Észak-Magyarország, 1990. július (46. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-19 / 168. szám

1990. július 19., csütörtök * ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 Csak röviden... ELŐADÁST tartanak szomba­ton a Testnevelési Főiskolán, a sportrekreációs szakemberek ré­szére. A részvételi díj 300 forint. Az előadás az egyetemi rangú oktatási intézmény aulájában, délelőtt 10 órakor kezdődik. PÁL ERIKA is részt vesz a Seattle-ben sorra kerülő Jóaka­rat-játékokon. A kazincbarcikai ritmikus sportgimiiasztikás ifjú hölgy nagy ambícióval készül, mindennap gyakorol, szeretne helytállni a rangos viadalon. Pályázati felhívás A szabadidősport-szervezetek támogatására Az Országos Sporthivatal a szabadidősportban érdekelt országos hatáskörű sportszer­vezetek bevonásával 12 mil­lió forint összdíjazású pá­lyázatot hirdet a szabadidő- sporttal foglalkozó egyesüle­tek, klubok tevékenységének támogatására. A pályázat célja: támoga­tásban részesíteni azokat a szabadidősport-szervezete­ket, amelyek rendszeres, szé­les körben igénybe vehető sporttevékenységet, testedzé­si alkalmat biztosítanak. Ezen túlmenően a pályázat ösztö­nözni kívánja a kihasználat­lan sportlétesítmények és -eszközök sportcélú haszno­sítását, használatát. (Kivételt képez a természetjáró tevé­kenység, amelynek támoga­tására a társszervek külön pályázatot hirdettek.) A pályázat két kategóriá­ban kerül meghirdetésre: 1. évi 500 000 Ft alatti költség- kerettel gazdálkodó; 2. évi 500000 Ft feletti, de 2 mil­lió Ft-ot meg nem haladó költségkerettel gazdálkodó szabadidősport-szervezetek részére. Pályázati feltételek: a tá­mogatásra pályázhat az a szabadidősport-szervezet, amely bejegyzett társadalmi szervezetként működik; sa­ját bankszámlával rendelke­zik, vagy költségkerete elkü­lönítetten jelenik meg, egy önállóan gazdálkodó szerve­zet költségvetéséh belül. A pályázatnak tartalmaz­nia kell: a szervezet azono­sító adatait; a felhasználás­ra vonatkozó elképzelés rész­letes leírását; a megvalósítás részletezett költségeit költ­ségnemenként: a helyi for­rásokat; a működő szakosz­tályok, szakágak, csoportok felsorolását és létszámát részletezve; az 1989. évi be­fizetett tagdíjak összegét, és az éves tagdíj (egyéni és jo­gi) mértékét; az 1989. évi költségvetési beszámoló (mér­leg) és az 1090. évi elfoga­dott költségvetés főbb szá­mait köítségnemenként; a bankszámla pontos megjelö­lését. A pályamunka terjedelme a kért adatokkal: maximum 3 oldal. A beérkezett pálya- műveket az Országos Sport- hivatal által felkért társa­dalmi zsűri értékeli 1990. szeptember 30-ig. A pályá­zók az eredményről levélben és a sajtó útján kapnak tá­jékoztatást. Az elnyert tá­mogatás felhasználásának feltételei és az elszámolás módja külön megállapodás keretében kerülnek rögzí­tésre. Díjazás I. kategóriában: 20 000—50 000 Ft között; II. kategóriában: 40 000—100 000 Ft között. Beküldési határ­idő: 1090. szeptember 7. A pályázatot az alábbi címre kell beküldeni: Or­szágos Sporthivatal, szabad­idősport-osztály, Budapest, Hold u. 1., 1054. Loholj, pajtas Fotó: Mák Elképzelhető, hogy 1996- ban újább számmal bővül az olimpiai játékok műso­ra és a női párbajtőrözők is pástra léphetnek az ötkari­kás érmékért. Ismert, hogy ez az eleinte idegenkedés­sel fogadott fegyvernem az elmúlt években polgárjogot nyert a sportág nagy nem­zetközi eseményein, s a ma­vá'bbra is csak húsz fő al­kothatja. Ezt a létszámot az eddigi négy helyett öt fegy­vernemre (férfiaknál tőr, kard és párbajtőr, a nőknél pedig tőr és párbajtőr) kell elosztani, ami annyit jelent, hogy egy-egy számban leg­feljebb négy versenyző lép­het majd pástra válogatot­tanként. gyár versenyzők is szép si­kereket értek el, világbaj­noki érmeket szereztek. A Nemzetközi Olimpiai Bizottsághoz eljuttatott ja­vaslat szerint nem minden feltétel nélkül „adoptálnák” a női párbajtőrözőket, fel­vételük egyben korlátozást is jelentene a többi fegyver­nem képviselőinek. A NOB ugyanis nem egyezik bele abba, hogy az országonként indítható vívóik számát nö­veljék, s a csapatokat to­A francia AFP hírügy­nökség jelentése szerint a javaslatot kedvezően fogad­ta Alexandre de Merode herceg, a NOB alelnöke, aki jelen volt a hét végén be­fejeződött 43. lyoni világ- bajnokságon. Tény viszont, hogy a létszámcsökkentéssel a párbajtőrözőnőkön kívül mindenki rosszul jár. Kér­dés, hajlandók lesznek-e meghozni ezt az áldozatot a többiek? Bronzérem Lapuéból A finnországi Lapua adott otthont a junior sza­badfogású birkózó F.urópa- bajnokságnak. A 82 kg-os súlycsoportban a diósgyőri Irinyi István a harmadik helyet szerezte meg. — Hány mérkőzést ví­vott? — Hármat. Kétszer pe­dig erőnyerő voltam. — Fordulónként hogy ha­ladt ? — Elsőre kikaptam a ké­sőbbi ezüstérmestől, majd egy török fiú ellen sike­rült javítanom. Utána két­szer pihentem, amint már említettem, erőnyerőként. A bronzmeccsen pedig 5-1- re győztem a bolgár Ko- levvel szemben. — Eddigi nemzetközi „termése"? — Az ausztriai ifjúsági világbajnokságon és a bul­gáriai Ifjúsági Barátság­versenyen egyaránt ötödik lettem. Most tehát sikerült előrébb jutnom. — Hazai mérlege? — Minden korcsoportban nyertem magyar bajnoki címet, ötször álltam a do­bogó legmagasabb fokán. Diadalmaskodtam 57, 67 és 74 kilóban — az utánpót­lás-viadalokon —, felnőtt­ben pedig a 82-esek me­zőnyében. — Mikor ismerkedett meg a sportággal? — 1980-ban. — Első edzője? — Ketten is voltak, név szerint Görcsös József és Juhász József. — Mostani mesterei? — Rusznyák József és Szalontai Zoltán. — Mindkét fogásnemben versenyez? — Már nem. Az ifik kö­zött még kötött- és sza­badfogásban egyaránt el­indultam. Napjainkban csak a szabadfogást műve­lem. — Miért? — Az adottságaim miatt. És a „szabadságot” jobban kedvelem. A kötöttfogás­hoz egyébként alacsony vagyok. — Erőssége? — Jól védem a lábai­mat. — Gyengéi? — Nem vagyok elég gyors és a lábratámadást sem hajtom végre megfe­lelően. Az állóképessége­met is fejlesztenem kell. — Legközelebbi verse­nyei? — Szeptembertől a fel­nőtt csapatbajnoki mérkő­zéseken szerepelek majd, november második hetében pedig természetesen ott le­szek a junior magyar baj­nokságon is. — Októberben világbaj­nokságot rendeznek a fel­nőttek számára ... — Nem álmodom róla. Még csak húszéves va­gyok. — Elégedett? — Nincs okom a pa­naszra. Az EB-n érmet vártak tőlem. Hoztam, pe­dig a 82 kilós súlycsoport volt a legerősebb! Helyt­álltam az itthoni viadalo­kon is. Remélem, hogy a lendületem később sem tö­rik meg! K. T. „Csak bátran szabad tarai!” Fejedelem óvatos, Varga derülátó, Maksó lelkes A kinti kánikula után ki­fejezetten jólesik az elnöki iroda kellemes hűse. Fejede­lem György éppen befejezi diskurzusát Hasulyó János­sal, aki a napokban szerelt le, és visszatérésének mene­tét beszéli meg a Kazinc­barcikai Vegyész SE első em­berével. A védőre szükség lehet, hiszen a közelmúltban osztályozót játszott együttes hátvédsorának a „felét” ve­szíti el ezekben a napokban. Lipcsei a Ferencvárosba tart, Budai pedig Diósgyőrött készül az őszre. — Lipcsei ügyében csü­törtökön ülünk asztalhoz az M(LSZ-ben — jegyzi meg Fejedelem. — Azért kerül sor az egyeztető tárgyalásra, mert az FTC vezetői sokall­ják a beállós árát. Mi öt­milliót kérünk érte, ők ne­vetségesen kis összegért akar­nak hozzájutni a tehetséges futballistához. — Mi lesz, ha a szövetsé­gi megbeszélés nem hoz eredményt? — Amennyiben nem ju­tunk dűlőre, az ifjúsági vá­logatott erőssége féléves ki­hagyásra kényszerül. Utána ismét a tárgyalóasztal követ­kezik, s az MLSZ szabja meg az árat. Ezt a megoldást azonban egyik fél sem sze­retné, mert a kihagyás Lip­csei teljesítményének nem tenne jót, a klubok pedig — persze, a maguk szemszögé­ből — szeretnék látni a kézzelfogható valóságot. Mi a pénzt, a zöld-fehérek az „árut”. Az elnök arról is beszá­mol, hogy egyelőre a DVTK- val sem jutottak dűlőre. Bu­dai az Avas-alján gyakorol, ám sürgető a tárgyalások le­zárása, mert egy hónap múl­va bajnoki nyitány. Aligha­nem szükséges a megegye­zés, az ugyanis senkinek nem lenne jó. ha a balhát­véd csak a lelátóról figyel­hetné új csapatának játéko­sait. Ha már a személyekről ej­tünk szót: Timári legkoráb­ban szeptemberben kezdheti el az edzéseket, a mádi Hau- berger Kazincbarcikára szer­ződött, s jönnek a leszerelők. Egy pillanatra Tóth Berta­lan technikai vezető les be az ajtón, aztán sokszorosított papírköteget nyújt át az el­nöknek. Elkészült a KVSE előkészületi mérkőzéseinek a menetrendje. Napra, órára pontosan, egészen november végéig. Megérkezik Varga Zoltán vezető edző is, aki láthatóan túljutott a gyomorrontással járó krízisen. Tarnowban kórházi kezelésre is szorult, a jelek szerint mindez már a múlté. — De vajon mit hoz a jövő? A labdarúgók az el­múlt évben elkényeztették a szurkolókat. A nagy álom nem sikerült, szégyenkezésre ugyanakkor nincs ok. Milyen elképzeléssel lehet nekivágni a harminc nap múlva in­duló pontvadászatnak? — szegezem neki a kérdést. — Meggyőződésem, hogy csak bátran szabad tervezni — jelenti ki. — Ez a csapat a csúcs közelébe jutott, s noha vannak vérvesztesége­ink, mégsem mehetünk azzal a bajnokságnak, hogy ötödi­kek akarunk lenni. Értel­mes cél kell, a kishitűség lélekölő, ambíciót sorvasztó. — A KVSE elveszítette a bal oldali védelmét... — Ez tény. Szeretném ugyanakkor azt is hozzáten­ni, hogy senki nem pótolha­tatlan, s a tavaszi idényben nekünk legalább olyan kulcs­figuráink hiányoztak sérülés miatt huzamos időn keresz­tül, mint akiknek most ke­ressük a helyetteseit. Van­nak kiszemeltjeink, megíté­lésem szerint a szurkolókat is meglepetés fogja érni a nyitányon. A szabadságát töltő Maksó Sándor, szakosztályelnök bukkan elő, s a témához van hozzáfűznivalója. Arról mesél, hogy egységes az együttes: nem, nem profik még a szó igazi értelmében, de megtették az úton a kez­deti lépéseket; náluk a sé­rültek sem figyelik, hogy iz­zadnak a társak, amit tud­nak, csinálnak. Arról is tesz említést, hogy az elnök, a szakosztály irányítója, va­lamint a szakvezető más­más munkát végez, egymás­tól persze korántsem függet­lenül, de a legteljesebb összhangban. A sportolók mindezt persze a maguk módján érzékelik, méltányol­ják, ám a legdöntőbb az: a futballisták belátták, hogy csak a kemény munkának van értelme. Az vezette őket a siker küszöbére, s általa erősödött meg a hitük. Pénzügyekről mostanság örökzöld témát jelent egy- egy sportvezetővel való ta­lálkozás. Érdemes Fejedelem Györgyöt hallgatni: — Ügy fogalmaznék, hogy bennünket sem kerülnek el a gondok, ám napi problé­máink egyelőre nincsenek. Két-három héten belül a számlánkon lesz az az ösz- szeg, amelynek birtokában nyugodtan vághatunk neki az idénynek. Az igazi felad­ványt az jelenti, hogy egye­lőre fogalmunk sincs arról, néhány hét, esetleg hónap múlva mi, mennyibe kerül majd. Az infláció a sportot különösen súlyosan érinti, a klubok kizárólag bázisválla­lataikra támaszkodhatnak, valamint a nézőszám utáni bevételre. Kazincbarcikán tavaly há­romezres törzsközönség láto­gatta a bajnoki találkozókat, az egyesület irányítói növe­kedést remélnek. A balul si­került osztályozót követően szemrehányással alig-alig ta­lálkoztak, biztató, jó szót an­nál többet kaptak. Élénk az érdeklődés a futballisták, a csapat iránt, s úgy mondják, addig kell ütni a vasat, amíg meleg. Amennyiben jól sá­fárkodnak értékeikkel, sike­resen rajtolnak, továbbgör­dülhet a sínen a vegyészek vonatja. Vargát arról faggatom: harmadik idényét kezdi, mint vezető edző. Nem tart attól, hogy esetleg egymásra ún- nak? Nevet egy kiadósat. — Soha nem féltem a megmérettetéstől, most sem riadok meg a feladattól. Per­sze, csak akkor sülhet ki va­lami jó, ha az edzésmunka változatos és újszerű. Tu­dom, hogy nem vagyok egy Verebes, vagy egy Mezey, ám forgatom a könyveket, nézem a videókat, igyekszem naprakész lenni a futballból Az elmúlt évre egyikünk sem panaszkodhat, az a pro­dukció azonban esetleg a kö­vetkező bajnokságban keve­sebbre lesz elegendő. Vala­mennyien azért munkálko­dunk, hogy ez ne következ­zen be. Doros László

Next

/
Thumbnails
Contents