Észak-Magyarország, 1990. július (46. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-23 / 171. szám
1990. július 23., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A belépőt a gondnok fogadja ... ABkulmS munkából élnek II. Az éjjeli menedékhely lakói B. István jókötésű, tisz'te- letet parancsoló megjelenésű, szimpatikus fiatalember. — Hentes, szakács szakképesítésem van. 1987-ben börtönbe kerültem sikkasztásért. Most májusban szabadultam. A feleségem vendéglátóipari főiskolát végzett. Két szoba összkomfortos lakásban éltünk az Avasdélen. Volt egy Ford Escor- tom. A börtönben a családom járt látogatni. Mikor kijöttem, már nem volt számomra hely. Egy új úriember foglalta el. Ezután lesz majd a vagyonmegosztás. Esténként ide járok, napközben dolgozom. A hentesbarátaimmal csontozok, termelőszövetkezetekben sertéseket vágok. Nem iszom, nem dohányzom. Havonta 10—12 ezret keresek. Augusztus elsejétől elmegyek albérletbe. Az itteni ellátással meg vagyok elégedve. Esténként én is hozok be hentesárut az öreg bácsiknak. Ám szerintem, ezeknek az embereknek több kellene. Eljárnak dolgozni, vagy üvegeznek ... Leadhatnának valamennyi pénzt azért, hogy itt naponta egyszer egy tál meleg ételhez jussanak. A kulturált körülmények miatt jönnek ide. Itt kimoshatják a ruhát, tisztálkodhatnak. Az itt lakó nyugdíjasok nyugdíjuk rendezését várják és szociális otthoni elhelyezésben reménykednek. őket előnyben kellene részesíteni. Van itt egy agrármérnök. Barátság szövődött közöttünk. Ki akar menni innen, remélem, sikerül neki. Azt mondja, ha megteheti, két- három öreg számára takarító, söprögető állást szerez. Én sertéstartással akarok foglalkozni. Szintén magamhoz vennék egy-két embert. Nem tudom, Miskolcon, a megyében miért csak ez az egy menedékhely várja az otthontalanokat. Többen vannak, akik tényleg nem tudják, hol lehajtani a fejüket. Ott van például a megürült Petőfi-laktanya. Itt mindenki, leginkább a gondnokok, segítik az ember reket. A Vöröskereszt felruházza a lakókat, a gondnokok a rászorultság alapján osztják ki a zakót, az inget, a cipőt. Van viszont, aki mindezeket már másnap eladja. Az italért. Aztán újra jelentkezik újabb ruháért. Most mór nyilvántartásba veszik, hogy ki, mikor kapott ruhasególyt. B. István nem elkeseredett ember. Őszinte, reálisan látja saját és környezete helyzetét. Ezzel szegezi nekünk a kérdést: — Mondják, miért nem alkalmaznak bennünket? Amikor elmentem a munkaerő-közvetítőbe, ott öt címet is adtak nekem. Amikor viszont megjelentem a munkahelyeken, ott már sehol nem volt rám szükség. Dolgozni akarok. Húsz évet lehúztam a szakmámban. Három év és két hónapot ültem, 3220 forinttal szabadultam. Nem kértem munkanélküli-segélyt, nem mentem eg.yetlen egyházhoz sem segítségért. Kezdetben barátoknál laktam. Engem a rendőrök naponta háromszor is igazoltattak, miközben az „itt a piros, hol a piros” játék „szervezőit” nem tudják elkapni. Itt, a lakók közül 10'—12 ember van, aki komolyan megpróbálja rendbehozni az életét. Leginkább a nyugdíjasok, akik felöltöznek, majd rendeződik a nyugdíjuk, máshol találnak szállást, és esetleg visszamennek volt munkahelyükre portásnak. A fiatalok? Szégyen rájuk nézni. Egy üveg borért mindenre képesek. * Időközben 19 óra lett. Bejöhetnek a lakók. Nem tapossák le egymás lábát, tudják, hogy nekik lesz helyük. Mindkét kezükben műanyag szatyorral viszik a „ruhatárukat”, vonulnak az üvegkalitka elé. Már régi ismei'ős- ként diktálják be adataikat. * L. Gy. februártól a menedékhely szobagazdája. Középtermetű, bajuszos férfi, szobafestő-mázoló. Negyvenegy éves, elvált, kisiparosnál dolgozik. Egy fia van, aki már önálló. — Szövetkezeti lakást „hagytam” a családra. Későbbi élettársam meghalt, onnan is költöznöm kellett. Most pereskedem. Napi 700 forintot keresek. Biztos, hogy elszabadulok innen. Van testvérem, nála van a betétkönyvem, abba gyűjtöm a pénzemet. Mit kérnénk? Segítséget. Kapunk itt inget, alsónadrágot, lepedőt, de nekünk este héttől csak reggel hétig szabad itt-tartóz- kodnunk. Szombaton és vasárnap is el kell mennünk napközben. Jó volna hét végén egy kicsit ledűlni. * Bírta László agrármérnök, a teljes nevét adja a nyilatkozatához. Családi élete 15 éves, harmonikus házasság után tönkrement. „Elúszott” vele a lakás, a kocsi, a telek ..., és még a főmunkatársi beosztás is. — Van egy tizennyolc éves fodrásztanuló lányom. Amikor lemondtam mindenről a javára, nem gondoltam, hogy a végén 30 ezer forinttal szúrják ki a szememet. Sokáig voltam munkanélküli. Végeztem alkalmi munkát: kaszáltam, kapáltam, segédmunkáskodtam építkezéseknél. Aztán próbaidőre felvettek egy kertészetbe. Most, ma reggel neveztek ki igazi „kerti munkásnak”. A próbaidő 28ráig tart, de mától én vagyok „a kertész”. 6500 forint a fizetésem. Itt, a városban él a 82 éves édesanyám. Legalább kétnaponta meglátogatom. Ha tényleg véglegesítenek, szállást remélek a munkahelyemen. Itt nem lehet pihenni. Aki folyamatosan, rendesen dolgozik, annak nvugodtabb pihenés kell. Innen kevés ember tud kilábalni. Van, aki ha pénzt lót, nem tud bánni vele. Ilyenkor irány a kocsma. Rámfogták már a bicskát..., mert hogy mérnök vagyok. A Tiszáin is aludtam három hétig. Ott éjszakánként háromszor igazoltattak. Az itt élők egy- harmada link. Ezért kerültek ide. Így nőttek fel, ilyenek voltak a „családi” körülményeik. Ilyen a természetük. * Időközben az asztalhoz ül Sz. J. 41 éves lakatos-hegesztő : — Három hete vagyok itt, az élettársam kicsukott. Állandó munkahelyem van, s mellette még a hét végén is vállalok munkát. Havonta 12 —13 ezer forintot is megkeresek. Szívesen kimennék dolgozni az NSZK-ba, vagy Belgiumba, de az élettársam nem adja ki az útlevelem. Ismétlem, négy műszakban dolgozom. Itt a „szállásidő” nem alkalmazkodik a dolgozók munkarendjéhez. Albérletbe kellene mennem. * Amikor elköszöntünk, már beesteledett. Volt, aki a mosógépet kérte a gondnoktól és mosáshoz kezdett, mások ekkorra megtisztálkodtak és pizsamában a televízió elé ültek. ’S. Faragó Lajos Fotó: Farkas Maya A hálószobában két sorban 18 emeletes vaságy Vasasok Taktaharkányban Mire jó a kft.? A termelőszövetkezetékben ia nyolcvanas évek elején, közepén egyre-másra szerveződtek az ipari tevékeny, seggel foglalkozó, úgynevezett melléküzemágak, melyeknek eredményes működésétől igen sokat reméltek az esetemként kilátástalan helyzetben lévő szövetkezetek. A melléküzemágak tevékenységi köre, profilja igencsak változatos volt, némi túlzással, a rágcsálóirtástól kezdve a számítógépes programkészítésig terjedt a skála, s tény, hogy egy-egy jól prosperáló melléküzemág valóban mentőövet jelentett, ám volt, ahol csak súlyosbította a gazdálkodás bajait, elvitte azt a pénzt .is, amit az alaptevékenység hozott. Mindenesetre mai szemmel nézve ezek a m el lékü zemágalk bi zony í to t - tók, hogy a vállalkozókészség, a piacgazdaság csírája, emléke szép hazánkban még fellelhető, hiszen ezek a melléküzemágak a szó legszorosabb értelmében vállalkozások voltak, s létük, ■megmaradásuk múlott azon: hogyan, mire vállalkoztak? ■Ebből következően pedig a ■jók, az ötletesebbek megrna- .■radta'k, mások viszont eltűntek. Megmaradt, fennakadt a ■rostán a taktaharikányi Petőfi téesz vasipari melléküzemága is. Az 1985-ös alakulástól kezdődően, a következő éveik egy folyamatos, és igen figyelemreméltó ■fejlődést biztosítottak, az igényeknek megfelelően gyarapodott a létszám, korszerűsödtek a gyártóeszközök, formálódtak, kiterjedtek a piaci kapcsolatok. Aztán tavaly a tsz vezetése úgy döntött, hogy az eredményesebb gazdálkodás érdekében valamilyen átalányelszámolási- randszerben működteti tovább melléküzemágait. A vasasok pedig azt mondták: ha már mindenképpen át kell alakulni, akkor alakuljunk át úgy, hogy nagyobb legyen az önállóságunk. A voksol a kft. mellé tették le. Tavaly augusztus 1- jén alakult meg a társaság, és november 1-jén jegyezte be a cégbíróság. Az átállás nem okozott a munkában semmilyen zavart, legfeljebb egy kis szorongással vegyült várakozást az emberekben. Munka volt, ■jöttek a megrendelőik és a kft. .mindent elvállalt, amit a vas assza km álban egyáltalán el lehet vállalni. — Az egyszerű lakatosszerkezetektől a bonyolult szerkezetig mindent gyártunk — mondja Galambos Gábor, aki egy személyben ügyvezető igazgató, műszaki vezető, üzletkötő, piacikutató, s aki minden bizonnyal a legkisebb létszámú adminisztratív állomány vezetője lis. hiszen csupán egyetlen pénzügyes és egy munkaügyes jelenti a társaság adminisztratív létszámát. — iDe gyártunk szabadalom álapján igen korszerű zsákos porszűrőiket is, vagy egyedi megrendelés alapján, speciális célgépeket, gépalkatrészeket, kocsimosó berendeAz adminisztráció minimális Galambos Gábor: a kft. nem tűri el a lazsálást. zéseket, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Ami pedig az adminisztráció létszámát illeti, egy kft.-nél mindennel spórolni kell, így ■a létszámmal is. A lényeg, a hatékonyság, tehát ennek kell mindent alárendelni. Nos, ami az elmúlt évet illeti, nem panaszkodhatunk. Munkánk is volt, elég tisztes osztalékot is fizethettünk a kft. tagjainak. Tizenöten szálltak be pénzzel, a termelőeszközök apportja révén a tizenhatodik tag a téesz. Ez az apport 8,5 millió forint, míg a tagok pénze 4,5 millió. A 13 milliós vagyonhoz képest a fizetendő osztalék 21 százalék volt, ami nem is olyan csekély, ha figyelembe vesszük, hogy áz új felállásban mindössze 5 hónapig működtünk. — Akikor tehát minden •rendiben ? — Hát,... Nem egészen. Ami a gazdálkodást, a munkát illeti, rendben lennénék a dolgok, ha figyelmen kívül hagyjuk az általános pénztelenséget, a sorban állást. Mert megrendelő akad •ugyan,, csakhogy a legtöbb nem tud fizetni, mondván: nékem is tartoznak. Aztán a következőnek is tartoznak, szépen sorban, mindenki tartozik valakinek és mindenki követel valakitől. Pénz. pedig nincs. Illetve lenne, van is, a bankoknál, de 'pénzt felvenni olyan kamatra, amilyenre a bank adja, az egyenlő a csőddel, hiszen nincs vállalkozás, — hacsak nem tisztességtelen —, amelynek eredménye elbírná a mostani szörnyű kamatterheket. Erősen bízom abban, hogy a pénzügyöket tekintve rendbe jönnek a dolgok, megerősödnek reménybeli partnereink, több lesz a fizetőképes megrendelő. Mert egyáltalán, ki ■vesz most például zsákos porszűrőt, vagy víztisztító berendezést, hiszen a környezetvédelem az utolsó a sorban, amire manapság pénzt költenek. — Szóval, akkor csak fé- lig-meddig optimista, hiszen az imént azt mondta, hogy nem egészen mennek rendben a dolgok ... — Gondj'aink hál’ istennek jelenleg nem gazdasági természetűék, mert . csak dolgozunk, megélünk valahogy. Bánt és elgondolkoztat viszont az az értetlenség, az a már-már ellenszenv, ami körülvesz minkét. Mire jó ez a kft., miért, kellett megalakítani, átmentük a vagyont ... — hallani a faluban és nekünk pedig alkalomadtán magyarázkodnunk kell, mintha bűnösök lennénk. — Akkor hát segítsük egy kicsit a tisztánlátást: mire jó a kft.? — A korábbinál sokkal nagyobb vállalkozási szabadságot, önállóságot, ezáltal dolgozóinak, tagjainak nagyobb jövedelmet biztosít. Az is igaz, hogy sokkal nagyobb a kockázat is, hiszen egy-egy rossz vállalkozásba, üzletbe bele lehet bukni, pénzügyileg meg lehét rendülni. De vállalkozások nélkül sehová nem juthatunk. A tespedés, a hajdani babérokon való ü csörgés a véget jelenti. Ha alkarjuk, ha nem, az új vállalkozói szem. lélet mindenképpen gyökeret ereszt, s erősödik majd a gazdaságban. S mindig lesznek ellendru’kkerek, lesznék, aikiiik irigylik majd a síikért. Ez is természetes., az ember már csak ilyen. Apropó, siker. Hol vagyunk mi még attól! Egyelőre csak dolgozunk, keményen., mert mellesleg a kft. nem tűri el a lazsálást, a fegyelmezetlenséget, a csapnivaló munkát, mert a kft. valahol minden tagjának a legkifejezetteb- ben: a személyes ügye! Szarvas Dezső A téesz a gépeket, az eszközöket hozta
