Észak-Magyarország, 1990. június (46. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-11 / 135. szám

XLVI. évfolyam, 135. szám 1990. június 11. Hétfő Ára: 4,30 Ft POLITIKAI NAPILAP Befejeződött a vizsolyi ünnepségsorozat A jelenlevők nagy figyelemmel hallgatták Pozsgay Imrét, az ünnepség szónokát. (Tudósítás a 2. oldalon.) „...egyformán öregek vagyunk” Ötven év után Háztartásszervezést is tanulhatnak Több lehetőség a végzős nyolcadikosok továbbtanulásához — Olyan szellemiséget # adott nekünk az isko­la, mint ma egy Sem. Tiszteltük a tanárokat, föl­néztünk rájuk, mert tudtunk kire felnézni — mondja ta­lán kissé elfogultan az egy­kori Tóth Pál Református Leánygimnázium egyik, ma már hatvannyolc éves, volt diákja. Az 103®—40-es tan­évben érettségizett leányosz­tály tagjai most Miskolcon, a református egyházkerület székházában tartották ötven­éves találkozójukat. A 42-es létszámú osztályból tizenha­tan jöttek el. A jelen nem levők közül jó néhányan már meghaltak, mások egyéb ok miatt maradtak távol. — Nézze csak ezt a fény­képet! — mondja egyikük. — Ez a „kislány” Venezue­lában él. Mindig olyan kis vigyori volt... „Születtünk az első világ­háború után. Gimnazisták voltunk 1932-től 1940-ig. Dol­goztunk 1940-től 1990-ig. Most búcsúzunk és elme­gyünk tovább, tovább ...” — olvasható a terem fekete táb­láján. — Mitől búcsúznak? — Hát, a társaktól. Ki tudja, mikor látjuk újra egy­mást, biztos nem lesz még egy ötvenéves találkozónk. — De huszonöt, talán! — Óh, hát már akkor is 93 évesek lennénk! ... Azért kívánjuk még azt a huszonöt évet! Nehéz, gondokkal, feszült­ségekkel teli, de szép és eredményes évet zárt a Mis­kolci Nemzeti Színház. Vala­hogy így lehetne pár szóban összefoglalni a tegnapi évad­zárón elhangzottakat. Csapó János köszöntője után Gyar­mati Béla, a színház igazga­tója a színművészet társa­dalmunkban elfoglalt szere­péről, jelentőségének meg­ítéléséről beszélt, arról, hogy miként éreztetik hatásukat a színház falain belül a társa­dalomban végbement válto­zások. Az általános közérzet, a várakozással teli légkör naponta ott munkál a mű­vészeti közösség életében is. Mint mondta, a vidéki szín­házakban a közelmúltban le­zajlott „drámák” sem a szak­ma, vagy az egyes intézmé­nyek válságát mutatták föl, hanem mindegyiket egzisz­tenciális okok indukálták. A színházak évről évre nehe­zebb helyzetbe kerültek, a romló megélhetési körülmé­nyek miatt a legjobban ki­Az 1989—90-es tanévben 3300 miskolci általános isko­lás fejezte be tanulmányait. Közülük csak alig hatvanan nem folytatják tanulmányai­kat. A nagy többség viszont a korábbinál kedvezőbb le­hetőségek között válogathat. Speciális nyelvi osztályo­kat indít ősszel a Kossuth és a Kilián Gimnázium, egyedi tantervű osztályokat szervez a Kossuth, a Kilián és a Zrínyi, valamint szako­sított (rajz és műalkotások elemzése) osztályt az avasi gimnázium. A szakközépiskolák közül kísérleti pedagógiai képzés kezdődik a Kossuth Gimná­dolgozott művészi produkci­ókra sem jön be igazán a közönség. A miskolci színháznak azonban ennek ellenére volt oka többször is érezni az ezerfejű cézár elégedettségét, mégha a szakmai sikere* nem is estek egybe olykor a népszerűségi mutatókkal. A most zárult évadban — tud­tuk meg az igazgató beszá­molójából — 103 597 jegyei váltottak a színház előadásai­ra, többet mint az előzőben A 213, váltakozó fogadtatású darab azonban sajnos, a la­kosság mintegy 5—6 százalé­kának érdeklődését vonzotta csak. Kár, hogy sokan egyet­len művészi produkció meg­tekintése nélkül alkotják meg elzárkózó véleményüket. Pedig jóval többen osztozhat­tunk volna a Holdbéli csó­nakos, vagy a Carmen ma­gával ragadó sikerén, emlé­kezetes estéket szerezhettek volna maguknak százak és százak az elmúlt évadban Thália miskolci templomában. zium és Szakközépiskolában. A 100. Sz. Szakmunkásképző és Szakközépiskola faipari szakmában fog új „vállalko­zásba”. A szakmunkásképző intéz­mények közül érdekesnek tűnik a 101. Sz. Ipari Szak­munkásképző terve: speciá­lis képzést kezdenek két osztállyal, ahol a tanulók különböző könnyűipari szak­mákban jártasságot szerez­hetnek, például a háztartás­szervezésben. A felvételi lehetőségek szá­ma viszont csökken, mivel több vállalat mérsékeli ta­nulóképzési igényét a már bejelentetthez képest. Az értékeléshez tartozik az is, hogy néhány művész nem kaphatott tehetségének, ké­pességeinek megfelelő szere­pet. Pedig az értékekkel — éppen napjaink egyik leg­fontosabb figyelmeztetése — nem szabad könnyű kézzel bánni. Távoli színházak, si- kermodellek kapcsán mondta az igazgató: — A magyar színész csak Magyarországon lehet igazán színész. Ahol a hét krajcár­ból mindig hiányzik egy; ahol a tanítványok rendre megtagadják mestereiket; ahol változnak a rendszerek, de a demagógia örök; ahol uralkodni mindenki jobban szeret a maga kis körében, mint szolgálni egy célt; ahol csaknem mindenki tévedhe­tetlen, ezért sem beismerni, sem megbocsátani nem lehet a tévedéseket; ahol kivesző­ben az alázat és csökken az állóképesség; ahol sikerré lehet sminkelni a bukást, s el lehet hallgatni a sikert; (Folytatás a 2. oldalon) Évadzáró társulati ülés | a Miskolci Nem; úti Színházban X. megyei küldöttértekezlet Önálló egyesületként, új alapszabállyal működik tovább a Ili megyei szervezete A múlt hét végén, szomba­ton a Nehézipari Műszaki Egyetemen tartotta X. me­gyei küldöttértekezletét a TIT megyei szervezete. A beszámoló — amelyet a kül­döttértekezlet elfogadott — többek között megállapította: a társulat a legutóbbi kül­döttértekezlet óta újra fogal­mazta feladatait, megtalálta helyét a gyorsan változó vi­szonyok között. Ez folyama­tos alkalmazkodást jelentett az egész tevékenységében. Ezzel biztosította a szerve­zet ellentmondásos, de sta­bil létét. Lényeges változást jelentett jogállásban, hogy 1989. november 30-án a bí­róság a szervezetet önálló kulturális egyesületként be­jegyezte. A megyében tizen­két városi szervezet nagy ön­állósággal, bár különböző hatékonysággal végezte mun­káját. A feltételek közül leg­inkább meghatározó a terü­let jellege, legelőnyösebb helyzetben Miskolc város volt, de jók a lehetőségei a kazincbarcikai, a leninváro- si, a sárospataki, a sátoral­jaújhelyi, a mezőkövesdi és a szerencsi szervezeteknek is. A szétszórt, sok, apró te­lepülés és egyéb hátrányos helyzet miatt jóval nehezeb­bek a körülmények az en- csi, az edelényi, a sátoral­jaújhelyi vonzáskörzetben. Elsősorban nehéz gazdasági helyzete miatt igen hátrá­nyos körülmények között dolgozik az ózdi szervezet. A változásokat, az új tö­rekvéseket rögzíti a kül­döttértekezlet által elfoga­dott új alapszabály. Eszerint a továbbiakban választmány irányítja a megyei szervezet munkáját, az operatív mun­kát az ügyvezetők kollégiu­ma vezeti. Az értekezlet számvizsgáló bizottságot is választott. A választmány el­nöke : dr. Czibere Tibor egyetemi tanár, ügyvezető igazgató: Bozsik Sándor. Ez alkalommal megválasztották az országos küldöttértekezlet megyei küldötteit is. Eddigi ismeretterjesztő munkássága elismeréséül örökös választ­mányi taggá választották dr. Tímár Lászlót, a Megyei Bí­róság elnökhelyettesét. (n. z.) . Áfás ez a játék! Június 6-án nyílt az a játékkiállítás, amely tulajdonképpen nem az. Leendő óvónők csinálták gyerekeknek, a leendő felnőtteknek. Játszani és alkotni tanultak együtt. (Cikk a 4. oldalon.) Fojtán László felv. „A szívünket átjáró fény...” Fiatalok a hűségről Napjainkban minden má­sodik, harmadik házasság felbomlik. Megfáradt embe­ri arcokat látunk mindenfe­lé, kevés a belső béke, a lé­lek zűrzavara tükröződik sokszor a szemekben is. Hol divat manapság a hűség?... De mi is az egyáltalán? — A hűség a megismert értékekhez való ragaszko­dás. Kitartás az eszmény, a (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents