Észak-Magyarország, 1990. július (46. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-25 / 173. szám
1990. július 25., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Pártvélemények Az újabb népszavazás előtt Áram, szén, olaj Honnan lesz energiánk? (Folytatás az 1. oldalról) nyei támasztják alá. Aggódunk viszont az időpont miatt, s amiatt is, hogy nincs megfelelő információja az embereknek. Elmaradták a Ikopogtatócédulák, nincs kampány sem. Az előző népszavazásnál nem a mi pártunk volt az aktív kezdeményező, hanem inkább a kiskoalíció pártjai. Most, mivel mi vagyonik a íkezdemónyezők, igyekszünk aktívabbak lenni, plakátokkal, hirdetésekkel, „mű” kopogtatócédulá'kikal felhívni a figyelmet a népszavazás fontosságára. A többi pórt most az agyonhallgatásban aktív, ami nyilvánvalóan azoknak kedvez, akik nem támogatják a szavazást. Véleményem szerint az emberek nagyrésze emiatt talán nem is tudja, mire kellene szavaznia vasárnap. Természetesen minden szavazatszámláló bizottságban ott lesznek a párt képviselői. Kereszténydemokrata Néppárt — Piukovics József, a párt megyei választmányának tagja: — Biztosra vehető, hogy nem lesz meg az 50 százalékos részvételi arány a vasárnapi népszavazáson. Véleményünk szerint felesleges is, hiszen mi elfogadjuk azt a köztársasági elnököt, akit az Országgyűlés választ. Ennek a népszavazásnak akikor lett volna értelme, amikor még az átmeneti időszakban nem volt demokratikusan választott parlamentünk. Ez az Országgyűlés szerintem alkalmas arra, hogy megválassza a köztársasági elnököt. Mivel feleslegesnek tartjuk a népszavazást, s a 400 millió forint, amibe, kerül más, jobb célokra is fordítható lett volna, ezért nem veszünk részt a kampányban. Nem tudok róla, hogy delegáltunk volna képviselőket a szavazatszámláló bizottságokba. Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt — Demikó Sándor ügyvezető: — Tapasztalataink azt mutatják, hogy nem helyesAz az igazság, hogy az * osztrákok maguk sem gondolták, egyszer még ennyire fog hiányozni a mostanában mind többet emlegetett keleti autópálya. Nyugati szomszédaink az enyhülés éveiben már sokat foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogy megépítsék az országuk délkeleti részét a közlekedés vérkeringésébe bekapcsoló autópályát, de igazi sürgető körülmény híján ez csak terv maradt. Amikor aztán a keleti tömb jege a vártnál gyorsabban, az elmúlt egy-másfél évben pedig rohamosan olvadni kezdett, s megindult előbb a magyarok, majd a többi kelet-európai turista millióinak áradata, a dél-ausztriai közlekedés a mindnyájunk által jól ismert katasztrofális állapotba került. A Becs—Nickellsdorf közötti szakaszon azóta fuldokolnák a -kis települések lakói a mérhetetlenül túlzsúfolt, keskeny B—JO-es autóút mentén. Szinté naponta történnek halálos balesetek, és tömegszerencsé Mentéghez is vezetett már a gyorshajtás, meg a keskeny út veszélyforrásainak .szerencsétlen találkozása. Az A 4-es jelű 'keleti autópálya építésére, ha nagy késéssel is, de megszületett a döntés, a munkák el is kezdődtek, és öt éven belül 'késznek kell lenni a teljes szakasznak. liik az emberek a népszavazást, s a párt sem ért vele egyet. Véleményünk szerint nem lesz meg az 50 százalék. A legnagyobb gond az, hogy a szavazócédulán feltett kérdés nem egyértelmű, értelmetlen a megfogalmazása. Nem értem, hogy fogadhatta el a parlament ezt a magyartalan, kiskapukat lehetővé. tevő kérdésfeltevést, és a magyarázó szöveget. Ha úgy szólt volna a kérdés: „Közvetlenül a nép válassza-e meg a köztársasági elnököt?”, ez így érthető, tiszta és világos. Biztos vagyok abban, hogy ha el is mennek szavazni, s a szavazás után megkérdeznénk az embereket, hogyan értelmezték a kérdést, sokan nem tudnának elfogadható választ adni, ezért — ha érvényes is llesz a szavazás — nem fog valódi véleményt tükrözni. Azért sem értünk egyet a népszavazással, mert van végre egy demokratikusan választott parlamentünk, s minden kérdésben elfogadjuk a döntésüket, akkor miért pont ebben nem tartjuk 'kompetensnek őket? . Kierőszakolt népszavazás ez, személyes ambíció vezette. Eny- nyire gazdag ez az ország, hogy 400 millió forintot ilyen célokra tud fordítani?! A propagandamunkában azért nem veszünk részt, mert nem akarjuk befolyásolni az embereket. Kértük képviselőinket, hogy a Darlamentben javasolják, ne legyen elég 100 ezer aláírás a népszavazás kiírásához, hiszen ez nagyon kevés. A tanácsok félreértelmezik a szavazatszámláló bizottság tagjainak szerepét, a legelső népszavazás előtt 4 éves ciklusra választották meg a szavazatszedő bizottságok tagjait, s csak abban az esetben kell új tagot kijelölni, ha az előző valamilyen óiknál fogva nem tud részt venni a munkában. Arról volt szó", hogy akárhány Ám a kedélyek nem nyugszanak Ausztriában az autópálya körül, most éppenséggel az építést ellenzők hangja erősödik. A környezetvédők elsősorban a délkeleteurópai tranzitforgalomtól féltik az országrészt, s talán nem is tévednek, amikor azt állítják, hogy szinte elviselhetetlen zaj- és levegőszeny- nyezési hullám zúdul majd erre a térségre. Ám az elviselhetetlen környezeti hatás már most is megvan, csak éppenséggel nem az erdők, mezők növényeit, állatait sújtja, hanem a kis falvak lakóit. Az egyetlen „megoldás” az lenne, ha Ausztria lezárná határait, és kijelentené: Ausztria az osztrákoké! — írja ezzel kapcsolatban a Die Presse, természetesen abszurdnak miinősítve ezt az ötletet. A tekintélyes bécsi lap szerint mihamarabb meg kell építeni a keleti autópályát, mert a környezetvédelem érdekében is csak akkor lehet bármit is tenni, ha á jelenlegi elviselhetetlen közlekedési káosz megszűnik. Ugyanakkor a lap szerint máris terveket kell kidolgozni az osztrák benzin minőségének jelentős javítására, a tömegközlekedés, elsősorban a kelet-ausztriai vasútépítés gyors fejlesztésére. Mindebből azonban nem szabad azt a következtetést levonnunk, hogy az osztránépszavazás is lesz, a szavazatszámláló bizottságok tagjai állandó tagok, ennek ellenére a tanácsok most (kapkodnak. (A miskolci nem.) Szabad Demokraták Szövetsége — Bányai Lajos megyei ügyvivő: — Véleményünk szerint nem éri el majd a részvételi arány az 50-f-l százalékot, nem érdekli annyira az embereket ez a népszavazás, mint ahogy az elindítók erre számítottak. A népszavazás kiírásával egyetértünk, mást nem tehetünk, összegyűltek a szükséges aláírások, ez a törvény, a propagandában nem veszünk részt, mert nem akarjuk befolyásolni az embereket. Ha megkérdeznek bennünket, mi azt javasoljuk, hogy menjenek el szavazni, és döntsenek saját belátásuk szerint. Nekünk a szavazás eredménye mindegy, bármi lesz is a döntés, van olyan jelöltünk, akit bátran ki merünk állítani. A szavazat- számláló bizottságokban természetesen ott lesznek a képviselőink. Magyar Demokrata Fórum — Gulyás István ügyvezető: — A népszavazás egy obs- trukciós próbálkozás az MSZP részéről, amely a meglévő nagy problémákról a mellékesekre tereli a figyelmet. Egyértelmű céljuk, hogy ezt a kormányt megbuktassák, de kíváncsi lennék arra, vajon milyen kormányt tudnának ők felállítani? Pénzpazarló, fölösleges dolognak tartjuk a népszavazást, ezért nem is fejtettünk ki propagandát: nem érezzük magunkénak ezt a problémát. A tagokra bízzuk, elmennek-e szavazni, vagy nem, döntsön iki-ki belátása szerint. Azok a képviselők, akik jelen voltak az előző népszavazás szavazatszámláló bizottságaiban, vasárnap is ott lesznek. Aczél Éva kok vendégszeretete korlátlan. A Die Presse cikke ugyanis, miközben a keleti autópálya mielőbbi megépítése mellett voksol, arra is felhívja a figyelmet, hogy bizonyos korlátozásokra várhatóan hamarosan szükség lesz. A cikkíró szerint öt éven belül a teherautók és kamionok tra n ziitf orgalmá t piaci és hatósági intézkedésekkel, azaz igen drága úthasználati díjakkal’ és szigorú korlátozásokkal, tiltásokkal jelentősen mérsékelni kell. A számunkra még inkább figyelmeztető javaslat pedig úgy hangzik, hogy „Ausztriának nagyvonalú, de nem végtelen átmeneti idő után. meg kell védenie magát a környezet-, tüdő-, és idegpusztító járművek beérkezésétől. Nem várhatunk addig, amíg maguktól kipusztulnak.” Ez utóbbi megállapítás természetesen mindenekelőtt a kétütemű járművekre vonatkozik, de a rossz műszaki állapotú négyüteműek is a kitiltottak listájára kerülhetnek. Ezt a figyelmeztetést a hazai környezetvédelmi hatóságoknak is jó lenne megszívlelni. Egyre több jele van ugyanis annak, hogy Európa igen hamar sorompót fog állítani környezetszennyező autóinknak, s várhatóan az ottani szabványoknak nem megfelelő ipari termékeink mezőgazdasági áruink elé is. A bejelentés, amely szerint a Szovjetunió az év hátralevő részében kevesebb olajat szállít, ismét a köz- érdeklődés homlokterébe állította az energiagazdálko- dást. Ahogyan az már lenni szokott: erre az ágazatra leginkább akkor figyelünk, amikor hiányzik. Nem mintha valóságos hiány fenyegetne — az elhatározás, hogy megvesszük a kieső olajat, már megszületett. (Hogy miből, az más kérdés, a vásárlása költségvetés egyensúlyát könnyen felboríthatja, hiszen a világpiacról megvett olaj drágább.) Lesz tehát üzemanyag az autósoknak — a szovjet szállítások bizonytalanná válása azonban, kikényszerítheti egész energiapolitikánk újragondolását. Az olajszállítások csökkenése ugyanis nyomatékossá tette azt a szakemberek körében már korábban is megfogalmazódott felismerést, hogy milyen sebezhetővé tesz bennünket az energiaellátás erős függősége. A magyar energiafelhasználásnak körülbelül fele ugyanis importból szármázik. Az arányok persze nem egyformák. Szénből szerény mértékű a behozatal. A nem egészen 2 millió tonnás hazai kőolajtermeléshez mintegy 6,5 millió tonna import járul. A 4 milliárd köbméter körüli föld- gáztermelés 6 milliárdos importtal egészül ki, és az 1850 megawattos áramimport a hazai fogyasztásnak nagyjából a harmadrészét fedezi. Az import aránya tehát eleve magas, ráadásul az importált energia majdnem teljes egészében egyetlen országból. a Szovjetunióból származik. Ez az egyoldalú függőség hosszú ideig még előnyösnek is mutatkozott. Csakhogy ez a biztonság tovatűnt. Nem kell ehhez politikai megfontolás, a terhelést fizikailag nehezen bíró villamos-távvezeték szétesése, az egyre nehezebb olaj- kitermelés, egy bányászsztrájk, a számos sebből vérző szovjet gazdaság szükségképpen pocsékoló energiafelhasználása gyorsan szétfújja az energiaellátás korábbi biztonságát. Mindez pedig alapvetően megváltoztatja a magyar energiagazdálkodással szemben támasztott követel métereket. Rendezni a szénbányászat helyzetét Mindenekelőtt persze azt kell meggondolni, hogyan alakul a következő években az ország energiafogyasztása, mekkora igények kielégítésére kell felkészülni. Különösen fontos ez a kérdés a legkevésbé rugalmas energia, a villamos energia esetében, amihez több tízmilliárdos erőművek építésére kell, vagy nem kell felkészülni. Ami ebből biztos: a korábbi koncepciók évi 1,5 százalék körüli növekedéssel számoltak. Az élet azután alaposan alulmúlta a terveket — az év során nemhogy nőtt, de éppen hogy körülbelül fél százalékkal csökkent az áramfogyasztás. Amiben bizonyos szerény szerepe a jó időnek is volt, ám lényegében annak tudható be, hogy jelentősen csökkeni az ipari termelés. Ha ez folytatódik, az perKeleti autók és Ausztria ,v: . ' V : H -1 Vajon energiahiány a jövőben sem akadályozza folyamatos termelésüket? sze jó az energetikának, de nem jó a gazdaságnak. Kérdés: mikor következik be az élénkülés, mi növelné az energiaigényeket —, s bekövetkezik-e végre egy olyan ipari szerkezetváltás, ami háttérbe szorítja a nagy energiafaló ágazatokat, mint a kohászat, a nehézvegyipar, vagy az építőanyag-ipar. Ettől függ ugyanis, mikor kell egy új alaperőmű építésére sort kerítenünk. Mit tudunk ehhez itthon megtermelni ? Mindenekelőtt szenet. Ehhez azonban először rendezni kell a szénbányászat helyzetét. Ahhoz azonban, hogy a szükséges mennyiségű szenet a hazai szénbányászat valóban a felszínre tudja hozni, rendbe kell tenni, azaz fel kell emelni a szénárakat — a szén ugyanis ma alulértékelt —, hogy reális mérce mérje a gazdaságosságot, s el kell engedni a szénbányászat 41 milliárdos adósságának egy részét — legalább azt a harminc milliárd körülire becsült részét, amit központi döntések nyomán, elhibázott 'bányaépítésre fordítottak, s amit a vállalatok képtelenek visszafizetni. Hogy ez hogyan történik meg, az egyelőre bizonytalan, ami biztos az egy ígéret: az ipari és kereskedelmi miniszter a bányásznapra döntést ígért. Európai csatlakozás Itthon tudjuk megtermelni szénhidrogén-igényeink egv részét is — bár készleteink a maihoz képest csökkenő kitermelést tesznek lehetővé. Import-függőségünk ezen a területen továbbra .is megmarad — az egyoldalú függőség azonban mérsékelhető. A földgázimport biztonságosabbnak ígérkezik: a Szovjetunió többet is szállítana, mint amennyit át tudunk venni. A földgázszállíások további sorsa attól is függ, hogyan tudunk végül'is meg. állapodni a Jamburg—Tengiz beruházásról. Az ellátás több lábra állítására is van lehetőség — szakértők véleménye szerint egymilliárd forintos beruházás árán rá lehetne csatlakozni arra a gázvezetékre, amelyen a Szovjetunió Nyugat-Euró- pának szállít, s amelynek még van szabad kapacitása. Bekapcsolódhatunk az európai gázrendszerhez úgy is, hogy például Norvégiából i mpor tá Ihatunk. Az olajimport több lábra állítására már ma is megvan a technikai lehetőség: a hetvenes években megépített, sokáig elhibázott beruházásnak minősült Adria olajvezetéken akár teljes olajimportunk is biztosítható, ugyanis éves szállítási kapacitása Százhalombattáig 10 millió tonna. Problematikusabb a helyzet a villamosenergia-im- port esetében. Itt az a kulcskérdés, hogy bár a nyugati és a keleti villamosenergiarendszer elvileg azonos, 50 herzes frekvencián működik, a gyakorlatban a kelet-európai rendszer erősen ingadozik, ezért csak egy speciális műszaki megoldás, az egyenáramú betét megépítésével kapcsolhatók össze. Az elhatározás tehát, hogy ezentúl a magyar villamosener- gia-rendszer nem a keleti, hanem a nyugati villamos- energia-rendszerrel jár együtt, nem elegendő — ilyen kuplungok létesítésére is szükség van. Az áttérésre többféle lehetőség is van — erről, majd azzal összefüggésben kell dönteni, hogy mikor lesz szükség egy új alaperőműre, s melyik legyen az. A Magyar Villamos Művek több külföldi ajánlatot kapott további atom- és szénerőművek létesítésére. Meg kell jegyezni: az a leg- . olcsóbb energia, amit nem kell megtermelni. A magyar energiaprograminak, ezért csak egyik, bár ma a legfontosabbnak tűnő eleme az importfüggőség csökkentése, illetve több lábra állítása. Legalább ennyire fontos az energiaigényesség csökkentése, s ennek érdekében az energiatakarékos technológiák bevezetése, a takarékosság. És persze az ipar szerkezetváltása, az energiafaló ágazatok háttérbe szorulása. Ez azonban már kívül esik az energetika hatókörén — sokkal inkább azon múlik, hogyan alakul a gazdaság a következő években. Amiben egyelőre még sok a bizonytalanság. (MTI-Press) K. 3.
