Észak-Magyarország, 1990. július (46. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-21 / 170. szám
1990. július 21., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 15 O lvasom, hogy az NDK-ban tüntettek az edzők, illetve azok a sportéletben dolgozó alkalmazottak, akik egyik napról a másikra munka nélkül maradtak. Az ország sportját irányító szervezet csődbe jutott, s egyre-másra mondtak fel dolgozóiknak. Nem szükséges felidézni, milyen sikereket értek el az utóbbi évtizedekben a keletnémetek, igaz, mindig mocorgott bennünk a kisördög, megpillantva a bajuszos úszónőket, olvasva a nyugatra távozott egykori versenyzők beszámolóit az „istállókról", a laboratóriumokban szupertitkos körülmények között folyó kísérletekről. Ma mór nem feltételezés, hogy az NDK-sok meg nem engedett eszközöket is igénybe vettek — így érhették el fantasztikus eredményeiket például az úszók és az atléták. De nem erről akarok szólni. A valutaunió létrehozásával pillanatok alatt több ezer szakember maradt munka nélkül, csúszott ki kezéből a korábban biztos megélhetést nyújtó tevékenység. Nincs szándékomban párhuzamot vonni a hazai viszonyaink, meg az NDK-ban történtek között, de olyan jelek észlelhetők itthon is, amelyek kísértetiesen jelzik a hasonlóságot. Két példával hadd hozakodjak elő. A közelmúltban felkeresett az egykori labdarúgó, aki volt annyira előrelátó, hogy pályafutása alatt edzői képesítést szerzett. Bő két évtizedet töltött játékosként a pályán, később oktatta is a sportág alapjait. Nem olyan régen szögre akasztotta a cipőket, szeretett volna teljes erejével a szakmára koncentrálni. Egy bökkenő akadt: éppen nem volt üresedés, így egyelőre teng-leng, keresi a helyét, s várja a megváltást jelentő hívást. Már nincsenek álmai, kikötései, feltételei, egyszerűen dolgozni akar. Másik főszereplőnk is a labdarúgás világában kényszerült lenyelni azt a bizonyos keserű pirulát. Pályafutását lezárva vidéki együtteshez szerződött, s komoly eredményeket ért el. Éveken keresztül „ment a szekér", de aztán eljött az az idő, amikor a feleknek elegük lett egymásból. Nem arról van szó, hogy haraggal váltak el, egyszerűen úgy érezték, szép volt, jó volt, de elkerülhetetlen a frissítés. Ismerősöm talált magának „civil állást", de az edzősködésről egy ideig nagy valószínűséggel le kell mondania. Kísérletezett, őt is keresték, ám az igények és a lehetőségek között eltérés mutatkozott, így egyelőre a lapokból kíséri figyelemmel a honi focivilág rezdüléseit. Példáim egyedi esetekről mesélnek, ám tartok attól, hogy hamarosan megindulhat a lavina. Csapatokat, szakosztályokat szüntetnek meg, edzők, szakemberek talpa alá kötnek útilaput. Előfordult már korábban is jelentős létszámleépítés az egyik megyei nagyegyesületnél, s a tendenciából kiolvasható, hogy — folytatás következhet bárhol. Mielőtt legyintene az Olvasó, hogy miért kell ebből akkora ügyet csinálni, amikor gyárak népte- ienednek el, üzemeket csuknak be, bányákat zárnak, tehát a társadalom egészét érinti, fenyegeti a reális veszély, hadd jegyezzem meg: korántsem az tölt el nyugtalansággal, hogy kiszállnak a „vonatból” a szerencselovagok. Azok, akik annak idején ügyesen mérték fel, milyen előnyöket hozhat a számukra az edzősködés, a sportvezetés. Nem elhivatottság, bizonyítani akarás vezérelte őket a pályára, s egyéni ambíciójuk is csak arra terjedt ki, hogy siker esetén vidáman, boldogan, gondtalanul sütkéreztek a fényben. Leszögezem: az ilyen gondolkodású, mentalitású emberek nem valók pályákra, öltözőkbe, irodákba, s tevékenységükkel sokkal többet ártottak honi sportéletünknek, mintsem használtak. Nem folytattam oknyomozást, de bizonyára munkálkodásuknak is tulajdonítható például a csapatsportágak siralmas helyzete. Őket aligha sírják vissza a tanítványok. Ám szembe kell nézni azzal a lehetőséggel is, hogy értékes, alkotni akaró, kreatív szakemberek is kikerülnek a sport vérkeringéséből, köszönetét mondanak nekik, esetleg enélkül intenek feléjük istenhozzódot. Olyanok kényszerülnek egyéb elfoglaltság után nézni, akik igazából a sporthoz értenek, ebben élték le életük jelentős részét. Adódhat szituáció, amelyből nincs kiút, csak a végleges elválás! Kérdés, más vidéken, más csapatnál kínálkozik-e alkalom a bizonyításra? A lighanem a kiválasztódás folyamatának leszünk tanúi. Meggyőződéssel vallom ugyanis, hogy azok, akik valamiben jobbak, többek ellenlábasuknál — azok képesek lesznek megőrizni pozíciójukat. Ha szükséges, harcolni fognak érte, eredményekkel, sikerekkel igazolva munkájuk létjogosultságát. Ez a kesztyűfelvétel mindenképpen a magyar sport malmára hajthatja a vizet. Tudom, szokatlan még a vázolt tényekkel való barát- kozás, ám a piaci törvények könyörtelenek. Előnyük viszont, hogy kiszámíthatóak. A nívós, értékes, szép árut könnyen el lehet adni, a fonnyadtat senki nem keresi. Jörg Bergert mindennek lehetett nevezni a-z NDK-ban, csak sikeres trénernek nem. Távozott, s az NSZK-ban lehetőséghez jutott. Az eredmény ismert, a kiesés ellen hadakozó Eintracht Frankfurtból egészen elfogadható gárdát faragott. Felkapott, elismert edzővé nőtte ki magát, sorban állnak ajtaja előtt a „kérők". Ezért remélem, egyszer talán mifelénk is az igazán rátermett emberek kezébe kerül a karmesteri pálca. Doros László Backley: majd a Németh-gerellyel? Az idén a gerelyhajítók valóságos csúcsgyártásba kezdtek: március 24-én a texasi Austinban a svéd Patrik Boden hajított először 89 méter fölé (89,10 m), majd a brit Steve Backley következett, aki július 2-án Stockholmban 89,58 m-re repített. Akkor sokan azt hitték, ezt a rekordot már csak az oxfordi versenyző szárnyalhatja túl, s a leginkább tőle várták, hogy az újfajta gerellyel — a régit azután tiltották be, hogy a keletnémet Uwe Hohn 1984- ben szinte balesetveszélyes távolságra, 104,8 m-re dobta sportszerét — is elérje vagy még jobban megközelítse az „álomhatárnak” számító 90 métert. Ezeket a számításokat a csehszlovák .Tan Zelezny húzta keresztül, aki az oslói Bislett Játékokon 8 centivel toldotta meg Backley eredményét. Az új világcsúcsot azonban a régi rekorder, Boden megkérdőjelezte, mondván: Zelezny a még be sem jegyzett Németh-gerely- lyel versenyzett a norvég fővárosban ... Azóta a nemzetközi szövetség, az IAAF elismerte a csehszlovák atléta rekordját. Az 1976-os montreali olimpiai bajnok Németh Miklós által kifejlesztett „Flying History” fantázianévre „keresztelt” sporteszközt pedig igazi csodaszerként emlegetik azóta, hogy Zelezny került a csúcslista élére. Sőt, elmondható, hogy Boden „akadékoskodása” olyan ingyenreklámot jelentett, amelyért csak hálásak lehetnek a gerely-üzletben érdekeltek. A legjobb bizonyíték .erre, hogy immár a csúcsától megfosztott Backley is váltani szeretne ... — Az újfajta, részben érdes felületű gerellyel legalább három-négy méterrel megjavítanám Zelezny rekordját — jelentette ki. — De számomra most az a legfontosabb, hogy a közelgő spliti Európa-bajnokságon nyerjek, azon a versenyen pedig, mint köztudott, valószínűleg nem engedélyezik a „Flying History” használatát. Ez viszont óriási hátrányt jelenthet Zeleznynek a kontinensviadalon ... A 24 éves csehszlovák nem is tagadja: legújabb világcsúcsát nagyrészt annak köszönheti, hogy legfőbb ve- tély társainál jobb gerelyt használt. Sőt, elismerte, maga is meglepődött, amikor a „Flying History” nevéhez méltó, „történelmi jelentőségű” röppályára indult. — Nem számítottam ilyen nagyszerű eredményre — mondta. — Hosszú sérülés után vállaltam újra a ver- senyzést. Remélem azonban, az a bizonyos oslói dobás nem a véletlen műve volt, és hamarosan tovább fejlesztem a gerelyhajítás rekordját ... Az NB l-es együttes a diósgyőri stadionban gyűjti az erőt az őszi feladatokra. Fojtán László felvételei A stadionban alapoznak a kosarasok Dédesi jubileum Ma ünnepi eseményre kerül sor Dédestapolcsányban, ahol megalapításának 69. évfordulóját ünnepli a községi sportkör. A helyiek igyekeznek emlékezetessé tenni a nagyszerű jubileumot, délután rövid megemlékezésre kerül sor, majd 4 órától a KVSE labdarúgói lépnek pályára Dédestapolcsány együttese ellen. A program ezzel még nem ér véget, ugyanis 6 órától a helyi leánvokból- asszonyokból kialakított két kézilabdacsapat játszik hírverő mérkőzést. S mire lefújják a találkozót, bizonyára elkészül az ízletes gulyás is, amelyet jól- esően fogyasztanak majd az emlékezés közepette a résztvevők. Minden az áligazolási lionlon dől el" Áronná új szerepkörben Király Sándor vezető edző, aki a bajnoki rajtig feszített programot dolgozott ki. A diósgyőri stadion, műanyag pályáján tizenöt-húsz hölgy szorgoskodik. Becsülettel köröznek, meg sem kottyan neikilk (a harminc fokos hőség. Akik nem ismerik 'közelebbről a társaságot, azt hihetik: atlétáik. Pedig kosarasok, a kiluto NB I-es női gárdájának tagjai. Sitkéi, Lakosa és Králik vezeti a mezőnyt, nem akármilyen tempót diktálnak. Később ikönyörülete't kapnak, de nem lélegezhetnek fel, következik a gimnasztika. A lendület nem csökken — a nézőik száma növekszik. Nem csoda, a „kisasszonyok” a legkülönfélébb, rikító szerelésékben pompáznak. * — Valaki hiányzik a sorból... — szólítjuk meg Áron Balázsnét. — Értem a célzást — feleli. — Huszonegy esztendeig csináltam, hajtottam. A tavaszi szezont követően úgy döntöttem, hogy elég. Csodálatos élményekben volt részem, sikereket is elkönyvelhettem. — Tehát váltott, edző lett. — Igen, A felnőtteknél besegítek, irányítom az ifiket. Meg mindent megteszek, amit a főnök kér. Ha Király Sándornak dolga van, beugrók, amikor itt tartózkodik, megosztjuk a műnkét. Számomra jó érzés, hogy számít rám. — Beletanult már ebbe a szakmába? — Most tanulgatok. Középfokú edzői végzettséggel renÁron Bolázsné, aki a vezető edző segítőjeként folytatja pályafutását. Huszonegy esztendei játék után vonult vissza. delikezem. Persze, más az elmélet és más a gyakorlat. A mondás pedig úgy szól, hogy gyakorlat teszi a mestert. — Szakedzőire jelentkezik? — Terveim között szerepel. Előbb azonban szeretném látni, hogyan haladok és alkalmas vagyok-e? Köszönettel tartozom a DVTK- nak azért, hogy lehetőséget adott, igyekszem megfelelni a velem szemben támasztott követelményeknek. Tudom, ezék mind közhelyék, de ilyenkor — néhány tréninggel a hátam mögött — ugyan mit mondhatok? — Szóval lámpalázas. — Nem. Inkább egészséges versenylázzal .rendelkezem. * Befut a vezető edző, Király Sándor. — Jó reggelit, hölgyeim! — hajol térdig. Szót vált a csokoládébarna színű Aronnéval, egyeztetik a napi programot. Röviden konzultálnak, úgy festenek, mint egy tíz esztendeje ösz- szeszökof't edződuó. Király helyesel, erre tekint, arra tekint, majd néhány másodperces szünet után „bedobja a mentőövet”: — Kedveskéim, délután strandra megyünk! Egyhangú helyeslés a válasz. Azt Viszont senki nem kérdezi, hogy a mester mindezt komolyan is gondolja, vagy csak tréfál? Megvárjuk, míg kiosztja a feladatokat, aztán a kispad melllett faggatjuk. — Naponta két foglalkozást tartunk — kezdi. — Délelőttönként a fizikai, délutánonként a gyakorlati munkát sulykoljuk. A stadionban és a Nagyváthyban gyűjtjük az erőt.-— A korábbi években külföldön is táboroztak ... — Ügy néz iki, hogy most is így lesz. A kassaiak viszont számunkra nem éppen kedvező terminust adtak, tehát tornyosul egy-'két. kérdőjel. Mi augusztus 4-től 11- ig kívánunk „átszaladni”. — Tornák, meccsek? — Lesz belőlük bőven. Augusztus 16-tól Bonyhádon lépünk fel. összemérjük tudásunkat a nyugatnémet Leverkusennel, aztán a BSE. vei, a Pécs, a Székszárd és a Sopron gárdájával. Ezt követően két kassai eseményen indulunk, jó képességű cseh és szlovák, valamint lengyel csapatukkal csapunk össze. Augusztus végén a Lodz gárdáját edzőtáborozásra látjuk vendégül, ezzel még tartozunk nékik és így egyenlítjük ki a számlát. Mert ugye a kitűnő képességű Turska egy éviig nálunk játszott. Igazán kár, hogy nem jön vissza. Szeptember elején megrendezzük a hagyományos. Kamarás István-emllék tornánkat, és az ugyancsak szeptemberi — közelebbről 23-d — bajnoki rajtig további két tornán kívánunk a pontvadászatra hangolódni. * összegezzük az átigazolási fronton kialakult helyzetet is. Király Sándor egyelőre nem kíván nyilatkozni a romániai magyar Szenes Angéláról, nyilván nincs újaibb híre. Elmondja, hogy két jó képességű, kész játékosra szükségük van. Neveket a világ összes kincséért sem hajlandó diktálni. Csak a tárgyalásig jutottak és ’ki tudja, hogy alakulnak a dolgok. A felvételizőkről, Szilágyiról, Z avadovicsról és Csoóról még nincs információja, az értesítéseket a jövő hétre várják. Szilágyiról mellesleg lemondott, a ponterős játékos után pécsiek, szekszárdiak és szegediek érdeklődnek. „Kikiáltási ára” sok százezer forint, a hírek szerint mégsem marad a diósgyőriek nyakán. A legolcsóbbak azok a tehetséges, 14—15 éves játékosok, akiket a serdülők közül kértek fel arra, hogy „méltóztassanak” a nagyok edzéseit látogatni. Kolodzey Tamás
