Észak-Magyarország, 1990. július (46. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-20 / 169. szám
1990. július 20., péntek l'SZAK-MAGYARORSZAG 5 Pályázati felhívás A MISKOLCI SÜTŐIPARI VÁLLALAT KÜLDÖTTGYŰLÉSE pályázatot hirdet nyugállományba vonulás miatt megüresedett igazgatói munkakör betöltésére Az igazgatót a küldöttgyűlés 5 évre választja meg, mely időtartam — eredményes munka esetén — meghosszabbítható A meghirdetett állás 19D1. január 1-jével tölthető be A vállalat „B” kategóriás, éves árbevétele 450 M Ft, Miskolc területén levő üzemeiben és központjában 700 főt foglalkoztat Az alapbér és a prémium mértékének megállapítása a küldöttgyűlés feladatát képezi AZ IGAZGATÓVAL SZEMBEN TÁMASZTOTT KÖVETELMÉNYEK: + a vállalat gazdaságos, nyereséges működőképességének biztosítása,-f a hatékony gazdálkodás, továbbá a vállalati vagyon és tiszta eredményének növelése, az ehhez szükséges szervezeti, irányítási és érdekeltségi rendszer korszerűsítése, működtetése, + a vállalat tevékenységéhez, illetve működéséhez szükséges anyagi, személyi, műszaki és értékesítés — ezen belül kiemelten a piaci igényhez való rugalmas alkalmazkodás — feltételeinek mindenkori biztosítása, + hosszabb távon is gazdaságos tevékenység, pénzügyi stabilitás feltételeinek és a vállalat fejlődésének biztosítása, + a vállalat tevékenységébe illeszthető termékszerkezet bővítése, az ellátási terület lakossági igényeinek hiánytalan és biztonságos kielégítése, + a vállalati dolgozók élet- és munkakörülményeinek folyamatos javítása A MUNKAKÖR BETÖLTÉSÉNEK FELTÉTELEI: 4- felsőfokú (egyetem, főiskola) iskolai végzettség, + legalább 10 éves szakmai gyakorlat, melynél előnyt élvez a sütőiparban, illetve az egyéb élelmiszeripar terén szerzett vezetői tevékenység, + legfeljebb 45 éves korhatár a pályázat tartalmazza:-f a pályázó saját kézírásos, részletes önéletrajzát, 4- eddigi szakmai beosztását, tevékenységének ismertetését, + a kitűzött követelmények teljesítését, illetve a megvalósítani kívánt célok és elképzelések értékelhető ismertetését, + iskolai végzettséget igazoló okmánypk másolatát, az eredeti bemutatása mellett, 4- három hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítványt, 4- jövedelemigényét A PÄLYÄZATTAL kapcsolatos KÉRDÉSEKRE FELVILÁGOSÍTÁST AD: Fülöp Béla, a bírálóbizottság elnöke (06-46-52-566-os telefonszámon), valamint Bányai Ferencné személyzeti vezető (06-46-17-221-es telefonszámon, vagy személyesen, a vállalat központjában). A pályázatokat — a napilapokban és hivatalos értesítőkben való megjelenés után, 1990. szeptember 15-ig kell benyújtani a személyzeti vezetőnek Cím: MISKOLCI SÜTŐIPARI VÄLLALAT 3530 Miskolc, Hunyadi u. 56. sz. A borítékra írják rá: „PÁLYÁZAT" A pályázatokat bizalmasan kezeljük, értékelésüket a bírálóbizottság végzi, majd terjeszti döntésre a vállalat küldöttgyűlése elé A bírálóbizottság és a küldöttgyűlés kérheti, hogy a pályázó szóban is fejtse ki elképzeléseit A pályázatok elbírálásának várható határideje: 1990. október 15. Az elbírálás eredményéről a pályázókat kiértesítjük Pályázati felhívás! A BORSODI ÉLELMISZER-KERESKEDELMI VÁLLALAT nagy gyakorlattal, jó üzleti érzékkel rendelkező boltvezetőt keres Csokvaomány, Széchenyi u. 1. sz. alatt működő, 274 négyzetméter alapterületű, jövedelemérdekeltségű rendszerben üzemelő, élelmiszer jellegű vegyesboltjába Esetleg szóba jöhet magánkereskedő részére az épület teljes berendezéssel együtt történő bérbe adása is. Bővebb felvilágosítást vállalatgazdálkodási osztályunkon (Miskolc III., Győri kapu 149. sz., tel.: 46-51-655) kaphatnak az érdeklődők A pályázatok benyújtását szintén a fenti címre kérjük! Kiilönvonat a német turistáknak Nyár a kisvasútnál • MEGÁLL A HÍDON IS • KIRÁNDULÓK SZEKSZARDRÓL, GYŐRBŐL • HÁTIZSÁKOS NOMÁDOK Levegőtisztító növények A Nasa kutatói kísérleti úton megállapították, hogy a liliom, a százszorszép, a fikusz, a krizantém, meg a gerbera, és némely más növény is nagyon alkalmas rá, hogy magába szívja a lakások levegőjét mérgező vegyi anyagokat. Például a filodendron csaknem teljesen elnyeli azt a rákkeltés gyanújába keveredett formaldehidet, amelyet némely származékában még mindig felhasználnak bútorok és berendezési tárgyak védőanyagaként. A filodendron — leveleinek a pórusain át — a levegővel együtt magába szívja és feldolgozza a bevonatból felszabaduló formaldehidgázt, s a helyébe oxigént és vizet bocsát ki. A gerbera és a krizantém főképp a gáz halmazállapotú benzolt, míg bizonyos filodendronfélék a szén-mo- noxidot és vele együtt a benzolt is kiszűrik a levegőből. A tapasztalat szerint minél több levele van a növénynek, annál hatékonyabb levegőtisztító. Amerikai szálloda Moszkvában Két amerikai cég, még ez év őszén egy 430 ágyas szállodát és ehhez kapcsolódva egy üzleti központot nyit Moszkvában. A Moszkva centrumában levő Radis- son Szlavjanszkaja Hotel nevet viselő szállodához az üzletemberek által bérelhető 165 lakosztály, négy étterem, egy üzletközpont és konferenciatermek is tartoznak majd. A Lillafüredi Állami Erdei Vasútüzem forgalmi szolgálattevője nagyon szereti a nyarat. Szereti, mert ilyenkor megtelik utasokkal a kisvonat. Hangjuk, hangulatuk betölti, átjárja a környéket, a Kiliántól egészen a garadnai végállomásig. És most kiváltképpen szereti azért is, mert nyugdíjasként visszahívták oda, ahol 1943- tól 1986-ig dolgozott. , — Sajnos, csökken az utaslétszám. Ha az időjárás jó, akkor • jönnek az ország minden részéről, sőt külföldiek is. A határainkon túlról, főleg németek, osztrákok, szlovákok és lengyelek. Most. 28-ára egy NSZK-ból érkezett csoport kért különvona- tot, különleges kívánságokkal. Le akarják fényképezni a nálunk őrzött régi kocsikat, mozdonyokat. Az útvonalon meg akarnak állni a megállóhelyeken kívül is. Például a Mély völgyi-hídnál, amelynek 66 méter a nyílástávolsága és 23 méter az alatta levő legmélyebb pont. Korábban kisvasútunknái gond volt a pálya állapotával, főleg a papírgyár és a Farkasgödör között. Közjóléti beruházásokból azonban mindig sikerült a legszükségesebb felújításokat elvégezni. Szóba került a felszámolása is. Kérdezem: aki ezt fontolgatja, végiggondolja, számbaveszi-e, hogy a turistáknak, Miskolcnak, a természetvédelemnek mit jelent a vasút? Ha nem volna, meg kellene építeni. Az a csodálatos táj, ami az utasok elé tárul, rendkívüli. Majláthtól ahogy kanyarog a vasút, átszelve a völgyet, keresztülhaladva a Szinván, kellemesen zakatolva a tiszta levegőjű erdőben, megmutatja a kirándulóknak a papírgyárat, a Mélyvölgyi- hidat, a Molnár-sziklát, Lillafüredet, a két, egyenként százméteres alagutat, a Hámori-tavat, az őskohót... ötvenötperces úton ennyi szép élményt az országban kevés helyen szereznek az emberek. * A kisvasút Kilián lakótelepi végállomásán már gyülekeznek az utasok. Zömében degeszre tömött hátizsákkal felszerelve várnak az indulásra. Egy csoport éppen a térképet nézegeti. Mint kiderült, Töreki József és Bujdos István próbál tájékozódni családtagiaival eevütt a kisvonat útirányáról. Az Egyetemvárosban üdülnek, honvédségi beutalóval. Mondják, a napokban már voltak Diósgyőrben, Lillafüreden, Sárospatakon, Tokajban, Szilvásváradon. Nagyon jól érezték magukat a tapolcai Barlangfürdőben, a szabadtéri strandokon viszont rossz időt fogtak ki. Szek- szárdról, illetve Győrből jöttek. Ott, a közelükben Ge- mencen is van kisvasút, de szerintük a lillafüredi látványosabb és szebb. A gyerekeknek nagy élmény, ök már buszhoz, autóhoz szoktak. Itt meg kínálja magát a tiszta levegő. Mi tetszett Miskolcon? Az, hogy a város rendezett, hogy rendezés alatt álL Szekszárdhoz viszonyítva, tetszett a tisztaság (?!). Az nem, hogy a parkokban nincs hová leülni, nincsenek padok. Kicsit távolabb, hátizsákokkal körbemálházott gyermekcsoport ül a lócákon. Felettük, rájuk vigyáz Sófalvi Istvánná, pedagógus. — Kolléganőimmel, 27 gyermekkel Kalocsáról, az ottani Kertvárosi Általános Iskolából jöttünk ide vándortáborozni. Alföldiek vagyunk, ezért szerveztük ide a kirándulásunkat. A vidék nagyon szép, hiszen itt hegyet látunk, friss levegőt szívhatunk és tanítványainkkal együtt nomád életmódot folytathatunk. Szívesen szállunk fel a kisvasúira. Hangulatos, romantikus, nagyon érdekes — és a gyermekek kedvezményt is kapnak az utazáshoz. F. L. Kolduló elefánt Wgfp A rendőrségi hírek fogalmazói szívesen használják a „nagy fogás” kifejezést, jelezve, hogy — például — 20 kiló heroin, vagy — mond- juk — egy régóta körözött bandita elfogása jelzi a bűnüldözési teljesítményt. Ehhez képest az indiai Coibatori város közrendjének őrzői „ritka nagy fogást” mondhatnak magukénak: letartóztattak egy kolduló elefántot. A hírt a Statesman című újság hozta a világ tudomására, az eset — vagy még inkább a tettes —* súlyához képest eléggé szűkszavúan. Saguna — ez volt az elefánt neve — mondhatni klasszikus módon dolgozott: megjelent a járókelők körében, és ormánya tartásával értésre adta, hogy alamizsnára van szüksége. Mentségére szolgáljon, hogy nem minősítette az adományt, vagyis sohasem fordult elő, hogy bárkinek is a képébe vágta volna fösvénységének tárgyi bizonyítékát. Minden adományt gondosan beletett a nyakában lévő — mi tagadás — meglehetősen nagy tarisznyába. Saguna tehát járta az utcákat a dél-indiai Tamil Nadu államban, ahol egy elefánt megjelenése korántsem tekinthető cirkuszi szenzációnak. Saguna azonban elkövette azt a hibát, hogy nem tartotta be a közlekedési szabályokat. Előfordult, hogy keresztbe állt az út közepén, és úgy nógatta adakozásra azt is, akinek pedig sürgős lett volna az útja. Följelentették, s a rendőrség kivonult. Hogy mekkora erővel, erről nem tudunk. Vélhető azonban, hogy Saguna — lévén leányelefánt — engedelmesen bevonult a kapitányság parkolójába, s talán azt is megvárta, amíg kiállítják a száz rúpiáról szóló büntetést, hogy hazavigye a gazdinak, aki a koldulásra idomította. Mit is mon dott a papa gáj? Rosszul értelmezett terápia — János bácsi! Maga nem beteg, nem is írok fel gyógyszert — mondja az orvos —, maga egyszerűen ki van „merülve”. Ezért a következő terápiát fogjuk alkalmazni. Maga ezentúl egy héten keresztül mindennap a „tyúkokkal" fog lefeküdni, egy hét múlva találkozunk. Egy hét múlva János bácsit már lovas kocsival kellett a rendelőbe szállítani. — Ember, hát hogy néz maga ki? Biztos nem tartotta be a terápiát! — Hát lehetett azt betartani, azt hiszi a doktor úr, hogy azt a sok tetves tyúkot olyan könnyű volt a dunna alatt tartani, volt köztük kotlós is, az meg mindig csak a tojásra akart ülni, még a gatyát is lerugdosták rólam, most meg az asszony válni akar tőlem, mert pocsékká tették az összes ágyneműjét! — panaszkodik János bácsi. — Ember! Én arra gondoltam, hogy korán, a tyúkokkal egyidőben menjen aludni — feleli az orvos. Türelem... — Pistike, szállj fel gyorsan, mert mindjárt indul a busz — sürgeti a kisfiút az egyik utas. — Sajnos nem lehet, odahaza felejtettem a bérletem — válaszol Pistike. — Jaj, te gyerek, most mi lesz veled? — Semmi, megvárom, míg 70 éves leszek. Elszalasztott lehetőség — Jaj, kedves komám- uram, de féltem én ebbe a ménkű nagy erdőbe! — panaszkodik a kománé. — Hát aztán mitől félt, kedves komámasszony? — kérdezi a komája. — Hát attú féltem, hogy a kedves komámuram „csinál valamit”. — Ugyan, kedves komámasszony, hát hogy csinálhattam vóna valamit, mikor batyu van a hátán. — Hááát, attú „letettem vóna"! — feleli az asz- szony. A tüzes kecske A Kárpátokban szolgálatot teljesítő pályaőröket annak idején lőfegyverrel is ellátták, minden bizonynyal azért, hogy a nagyobbrészt lakatlan, zord vidéken nagyobb biztonságban érezzék magukat. Apámnak feltűnt, hogy az egyik öreg pályaőr igen gyakran vételez lőszert. Kérdőre vonta, hogy mi ennek az oka? Pályamester úr — mondta az öreg —, a Latorca hídja alatt éjjelente egy tüzes kecske ugrál. Nem merek felette átmenni a hídon, ezért riogatom a fegyverrel. Holnap éjjel együtt járjuk be a vonalat öregem és megnézzük azt a tüzes kecskét — válaszolta apám. így is történt. Szép, holdvilágos éjszaka volt, amikor a völgyet átszelő viadukton megálltak. Ott ugrál, ni! — kiabált az öreg bakter és már kapta is le a fegyvert a válláról. Apám leintette, miközben a viadukt korlátján áthajolva, letekintett a szakadékba. Ott azonban legfeljebb annyit látott, hogy a Latorca habjai néha-néha megcsillantak a holdfényben. Miután apám a helyszínen sem tudta meggyőzni az öreget a tüzes kecske valótlanságáról, ezért másnap szokatlan intézkedést foganatosított. Hivatalos üzlet-táviratla- pon a következő rendelkezést adta ki: „A mai naptól kezdve lőszervételezés csak úgy történhet, ha a vételező minden kilőtt, üres töltényhüvelyhez egy döglött kecskét mellékel." (A rendelkezést természetesen csak a szóban forgó bakternak kézbesítették ki.) Ügy látszik, hogy a rendelkezésről valahogy tudomást szerzett a tüzes kecske is, mert nyomtalanul eltűnt a vidékről. Még az öreg pályaőr sem látta többet, így nem volt neki mire lőni, amiből egyenesen következik, hogy lö- szervételezésre sem volt szüksége. R. Gy. isi s a
