Észak-Magyarország, 1990. július (46. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-21 / 170. szám

1990. július 21., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 9 Változatok üdülésre Kígyózik a sor a zsúfolt strand lángossütője előtt. Lassan araszol előre a tik- kadt átlagpolgár, alig győzi kivárni, hogy sorra kerül­jön. Tűz a nap, a gyerekek nyűgösek. Hiába, no, nem így képzelte el a nyári sza­badságot! De ne ábrándoz­zon az, akinek éppen csak annyi pénze gyűlt össze a „szokásos nyári regeneráló­dásra”, hogy a strandbér­letet megvegye, a lángost is lángossal egye! A gyerek­nek mégse mondhatja, ha megkíván valamit, hogy „édes fiam, erre nekünk nem telik”. Márpedig a gye­rek olyan, hogy napjában többször is megkíván vala­mit. Sebaj! Spórolni kellett egész évben, nem olyan nagy ügy folytatni ezt eb­ben a két hétben is. De már a lángos is egyre drágább. A jó szaftos lacipecsenyé- nek meg lassan már az il­latát is kerülni kell. Ugyan miért halad ilyen lassan a sor? A tulajdonos éppen anekdotázik. Beosz­tottjának arról mesél nem kis pökhendiséggel, hogyan tanította móresre egy mon- te-carlói szállodában a lif­tesfiút,. ö aztán megmond­ta az ilyen-olyan szemte­lennek! Igaz, magyarul, de érthetett belőle. No, többet nem is megy ilyen helyre! Éppenséggel nem probléma, hiszen olyan nagy a világ, utazhat. A pénzt meg mi adjuk hozzá, önként. Szemben a nappal „Góóóóól”... alig nyitom (ki a rádiót, a mennyei örömök tetőfokán hangzik (legalább tízszer) a nagy hír. Szepesi György az 1966-os magyar—brazil első gólját ünnepli. Az apropó: a nyár délelőtti zenés műsor vendége Bene Ferenc. (Van-e, ki e jobbszélsőt nem ismeri?) A valamikori futball- sztár visszaemlékezik gyerekkorára is. Boldog nyarakat em­leget: „Megadatott nekem, hogy minden nyáron három hó­napot a Balaton mellett tölthettem” ... Biztosan lehetne irigyelni ezt a gyermekkort. Érthető, ha benne az örömös vakációs élmények tolulnak elő. Bennem semmi irigység nincs. Másféle érzés és gondolat az, ami be­lengi saját beszélgetésemet; a régen látott gyerekkori paj­tásommal összefutott emlékcserét. A falut emlegetjük fel, a falusi utcákat, a portákat, a legelőt, a folyót, a vakációs nagy eseményeket. Mert nekünk még Esemény volt a nyári szünidő, számolhatatlan sok változattal, jókedvű együttlét- tel. Együttlét. Egyre bizonyosabban tudom, hogy a hatvanas évek elején, s a megelőző években; a mi gyerekkorunkban — minden emlékezni valónak, szépnek és jónak az volt a tartóeleme, hogy nem egyedül szomorkodtunk és ütöttük agyon az időt. A kitárultság, a csapatlét, az egymással-levés semmihez nem hasonlítható boldogsága, időröptető ereje él­teti az emlékeket. Gyerekkori pajtásom nagyon régen járt a faluban. Érdek­lődik mindenről, s a kérdőjelek odakanyarodnak a mai gye­rekekhez. Mi maradt számukra abból a nekünk megadatott s általunk kifundált sok lehetőségből; azokból a vonzások­ból, amik minket összetereltek a nyári napokon, — mennyi hívja és várja a mai srácokat? Elmondom neki, hogy úgy tapasztalom a megnőtt faluban, mintha nyáron, a vakációs Időben eltűnnének a gyerekek . .. Mintha a nap melegének erősödtével arányosan „mennének össze” a gyerekseregek. Ismerősöm találgatásokba bocsátkozik: biztosan üdülni jár­A kocsmáros zárni ké­szült. A tábla már a kezé­ben, hogy kitegye a kira­katba: „Szabadság miatt zárva. Nyitás ... stb.” Hol­nap indul a családdal, vi­lág körüli útra. Egész év­ben erre gyűjtöttek. Igaz, dolgoztak is reggeltől késő estig, tűrték a sok trágár­ságot, erőszakosságot a ven­dégektől, akik gyakran jócs­kán felöntöttek a garatra. De hát ez hozta nekik a pénzt, amiből végre megva­lósíthatják álmukat. Már éppen fordítani akarja a kulcsot a zárban, mikor egy törzsvendége érkezik. Min­den estéjét itt tölti télen, nyáron. Nem tudni róla, van-e családja, hol él, mi­ből él? öt még kiszolgál­ja, s aztán egy hónapra el­felejt mindent. Kitölti a szokásost, s próbál beszédbe elegyedni... meséli terveit. Párizs, Madrid, Róma ... Az embert láthatóan nem hoz­za lázba mindez. Hogy ő hol tölti a nyári szabadsá­got? Bizonytalan kézzel mu­tat a már félig üres pohár­ra: nekem ennyi a szabad­ság! — kovács — Zöldbab minden mennyiségben - fogyotton. Fotó: Farkas Maya A munkabér a nyaralás ára — A napfény hatása lehet jótékony, de lehet romboló is — mondja Küssné Szeszák Erika kozmetikus. — A leg­több bajt az oikozza, hogy általában türelmetlenül, na­gyon rövid idő 'alatt szeret­nénk barna színűre sülni. A napozást fokozatosan kell kezdeni, és napról napra növelni az időtartamát. A gyors leégés fájdalmat olkoz, megviseli a bőrt, és nem is tartós. Az ózonréteg véko- nyulásával légkörünkbe ke­rülő káros anyagok hatása ellen alkalmazzuk a fény­védőket. Ezek a készítmé­nyek annál hatékonyabbak, minél nagyobb fialktorúak. Nagyon fontos napozás ellőtt mindig lemosni a sminket. Ha egy zsurnaliszta júliusban hűtőházi riportra szánja el magát, cikkéből nem hiányozhat a régen megavasodott po­én: a forró nyárból a borzongató, jéghideg télbe léptem. Jó- néhány elődöm nyomdokán haladva kiszámíthatnám mek­kora a hőmérsékleti különbség a „kinti” plusz harminc, s a „benti” mínusz huszonnyolc között, s valami elmés gon­dolatom támadna arról, hogy a kánikulában csakis a hűtő- házban jó dolgozni, mert ott kellemesen lehűtheti magát az ember. Bizony mondom, nem okozna gondot a feladat meg­oldása, de a hagyományos módon most valahogy nem fűlik hozzá a fogam. Hűtőházi ri portaiam legélesebben fókuszált emléke nem a hőmérsékleti különbség, hanem az, ahogyan fiatal lányok és idősebb hölgyek hajolnak a futószalag fölé, s a kőkeményre fagyasztott zöldborsószemek közül kiválo­gatják a selejtet. Ettől unalmasabb, egyhangúbb munkát aligha lehetne ki-r találni. Ezt senki nem végezheti örömmel, nem lehet szeret­ni. Viszont lehet vele pénzt keresni, biztosan nem aimyit, amennyit ez a munka kivesz az emberből, de valamiből csak meg kell élni. .Ribár Csilla az idén érett­ségizett, s a közgazdasági ta­nulmányai előtt álló miskol­ci lány szerencsére őszinte volt: — Csodálkozom, hogy a szalagon dolgozó nők hogyan képesek otthon a háztartási munkára. Én, ha letudom a nyolc órát, alig várom, hogy hazaérjek. Becsukom az aj­tót és utána összeesek, mint a colstok. Eszem valamit, az­tán elalszom, mint akit agyonvertek. A nyári mun­kát a pénz miatt vállaltam ■el. Két hetet vállaltam, s remélem, ezalatt vagy há­romezer forintot sikerül meg­keresnem. Táborozni me­gyünk, a nyári programot a hűtőházi keresetből finanszí­rozom. A közgazdasági szakközépiskolában érettsé­giztem, ősszel a Miskolci Egyetem gazdaságtudományi szakán tanulok tovább. El­határoztam: belépek a „Meggybe”, a diákszövetke­Ha ezt nem tesszük, pig­mentfoltoik keletkezhetnek az arcon, amelyeket nagyon neihéz eltüntetni később. Ez­után kenhetjük fel a bőrre a már említett fényvédőt, vékony rétegben. Ilyenkor nagyobb a bőr víztartalmá­nak csökkenése. Az elpárol­gott vázét pótolnunk kell, különben bőrünk kiszárad, ráncossá válik. Ezt meg le­het előzni vitamin os hidra­táló krémek és különböző pakolások rendszeres hasz­nálatával. A zöldségek, gyü­mölcsök igen alkalmasak pakolások készítésére, ma­gas tápértékük miatt. Eze­ket keverhetjük kefirrel, aludttejjel, tejporral vagy gyógyszertári talkummal. nak, táborokba mennek, elutaznak vagy — mint városokban „illő” — behúzódnak a fény, a meleg elől a nagy házak kis szobáiba, a televízió elé. (Hogy a fiú ismeri a mai viszo­nyokat, azt nekem egy dolog bizonyítja: eszébe se jut fel­tételezni, hogy azért nem láthatók a mai srácok a faluban, mert a mezőn szorgoskodnak szüleik mellett... Hol élnénk akkor!...) Kesergünk egy sort a mai gyerekek falusi vakációzásán. Sajnáljuk őket. Sajnáljuk? — vagy tán a saját gyereksé- günket, falusi fiatalságunkat szeretnénk visszasírni... Ez utóbbinak adott a realitása, de megnyugtatom egykori paj­tásomat: bele kell abba törődni, hogy megváltozott maga a falu. Beépítették a tereket, ahol hatalmasakat fociztunk; úgy megregulázták az okos emberek a kert alatti patakot és a falu alatti folyót, hogy nagyitóval alig lehet vizet felfedezni valamelyikben; megfelesedtek az építkezések miatt a kertek és így tovább... Hol gyülekezhetnének a mai falum gyerekei a nyári hóna­pokban? Hol ijesztgethetnék a lányokat, hol vethetnék be a vízbe botvégre kötözött, fonalakra erősített gombostű-hor­gaikat? Hol építhetnének agyagból és sárból nekifutót a fe­jesugró versenyhez? Hol bőrtelenedhetne, keményedhetne meg meztelen talpuk a labdakergetésben ? (Hogy a tarlón- menésről már Szó se essék). Hol van a falum gyerekeket csábító romantikája? Hol van a mai srácok sok nyári örö­me? Lehet legyinteni a kérdésekre. Hiszen vakációs műsort ad a televízió; vannak még szülők, akik üdültethetik gyerme­küket; táborba mehetnek egyesek és a kiváltságosok élvez­hetik egy ideig a magyar tengert is ... ... de hol van igazából- már a „Góóóóól” maga. Mikor volt már az a bizonyos magyar—brazil... Hol van már a falusi nyarak gyerekkori „hava”? (t. n. j.) zet biztosan talál számomra majd érdekesebb elfoglaltsá­got is. Társa, Mészáros Krisztina ősszel negyedikes lesz az avasi gimnáziumban, ö ko­rábban a Balaton mellett bu­tikokban dolgozott eladóként, a hűtőházat ebben az évben próbálja ki először. Július 5-től augusztus 10-ig vállalt itt munkát. Burgonyát válo­gatott, csomagolt — elvégez­te, amivel megbízták. Kere­setét ő is a nyári táborozás költségeire szánja. A miskolci hűtőházban most hetven-nyolcvan diákot foglalkoztatnak. Ez az egyet­len vállalat, amely idényjel­legű nyári munkát hirdetett a diákoknak. Jelentkező volt bőven, olyannyira, hogy jú­lius második felétől fiúkat már nem vettek fel. A sza­lagmunkához inkább lányok­ra van szükség, jobban bír­ják a monoton munkát. Rácz Miklóstól, a mirelit­üzem gyártásvezetőjétől meg­tudjuk, hogy a tavasz biz­tató volt, de a termelők nyári kínálata elmaradt a várakozásoktól. A szárazság miatt kevesebb zöldborsó ter­mett, szomolyai cseresznyé­ből szinte semmi sem érke­zett. Bajok voltak a szamó­cával is, egyedül málnából érkezett annyi, amennyivel számoltak. A kiesést piros ribizli feldolgozásával igye­keznek pótolni. Jelenleg vá­gott zöldbabbal foglalkoznak nagyobb mennyiségben. — Semmi okunk sincs tit­kolni a diákok előtt, milyen munka vár itt rájuk — mondja a gyártásvezető. — A fiatalok keresete megköze­lítheti állandó dolgozóinkét, a kisebb-nagyobb különbsé­gek természetesen a gyakor­latlanságból származnak. A „gyerekek” munkájával elé­gedettek vagyunk — úgy ál­talában. Ha valaki fegyel­mezetlen, vagy kirívóan ala­csony teljesítményű, megvá­lunk tőle, hiszen jelentkező a helyére szép számmal akad. (udvardy) Cseh Károly Heteken át Tarkón fészkelő hőség izzította koponyámat heteken át ázsiásodott agyamban hordába verődött ösztönök üvöltöztek nyakadért heteken át félt harmonikáim a távoli erdő szélcsendje volt akkor a csodáknak - lánc-koronás ökrökként deleltek július aratatlan búzatáblái heteken át félt harmónikázni a távoli erdő zöld dallamai helyett barbár muzsika jajdult: összecsörrentek éden-irányt vesztett lábam nyomai a porban Az összeállítást készítették: Aczél Éva, Farkas Maya, Filip Gabriella, Kenyeres Zsófia, Kovács Judit, Nagy József, Szász Anikó. T. Naav József. Udvardv iázsef.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents