Észak-Magyarország, 1990. július (46. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-23 / 171. szám

XLVI. évfolyam, 171. szám 1990. július 23. Hétfő Ára: 4,30 Ft POLITIKAI NAPILAP A gabonasiló „várja” az újabb szállítmányokat a gabonaforgalminál Hogy a Gabonaforgalmi és Malom­ipari Vállalatnál megkezdődött a nyári szezon, arról az utakon szétpergett bú­za is árulkodik, s hogy ez még nem az igazi szezon, azt a ritkán érkező te­herautók jelzik. Alig múlt kilenc óra, máris rekkenő a hőség. Szél se lebben a gabonaforgalmi udvarán, a bitu­menes út, a betonfalak szinte sugá­rozzák a forróságot. Az egyik irodá­ban a vasárnapi ügyeletesek közül Molnár Géza tervező-előadó és Szabó János, a kereskedelmi iroda vezetője fogad és tájékoztat bennünket.- Mint tavaly, az idén is július 11- én kezdtük meg a búza átvételét. Ennyi nap után 1989-ben már csak­nem 20 ezer tonnát átvettünk. Most még csak tízezernél tartunk. Eddig lassan szállítottak az üzemekből. Szombaton már gyorsult kicsit a for­galom. Ekkor hoztak például a her- nádnémeti termelőszövetkezetből 60 vagonnal. Szállítanak Felsőzsolcáról, Sajóvámosról, Szirmabesenyöről, a bor- sodsziráki téesz szirmai kerületéből. Nagyon jó minőségű a sajóvámosi és az emődi búza. Hál' Istennek, jó az idő, nem kell szárítani. Az elmúlt esztendőben ösz- szesen 170 ezer tonna búzát vásároltunk meg. Most 120 ezerre sikerült az üzemek­kel szerződést kötnünk. Az árbizonytalanság megzavarta az üzletet. Aki teheti, tárol­ja a búzát, és vár. Remény­kedik. Vannak, akik bárki­nek eladják, csak a gabofor- galminak nem. Szerintünk sokkal rosszabb fizetési fel­tételekkel. Mi, 599 forintot fizetünk egy, mázsa első osz­tályú búzáért és 565-ért vesszük át a kommersz bú­zát. Más „cégek” nagyobb összeget ígérnek. Az eladók nem számolnak viszont azzal, hogy ez többletköltséggel is jár. Nekik kell fizetniük pél­dául a rakodási, a vagonállá­si, a tömítési, a vám- a vas­úti mérlegelési költségeket. A meózók helyiségében két hölgy tüsténkedik. Boronkai Árpádné a műszer előtt ül és „betáplálja” a minősítésre váró „nyersanyagot”. Munka­társa, Thurzó Árpádné, a „kismalomban” előállított lisztet nedvesíti. — ötven gramm lisztet teszünk be a gépbe. Előbb száraz, majd vizes állapot­ban vizsgáljuk. Tizenöt perc múlva kész a diagram, amiből „kiszámítjuk” a mi­nőséget. Mérjük emellett a nedvességtartalmat, a hekto­liter-súlyt, a sikértartalmat és a keverékességet. Az első minőségellenőrzést a mérlegkezelő végzi. műanyag tálcával kimegy és mintát vesz a rakományból. Átvizsgálja a szállítólevele­ket, majd leméri a megüre­sedett kocsikat. A malomvezető mondja: — Július 20-án kezdtük el az őrlést. Ez még vegyesőr-, lés, hiszen egyharmad-két­ümlik a búza a garatba ... (Folytatás a 2. oldalon) Haromparti megegyezés a földrendezés törvénytervezetéről Megegyeztek a kormányzó pártok parlamenti frakciói a földkérdést rendező tör­vénytervezet elveiben. A pártok képviselői abból indultak ki, ami összeköti őket, s így sikerült a rész­letkérdésekben is közös ál­láspontot elfogadni. így el­vileg augusztus 20-áig elfo­gadható a törvény, aminek jelképes ereje is lenne. A föld csijk azoknak, illetve azok örököseinek jár majd ingyen, akiké volt a tör­vénysértő elvétel előtt. Először azok kapják meg a földet, akik azonnal mű­velésbe is veszik, tehát a falun élő tsz- és állami gaz­dasági dolgozók. Ezeket a földeket a magántulajdonon alapuló, önkéntes szövetség­be tömörülve, együttesen művelhetnék meg a csalá­dok. A megegyezésről rész­letesen hétfőn, a Parlament­ben tájékoztatják afe újság­írókat és a közvéleményt. Jövő évi fizetett ünnepek Még nincs döntés Várhatók-e változások jö­vőre a fizetett szabadnapok számában és összetételében, lesznek-e egyházi ünnepek, s fordultak-e már .kéréssel az egyházak a döntéshozó szervekhez — az MTI mun­katársának e kérdéseire vá­laszolva Páll Lajos, a Mun­kaügyi Minisztérium főosz­tályvezetője mindenekelőtt egy félreértést oszlatott el. Rámutatott, tévedés az, hogy törvény rögzíti a fize­tett ünnepek számát. Az, hogy a tavalyi változások ellenére is a számuk nyolc mardt, merő véletlen, s nem egy ilyen szabályozás követ­kezménye. A vonatkozó jog­szabály csak dátumszerűen jelölte ki a munkaszüneti napokat. Eszerint jelenleg, illetve ebben az esztendő­ben is nyolc nap — újév, március 15-e, húsvéthétfő, május 1-je, augusztus 20-a, október 23-a, valamint de­cember 25-e és 26-a — mi­nősül annak. A nemzeti ünnepek rend­jéből március 15. és október 23. lépett április 4. és no­vember 7-e helyére. E téren további változás nemigen várható. Az egyházak vi­szont szeretnék, ha néhány nevezetes egyházi ünnep egyben munkaszüneti nap is lenne. Elsőként, már jú­niusban, a Református Zsi­nat kérte ,a nagy egyházi ünnepek országos munka­szüneti nappá nyilvánítását. A zsinat közéjük sorolta a nagypénteket, áldozócsü­törtököt és pünkösdhétfőt, javasolták továbbá, hogy ok­tóber 31-e, a reformáció emléknapja úgynevezett al­ternatív munkaszüneti nap legyen. Példaként Ausztriára hivatkoztak, ahol ilyen meg­oldással a nagypéntek csak a protestánsok számára munkaszüneti nap. Kocsis Elemér református püspök levele nyomán Sza­bad György, az Országgyű­lés megbízott elnöke felkér­te a Munkaügyi, illetve a Mű­velődési és Közoktatásügyi Minisztériumot, hogy foglal­kozzék az egyházi ünnepek kérdésével. A Művelődési és Közoktatásügyi Minisz­térium ennek .alapján vala- ménnyi egyháznak levelet küldött, ám mindeddig még nem kaphattak választ arra, hogy a különböző egyházak mely jeles napok ünneppé nyilvánítását javasolják. A várhatóan egy-két hó­napon belül beérkező vála­szok alapján a két minisz­térium közös előterjesztést készít arról, hány fizetett munkaszüneti nap legyen a jövő esztendőiben. A Munkaügyi Minisztéri­umban úgy vélik — hang­súlyozta Páll Lajos —, a fi­zetett ünnepek számának mindenképpen határt szab a gazdasági racionalitás. A végső döntést mindenesetre a Parlamentnek kell meg­hoznia arról, hány deklarált ünnepe legyen az országnak, s nem utolsósorban arról, hány fizetett ünnepet bír el a gazdaság. Ebbe a munkál­tatói érdekképviseleti szer­vezeteknek, egyebek közt a Gazdasági Kamarának is lesz és van beleszólása. Lassan érkeznek a búzá­val megrakojtt pótkocsis te­herautók. Megállnak a pon­ténál, majd ráállnák a mér­legre. Somogyi János, 24 éves fiatalember Felsőzsol­cáról érkezik. Már a negye­dik fordulónál tart: — Ilyenkor hajnal két órától este 8—9 óráig dolgo­zunk. Jó minőségű a búzánk. Eléggé kifejlettek a szemek. Közben, újabb kocsira várva van időnk beszélget­ni az udvaron. Zubkó Mi­hály, a malomüzem vezetője mondja: — Naponta 250—270 va­gon búzát tudnánk átvenni. Most, egy nap csalt 160 va­gon érkezik. Bejönnek alkal­manként a termelőszövetke­zetek vezetői is. Megnézik az átvételt. tájékozódnak. Nincs vita közöttünk. A mi­nősítésünket elfogadják, a mérlegelés adatait ugyan­csak. A mérlegházban Bánó László derékig nekivetkőzve fogadja a sAillítmányokat. Leméri a kocsikat, majd kis Vasasok Taktaharkányban Mire jó a kft.? Tavaly novembertől új vállalkozási formában, kft.-ben működik a taktaharkányi Petőfi Termelőszövetkezet haj­dani vasipari melléküzemága. A vállalkozással nincs is baj, már ami az anyagiakat illeti, hiszen eredményesen működik a társaság, tisztes osztalékot fizetett tagjainak, ami nem kis dolog ebben a pénzszűke világban. Akkor hát miért nem elégedett a kft. ügyvezetője? (Riport a 3. oldalon.) iiiihiiiiii ii Ilin iiiiiiiiiiiiniiBiiiMwiiiir— ......

Next

/
Thumbnails
Contents