nyitásánál és | kezelésénél. A Postabank egyes fiókjai-1 ban már január óita foglal- I kozi.k .lakossági devizaügyek-1 kel. A szolgáltatás teljes hálózatra — több mint 32001 postahivatalra — való ki- terjesztése hosszabb időt vesz igénybe. Elsőként az I egyik legnagyobb hivatalban, a Nyugati pályaudvar melletti 62-es számú postakirendeltségen oldották meg a lakossági devizaszámlák vezetését. Az ott felszerelt számítógépes rendszerrel si-1 került a várakozási időt | alig két percre csökkenteniük. E kedvező tapasztalat I alapján hasonló számfbógé-1 pes rendszerek telepítését [ tervezik más postahivatalokban lis. (M!T,I) Szerencsét boz-é a kéményseprő? Ac tél Éva V Egyik-másik, falun élő nyugdíjas szerint csak pénzt visz évtizedek óta: most már 120 forintot. Elgondolkodtató... Ahány ház, annyi kémény! (Vagjr talán, több is?) A — hallomásból tudom — ráfizetéssel tevékenykedő Kéményseprő és Tüzelés- technikai Vállalat valóban szakszerű és lelkiismeretes munkákat végzett ezeken a munkahelyeken ? A kérdés költői. A válasz sok helyütt inkább fenyegető! (Egy kicsit „tisztán és magyarán ...”) Mondván: A vállalat bírói úton is „hajlandó behajtani” a pénzt. Amiért nem dolgozott... Tóth Árpád Bükkmogyorósd (Folytatás az 1. oldalról) mikrobusat, egy CB-rádiót és egy évig űzeti a falugondnokokat. Azt követően már a falunak kell eltartania a gondnokát. — A mikrobuszt fenn kell tartani, a falugandnokot fizetni kell. Egyelőre nehéz elképzelni, hogy a százfős Varbóc, vagy a 120 fős Be- legrád, melyeknek lakói többnyire nyugdíjasok, tud erre vállalkozni. — Az önkormányzatoknak áldozniuk kell erre, mégpedig anélkül, hogy a falugondnok személyes függetlensége, egzisztenciája csorbát szenvedne. A falugondnok pártoktól és önkormányzattól független ember, munkáját egyedül a falugyűlés minősítheti. Nos, véleményem szerint egy ötszáz fős község már elbír egy falugondnokot, a kisebbek pedig meg fogják találni a segítséget. Az itt most megalakuló falugondnoki egyesület felveszi a kapcsolatot az országos alapokkal, a Falufejlesztési Társasággal és saját alapítványt tud létesíteni. Mivel a szociálpolitikai reform alsó szintje a falugondnoki hálózat, minden bizonnyal nem marad egyedül. Csak most a borsodiaknak igazán jól kell bemutatkozniuk, hogy országos érdeklődést keltsenek. Dr. Boós Tibor bíró bábáskodik a falugondnokok egyesületének megalakításánál: — Mivel példaértékű lesz ez az egyesület, fontos, hogy a szabályzatunk hibamentes legyen, semmi lényegit nem szabad elfelednünk. Minden pántunknál az erkölcs dominál; mivel az egyesület védi a tagjait, ezért azok lelki egészségvédelmével is törődnie kell, ám mivel ők olyan helyen dolgoznak, ahol nincs értelmiség, életmódmintájuk döntő, így az egyesület szigorú hivatásetikai követelményeket támaszt tagjaival szemben. Kemény Bertalan nem gondolta volna, hogy az aprófalvak — lévén nagy százalékuk nyugdíjas — ki tudnak állítani egy olyan helybenlakót, aki mindezeknek a magas követelményeknek megfelel. Pedig így történt. Valamennyi falugondnok helybenlakó, ami természetesen óriási előny. Molnár Lajos Varbócon született, ma is ott él, nőtlen: — Mindeddig a perkupái Dózsa Tsz telepvezetője voltam, ám mivel mindig is vonzott a falum érdekében végzett társadalmi munka, úgy döntöttem, megpályázom a falugondnokságot. Ez olyan, mintha mindig társadalmi munkát végeznék. Varbóc földjei nem túl jók, de a falumincsi elhanyagolva. A száz emberből hetven nyugdíjas, munkám lesz bőven, többeknek az étkeztetését is meg kell oldani. A közlekedés nagyon rossz, ha valaki ki akar váltani egy receptet a legközelebbi gyógyszertárban, Szendrőben, akkor hajnaltól 16 óra 20 percig úton kell lennie, csak így tudja megjárni azt a pár kilométert. — Mennyit tud keresni ezzel a munkával? — Tízezer forint a bruttó bérem. Lévai Csabát szoros küzdelemben választotta meg gondnokul a hejcei falugyűlés, mindössze egy szavazattal győzött: — Valóban a szerencsén múlott. Már a nagyszüleim is hejceiek, érthető, hogy kötődöm a falumhoz. Mi, szűk baráti körben már régóta tanakodunk, hogy mit lehetne tenni. Ez a munka kapóra jött. Mindeddig a gönci nevelőotthonban dolgoztam nevelőként. A szüleimnél lakunk a feleségemmel, most már helyben van munkám. A napi teendők mellett munkát akarok szerezni a hejceiek- nek. Arra gondoltom elsősorban, hogy külső támogatással fel kellene újítani az egykor virágzó gyümölcsöseinket. A kajszibaraekoso- kat, a szőlőt. Valaha itt termelte borát az egri érsekség. Jól terem még nálunk a birs és a szilva is. Emellett könnyű bedolgozói munkára gondolunk, no és az idegenforgalomra. Sok házat vásároltak meg alföldiek, nyaranta 100—200 gyerek sátorozik Hejcén... Be kell segíteni a boltosnak, hogy jobb legyen elsősorban a a helybenlakók, másodsorban a vendégeink elláitása. A közlekedésről egy jó szót nem tudok mondani és ez már önmagában determinálja az egészségügyi, a kulturális ellátásunkat is. Veres Imre Hemádkak— Belegrád gondnoka lesz, jelenleg boltos, de mint mondja, az olyan 'kevés munkával jár, hogy ezt a nagyobb munkát is el tudja vállalni, a kettő éppen hogy kiegészíti egymást. — Mi közel vagyunk Mis- kolchoz, mégis nagyon távol mindentől. Az orvos, a templom Hernádnémetiben, van, a temető Hemádkakon. Az öregek nem tudnak eljutni a rendelőbe, de sokuknak gondot okoz, hogy eljussanak a templomba gyónni, arról nem is beszélve, ha el szeretnének menni egy temetésre, vagy akár a szeretteik sírját gondozni. Tizennégy iskolásunk van, a busz 13 órakor indul haza, így a belegrádi gyerekek mindeddig nem járhattak szakkörre, nem tanulhattak nyelvet, mert a busz nem vár. Most majd én viszem és hozom őket. A boltom szegényes cikklistáját is bővíteni tudom, mert mindent be tudok szerezni, amire szükségük van az embereknek. A körzetesítésekből fakadó elsorvasztáson kívül Kemény Bertalan éppen a mozgás, az elmozdulási lehetőség hiányát látja a legnagyobb bajnak. Mint mondja, régen legalább volt egy pár ökör, amely elfuvarozta gazdáját a vonatig, ezekben a falvakban jó néhány évtizede ökör sincs, autó sincs, elvették a szekeret és nem adtak helyette semmit. Az a néhány buszjárat —, mint a falugondnokok is mondják — legföljebb a munkába járáshoz elég, de az élethez más ás kell. Még azt sem vették figyelembe a menetrendek szerkesztői, hogy a „szociális otthon típusú”, elöregedett falvakból már csak kevesen járnak valahová dolgozni a buszaikon. A falugondnok most tehát arra hivatott, hogy újraélessze a külső kapcsolat- rendszereket (is), hogy megpróbálja konzerválni, majd éleszteni a kistelepülések szellemi és anyagi értékeit. Van, ahol erre már nincs mód. Ott az a gondnok csöppet sem derűs hivatása, hogy megteremtse az emberhez méltó elmúlás körülményeit. Lévay Györgyi