Észak-Magyarország, 1990. július (46. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-03 / 154. szám
1990. július 3., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Hatalomátmentés vagy hataloméhség? Válasz az MDF Miskolci Szervezetének ■ * — ---1» Iá IM I gazón figyelemre méltó állásfoglalást ismerhettünk meg az Észak- Magyarország 1990. június 25-i számában, aho-1 is a címben hivatkozott szervezet minősítette a megyei tanács, illetve vezetői munkáját. Ha netalán- tán valaki — eléggé el nem ítélhető módon — elmulasztotta volna eme korszakos dokumentum figyelmes tanulmányozását, sietek szolgálatára lenni. S ezt annál is inkáb könnyen tehetem, mert a jeles deklaráció — ahogy ez tőle el is várható — tömör, velős és persze' keményen célratörő. Nos, az MDF Miskolci Szervezete: először is azon örvendezett, hogy immáron a megyei tanács ülésére is meghívást kap, s így mily nagy segítséget tudnak majd adni a testület számára. (Konstruktivitás, meg egyebek, ug^e.) No de mekkora volt a csalódottság, amikor azzal kellett szembenézniük, hogy — idézem: ... „ a megye”, hűen hagyományaihoz, „az időközben megváltozott helyzetet figyelmen kívül hagyva továbbra is a fejlődés gátja kíván lenni. Vezető testületé meghosszabbított mandátumával nem élni, hanem visszaélni próbál.” ........felületesen álcázva ... politikai pozíciókból gazdasági pozíciókba való hatalomátmentési kísérletek sejtenek. Jóvátehetetlen erkölcsi és anyagi károkat okozva. . . Mindezért aztán képviselőiken keresztül a kormány segedelméhez folyamodnak, minden felelős politikai erő összefogására szólítanak fel és — kellően vészjóslóan — azt is hozzáteszik: „ezentúl, ha lehet, még fokozottabb figyelemmel kísérik eme jeles testület (mármint a megyei tanács) munkáját.” Kérem, immáron nem mulasztottak semmit. Ennyi az állásfoglalás. Slussz-passz. Ja, hogy miért is ilyen bitang ez a megyei testület és persze különösen a vezetése? Arról nem szól a nyilatkozat, de ugyebár miért -is tenné? Ez nyilván nem is tartozik az oktondi olvasóra. Hiszen a „győztesek” nem fáradozhatnak azzal, hogy érveljenek is, bőven elég, ha minősítenek. Mert hát van a gonosz, buta alávaló, hatalomátmentő machinátor és van az önzetlenségtől túlcsurranó, nemes, tisztalelkű igazság-őrző. Az első ugye a megye, a második pedig ... no, hót ki más is lehetne, mint mi, nyilatkozattevők — vallják a miskolci MDF-esek. Hát ennyi legyen elég!(?) Kérem szépen, én most — a fensőbb szigortól persze kellően elgyávulván — sűrű bocsánatkérések között arra tennék egy bátortalan kísérletet, hogy ha ezek utón még bárkit is merészelne érdekelni, hogy mi is volt, ami ennyire fölháborította Mell-Döngető-Fiainkat, azok számára némi háttérinformációval szolgálnék. Mielőtt az Állásfoglalókhoz hasonlóan én is elfelejteném, gyorsan kimondom, hogy a vita tárgya a volt MSZMP megyei székház hasznosításának kérdése volt, melyről június 14-én tárgyalt a megyei tanács. Mit is akart a megyei vezetés? Javaslatunk az volt, hogv a nagvértékű épület, a hatalmat már kiszolgálván, ezentúl szolgálja a megve gazdaságának érdekét. Konkrétabban: — legyenek ott olvan irodák, amelyek a hál’ Istennek egvre avakrnbban érdeklődő befektetők (zömmel külföldiek) megyébe történő becsalogatását, s — mellé a fejlett piacgazdaságokban megszokott üzleti szolgáltatásokat is biztosítva — Úttartását is lehetővé teszi. (S még őzt a botorságot is elkövettük. hogv — . .tettestárs ként.” — megn vertük a főváros Váci utcájában működő Nemzetközi Kereskedelmi Központot. — másik funkciója az lenne, hogy — elsősorban a kisvállalkozók számára — olyan gazdasági, szakmai, üzJetse- gítő tanácsadást és konkrét szolgáltatást adó szervezeteknek, érdekképviseleteknek adjon otthont, amelyek az oly annyira áhított piacépítést (jövedelemérdekeltség nélkül!) gyorsítani akarja; — és ott tervezzük az otthonát annak a kínkeserves nehézséggel verbuválódó regionális banknak, amelynek területi korlátokkal behatárolt működése biztosíthatná, hogy a tőke ne kifefé menjen ebből a válságon belüli válságövezetből, hanem itt is találja meg a számítását. És ráadásul mindez egy olyan korlátolt felelősségű társaság szervezésével akarjuk megtenni, amelynek feladata az .lenne, hogy mindebből tisztes hasznot is produkáljon a leendő ön- kormányzat számára. (Azt itt csak mellékesen jegyzem meg,' hogy a remélhetőleg sokmilliós haszonból — ahogy előterjesztésünk tartalmazza — a leendő bölcsészképzés támogatását céloztuk meg.) S hogy honnan szedtük össze ezt a nagyhalom alá- valóságot? — Talán onnan, hogy a robbanásszerűen növekvő (immár 10 ezres) munka- nélküliség, a válságban levő nagyüzemek riasztó gondjai, az országosan legalacsonyabb lakossági jövedelem, az évi f) ezres elvándorlás, a közszolgáltató intézmények leépülő, sokszor kritikán aluli színvonala stb. azt a „tévhitet” ültették el bennünk, hogy térségünk gazdasági szerkezete vagy képes a vállalkozásélénkítés sokrétű intézményrendszere révén megújulni, vagy hosz- szú-hosszú évekre az ország szegényházává változunk. — Talán onnan, hogy a megyei tanácson megforduló jeles külföldi vállalkozók, közös piaci gazdasági szakértők meglepetéssel vegyes elismeréssel konstatálták, hogy a szegény Magyarország „ázsiai kis provinciája” modern piacépítési módszerek meghonosításával próbálkozik. — Talán onnan, hogy a nagyüzemekre települt iparszerkezet hazánk e táján méginkább elsorvasztotta az olyannyira hiányolt váilal- kozókedvet, mint másutt. — És végül — persze ezt még súgni is halkan merem — talán onnan is merítettük „balga törekvéseink” hitét, hogy véltük, nem a helyi tanácsok parancsolgatójaként kell fellépni, hanem a térség gazdasági-társadalmi bajainak fölvállalásával, mert dolgunk ez. Ezt terjesztettük elő a megyei tanács június 14-i ülésén. Az MDF Miskolci Szervezetének képviselője ezt vitatta hozzászólásában, egy vadonatúj elképzelést fölvázolva. Megpróbálom szó szerint idézni: „A legoptimálisabb, legkisebb költséggel kialakítható megoldásokat keresik. Ismerve a város gondjait, az elkövetkezendő önkormányzatnak valószínű, hogy érdeke, célja lehet ... ez az épület... egy városi tanács működéséhez jóformán átalakítás nélkül biztosítható lenne ... Mert szükség van egy kulturális, szellemi, ezen belül közigazgatási központra.” A felszabaduló tanácshá- zákat (mert a megye is oda költözne persze) még menynyi hasznos célra, akár bölcsészegyetemként is hasznosítani lehetne. Végre egy üde hang, egy őszinte szó! Minden világos! Itt szó nincs a hatalomátmentésről. Hiszen az urak nem menteni, hanem szerezni akarnak. Természetesen hatalmat. És ha az meglesz — mert meri-e vitatni bárki —, akkor hozzá mindjárt egy tanácsházát. Egy újat, egy elegánsát. Ami eleve hatalmi jelképként épült. Mert mily ■ szép és közeli álom, hogy a városi polgár- mester, a megyei kormány- megbízott majd ott fogadja a város boldog népét. (Hogy is lenne kétséges, hogy mely párt színeiben.) És az MDF városi ura nem érti, hogy nem értjük. Hogy akadékoskodni merünk. Mi, akik ugyebár egy rakás hatalomátmentő ... és így tovább. Pedig igen finoman utal rá: ehhez a házhoz a megyének már semmi köze nem lesz (mert ugye megye sem lesz, ő már tudja). A Ház tehát a városé. A város meg az övék. Hát mit nem lehet ezen érteni — méltatlankodik. Biztosan igaza van. Ezt nemcsak kell, hanem muszáj is érteni. De hát az én fejem fafej. Nagyon buta fafej. Ezért még mindig kérdez: — ha az urak városiak, miért az a legfontosabb, hogy leendő helyi hatalmukat egy új székház, a volt MSZMP fellegvár birtokbavételével kezdjék? — ha az urak nemcsak városiak, hanem MDF-esek is, miért gondolják, hogy a megyeszékhely legrosszabb hagyományait követve, mindent a városnak kell követelniük, mert a megye többi része ugye jelentéktelen? — ha az urak MDF-esek, miért nem tudják, hogy pártjuk és kormányuk az önkormányzati megyét pártolja, amelynek tulajdona és vállalkozási lehetősége is lesz? — ha az urak közérdeket védenek, akkor miért a közpénzt fogyasztó, és miért nem azt előteremtő megoldásokat keresnek? — ha az urak politikusok, akkor miért nem tudják, hogy egyezséget kellene keresniük? Mondjuk a keresztény-demokratákkal, szabaddemokratákkal, kisgazdákkal stb. Hátha nekik más az elképzelésük? (más is). — ha az urak helybéliek, akkor miért nem tudják, hogy a pártház hasznosításával kapcsolatos megyei tanácsi elképzelések már tavaly nyilvánosságot kaptak? Ha tudták, miért nem tiltakoztak? — ha az urak valamely párt tagjai, akkor miért nem tudják, hogy a megyei tanács ülésére nem először jöhettek, hanem immár közel egy éve tanácskozási jogú meghívatottak? — ha az urak MDF-esek, akkor miért nem tudják, hogy a párt azóta magas politikai méltóságba emelkedett képviselői részt vettek a megyei tanács vb januári ülésén, amely kimondta, hogy a megyei pártszékhá- zat gazdasági központként kívánja hasznosítani. Miért nem tudják, hogy ezek az urak ott nem emeltek kifogást? Miért gondolják, hogy nekünk tudni kellene, hogy az egyetértő vagy a tagadó MDF-es álláspont a hiteles? — ha az urak tájékozatlanok, akkor miért nem tájékozódnak? Ha nem tájékozódnak, hogyan akarnak közügyekben dönteni? — ha az urak érvelni nem tudnak vagy nem akarnak, akkor miért fenyegetőznek? (lásd állásfoglalást). Nos uraim, több kérdésem nincs. Aziránt már nem érdeklődöm, hogv saját monopolizált hatalmukat tartják-e kívánatosnak, amikor a kettős hatalom veszélvével riogatnak. Azt sem kérdem, hogv tudják-e. hogv a rendszerváltás nem egyszerűsíthető a hatalomváltásra. Tudiák-e, hogv a történelem ismer olyan győztest, aki tönkrenverte magát. Ezekre és még néhány itt fel nem tett kérdésre magam is tudom a választ. Szabó György megyei tanácselnök i Munkában a kombájnok Mi fesz a búza árával? Északon késik a gabona érése „Meg kell a búzának érni, ha mindennap meleg éri”... így szól a népdal. S be is érett szépen e növény. Mint lapunkban már többször tájékoztattunk is róla, egyes vidékeken elkezdték az aratását. Most a megye két legszélső városában érdeklődtünk e nyári munkáról. Mezőkövesden most kezdték volna vágni a búzát, ám a hétvégi vihar megakadályozta ezt. Helyenként jég is esett, ám a kár szerencsére nem jelentős. — Mi becsülettel le fogunk aratni — mondta Rit- ■kó Attila, a Matyó Tsz elnöke —, ám kérjük az illetékeseket, hogy ők is beszéljenek tisztességgel, egyértelműen. Még mindig nincs tisztázva a búza ára... Egyelőre majd raktározzuk a levágott gabonát, aztán pedig eladjuk annak, aki fizet... Kövesden háromezer hektáron termesztenek ibúzát, s mint az elnök úr mondta, nem lesz rekordtermés, de jó közepes igen. Sátoraljaújhelyen az Űj Erő Termelőszövetkezetben tegnap volt a gépszemle, ám a héten még nem kezdik a búza aratását. Kell a növénynek még egy hét. Hi szén fenn északon késik egy kicsit a gabona érése. # Interjú egy országgyűlési képviselővel G. Nagyné dr. Maczó Ágnes országgyűlési képviselő nyilatkozott lapunknak, aki az MDF —, bár nem tagja annak — színeiben indulva került be a Parlamentbe. — Az egyik nagy visszhangot kiváltó beszéde az Országgyűlésen az MDF ál- láspontjával ellentétes nézetet tartalmazott, miszerint a magyar nép örökös és elidegeníthetetlen joga legyen a köztársasági elnöknek a közvetlen megválasztása? — Igen, valóban ezt mondtam. Ezt egyetlen párt, egyetlen hatalom sem vitathatja el. Nekünk képviselőknek nem az a dolgunk, hogy a népnek ezt a jogát odaadományozzuk, mint jótevők, vagy elvitassuk tőle, hanem egész egyszerűen szentesíteni kell. Felszólalásomban azt is hangsúlyoztam, hogy történelmi bűnt követ el a Parlament, hogyha megvonja a népnek ezt a jogát. Annyira megalázott, megnyomorított ez a magyar nép, hogy felemelni csak úgy tudjuk, ha jogait teljes egészében gyakorolhatja. Ehhez az kell, hogy önmagának közvetlenül válassza meg köztársasági elnökét, parlamenti képviselőjét és saját környezetében a hely- hatósági választásokon polgármesterét. „Szellemi job- bágy”-felszabadítúsra van szükség. A közvetlen választásról vallott felfogásom nem egyezik az MDF álláspontjával, azonban engem — a 9. számú körzetben — nemcsak MDF-tagok választottak meg, hanem pártonkí- vüliek is, vagy esetleg más pártoknak a tagjai. Nekem őket is képviselnem kell. — És honnan tudja most, hogy mi a körzetében lakók véleménye? — Mielőtt ezt az álláspontomat kialakítottam, a körzetemben rengeteg emberrel beszélgettem, a hely- hatósági választások előtt közvéleménykutatást folytattam, és próbáltam megtudni, mi az emberek véleménye. Nemrég Szikszón vettem részt egy megbeszélésen. E hét péntekén Encs- re megyek (szerk.: már megtörtént), ahol az egész körzet tanácsi vezetői álláspontjának ismertetését várom a helyhatósági törvény- tervezetről. Kíváncsi vagyok, hogyan nyilatkoznak, mit szeretnének belevenni a törvénytervezetbe, hisz ők gyakorlati szakemberek, ezért elsődleges számomra miként foglalnak állást szakmai kérdésekben. E cikk megjelenésének hetén Boldogkőváralján a pártok képviselőivel fogok találkozni, hogy kifejthessék nézeteiket a helyhatósági törvény- tervezettel kapcsolatban. Emellett nap, mint nap a térséget járom, próbálom •felkutatni az ellenvéleményeket, és ezúton is kérem mindenkitől, küldje el számomra, ha van konkrét javaslata. — Hogyan képviseli körzetét? — Nem azt akarom képviselni, amit számomra előírnak. Minden kérdésben, amikor megnyomom a szavazógombot, próbálom a körzetemet előtérbe helyezni. Ezt mindig vállalni fogom, akkor is. ha a pártommal szembe kell kerülnöm. — Előfordulhat Király Zoltánhoz hasonlóan, hogy kilép az MDF-böl. és a függetleneknél köt ki? — Én tudatosan választottam a demokrata fórumot, és tényleg büszkén vállaltam, hogy jelöltként induljak a színeiben, éppen azért, mert a népi, nemzeti és keresztény irányvonalat képviselte. Tehát, ha én a nép véleményére vagyok kiváncsi, azt hiszem, igazi demokrata fórumosnak mondhatom magam, az MDF alapvető irányvonalát követem, és nem én térek el az eredeti gondolattól. — Akkor csatlakozik azokhoz, akik azt mondják: a köztársasági elnök választásánál népszavazás döntsön? — A parlamenti beszédemben elmondtam, hogy a népnek joga a köztársasági elnök megválasztása. Gondoljunk csak bele, hogy az a nép, amelyik lemond a saját — általam elidegenít- hetetlennek tartott — jogáról, nem egyéb, mint egy helóta, szolga nép. S szolga lélekkel nem lehet hazát építeni. Bízom, ebből a szolgasorsból ki fog emelkedni nemzetünk. Választási plakátjaimon egy Ratkó versidézet szerepelt, mely így szólt: „Aliig szerszámban hadakoznak Csillagtalan, vékony szegények, Értük halálig elszegődöm, Énekes, mindenes cselédnek.” Ehhez szeretnék hű maradni mindaddig, amíg országgyűlési képviselő leszek. Zelei Zoltán ■ ■ Üzemlátogatáson A Magyar Földrajzi Társaság a földrajztanárok rendszeres továbbképzését szolgáló tanulmányútjait és 43. vándorgyűlését 1990. június 29. július 2. között miskolci központtal, BorsodAbaúj-Zemplén megyében rendezte meg. Ennek keretében július 2-án, a délelőtti órákban 240 földrajz szakos tanár tett üzemlátogatást a Borsodi Vegyi Kombinátban. 12 milliárd dollár hitel (Folytatás az 1. oldalról) struktúra-átalakító kölcsön; a lengyel zloty stabilizálására szolgáló egymilliárd dolláros alap, amely adomány; az Európai Beruházási Bankon keresztül a közösség költségvetése által szavatolt egymilliárd BCU-s hitelkeret, illetve a 24 fejlett tőkésország. köztük az Egyesült Államok és Japán által kilátásba helyezett minden támogatás és hitel. $ í
