Észak-Magyarország, 1990. július (46. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-18 / 167. szám

1990. július 18., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 IÍJ szovjet adótörvény Mi után fizet a külföldi munkavállaló? Július 1-től lépett hatály­ba a Szovjetunióban a „Szovjet állampolgárokra, külföldiekre és állampolgár­ság nélküli személyekre vo­natkozó jövedelemadó-tör­vény”, a radikális reform egyik komponense. A törvénykezés gyakorla­tában most alkalmazzák el­ső ízben a „rezidens” (adó­belföldi) fogalmát, melynek hiányában a múltban alkal­mazott szovjet adórendszer lényegesen eltért a külföldi adótörvényektől. Ha egy külföldi állampolgár leg­alább 183 naptári napot tölt az adott évben az országban, akkor belföldinek (rezidens­nek) tekintik és adóbevallá­son alapuló adózásra köte­les jövedelme után — füg­getlenül attól, hogy azt mi­lyen forrásokból szerezte. Amennyiben viszont a kül­földi 183 napnál kevesebbet töltött a Szovjetunióban, ak­kor csupán a szovjet forrá­sokból számára kifizetett jövedelme után kell adóz­nia. Az adóbelföldiektől el­térően ezek az adófizetők nem kötelesek adóbevallást tenni. Adóztatásuk csökkent tarifák szerint, a jövedelmü­ket kifizető szerv által tör­ténő levonással történik. Megváltoztak az adómér­tékek is. Az alkalmazottak (és ide tartozik a Szovjet­unióban lévő külföldi állam­polgárok többsége — cégek, bankok és különféle szerve­zetek képviselői, vegyes vál­lalatok dolgozói, újságírók és tudósítók, technikai sze­mélyzet) számára egy 13-tól 60 százalékig tartó skála szerint progresszív jövede­lemadót állapítanak meg. Ennek során maximális adó­kulcsot csak a 3 ezer rubelt meghaladó jövedelemrész után alkalmaznak. A Szovjetunióban állandó jelleggel tartózkodók számá­ra a törvény bizonyos adó- kedvezményeket biztosít. Három, vagy annál több el­tartott esetén például 30 százalékos adócsökkentés il­leti meg (korábban e ked­vezményt csak 4 eltartottól adták). Ezenkívül az adó a jótékony célú adományok összegével is csökkentendő. Nem kell adózni a munkál­tató által az államnak át­utalt bér- és nyugdíjjárulék, a lakbér, a szolgálati kocsi fenntartási költsége, vala­mint a kiküldetésekkel kap­csolatos kiadások után sem. A Szovjetunióban való tar­tózkodással, valamint bizo­nyos személyes kiadások kompenzálása céljából ka­pott pótlékok után viszont adózni kell. Az eddigi gyakorlathoz hasonlóan az adót rubelben és valutában, készpénzben, vagy szovjet, illetve külföl­di hitelintézeten keresztül is befizethetik. Új elem a tör­vényben, hogy az adófizető az adóhatóság határozatát bírói úton megfellebbezheti. Mostantól kezdve állandó jelleggel a Szovjetunióban tártózkodók számára szemé­lyi jövedelemadójuk megál­lapításánál a külföldön fi­zetett adókat is figyelembe veszik. Az új adótörvény egyes kedvezményeit (például az eltartottak után) csak 1991. január 1-től alkalmazzák majd. Az adótételek emelése a Szovjetunióban adózók túl­nyomó többségének érdekeit nem sérti, ugyanakkor hoz­zájárul alihoz, hogy a társa­dalom szooiális feszültségei mérséklődjenek. A Szovjet­unió többé nem lesz „adó- paradicsom” a külföldiek számára — ez is elkerülhe­tetlen velejárója a szabályo­zott piacgazdálkodásnak. (APN) Ki ne ismerné a viccbéli parasztember esetét, aki megunta egy operaelőadás huzavonáját, rászólt a kul­csot birtokló orditozóra, hogy: „Adja már oda a kul­csot, mert lekésem a vona­tot!" Más műfaj beli kulcskere­sőkről is tudunk, de az élet azért mégiscsak eredetibbet produkál néha. Történt ugyanis egyik községünkben, hogy a tanácstól bereit la­kást a termelőszövetkezet le­mondta, így a tanács már másféle hasznosítási lehetősé­gen gondolkodott. A lakás ' Add ide a kulcsot! kulcsa azonban még a szö­vetkezetnél maradt Az egyik tanácstag hozzátartozója meg éppen a szövetkezetnél he­lyezkedett el, és éppen neki sem volt lakása, és az ép­pen üresen álló, már a visi- szamaradt bérleménybe köl­tözött. Add ide a kulcsot - mondta a jövevény, s talán a nyomatékosság kedvéért említette meg tanácstag ro­konát is. A kulcs Így nem a tanácshoz került, hanem a szövetkezet szakemberéhez. > A tanács sem hagyta a magáét, már perrel fenyege­tett, ha a* - egyébként épít­kezni akaró - fiatal házas­pár ki nem költözik. A fé­szekfoglalási kisértet így nem sikerült, s a kulcs végre a jo­gos tulajdonosához ~ a ta­nácshoz - visszakerült. Vajon már ez is ar új szeleknek köszönhető, vogy a régi lel­kiismeretes ügyintézésnek? (bekecs!)----- -- ' ___■ ' ____ a z alábbi építőipari szakmákban szakembereket, sür­gősen : KŐMŰVES, ÄCS-ÄLLVÄNYOZ0, BURKOLÓ, BETONOZÓ, VASBETONSZERELŐ, FESTŐ, BÁDOGOS Német nyelvet beszélők előnyben! Jelentkezés: Szabó János egységvezetőnél. Cím: 26. Sz. Állami Építőipari Vállalat V. Fővállalko­zó és Szerelő önelszámoló Egység, 2401 Duna­újváros, Papírgyári u. 49. Telefon: 18-270 Építkezők! Rövid határidővel vállaljuk, házhoz szállítva tetőcserép-szükségletének kielégítését: ♦ békéscsabai sajtolt 269., és holland mázas, ♦ tatpi natúr, hornyolt és hódfarkú, ♦ csornai piros hódfarkú, + bátaszéki natúr 269., sajtolt típusokból. MEGRENDELÉS: UNIVERSAL KFT., Miskolc, Baross G. u. 20. A Borsodi Sörgyár pénzügyi osztályára mérlegképes könyve­lői szakképesítéssel adóügyi cso­portvezetői munkakörre felvételt hirdet. Olyan fiatal, agilis mun­katársat szeretnénk alkalmazni, aki a képesítése mellett a mun­kakörhöz szükséges, kellő vál­lalati gyakorlattal is rendelke­zik. Felvilágosítást a 44-133 szá­mú telefonon, a pénzügyi osz­tály vezetője ad. Jelentkezni írásban, részletes szakmai gya­korlat ismertetésével, munkaügyi és személyzeti osztályunkon le­het. Bőcs, Pf. 6. 3574 címen, a hirdetés megjelenését követő egy héten beiül. A B.-A.-Z. Megyei Tanács V. B. Közlekedési Felügyelete kazánfűtő, karbantartó munka­körbe — gázkazánkezelöi vizs­gával rendelkező — munkatár­sat keres, azonnali belépéssel. Jelentkezés helye: Miskolc, Jó­zsef A. u. 20., gazdasági osz­tály. Telefon: 17-056. A SINUS Vállalat alkalmaz tekercselőt, gépszerelőt, hegesz­tőgép-szerelőt. Miskolc, Fadrusz J. u. 3—7. Telefon: 75-499 <6—13 óráig). A Miskolci Kossuth Gimnázi­um és Óvónői Szakközépiskola igazgatója állást hirdet testne­velési főiskolát végzett férfi testnevelő tanár részére. Fize­tés a Jogszabályok alapján tör­ténő megegyezés szerint. A pá­lyázatot az iskola igazgatóiának kell benyújtani, 1990. augusztus 1-ig. Az állás elfoglalásának ideje: 1990. augusztus 21. Cím: Miskolc, Dayka Gábor u. 4. sz. 3525. MH 174 330. A Miskolci Kertészeti Vállalat felvesz kontírozó könyvelőt, üve- j gező és dísznövénykertész szak- | munkást, mezőgazdasági von- , tatókezelőt, valamint kézi ka- | szálási munkára alkalmi mun- ' kásokat. Jelentkezés helye: Mis­kolc, Szentpéteri kapu 103. sz. Zöld-levél a miniszterelnökhöz A Zöld Párt miskolci csoportja szükségesnek tartotta, hogy bizonyos kérdésekről a miniszterelnökhöz írjon levelet, me­lyet az alábbiakban teljes terjedelmében közlünk. DR. ANTALL JÓZSEF, A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG MINISZTERELNÖKE részére TISZTELT MINISZTERELNÖK ÚR! Egy államférfit a politi­kustól az különböztet meg, hogy előbbi hosszú távra gondolkodik, és nem parla­menti választási ciklusok­ban, mégha ez aktuális ha­talmi szempontokból számé­ra hátrányos is. A magyar kormány kül­politikai, nemzetközi gazda­ságpolitikai aktivitása, új kapcsolatok kiépítésére való törekvése számunkra is ör­vendetes. Fontosnak tartjuk a sokirányú külkapcsolato- kat, különösen, ha ezek szé­lesítik partnereink körét, hosszú távú lehetőségeinket. Ezért jelentősnek értékel­jük az ön franciaországi tárgyalásait. Ugyanakkor épp ezek a tárgyalások, és az ezeket követő szakértői megbeszélések aggodalomra is okot adnak. Nevezetesen az atomenergiaügyi együtt­működés és a vegyipari ko­operáció. Több éve ismételten föl­bukkannak olyan hírek, hogy olasz vagy francia cé­gek bevonásával nehézvegy­ipari, alapanyaggyártó be­ruházásokról folynak előze­tes tárgyalások megyénk cé­geinek részvételével, bank­körök bevonásával. E híre­ket erősítette meg az ön franciaországi útja. Vélemé­nyünk szerint azonban elhi­bázott lépés volna egy, ma már Nyugat-Európában — amelyhez csatlakozni kívá­nunk — nehezen elfogadha­tó technológia, gyáróriás idetelepítése, egy alapanyag- és félkésztermék-gyártással agyonterhelt területre. Ez. a környezeti problémák, ve­szélyek súlyosbítása mellett egy újabb szűk profilú, így rugalmatlan, nagy szerveze­ti egység létrejöttéhez vezet­ne. Ez ellentétes a kitűzött gazdaságpolitikai célokkal, továbbá egy későbbi válság- ágazat lehetőségét hordozza magában. A másik súlyos terület az atomerőművek kérdése. Ez ■két részre osztható. Az egyik a nukleáris energia általá­nos használata, a másik a Paksi Atomerőmű bővítése. A kérdés egyik oldala: in­dokolt-e vállalni azokat a gazdasági környezetbiztonsá­gi terheket, amelyeket egy ilyen erőmű és hulladékai jelentenek. Utóbbiak ellen­őrzött tárolását több száz évre kell megoldani, az erőmű néhány évtizedes működésével szemben. Ma­gyarországon a nagy aktivi­tású hulladék és a szétsze­dett, kiöregedett erőmű ré­szeinek tárolása nem old­ható meg. A kisebb aktivi­tású hulladékok tartós táro­lása geológiád adottságaink és a társadalom hajlandósá­ga miatt kétséges — elegen­dő Ófalu ügyére hivatkozni. Azt is figyelembe kell ven­ni, biztonságtechnikai csőd már minden alaptípusnál bekövetkezett, és ezek gaz­dasági csőddel is jártak. Magyarország egy, a cser­nobilinél kisebb katasztró­fát sem bírna ki. A kérdés másik oldala a paksi bővítés ügye. A PAV a jelenlegi helyzetben is túl­ságosan meghatározó szere­pű a hazai villamosenergia­rendszerben, bővítése az áramtermelést gyakorlatilag egyközpontúvá tenné. Az ebből származó veszélyek — pl. az erőmű kiesése na­gyobb környezeti katasztrófa nélkül is — elképesztően nagyok. Fönnáll továbbá egy politikai veszély is: az erőmű birtokosa „energia- pórázon” tarthatja az orszá­got. Ismeretes, hogy az utóbbi időben a reaktorok fejlesz­tése az ajánlott 900 MW-os­nál kisebb egységekre irá­nyul. Ennék gazdasági és biztonsági okai vannak, s ez nem hagyható figyelmen kívül. Másrészt, mivel vi­lágszerte csökken az atom­erőmű-építés, a szállítók kényszerhelyzetben vannak, piacot kell keresniük. Bár vállalják a kiégett fűtőele­mek visszafogadását, kérdé­ses, hogy ez az általános társadalmi hangulatot figye­lembe véve, 20—30 év múl­va végrehajtható lesz-e? A tervezett hitelkonstruk­ció analóg a Dunai Vízlép­cső Rendszer esetében is al­kalmazottal (hiteltörlesztés árammal), ami fölveti, szük­ségünk van-e erre az ener­giára? A nyugat-európai energiarendszerbe való be­kapcsolódásunk szép jelsza­vával (hallottuk vízlépcső­ügyben is) ez esetben is kör­nyezet-gyarmatosítás — öko­lógiai kolonializmus — ke­rülne megvalósításra. Koc­kázatok, terhek itt, haszon, energia-felhasználás ott. Ezek után érthető, hogy a konkrét tervet sem tud­juk elfogadni, és nyomaté­kosan ajánljuk fentiék meg­fontolását. Véleményünkkel nem ál­lunk egyedül, amit a „Soha többé Csernobilt!” felhívá­sunkat aláírók is bizonyíta­nák. Végezetül hangsúlyoznunk kell azt is, hogy mivel ha­zánk fajlagos energiafo­gyasztása 4—5-szöröse a nyugat-európainak, nem a fogyasztás növelése, s újabb nagy termelő beruházások az indokoltak, hanem a faj­lagos energia-fogyasztás csökkentése. A lehetséges kooperációkat erre kell fel­használni, és nem újabb nagy fogyasztókat (pl. vegy­ipari alapanyaggyártás) lét­rehozni, vagy energetikai termelő beruházásokkal a fogyasztást serkenteni. A Magyarországi Zöld Párt Miskolci Csoportja Ügyvivői Testületé : ■ Mitől félünk? tPI®8P flpplpp A mezőkövesdi MDF mun­kásgyűlést szervezett a helyi művelődési házban, melyre három előadót hívott meg. Olyan embereket, akiknek az utóbbi időszak politikai változásai rengeteg munkát adták. E három, budapesti előadó: Dénes János (mun­kás) országgyűlési képvise­lő, aki már az előző ciklus­ban is képviselő volt, s aki 1956-ban a Budapesti Mun­kástanács elnöki tisztét is be­töltötte, amiért 12 évi fegy- házra ítélték. Bethlen István (pénzügyi szakértő) ország- gyűlési képviselő, aki Nyu­gatról költözött haza, hogy itthon segítse tehetségével az új rendszer építését. Bajtai József, az MDF Munkásta­nács Fórumának ügyvezető­je, aki országosan segíti a munkástanácsok létrehozá­sát. A rendezvényen ott voltam én iss mint képviselő, és tá­jékoztattam a hallgatóságot az eddigi munkámról, a környék várható fejlődésé­ről, változásairól. Olyan sok kérdés vetődött fel, hogy a háromórásra nyúlt gyűlést egyszerűen abba kellett hagyni, hiszen az előadók előtt még 2,5 órás út állt. A rendezvénynek egyetlen szépséghibája volt, hogy több, mint 200 személyre számítottunk, de mindössze 50 fő jött el. Vajon miért? Erről is beszélgettünk ezen a gyűlésen. Talán félnek az emberek? Mitől? Attól ta­lán, hogy ha leépítés lesz a gyárakban, először azoknak adják ki a munkakönyvét, akik a munkástanácsokat szervezik, vagy hasonló gyű­lésekre járnák? Nem hi­szem, hogy ezt megtenné bármelyik munkahelyi veze­tő. Hiszen ez egy legális gyűlés volt, a hivatalos kor­mány három országgyűlési képviselőjével, munkástaná­csokat pedig nem bűn létre­hozni, hiszen ez éppen a munkások érdekeit védi és képviseli. Döntsük el végre, hogy többé nem félünk! Lassan nincs is kitől. Ha valaki úgy érzi, hogy igaz szavai és tisztességes tettei miatt bán- tódás éri, forduljon a helyi pártokhoz, vagy hozzám, én pedig vihetem az MDF-jogá- szokhoz, a munkástanácsok jogászaihoz, vagy a Belügy­minisztériumba. Akikor talán az érdektelen­ség tartja távol az embere­ket? De hiszen a saját sor­sunkról van szó. Negyven év alatt nagy árat kellett fizet­nie annak a munkásnak, aki jólétet, emberi életet akart a családjának, és mindez 21 milliárdos adósság létrehozá­sával sem ment. Az adóssá­got visszafizetni, az életszín­vonalat emelni, az erkölcsi válságot megszüntetni csak úgy lehet, ha a tulajdonvi­szonyokban változás lesz, ha a munkás nemcsak „magáé­nak érzi” a gyárat, hanem annak egy része valóban az övé. Lehet, hogy azért voltak kevesen, mert elegük van a politikából? Nagyon remé­lem, hogy nem. Elege lehe­tett a 40 év alatt, de most ne legyen az, most ne. Most valóban szükség van a ma­gyar nép türelmére, különö­sen a munkások segítségére, hogy megtalálja úgy a he­lyét (munkában, anyagiak­ban, megbecsülésben), mint a szomszédos, vagy távo­labbi nyugati demokráciák­ban. Mi azt akarjuk, hogy ne frázisokkal („legfőbb ér­ték az ember, munkáshata­lom” stb.) fizessük a mun­kásságot, hanem induljunk el végre azon az úton, ahol a munkást olyan bérrel fi­zetik ki, melyből tisztessége­sen meg tud élni, lakást sze­rezhet úgy, hogy nem rok­kan bele. Jövőnk sikere épp­úgy áll az ipari és mezőgaz­dasági munkások hozzáállá­sán, mint az alkalmazottak, vagy a szellemi munkások tettein. Nagyon kérem, ha legköze­lebb hasonló rendezvény lesz, jöjjenek el többen, higgyék el, megéri, Önökért csináljuk. Pesti Ferenc országgyűlési képviselő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents