Észak-Magyarország, 1990. július (46. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-21 / 170. szám

1990. július 21., szombat

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3

3|$»Í

Hamarosan kezdődik az esti film a tévében.

Alkalmi munkából élnek L

Az éjjeli menedékhely lakói

Nem szenzációt kerestünk, amikor elhatároztuk, hogy elmegyünk az éjjeli menedékhelyre. Annyit tudtunk róla, hogy a Mis'ko.lc Városi Tanács az elmúlt év decemberében létesítette hajléktalanok számára a Baross Gábor út 13—15. szám alatt.

Az intézmény egyiik gondnoka, Tóth József (87-055) tájékoztat telefonon.

— Harminchat férőhelyes a szállásunk. Lakói közül 25—27-en már törzsvendégnek számítanak. Szinte naponta kell 4—5 embert elutasítanunk. A lakók kora? Húsztól hatvanéves korig. Nyolcvan százalékuk szák- munkás, de mérnök is van közöttük. Több a börtönviselt. Kukáznak, üveget gyűjtenek. Mi, gondnokoik is szereztünk számukra munkát. Ismerősnél szőlőt kapálni, építkezésnél segédmunkát végezni. A többség alkalmi munkás, nem akarnák folyamatosan dolgozni. Tartozásaik vannak, kiskorú gyermekeik. Ha állandó munkahelyük volna, sokat levonnának tőlük.

A Vöröskereszt megyei, városi szervezetének vezetője, Mucsi József mondja, hogy rendszeresen támogatják a menedékhelyet. Az ágyakat, a szekrényeket is ők adták, de tőlük kapják a lakók ruházatuknak szinte 90 százalékát is. Konzerve- ket is adtak már reggelihez. Ha a Vöröskeresztnek van szüksége rakodómunkásra, innen kérnek társadalmi munkásokat. A lakóik szívesen mennek, pedig a munkáért csak köszönet jár. Legfeljebb egy uszonnával kínálhatják meg őket.

A helyszín idegenek számára nehezen meglelhető. A közelben levő csemegeüzletből kilépő vásárló csak bizonytalanul tud eligazítani: — Ott, talán az a sárga épület — mutatja. — Hol a bejárata, azt nem tudom. Körbejártam a „sárga épületet”, s betértem a Pettyes presszóba. A fiatal kiszolgáló a hátsó ablakhoz vezet,

és mutatja: — Ez a menedékhely udvara. Azon a zöld vaslemezes kerítésrészen van a kapu, ott mehetnek be, 17 órától. Az udvaron már várnak a 19 órai teljes bebocsátásra. Estémként megfordulnak nálunk is, egy felest, meg egy sört kérnek. Rendesen viselkednék.

Megtalálom az épületet, illetve annak főbejáratát. Szépen lefestett vaskerítés, mögötte, a bejárati ajtóig kis virágoskert. Mint később megtudtam, kezdetben nyitásig itt gyülekeztek a lakók. Aztán, hogy ne legyen annyira feltűnő a minden este egyre szaporodó csoport, a másik oldalra „terelték” a várakozókat.

A takarítónő mutatja meg az intézményt. A belépő az előszobába érkezik, ahol az üvegvitrin-portásfülkében a gondnok fogadja. Itt igazolják magukat a lakók. A fal mellett fekete-fehér televízió áll. Balra a hálószoba és a WC ajtaja nyílik. A hálószobában két sorban, 18, emeletes vaságy, a szoba végén egy zuhanyozó és mosdókagylók. Másik oldalon a társalgó van, asztallal. Itt beszélgetni, sakkozni, kártyázni lehet. A szekrények mellett most is ott egy nagy kartondoboz, benne a Vöröskereszttől kapott cipők. Az udvar kopár. Mondják, korábban hatalmas gaz fedte. Azóta lengőtekét csináltattak, a lakók pedig kiirtották a gyomokat.

*

A „virágos” bejárat felőli ajtón csengetünk este is. Pörneki János ügyeletes gondnok fogad bennünket, és egészíti ki Ikorábbi ismereteinket :

— A menedékhely teljesen ingyenes. Az ágy és a tisztálkodási lehetőség mellett biztosítunk mosógépet, centrifugát, mosószert, vasalót. Este 7 órától reggel 7 óráig vehető igénybe. A tisztálkodás kötelező. Volt olyan helyigénylő, aki nem

vállalta a zuhanyozást. Inkább elment a pályaudvarra, és ott töltötte az éjszakát. A lakók reggelire egy szelet zsíros kenyeret és két pohár teát kapnak.

Átlapozzuk a lakónyilván- tartó füzeteket. A sorszámozás egy-két esetben maradt abba a 35-nél. Annál gyakrabban olvasható: „3 fő helyhiány miatt elutasítva”; „6 fő elküldve helyhiány miatt”. Az éjszakai tapasztalatokat összegző, általánosan jellemző bejegyzés: „Különös esemény nem történt”. Végiglapozzuk visszamenőleg is a nyilvántartó könyveket. Olvassuk: X 4 órára, Y 5 órára ébresztőt kér; „H. J.-.nek nincs gyógyszere. A gondozóba irányítottam.” Máshol: „Átvettem megőrzésre ezer forintot”; „Kettőezer 190 forint letéve”; „Átvéve 3800 forint”... Egy helyen: „A kapun kívül verekedtek. Egyiket a mentők, másikat a rendőrség elvitte”.

Nézem a lakók előző lakóhelyét. Zömében Miskolcról vannak itt, a mostaniak közül 21 -en. Aztán vannak: Lácacsékéről, Edelényből. Hernádnémetiből, Méráról, Ongáról, Sárospatakról, He- jőkeresztúrból, Sajóhídvég- ről. Foglalkozásukat tekintve: villanyszerelő, lakatos, kohászati technikus, szoba- festő-mázoló, gépésztechnikus, kőműves, hentes, segédmunkás, nyugdíjas. Húsztól hatvanéves korig.

Kimegyünk az udvarra. Még nincs 7 óra, az ajtó előtt gyülekeznek a bebocsátásra várók. Töltik az időt. Ki mivel tudja: vacsorázással, beszélgetéssel, vagy mindkettővel. Ügy érezzük, bizalmukba fogadnák bennünket. Kolléganőmet kéz- csókkal üdvözlik, bennem egyikőjük volt tanítóját ismeri fel, a másik pedig kisüti, hogy van közös ismerősünk. Ódzkodnak a fényképezéstől, nem akarnak magnóba beszélni — mégis beszélni akarnak.

Faragó Lajos

(Folytatjuk)

Közlemények

Tájékoztattuk T, Fogyasztóinkat. hogy távfűtési rendszerünk nyári karbantartási munkái miatt az alábbi településeken és időszakokban a melegvíz- szolgáltatást szüneteltetni fogjuk. Miskolc: Szcntpétcri kapu 70. épület július 23—29-ig. Sa.ió- szentpéter: Kossuth. Petőfi,

Móra utcák, július 2fi—28-ig. A mclegviz-szolgáltntás szüneteltetéséért kérjük T. Fogyasztóink szíves megértését. Borsodtávhő.

Az ÉMASZ Miskolci Üzemigazgatósága értesíti az alábbi területen lakó és üzemelő fogyasztókat, hogy az önök folyamatos

és minőségi villamoscnergia- ollátása érdekében 1990. július 23-án, 7—15 óráig: Miskolc. 1.

kér., Aulich u. 2. számtól 18. számig. 1—13. számig, Tamperc- lépcsősor; 1990. július 24-én, 7— 15 óráig: Dessewffy u., Knézich ii.. Vasvári, valamint Mikes K. u. 24—34. számig; 1990. július 27- én, 7—15 óráig: Dcrkovits u. 38— 54. számig, valamint 19. szám. Csabai kapu 44—5G. számig, 13— 43. számig, továbbá Váncza M.. Szigeti M., Balogh A., Sibrik M., Esterházy, Bezerédi, Petneházy. Vezér utcákban fenntartási munkálatok végzése miatt az áramszolgáltatást szüneteltetni fogja. Kérjük Tisztelt fogyasztóink szíves megértését.

• A B.-A.-Z. Megyei Tanács V. B. termelési és ellátási főosztálya tájékoztatja a mezőgazdasági őröket foglalkoztató üzemeket és intézményeket, hogy a mezőőri vizsga időpontja módosul. Az eddigi, minden hó utolsó szerdájáról a továbbiakban a vizsgáztatásra minden hónap utolsó hétfőjén kerül sor, a főosztály hivatalos helyiségében. Az új vizsgarend szerint az első vizsga időpontja: 1990. július 30., 8 óra.

A kulcsember: a kisvállalkozó

Kié legyen a gyár?

Mór a jelszó sem volt szerencsés: privatizálás. Ez alatt, sajnos, nemcsak a közvélemény, de még a szakmabeliek többsége is tulajdonosteremtést ért, vagyis el kell adni azt, ami eddig állami vállalkozás volt. Ez a megközelítési mód természetes, hiszen a történelmi fejlődés sokkal előbb hozta létre a tulajdonost, mint a vállalkozót. A kapitalizmus kialakulása során a tulajdonosból lett vállalkozó, és szinte elképzelhetetlen volt, hogy valaki vállalkozó lehetett volna anélkül, hogy előbb tőkéssé válhatott volna.

A KÉPESSÉG FONTOSABB,

MINT A VAGYON

Azóta azonban nagyot változott a világ: ma a vállalkozáshoz sokkal fontosabb a jó vállalkozói képesség, mint a vagyonosság. Napjainkban már nem versenyképes az a társadalom, amelyikben csak az lehet vállalkozó, aki előbb valamilyen nem vállalkozási forrásból már megfelelő vagyont szerzett. Arra van elengedhetetlen szükség, hogy szinte mindenki próbát tehessen, hogy vállalkozó legyen. és akinek nemcsak ambíciója, de tehetsége, képessége is van hozzá, abból vállalkozó, majd egyre inkább a vállalkozásának tulajdonosa is lehessen.

A kapitalizmus spontán fejlődése, egészen a legutóbbi ötven évig, azzal járt, hogy a vállalkozások egyre jobban koncentrálódtak, egyre kevesebb tőkés tulajdonában levő nagyvállalkozásokká alakultak át. Ez a trend megfordult, ma minden fejlett tőkés országban csökken a vállalkozási szektoron belül a „nagyok” részaránya, gyorsan nő ezzel szemben a kisvállalkozásoké. Ez nemcsak a lekötött tőkére, és az ott foglalkoztatottak számára vonatkozik, hanem a szellemi tőkére is. A kisvállalkozásokban egvre nő a magas végzettségűek részaránya. Nem is szólva arról, hogy az azonos képzettség esetén a legjobbak, a leginkább kezdeményezők aránya a kisvállalkozásokban magas.

A nemzetközi tényekkel szemben nálunk még mindig erős az a meggyőződés, hogy elsősorban nagyvállalkozókra van szükség. Természetesen szükség van azokra is, de sokkal nagyobb a kisvállalkozókra. A modern világban egyetlen módja van annak, hogy kiderüljön, ki a jó nagyvállalkozó: ha bebizonyította képességeit előzőleg kisebb méretek között.

Fontos, hogy a privatizálást elsősorban a kisváhal. 1 ■ kozások, és ne a nagyvállalkozások irányába tereljük. Ezt nemcsak az indokolja, hogy a kisvállalkozások esetében sokkal gyorsabb hatékonyságnövekedés várható, de ez biztosít jobb szelekciót, nagyobb politikai bázist is.

Ml A TEENDŐ?

Nem azt kell erőltetni, hogy minél több állami vállalati tulajdont adjunk el, hanem hogy minél többet adjunk bérbe, használatra kisvállalkozásoknak. Az eladással két okból kell türelmesnek lennünk:

— Nincs megfelelő vásárlóerő. Márpedig ennek hiányában csak elkótyavetyélni lehet bármit is.

— Nem azok lennének a vállalkozók, akik erre alkalmasnak bizonyultak, hanem azok, akik bátran ígérnek többet a tulajdonlás megszerzéséért.

— A modem tőkés világban is elképzelhetetlen, politikailag tűrhetetlen vagyongyarapodások következnének be spekulációs alapon. Nálunk pedig ebben a tekintetben több okból kisebb lesz a társadalom tűrőképessége.

— Előbb derüljön ki, ki alkalmas a vállalkozásra, aztán legyen belőle vállalkozó.

— Csak akkor számíthatunk a gazdasági fellendülés későbbi szakaszában nagy

megtakarítási hajlandóságra,

ha sok kisvállalkozó akarja megvenni az általa bérelt vagyont. Nem a néhány nagytőkés megtakarítása jelentős a modern társadalmakban, hanem a sok kicsié. A megtakarítási források nagy többsége nem a nagytőkéseknél, hanem a kisvállalkozásoknál és a bérből élőknél keletkezik. Az ilyen megtakarítások céljai között igen kicsi a nagyvállalati értékpapírokba való befektetés. sokszorta nagyobb a kisvállalkozás alapítása, fejlesztése. Különösen igaz lesz ez nálunk, ahol a nagyvállalati szektor túlméretezett, agyonbürokratizált, és sokáig nem lesz a jövedelmezőségben verseny- képes a kisvállalkozásokkal.

A fentiekből fakad a privatizálás helyes stratégiája: gyors ütemben, minél több állami vállalati vagyont bérbe adni a jelentkező kisvállalkozóknak. Ezen az alapon aztán a spontán fejlődés során kiválasztódnak azok, akikre rá lehet bízni a nagyvállalatokat is. Napjainkban nem valamiféle harmadik utas romantika azt hangoztatni, hogy fontosabbak a kisvállalkozások, mint a nagyok, hanem ez az igazi modernség. Ezzel szemben a nagyvállalatok és a nagy tőketulajdonosok szerepének túlhangsúlyozása valamiféle, a múlt századból itt felejtett liberalizmus.

K. S.

Táborozás, üdülés, szakkör

Elbírálták a pályázatot

Az Észak-Magyarország- ban meghirdetett Ifjúsági Alapra beérkezett pályázatok elbírálása megtörtént. A bíráló szakértői csoport tagjai voltak: Cserkész Szövetség, Erő Cserkész Szövetség, IDDISZ, Fidesz, Ifjúsági Letéti Számla Kuratóriuma, MUSZ megyei elnöksége, megyei tanács egy-egy képviselője.

A késői kiírás ellenére 47 pályázat érkezett, 2 313 220

Ft igénnyel, amelyből a szakértői csoport 33-at talált támogatásra érdemesnek, összesen 736 000 Ft értékben. A nyertesek a felhasználásra vonatkozó szerződés megkötése után 8 napon belül juthatnak a támogatáshoz. A ki nem osztott maradvány egy később 'kiírandó pályázat célját képezi.

Támogatásban részesült többek között a Miskolci

Gyermekváros, a GYIVI, s jósvafői Madártani és Természetvédő Egyesület, £ Kék Ház, a SZETA, az Aggteleki Nemzeti Parik, az On- gai és a Szirmabesenyői Általános Iskola, az Erő Cserkészcsapat, a Barlangkutatók Egyesülete. A kapót összegeket táborozásra, nyá ri szakköri, szabadidős tévé ikenységre, tanfolyamokra csereüdültetésekre használ ják fel az intézmények.