Észak-Magyarország, 1990. július (46. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-14 / 164. szám
1990. július 14., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 15 Játékoskeringö Olaszországban Gyakran mondják, hogy ami a jégkorongban az észak-amerikai profiliga, az a labdarúgásban az olasz bajnokság. Az itáliai játékosügynökök nyáron sem tétlenkednek, mindent megtesznek azért, hogy a Mondialen berobbant új sztárokat megszerezzék. A leghevesebb „hajtóvadászat” az angol középpályás, Paul Gascoigne után folyik. Korábban elterjedt, hogy a Tottenham futballistája a Juventushoz került. A legutóbbi hírek szerint a Genoa próbálja megszerezni a gyors, robbanékony játékost. Aldo Spinelli, a klub elnöke cáfolta azt a szóbeszédet, amely szerint több mint tízmillió dollárt kínáltak volna Gascoigne- ért. Nem tagadta viszont, hogy több angol egyesülettel is tárgyal. A jelek szerint egyfajta „csereügyletet” szeretne végrehajtani. A Genoa két uruguayi idegenlégiósát, Jose Pcrdomót és Ruben Pazt szívesen továbbadná az angoloknak, s az értük kapott fontokért talán sikerül Gascoigne-t szerződtetnie. Az idén nem az AC Milan és nem az Intcrnnzionale. hanem az utóbbi években vctély- társaitól kissé lemaradt Juventus kezdett hatalmas vásárlásba. A klubot irányító Agnelli család nem sajnálja a pénzt. A hazai piacról Salvatore Schilaccit és Roberto Baggiót. külföldről pedig Thomas Hässlert. a nyugatnémet középpályást és Jullo Cesart, a brazil hátvédet szerezték meg. A torinóiak most a brazil Carlos Dunga szerződtetéséről tárgyalnak a Fiorenti- nával. Amennyiben ez az üzlet kútba esik, a nottinghami védő. Des Walker a következő „célpont”. A Fiorentina is szeretne erősíteni. A firenzeiek anyagi lehetőségei azonban behatároltabbak az előbb említett klubokénál. A Baggio távozása miatt csalódott közönséget azonban kárpótolni kell. Az új Fiorentina-sztár valószínűleg a portugál Benfica brazil középpályása. Valdo lesz. Az olasz csapat azonban továbbra is anyagi gondokkal küszködik. Ügy tűnik, kénytelenek lesznek megválni a csehszlovák Lubos Kublktól, aki esetleg a francia Cannes színeiben folytatja. Jubileumi közgyűlés Világcsúcskísérlet Leninvárosban Ma délután rendhagyó eseményt rendeznék Borsod- nádasdon, ahol jubileumi Iközgyűlésre kerül sor. A Borsodnádasdi Kohászt ezelőtt nyolcvan évvel alapították, az elmúlt időszak eredményeit összegzik, s a jövő feladatait körvonalazbizonyára örömmel említi majd meg, hogy labdarúgócsapatuk feljutott az NB III-ba, s augusztustól Ikelfemes szórakozást jelent(het) majd a település sportszerető lakóinak egy-egy hazai találkozó. A közgyűlés ma 3 órakor „Miénk az erkölcsi győzelem" Jegyzőkönyv, video és fényképek készülnek Szünet van. zák. Lesz miről beszámolnia Sándor • Miklós elnöknek, s Néhány éve csak, hogy a hírneves kölni főiskolán diplomát szerzett Bicskei Bertalan, a magyar labdarúgó-válogatott volt szövetségi kapitánya. Nos, Kölnben természetesnek tartják, hogy a múlt vasárnap zárult világbajnoki döntő szakmai tapasztalatait összefoglalják, értékeljék. A jövő hét első három napjára az NSZK-beli városba hívtak meg számos szakembert Európából, akik bizonyára örömmel fogadják majd ezt a különleges „summázást”. Hogy a magyar szakembekezdődik a nádasdi műszaki klubban. rekről sem feledkeztek el, azt jelzi: Bicskei a Magyar Labdarúgóedzők Testületé elnökeként (vele tart Varga Sándor is) ott lehet a kölni futballnapokon. — Igaz, jelenleg „munka- nélkülinek” számítok, de a továbbképzést és önképzést igen fontosnak tartom — mondta el Bicskei Bertalan. — Köln után utazhatom tovább Leverkusenbe is. Az ottani első ligás csapat, a Bayer jelezte, akár fél évre is szívesen vendégül látnának. Ügy, hogy minden költségemet ők fedezik. Csendes a leninvárosi 6-os Számú Általános Iskola. Kívülről nézve semmi nem áiullkodiik arról, hogy a tornateremben világcsúcskísérlet folyik. A bejáraton egy felirat: „Maratoni focibajnokság'’. Ennyi és nem több. A folyamatos kispályás labdarúgás jelenlegi — ismereteink szerinti — rekordja 103 óra. Ennek megdöntésére indítottak csatát. — A közelmúltban a kezembe került egy újság — mondja Kovács János, az akció főszervezője. — Azt írták, hogy a Guinness- könyvben nyilvántartott világcsúcs 103 óra. Elmélyedtem a témában, informálódtam, szót váltottam kollégáimmal, barátaimmal. Az elhatározás két hónappal ezelőtt született meg bennünk: döntsük meg! Bicskei: Köln, majd Leverkusen Hétfőn reggel 8-kor kezdődött. Csütörtök délelőtti érkezésünkkor már 72 órája voltak talpon. Amikor befut Vámosi Károly játékvezető váltója, a pihenni küldött sípossal leülünk ösz- szegezni. — A kísérletben hatvanan vesznék részt. Négy óra játék, nyolc óra pihenés — ez a menetrend. A játékosok többsége leninvárosi, hatan jöttek Hejőpapiról, néhá- nyan Tiszadobról, Ö!k haza sem mennek, itt alszanak, nézze ott vannak a szőnyegek, a matracok. Helyben étkeznek. Mi, füttyösök, ugyancsak váltóban „dolgozunk". hatan vagyunk. — Munkahelyeiken mit szólnak? — A játékosok döntő többsége szabadságot vett ki. Páran pedig — akik rugalmas munkaidőben dolgozunk, vagy átcsoportosítottunk — úgymond, megoldottuk a kérdést. — Megéri? — Nem fizetnek, sőt mi fizetünk — ez tény. De lemérjük, hogy mire vagyunk képesek és az erkölcsi győzelem is a miénk lesz. — Ki vezeti a jegyzőkönyvet? — Jómagam. Várjon egy picit, az elmúlt négy órát hozzá .kell adnom az eddigiekhez ..., ez annyi mint... Szóval csütörtökön io óráig: B csapat (kékek)—a csapat (pirosak) 1421-1285. Pillanatkép a nemzetközi városi sportcsarnokban került s Fotó: Mák Amikor képeink készültek, már 74 órája futballoztak. Csaknem ugyanolyan lendületesen, frisse^ mint hétfőn reggel, a csúcskísérlet kezdetén. Fojtán László felvételei — Egyénileg ki a legeredményesebb? _ Ezt nem számoljuk. S zükségtelen. * — Nem fáradt? — fordulunk Török Tamáshoz. — Szerdán délután holtpontra jutottunk. Nem akármilyen akarat kellett ahhoz, hogy ne fejezzük be. Egymást biztattuk, mondjuk: ha már nekivágtunk, csináljuk végig. — Hány órára akarják megjavítani a világcsúcsot? — Legkevesebb 105-re, de úgy néz Iki, hogy még tovább megyünk. Minden bizonnyal csak pénteken éjszaka végzünk. — Persze, nem ünnepelhetnek, hiszen lehet, hogy Grönland szigetén éppen ebben az időben már 200 órája fociznak ... —. Ez a veszély fennáll. Majd akkor tudjuk meg, ha megjelenik a Guinness-könyv legújabb száma. — Kinek és hogyan jelentik az eredményt? — Budapestre postázzuk a jegyzőkönyvet. Természetesen hitelesítjük a helyi tanács illetékeseivel, szemtanúkkal. valamennyiünk aláírásával, a játékvezetők kézjegyével. Készítünk videofelvételt és fényképeket is. Az apróságokon nem szeretnénk elbukni. Megtudjuk, hogy a kísérletben résztvevők életkora 15-től 40 éves korig terjed: köszönettel tartoznak a 6-os Számú Általános Iskolának: a TIFO Olvikor Diáksportegyesületnek ; aztán szponzoraiknak, a Tiszai Kőolaj- finomító Vállalatnak és az AKZO-TVK Részvénytársaságnak. A búcsúzás után bepillantunk az egyik tanterembe. Az asztalon szendvicsek, üdítők és egy hatalmas termosz. Ha elfáradnak, kávéval doppingolják magukat. K. T. FÉRFIKÖNNYEK A hármas sípszót követően eufórikus hangulatban ünnepelték a győzteseket. Petárdák durrogtak, füstfelhők masíroztak az égre, a körítés méltó volt az eseményhez. A győztesek alig tudtak betelni boldogságukkal. Jószerével senki nem figyelt a vesztesekre, akik összerugdalva, véresen, meggyötörtén vonultak le a pályáról és csendes, magányos szigetet alkottak a fantasztikus tobzódás közepette. Ahogy a kamera végigpásztázta az arcokat — tanulmánykötetnyi anyagot lehetett gyűjteni. Szememben ekkor lett igazán a világ legjobbja Diego Maradona. Nem tagadom, az elmúlt években akadtak fenntartásaim vele kapcsolatban. Nem, nem a tudását kérdőjeleztem meg, a nyolcvanas esztendők egyértelműen legjobbja ö. Csak az allűrjei ... Igaz, a pályán az eéetek döntő többségében produkált. Előfordult, hogy nyolcvan percig csak sétafikálással töltötte idejét, aztán villant egyet-kettőt és elintézte a pontok, a siker sorsát. Pedig neki igazán kijutott a szigorú őrzőkből. Az ellenfelek szakvezetői rendszerint a legmarconább, brutális fickókat küldték a nyakára, a kiadott taktikai utasításokat alighanem úgy lehetne összefoglalni: „...tegyétek hidegre!" Nos, az isteni 10-es számolatlanul kapta a tüskéket, a rúgásokat, többet volt a pálya gyepszőnyegén vízszintes testhelyzetben, mintsem labdabű- völés közben. Ö mindig azzal a tudattal futhatott ki az öltözőből, hogy nem lesz egyedül, megkülönböztetett gonddal lesik minden egyes apró lépését. .... . . . . A sztároknak meg kell harcolniuk igazukert. „ Maradona nyolc évvel ezelőtt még nem volt érett, hogy férfi módjára viselje az óra zúduló pofonokat. Az olasz Gentile „lesara- bolta”, a brazilok ellen pedig elveszítette a fejét és számára véget ért a spanyolországi világbajnokság. A nagy remények füstbe mentek, kiállítással lépett le a színpadról. Négy évvel később egy másik Maradonát láthatott a világ. A csúcsra érkezett, világbajnok lett az argentin válogatott, s döntő részben azért, mert fel tudott vonultatni egy olyan futballistát, mint az apró termetű 10-es. Érkeztek a hírek, s ezek megint nem tettek jót hírnevének. (Vagy ő is azt tartja, mindegy, hogy mit, csak írjanak róla?!) összetűzött az edzőjével a klubcsapatában, késve kezdte meg a felkészülést, külön gya- k°r°l^ saját tornatermében edz, s a bajnoki mérkőzésekre is külön utazik. Akár egy kényúr. Mondom, ezek a „villanások" a szememben cseppet sem növelték népszerűségét, tekintélyét. Tudásához kétség nem férhetett, ám az igazi nagyságokat a viselkedésük, a modoruk, a pályán mutatott magatartásuk is minősíti. Maradonával kapcsolatban ebben a tekintetben gyarapodtak fenntartásaim. Egészen az idei világbajnokságig. A felmerülő, előtoluló kételyeim a döntő lefújása után szélsebesen oszlottak szét. Az isteni sírva fakadt. Szája legörbült, akár egy óvodás gyereké, válla rángatód- zott, szeméből patakzottak a könnyek. Ekkor, ebben a pillanatban lett a szememben A LEGNAGYOBB! A korábbi hat mérkőzésen igazából egyszer sem tudott a mezőny legjobbja lenni. Megint előjött a régi recept, ütötték-rúgták, mérkőzésenként kilencszer szabálytalankodtak vele szemben. Ráadásul a lába is ra- koncátlankodott, az orvosok valóságos csodákat követtek el, hogy rendre pályára küldhette Bilardo. A szakvezető pontosan felmérte: együttese Maradona nélkül hajítófát sem ér. Nos, a „kicsi" ennek ellenére is adott néhány olyan labdát, amilyet más nem, s végül elvergődtek a döntőig. Azt nem nyerhették meg. Nem azért, mert összefogtak ellenük, de hirtelenjében sem emlékszem, hogy egy toldozott-foltozott, ütött-kopott, egyszóval rossz csapat nyert volna VB-t. Az a vasárnap esti római 90 perc másoknak hozott jogos, megérdemelt örömöt. Maradona legbelül alighanem felmérte és pontosan tisztában volt azzal, hogy babér nekik aligha terem. Mégis megpróbált dacolni mindennel! Sportember módjára viselkedett, küzdött, harcolt, s ha kellett, még társait is nyugtatta. F ájdalmasan érintette a vereség, a VB- döntő elvesztése. Amikor végigcsor- gott arcán az első könnycsepp, akkor lehetett valójában lemérni, mi ment végbe ott legbelül. Hadakozott ő korábban a FIFA elnökével, vitatkozott tollforgatókkal, éles szócsatába bonyolódott bírókkal, de erejének forgácsolása mellett azért mindig megpróbált koncentrálni a FELADATRA. Vajon sikerülhetett-e ez egyáltalán — a körülmények ismeretében? Egyik ismerősöm azt vallja: férfiember márpedig ne sírjon! Viselje keményen a megpróbáltatásokat, legyen erős, bírja a vállára nehezedő terheket. Maradona pityergő arca számomra sokat mondott. Biztos vagyok benne, hogy nem az elveszített dollártízezreket sajnálta. És azért nőtt a szememben óriásira, mert volt ereje - gyengének lenni. Doros László
