Észak-Magyarország, 1990. július (46. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-18 / 167. szám
1990. július 18., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Visszakapták, megveszik, bérük Ingatlanok külföldi kézen Itt az „egy lóerő" sokat számit. Férfiaknak való. Munka az erdőn Nyugati lapokban olyan ügyvédi hirdetéseket lehet olvasni, amelyekben azt ígérik a hazától távol élő magyaroknak, hogy az egykor államosított ingatlanok visszaigényelhetők. Dr. Antal Imrétől, a Pénzintézeti Központ főosztályvezetőjétől kértünk tájékoztatót a külföldiek magyarországi ingatlanszerzési lehetőségeiről. A külföldiek ingatlanhoz jutását a 145/1989. számú minisztertanácsi rendelet szabályozza. Ez év januárja óta a külföldön élő, de érvényes magyar útlevéllel rendelkező személyek lakást, üdülőt vagy telket vásárolhatnak Magyarországon. Ezek a honfitársaink csaknem azonos feltételekkel indulhatnak, mint mi, eltekintve attól a „csekélységtől”, hogy a vételárat valutában kell fizetniük. Az 1956 és 1965 között külföldre távozottaknalk — túlnyomó többségükben — megvan a magyar állampolgárságuk. Ajándékba viszont ők sem kaphatnak ingatlant, csak ha hivatalosan igazolni tudják végleges letelepedési szándékúkat. 1990-től köny- nyítés, hogy akinek államosították az ingatlanát, azt kártalanítják (tehát nem az eredeti vagyontárgyat kapja vissza), ebből az összegből — ha óhajtja — ingatlant vásárolhat. Az idegenben élők ingatlanszerzésénél ma az öröklés a legjellemzőbb. Az 1956- ban távozottak szülei után mostanában szállt át a tulajdon. Ennél a formánál nem volt, és most sincs lajdonba a hat szobán felüli, valamint a bérbeadás útján hasznosított ingatlanak. A visszaigénylés lehetősége ezeknél merülhet fel. Magyarország 1970-től kezdődően folyamatosan vagyonjogi megállapodásokat kötött számos országgal. Most éppen Olaszország van soron. A szerződések értelmében az egy összegben fizetett kártérítés ellenében az adott országnak és az egyezmény alá eső minden állampolgárának követelését kielégítették. Az érintett állampolgárok igényeikkel az illetékes kormányszervnél jelentkezhettek. A sort Kanada nyitotta 1970-ben, 1,1 millió kanadai dolláros összeggel. Az USA- nak 18,9 millió USD-t fizetett az ország 1973-ban. Akiknek tehát már ekkor megvolt az állampolgárságuk, nem élhetnek semmilyen követeléssel. Azok helyzetével, lehetőségeivel pedig, akik nem estek bele ebbe a körbe, új rendelkezés foglalkozik majd. Ez az új Országgyűlés feladata lesz. Két olyan ország van, ahol jelentős igény merülhet fel, s amellyel még nem rendeztük a dolgainkat: az NSZK és Izrael. Az ingatlanvásárlás szempontjából más kategóriába tartoznak a jogi személyek. Itt három csoport különíthető el határozottan. Az elsőbe azok tartoznak, amelyek nincsenek Magyarországon bejegyezve. Nekik a Pénzintézeti Központhoz kell egyedi engedélykérelmet benyújtaniuk. A másodikba az ingatlan a tevékenységüket szolgálja, engedély nélkül, ellenkező esetben engedéllyel vásárolhatnak ingatlant cégük számára. Szorosan kapcsolódik ide, hogy 1990. január 1-jétől megszüntették a külföldiek forintszámláinak zárolását. Arra használhatók, amire óhajtják. Sőt — a betét milyenségétől függően — 8— 20 százalék között kamatoznak. Az országból nem vihetik ki, de transzfer engedélyt akárki szerezhet. A külföldiek magyarországi ingatlantulajdona 55— 60 ezer épületet, építményt, telket foglal magában. Ezeknek mintegy negyede kizárólagos idegen tulajdonban van. A becsült forintérték összesen 30—40 milliárd között mozog, ám — hasonlóan a könyv szerinti értékhez — itt is szorzószámokkal korrigálják az idő múlását, ezért e durva becslés inkább az alsó határt adja, semmint a felsőt. A könnyítések azonban — tudtuk meg végül dr. Antal Imrétől — nem fokozták a külföldiek érdeklődését. Az ingatlanszerzési igények a nyugati országrész városaira, a Balaton környékére és Budapestre korlátozódnak. Ezzel együtt szaldóban — ér- kesítést és vételt egybevetve — évente 2000—2500-zal nő a külföldi tulajdonú ingatlanok száma. Igazán nagy problémát a földvisszaigénylés okoz majd. A jelenlegi rendelkezések ugyanis nem teszik lehetővé a mezőgazdasági hasznosítású ingatlanok visszaadását. Elég, ha csaik a nagybirtoNapfény, csapadék — ez kell a facsemetéknek, hogy nőjenek. De velük együtt nőnek a gyomok is, amelyektől meg kell szabadítani az ültetéseket. Ezért most egyik legfontosabb erdei munka a csemeteápolás — tájékozódtunk Kelemen Zoltántól, a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság osztályvezetőjétől. Tájékoztatása szerint mintegy 6000 hektárnyi területen kell elvégezni a csemeték ápolását. A Bükk-hegységben csakúgy, mint a borsodi dombvidéken, a zempléni hegyekben. Emellett természetesen az ártéri részeken, a Hernád, a Tisza mentén, ahol elsősorban nyárasokat telepítettek. Itt a sík vidék lehetővé teszi a gépek alkalmazását. A hegyes-dombos területeken azonban még mindig nélkülözhetetlen az ősi kéziszerszám, a kapa. Bár hatása, eredménye majd csak fél évszázad múlva mutatkozik meg, de azért most kell elvégezni az úgynevezett nevelővágást, a törzsnevelő gyérítéseket. Ennek célja, hogy azokat az egyedeket hagyják meg, amelyek szépen fejlettek, nagy tömegű faanyagot adnak majd. A kivágandó egyedeket az erdészetek válogatják ki, jelölik meg. A gazdaság területén mintegy 2000 erdőrészben végzik el ezt a munkát. A kemény lombos erdőrészekben, amelyek a gazdaság területének nagyobb részét teszik, a tölgyesekben, bükkösökben a 35 év alatti állománynál gyérítenek. Az NDK-kapcsolatok miatt Gondban a Forte semmilyen megkötés, korlátozás. A magánszemélyeket érintő kisajátítás, államosítás az 1945—52 között „bevont” ingatlanoknál a legfájóbb. Az üzemeken túl, ebben az időszakban kerültök állami tusorolt magyarországi bejegyzésű vegyes tulajdonú cégek minden engedély nélkül vásárolhatnak ingatlant. S végül a magyarországi bejegyzésű, száz százalékban külföldi tulajdonú gazdálkodóegységek, amennyiben kokra gondolunk, s láthatjuk, mekkora problémával kell megbirkóznia az új kormánynak, a parlamentnek, amelyek hatáskörébe tartozik ennek a kérdésnek a megoldása is. O, K. A német valutaunió létrejöttével és a KGST-országoIk egymás közti kereskedelmének csökkenésével egyre bizonytalanabbá válnak a magyar vállalatok keletnémet gazdasági kapcsolatai. Nehéz helyzetbe került emiatt a váci Forte-gyár is, mert az „Mér ne haragudjon asz- szonyom, de maga nekem valahonnan ismerős. Nem akarom leszólítani, ne féljen! Várjunk csak, maga volt kint a vállalatunknál? Kereskedő, nem? Megvan! Az újságtól járt nálunk. Én voltam az egyik, aki elmondta magának, milyen keveset keresünk, hogy hogy lehet megélni havi hatezerből. Ki is rúgtak a vállalattól, de mindenkit ám, aki nyilatkozott. Hogy miért nem szóltunk magának? Ugyan kérem, mit használ az? Ha valakit meneszteni akarnak, annak úgyis megtalálják a módját! Tulajdonképpen engem sem küldtek el, csak éreztették, hogy fölösleges vagyok. Vettem hát a kalapomat és odébbálltam ... Nem szerettem a céget, valahogy nem jól bántak a hozzám hasonló munkásemberrel. Bementünk például az irodáiba valamilyen hivatalos ügyben. Csak ott toporogtunk az íróasztalok előtt. soha senki nem mondta, hogy üljünk le. Az irodisták még az érintésünktől is irtóztak, hogy olajos a kezünk, meg minden? Féltek, hogy össze- keniük a ruhájukat. No jó. hogy olajos a kezem! Az ember rákényszerül, hogy maga szerelje a járgányát, mert így jön ki jobban. Ami engem illet, nem bántam meg, hogy eljöttem, ezt éreztem a ,.búcsú”-nál is. Bevittem a teherautót a telepre, átadás előtt meg akartam nézni, mi hiányzik róla, de a portás nem engedett oda, mert már bent volt a felmondásom. Hát nem hülyeség? Azért is ment el a kedvem az egésztől, mert mindenki nekem dirigált. Amikor a boltokba hordtam a cuccot, az egyik átvevő ráírta, mennyi idő alatt kell teljesíteni a fuvart. Vagy nem is átvevő volt? Mindegy, irodista az irodista! Szóval, ráírta, hogy három boltba mennyi idő alatt hordjam ki az árut. Hát nem abszurdum? Ö csak ott ül a melegben és diktál. Arra nem gondol, hogy mindenütt sorba kell állni. kivárni, mikor kerül rám a sor. Hát persze, hogy felkaptam a vizet és megmondtam neki a magamét. Meg egyébként is: mindenütt azt látni, hogy a sofőr az csak gürizik, aki meg melózik, az nem kapja csak az alapfizetést. A nagy prémiumok, jutalmak mind az irodistáknak jutnak, mert hol ennek, hol meg amannak a szeretői ... Voltam távolsági fuvarban is. Azt szerettem, mert ott legalább békén hagytak. Csak a felszereléssel volt mindig baj. Hol ez, hol az tűnt el a kocsiról. Például az ablakmosóm. Egyszerűen ellopták, aztán mehettem a Józsihoz, a szerelőhöz, hogy adjon egyet egy pár üveg sörért. Mit mondjak, pont olyan volt, mint az enyém. Mert tudja, ki lop a leginkább a melós- tól? A melós, úgy bizony! Aztán eladja a cuccot piáért. Én magam nemigen iszom, bár sokan megcsinálják ezt a hülyeséget, volt is belőle balhé. De kérdem én, meló után hol igyon az ember? A kocsmában, ahol kétszer annyit kérnek a sörért, mint a boltban? Mi ezt nem bírjuk megfizetni. Beviszik hát a fiúk a telepre, aztán ha elkapják őket, áll a balhé... Hogy mi igaz a lopásokból? Semmi kérem! Mi pontosan annyi árut kell, hogy átadjunk, amennyit ránk bíztak a nagykernél. Az más kérdés, hogy a boltokban adnak egy kis piát. harapnivalót. A kocsikísérő bekap egy felest, eszünk valamit és kész. Ezt nem kérjük, a boltosok adják, mert hálásak, ha időben megyünk, ha nem törünk össze semmit. De a lopást, azt határozottan tagadom. Aki ilyet csinál, az megérdemli, hogy kirúgják ... Éjjel kettőkor keltem, éppen hazafelé tartunk a dunántúli városból. Hiába, aki nem miskolci, annak még be kell érni a Tiszaira, mit tudják azt a városiak, mennyit kell utazni már addig is, hogy elérjük a vonatot! Ez a fiatalember a testvérem. Azért jött velem, mert ő leszázalékolt és olyan vasúti kedvezménye van, hogy aki vele megy, az ingyen utazhat. Hát nem mindegy, hogy ő kísér engem, vagy én őt? így olcsóbb, vagyis ingyen van. Hogy ettünk-e valami jót a kisvárosban? Hát nemigen tellett rá, nekem hiába mondja, hogy ott jó halászlét főznek, mi csak egy-egy lángost ettünk. Erre tellett és kész. Azt hiszem, ez rendesebb cég lesz, mint ahol korábban dolgoztam, ez már a fogadtatáson meglátszott. Élkéstünk, mert Borsodból nem olyan egyszerű a Dunántúlra utazni. Mégsem volt belőle baj. A hölgyek kedvesen leültettek. intézték a papírmunkát. Teljesítményben fogok dolgozni, a szomszédomtól tudom, aki már náluk van, hogy 8—10 ezer forintot is meg lehet keresni. Ez azért csak több mint az előző helyemen! Egyébként helyben, a megyében maradok, de más a munkáltatóm. Hogy hányadik helyem ez, már nem is tudom, de biztos jobb lesz, mint az előző ...” Lejegyezte: M. Szabó Zsuzsa NDK-beli Orwo cég visszamondta ez évi, 1,5 millió rubel értékű színespapír-meg- rendelését, a szerződésekben rögzített mennyiség 90 százalékát. Mint Kéri György, a váci Forte-üzem gazdasági igazgatóhelyettese az MTI tudósítójának elmondta, számolniuk kell azzal is, hogy a német exporttámogatások megvonása miatt az NDK- ból történő vásárlásoknál áremelésekre lehet számítani. Ez azért érinti érzékenyen a váci gyárat, mert eddig évente 1400 tonna alappapírt vásároltak az NDK-ból. Gondot okoz továbbá, hogy a váci Forte hűtőparkjának felújításához is keletnémet berendezéseket vásároltak, ám a szállítmányok, amelyeket még májusban vártak a váciak, mindmáig nem érkeztek meg. Emiatt az új hűtőparkot eddig nemhelyezhették üzembe, ami már 32 millió forint kárt okozott a Forténak. Ügy tűnik, pereskedésre kerül sor, legalábbis a Forte a külkereskedelmi ügyletet lebonyolító Chemolimpexen keresztül bejelentette kárigényét az NDK-beli partnernek. (MTI) Hiúságok vására Megsértve a szolgálati titkot, Sir Hardy Amies, a brit királyi család szabója — eléggé el nem ítélhető módon — panaszosan nyilatkozott egy divatlap munkatársának. „őfelsége, a királynő folyton zsörtölődik az áraink miatt, jóllehet az ő ruhái nem is különösen költségesek, hiszen nem fogékony a divat változásaira. A szép helyett mindig is a kényelmeset helyezte előtérbe. Az eredmény meg is látszik: a királynő bizony rosszul öltözött asszony.” Patrícia Reagan, az Egyesült Államok volt elnökének harmadszülött lánya a közelmúltban árverésre ajánlotta apja sajátkezüleg írott és hozzá intézett levelét. Az atya az őszinteség és a takarékosság erényeit ecsetelte gyermekének. A címzett abban az időben 14 esztendős volt. A kétségkívül fontos intelmek nem hullottak meddő talajra, a családi dokumentumot legalább 50 ezer dollárra értékelte a becsüs. HüDY FERENC: IJggjg ■ , y-,V v" ' . \ Ez is tény . ■ /
