Észak-Magyarország, 1990. július (46. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-20 / 169. szám

1990. július 20., péntek l'SZAK-MAGYARORSZAG 5 Pályázati felhívás A MISKOLCI SÜTŐIPARI VÁLLALAT KÜLDÖTTGYŰLÉSE pályázatot hirdet nyugállományba vonulás miatt megüresedett igazgatói munkakör betöltésére Az igazgatót a küldöttgyűlés 5 évre választja meg, mely időtartam — eredményes munka esetén — meghosszabbítható A meghirdetett állás 19D1. január 1-jével tölthető be A vállalat „B” kategóriás, éves árbevétele 450 M Ft, Miskolc területén levő üzemeiben és központjában 700 főt foglalkoztat Az alapbér és a prémium mértékének megállapítása a küldöttgyűlés feladatát képezi AZ IGAZGATÓVAL SZEMBEN TÁMASZTOTT KÖVETELMÉNYEK: + a vállalat gazdaságos, nyereséges működőképességének biztosítása,-f a hatékony gazdálkodás, továbbá a vállalati vagyon és tiszta eredményének növelése, az ehhez szükséges szervezeti, irányítási és érdekeltségi rendszer korszerűsítése, működtetése, + a vállalat tevékenységéhez, illetve működéséhez szükséges anyagi, személyi, műszaki és értékesítés — ezen belül kiemelten a piaci igényhez való rugalmas alkalmazkodás — feltételeinek mindenkori biztosítása, + hosszabb távon is gazdaságos tevékenység, pénzügyi stabilitás feltételeinek és a vállalat fejlődésének biztosítása, + a vállalat tevékenységébe illeszthető termékszerkezet bővítése, az ellátási terület lakossági igényeinek hiánytalan és biztonságos kielégítése, + a vállalati dolgozók élet- és munkakörülményeinek folyamatos javítása A MUNKAKÖR BETÖLTÉSÉNEK FELTÉTELEI: 4- felsőfokú (egyetem, főiskola) iskolai végzettség, + legalább 10 éves szakmai gyakorlat, melynél előnyt élvez a sütőiparban, illetve az egyéb élelmiszeripar terén szerzett vezetői tevékenység, + legfeljebb 45 éves korhatár a pályázat tartalmazza:-f a pályázó saját kézírásos, részletes önéletrajzát, 4- eddigi szakmai beosztását, tevékenységének ismertetését, + a kitűzött követelmények teljesítését, illetve a megvalósítani kívánt célok és elképzelések értékelhető ismertetését, + iskolai végzettséget igazoló okmánypk másolatát, az eredeti bemutatása mellett, 4- három hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítványt, 4- jövedelemigényét A PÄLYÄZATTAL kapcsolatos KÉRDÉSEKRE FELVILÁGOSÍTÁST AD: Fülöp Béla, a bírálóbizottság elnöke (06-46-52-566-os telefonszámon), valamint Bányai Ferencné személyzeti vezető (06-46-17-221-es telefonszámon, vagy személyesen, a vállalat központjában). A pályázatokat — a napilapokban és hivatalos értesítőkben való megjelenés után, 1990. szeptember 15-ig kell benyújtani a személyzeti vezetőnek Cím: MISKOLCI SÜTŐIPARI VÄLLALAT 3530 Miskolc, Hunyadi u. 56. sz. A borítékra írják rá: „PÁLYÁZAT" A pályázatokat bizalmasan kezeljük, értékelésüket a bírálóbizottság végzi, majd terjeszti döntésre a vállalat küldöttgyűlése elé A bírálóbizottság és a küldöttgyűlés kérheti, hogy a pályázó szóban is fejtse ki elképzeléseit A pályázatok elbírálásának várható határideje: 1990. október 15. Az elbírálás eredményéről a pályázókat kiértesítjük Pályázati felhívás! A BORSODI ÉLELMISZER-KERESKEDELMI VÁLLALAT nagy gyakorlattal, jó üzleti érzékkel rendelkező boltvezetőt keres Csokvaomány, Széchenyi u. 1. sz. alatt működő, 274 négyzetméter alapterületű, jövedelemérdekeltségű rendszerben üzemelő, élelmiszer jellegű vegyesboltjába Esetleg szóba jöhet magánkereskedő részére az épület teljes berendezéssel együtt történő bérbe adása is. Bővebb felvilágosítást vállalatgazdálkodási osztályunkon (Miskolc III., Győri kapu 149. sz., tel.: 46-51-655) kaphatnak az érdeklődők A pályázatok benyújtását szintén a fenti címre kérjük! Kiilönvonat a német turistáknak Nyár a kisvasútnál • MEGÁLL A HÍDON IS • KIRÁNDULÓK SZEKSZARDRÓL, GYŐRBŐL • HÁTIZSÁKOS NOMÁDOK Levegőtisztító növények A Nasa kutatói kísérleti úton megállapították, hogy a liliom, a százszorszép, a fikusz, a krizantém, meg a gerbera, és némely más nö­vény is nagyon alkalmas rá, hogy magába szívja a lakások levegőjét mérgező vegyi anyagokat. Például a filodendron csaknem telje­sen elnyeli azt a rákkeltés gyanújába keveredett for­maldehidet, amelyet némely származékában még mindig felhasználnak bútorok és berendezési tárgyak védő­anyagaként. A filodendron — leveleinek a pórusain át — a levegővel együtt magába szívja és feldolgozza a be­vonatból felszabaduló for­maldehidgázt, s a helyébe oxigént és vizet bocsát ki. A gerbera és a krizantém főképp a gáz halmazállapo­tú benzolt, míg bizonyos filodendronfélék a szén-mo- noxidot és vele együtt a benzolt is kiszűrik a leve­gőből. A tapasztalat szerint minél több levele van a nö­vénynek, annál hatékonyabb levegőtisztító. Amerikai szálloda Moszkvában Két amerikai cég, még ez év őszén egy 430 ágyas szállodát és ehhez kapcso­lódva egy üzleti központot nyit Moszkvában. A Moszk­va centrumában levő Radis- son Szlavjanszkaja Hotel nevet viselő szállodához az üzletemberek által bérelhető 165 lakosztály, négy étte­rem, egy üzletközpont és konferenciatermek is tartoz­nak majd. A Lillafüredi Állami Er­dei Vasútüzem forgalmi szol­gálattevője nagyon szereti a nyarat. Szereti, mert ilyen­kor megtelik utasokkal a kisvonat. Hangjuk, hangula­tuk betölti, átjárja a környé­ket, a Kiliántól egészen a garadnai végállomásig. És most kiváltképpen szereti azért is, mert nyugdíjasként visszahívták oda, ahol 1943- tól 1986-ig dolgozott. , — Sajnos, csökken az utas­létszám. Ha az időjárás jó, akkor • jönnek az ország minden részéről, sőt külföl­diek is. A határainkon túlról, főleg németek, osztrákok, szlovákok és lengyelek. Most. 28-ára egy NSZK-ból érke­zett csoport kért különvona- tot, különleges kívánságok­kal. Le akarják fényképez­ni a nálunk őrzött régi ko­csikat, mozdonyokat. Az út­vonalon meg akarnak állni a megállóhelyeken kívül is. Például a Mély völgyi-hídnál, amelynek 66 méter a nyílás­távolsága és 23 méter az alatta levő legmélyebb pont. Korábban kisvasútunknái gond volt a pálya állapotá­val, főleg a papírgyár és a Farkasgödör között. Közjó­léti beruházásokból azonban mindig sikerült a legszüksé­gesebb felújításokat elvé­gezni. Szóba került a felszá­molása is. Kérdezem: aki ezt fontolgatja, végiggon­dolja, számbaveszi-e, hogy a turistáknak, Miskolcnak, a természetvédelemnek mit je­lent a vasút? Ha nem volna, meg kellene építeni. Az a csodálatos táj, ami az uta­sok elé tárul, rendkívüli. Majláthtól ahogy kanyarog a vasút, átszelve a völgyet, ke­resztülhaladva a Szinván, kellemesen zakatolva a tisz­ta levegőjű erdőben, meg­mutatja a kirándulóknak a papírgyárat, a Mélyvölgyi- hidat, a Molnár-sziklát, Lil­lafüredet, a két, egyenként százméteres alagutat, a Há­mori-tavat, az őskohót... ötvenötperces úton ennyi szép élményt az országban kevés helyen szereznek az emberek. * A kisvasút Kilián lakóte­lepi végállomásán már gyü­lekeznek az utasok. Zömé­ben degeszre tömött háti­zsákkal felszerelve várnak az indulásra. Egy csoport éppen a térképet nézegeti. Mint ki­derült, Töreki József és Buj­dos István próbál tájékozód­ni családtagiaival eevütt a kisvonat útirányáról. Az Egyetemvárosban üdülnek, honvédségi beutalóval. Mondják, a napokban már voltak Diósgyőrben, Lilla­füreden, Sárospatakon, To­kajban, Szilvásváradon. Na­gyon jól érezték magukat a tapolcai Barlangfürdőben, a szabadtéri strandokon viszont rossz időt fogtak ki. Szek- szárdról, illetve Győrből jöttek. Ott, a közelükben Ge- mencen is van kisvasút, de szerintük a lillafüredi látvá­nyosabb és szebb. A gyere­keknek nagy élmény, ök már buszhoz, autóhoz szok­tak. Itt meg kínálja magát a tiszta levegő. Mi tetszett Miskolcon? Az, hogy a vá­ros rendezett, hogy rendezés alatt álL Szekszárdhoz vi­szonyítva, tetszett a tiszta­ság (?!). Az nem, hogy a parkokban nincs hová leül­ni, nincsenek padok. Kicsit távolabb, hátizsá­kokkal körbemálházott gyer­mekcsoport ül a lócákon. Felettük, rájuk vigyáz Só­falvi Istvánná, pedagógus. — Kolléganőimmel, 27 gyermekkel Kalocsáról, az ottani Kertvárosi Általános Iskolából jöttünk ide ván­dortáborozni. Alföldiek va­gyunk, ezért szerveztük ide a kirándulásunkat. A vidék nagyon szép, hiszen itt he­gyet látunk, friss levegőt szívhatunk és tanítványa­inkkal együtt nomád élet­módot folytathatunk. Szíve­sen szállunk fel a kisvasúi­ra. Hangulatos, romantikus, nagyon érdekes — és a gyer­mekek kedvezményt is kap­nak az utazáshoz. F. L. Kolduló elefánt Wgfp A rendőrségi hírek fogal­mazói szívesen használják a „nagy fogás” kifejezést, je­lezve, hogy — például — 20 kiló heroin, vagy — mond- juk — egy régóta körözött bandita elfogása jelzi a bűn­üldözési teljesítményt. Ehhez képest az indiai Coibatori város közrendjének őrzői „ritka nagy fogást” mond­hatnak magukénak: letartóz­tattak egy kolduló elefántot. A hírt a Statesman című új­ság hozta a világ tudomásá­ra, az eset — vagy még in­kább a tettes —* súlyához ké­pest eléggé szűkszavúan. Sa­guna — ez volt az elefánt neve — mondhatni klasszi­kus módon dolgozott: megje­lent a járókelők körében, és ormánya tartásával értésre adta, hogy alamizsnára van szüksége. Mentségére szolgál­jon, hogy nem minősítette az adományt, vagyis soha­sem fordult elő, hogy bárki­nek is a képébe vágta vol­na fösvénységének tárgyi bi­zonyítékát. Minden adományt gondosan beletett a nyaká­ban lévő — mi tagadás — meglehetősen nagy tarisz­nyába. Saguna tehát járta az utcákat a dél-indiai Tamil Nadu államban, ahol egy elefánt megjelenése koránt­sem tekinthető cirkuszi szen­zációnak. Saguna azonban el­követte azt a hibát, hogy nem tartotta be a közleke­dési szabályokat. Előfordult, hogy keresztbe állt az út kö­zepén, és úgy nógatta ada­kozásra azt is, akinek pedig sürgős lett volna az útja. Följelentették, s a rendőrség kivonult. Hogy mekkora erő­vel, erről nem tudunk. Vél­hető azonban, hogy Saguna — lévén leányelefánt — en­gedelmesen bevonult a ka­pitányság parkolójába, s ta­lán azt is megvárta, amíg kiállítják a száz rúpiáról szó­ló büntetést, hogy hazavigye a gazdinak, aki a koldulás­ra idomította. Mit is mon dott a papa gáj? Rosszul értelmezett terápia — János bácsi! Maga nem beteg, nem is írok fel gyógyszert — mond­ja az orvos —, maga egy­szerűen ki van „merülve”. Ezért a következő terápi­át fogjuk alkalmazni. Ma­ga ezentúl egy héten ke­resztül mindennap a „tyúkokkal" fog lefeküdni, egy hét múlva találko­zunk. Egy hét múlva János bácsit már lovas kocsival kellett a rendelőbe szállí­tani. — Ember, hát hogy néz maga ki? Biztos nem tar­totta be a terápiát! — Hát lehetett azt be­tartani, azt hiszi a dok­tor úr, hogy azt a sok tet­ves tyúkot olyan könnyű volt a dunna alatt tartani, volt köztük kotlós is, az meg mindig csak a to­jásra akart ülni, még a gatyát is lerugdosták ró­lam, most meg az asszony válni akar tőlem, mert po­csékká tették az összes ágyneműjét! — panaszko­dik János bácsi. — Ember! Én arra gon­doltam, hogy korán, a tyú­kokkal egyidőben menjen aludni — feleli az orvos. Türelem... — Pistike, szállj fel gyorsan, mert mindjárt in­dul a busz — sürgeti a kisfiút az egyik utas. — Sajnos nem lehet, odahaza felejtettem a bér­letem — válaszol Pistike. — Jaj, te gyerek, most mi lesz veled? — Semmi, megvárom, míg 70 éves leszek. Elszalasztott lehetőség — Jaj, kedves komám- uram, de féltem én ebbe a ménkű nagy erdőbe! — panaszkodik a kománé. — Hát aztán mitől félt, kedves komámasszony? — kérdezi a komája. — Hát attú féltem, hogy a kedves komámuram „csi­nál valamit”. — Ugyan, kedves ko­mámasszony, hát hogy csi­nálhattam vóna valamit, mikor batyu van a hátán. — Hááát, attú „letettem vóna"! — feleli az asz- szony. A tüzes kecske A Kárpátokban szolgála­tot teljesítő pályaőröket annak idején lőfegyverrel is ellátták, minden bizony­nyal azért, hogy a na­gyobbrészt lakatlan, zord vidéken nagyobb bizton­ságban érezzék magukat. Apámnak feltűnt, hogy az egyik öreg pályaőr igen gyakran vételez lőszert. Kérdőre vonta, hogy mi ennek az oka? Pályamester úr — mond­ta az öreg —, a Latorca hídja alatt éjjelente egy tüzes kecske ugrál. Nem merek felette átmenni a hídon, ezért riogatom a fegyverrel. Holnap éjjel együtt járjuk be a vona­lat öregem és megnézzük azt a tüzes kecskét — vá­laszolta apám. így is tör­tént. Szép, holdvilágos éj­szaka volt, amikor a völ­gyet átszelő viadukton megálltak. Ott ugrál, ni! — kiabált az öreg bakter és már kapta is le a fegy­vert a válláról. Apám le­intette, miközben a via­dukt korlátján áthajolva, letekintett a szakadékba. Ott azonban legfeljebb annyit látott, hogy a La­torca habjai néha-néha megcsillantak a holdfény­ben. Miután apám a hely­színen sem tudta meg­győzni az öreget a tüzes kecske valótlanságáról, ezért másnap szokatlan in­tézkedést foganatosított. Hivatalos üzlet-táviratla- pon a következő rendelke­zést adta ki: „A mai nap­tól kezdve lőszervételezés csak úgy történhet, ha a vételező minden kilőtt, üres töltényhüvelyhez egy döglött kecskét mellékel." (A rendelkezést természe­tesen csak a szóban forgó bakternak kézbesítették ki.) Ügy látszik, hogy a ren­delkezésről valahogy tudo­mást szerzett a tüzes kecs­ke is, mert nyomtalanul el­tűnt a vidékről. Még az öreg pályaőr sem látta többet, így nem volt neki mire lőni, amiből egyene­sen következik, hogy lö- szervételezésre sem volt szüksége. R. Gy. isi s a

Next

/
Thumbnails
Contents