Észak-Magyarország, 1990. június (46. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-08 / 133. szám
1990. június 8., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Az Észak-Magyarország interjúalanya: Szűrös Mátyás Wem lelielüBk banán-köztársaság! Aktuális kérdésekről nyilatkozott lapunknak Szűrös Mátyás külpolitikus, szoua- lista párti képviselő. — Ki válassza meg hazánk köztársasági elnökét? — A szocialista párt a köztársasági elnök közvetlen, nép általi megválasztása mellett van, ahogy alkotmányunk jelenleg is rendelkezik. Ennek érdekében aláírásgyűjtéseket kezdtek Kaposvárott, Győrött, Pécsett és a környező településeken. Célszerű folytatni az aláírásgyűjtéseket arra az esetre, ha megváltoztatná a Parlament — a pártok nyomására — az alkotmányt azért, hogy ne a nép válassza meg a köztársasági elnökét, hanem a pártok egyezkedésének tárgya legyen ez. A népszavazás egyébként az ellenzék módszere, így még Parlamenten kívüli párt is kezdeményezhet népszavazást. Ez nem obstrukció a Parlamenttel szemben, mivel ez a nép joga. hogy Ö válasszon közvetlenül. Már tudjuk, az MDF parlamenti frakciója benyújtotta az alkotmány- módosítási javaslatát. Minden pártnak joga van ahhoz, hogy ezzel kapcsolatban meghatározza álláspontját. — Egy politikai fórumon a hozzászóló így figyelmeztetett: kétségtelenül jobb német gyarmatnak lenni, mint szovjetnek, ám vigyázni kell, hogy a németeknek Közép-Európában való növekvő befolyása által, nehogy zsákutcába kerüljön országunk! Lát-e ilyen veszélyt? — Nem. Nekünk határozottnak kell lenni, hogy az eddigi egyoldalú irányultságot végképp felszámoljuk, de nem váltjuk föl egy másik egyoldalú orientációval. Nekünk meg kell tartani az eddigi kapcsolatainkat a környező — KGiST — országokkal, csak új alapokra kell azokat helyezni az egvenjogúság és a jó szomszédi viszony szellemében, ugyanakkor ki kell építeni Nyugat-Európával a kölcsönös előnyökön alapuló együttműködést, itt az integrációs szervezetekben való részvételre gondolok. Nem lehetünk banán-köztársaság, a külföld befolyásmértékét értem ez alatt. Ezt a kérdést mindenképpen helyesen kell kezelni, mert ez már külföldön is téma. — A sajtó tulajdonjogának külföldi cégek részére való eladása is idetartozik? — Igen. Maga az európai tanács főtitkára is kitért arra, hogy vigyázzunk, milyen mértékben és mennyiségben engedjük be a külföldi, nyugati működő tőkét a sajtó vonalán, mert ez azt is jelentheti, hogy megvásárolhatják az ország közvéleményét. Ez kényes kérdés. Vagy például nem lenne szabad beengedni a környezetromboló technikát, technológiát. Most a németek olyan vegyiüzemet akarnak építeni az ország egyik részén, amit az NSZK-ban már nem létesíthetnek. Te_ hát itt észnél kell lenni, ezek, illetve ezekhez hasonlóak a veszélyek. Németországgal a kölcsönös tisztelet és előnyök alapján kell fejleszteni a kapcsolatainkat! Európában változás következik be: történelmi jelentőségű a francia—német kibékülés. Ez most egy kicsit recseg-ropog, mert az egyesülés után Németország szerepe nőni fog Európában, ami bizonyos mértékig új kérdéseket fog fölvetni. Ezért nekünk nagyon körültekintően kell eljárnunk, s közben fejleszteni Olaszországgal is kapcsolatainkat, Már van nekünk egy regionális együttműködési kapcsolatrendszerünk, amelyben Olaszország, Ausztria, Jugoszlávia, Csehszlovákia, Magyarország vesz részt. Ez is fontos bázis lehet ahhoz, hogy egyoldalúan ne kötelezzük al magunkat. Zelci Zoltán Miklós Árpád, 35 éves ra- dostyáni lakos, a miskolci Zrínyi Ilona Gimnázium matematika—fizika szakos tanára, egyházfi, a sajószent- péteri 6-os sz. választókerület (30 község) országgyűlési képviselője. — Tisztelt Tanár Úr! Engedje meg, hogy így szólítsam, hiszen hét évvel ezelőtt engem is ön oktatott a fizika törvényeire, önt mindig lelkes, politizáló emberként ismertem, így nem lepett meg a hír: indult az országgyűlési vá lasztásokon. Miért éppen a Magyar Demokrata Fórum színeiben indult? — Mert ennek a mozgalomnak a célkitűzései és stílusa állt legközelebb mindazokhoz az elvekhez és értékekhez, amelyeket hat elemit végzett édesapám, a házunkba betérő ismerősök, a magyar mondakörhöz tartozó olvasmányok már kisiskolás koromban a szívembe ültettek. Gyermekkoromat és — nem túlzás — egész életemet áthatotta a hazafias szellem, az erős magyarság- tudat. — Már diákként sem értettem, hogy ön miért a matematika—fizika szakot választotta, hiszen a fizikaórák közötti szünetekben lelkes történelem-előadásokat tartott az érdeklődőknek. — Valóban, eredetileg történelmet szerettem volna oktatni, de logikai ellentmondásokat fedeztem fel a hivatalos „szocialista” történelemtanításban. En nem tudtam volna „felszabadulásról” beszélni addig, amíg idegen ország katonái állomásoznak Magyarországon. Felháborított a Kádár-kormánynak az erdélyi magyarok szenvedései fölött szemet húnyó struccpolitikája is. Én 1975 óta évente többször jártam Erdélyben, sok ismerősöm, barátom, rokonom él ott. Ügy gondolom, történelemtanárként nem sokáig maradhattam volna a pályán. Különben a fizika, akárcsak a matematika, hozzásegít a logikus gondolkodáshoz. A reáltárgyak tanítása mellett én mindig szakítottam néhány percet arra, hogy igaz magyarságra és önálló gondolkodásra buzdítsam a fogékony ifjúságot. — Tanár Ür! l!)82-töl ön több száz diák feleleteit értékelte. Most ön felel több tízezer ember kérdéseire: hogyan képzeli az ország jövőjét, és milyen törvényjavaslatoknak ad majd zöld utat, „ötös osztályzatot” a jogalkotói munka során? — A társadalom akkor működik jól, ha csak értékteremtő munkával lehet pénzt keresni. Ekkor az önmaga boldogulásáért dolgozó polgár egyúttal a társadalom egészének is hasznot hoz. A törvényhozás egyik legfontosabb feladata az, hogy tiszta érdekviszonyokat teremtve, visszaadja az alkotó munka becsületét. Mert nálunk eddig sokan nem munkájuk értékének, hanem a kommunista párthoz való hűségüknek arányában részesedlek a javakból. A korábbi törvénykezésben sokan megalkuvó és hazaáruló módon ennek a zavaros és ellentmondásos rendszernek a kiszolgálóivá váltak. — A rádióban hallottam, hogy Antall József hitet tett Magyarország kapitalista fejlődése mellett. Mi erről a véleménye? — Be kell látni, hogy azok a szép elvek, amelyeket a marxizmus klasszikusai hirdettek, nem állják ki a gyakorlat próbáját. Jelenleg a világ valamennyi olyan országa válságban van, ahol a szovjet mintájú szocializmus diadalra jutott. A kapitalista társadalmakban is sok ellentmondás van, de legalább működnek. — Hogy érzi magát képviselőként? — Több tízezer ember bizalma juttatott be az Országházba. Ez felemelő érzés. Nem tesz azonban el- bizakodottá. Ellenkezőleg: nagyon sokat kell még tanulnom, hogy megfelelően szolgálhassam választóimat. Elsősorban a joggal és a parlamenti demokrácia szabályaival kívánok a jövőben alaposabban megismerkedni. Szakértők segítségét is igénybe fogom venni döntéseimnél. — Képviselő Űr! A parlamenti ülésszakokon nemigen látni önt a televízióban. — A jobb oldalon, az utolsó előtti sor végén van a helyem, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselői fölött, a Borsod megyei MDF-es képviselők között. A kamera viszonylag ritkán mutatja ezt a részt. De szeretném megszervezni, hogy választóim ne csak a képernyőn lássanak. Szeptembertől rendszeres fogadóórákat kívánok tartani, amelyek időpontjáról és helyéről a sajtó útján tájékoztatni fogom választókörzetem lakosságát. Tófalvi Péter Új helyen Sajószentpéterre települt az Elektron- Extra Ktt. E hét egyik sajószentpéteri szenzációja, hogy a helyi úttörőházba települt a miskolci Elektron—Extra Kft. — Napjaink állandó témája a vidéki települések, kisvárosok viszonylagosan rossz ellátottsága — mondja Soltész Rudolfné, ügj've- zető igazgató. — Ez adta az ötletet számunkra, hogy belefogjunk egy új üzleti vállalkozásba, az úgynevezett kitelepülésekbe. Elsőként a sajószentpéteriekkel sikerült egyezséget kötnünk, akik az úttörőházban biztosítottak helyet számukra. Június 30-ig nagy választékban kínálunk itt videókat, sláger tévékészülékeket, háztartási gépeket, robotgépeket, vagy például mixereket. Ez annyit jelent a helybelieknek, hogy gyakorlatilag ugyanolyan választékból vásárolhatnak, mintha bejönnének Miskolcra. Természetesen azt szeretnénk, ha a mi hasznunk is meglenne .. . A hónap végén az Elektron—Extra Kft.-nél összesítik a sajószentpéteri „kirándulást”, eredményeit. S ha a mérleg kedvező, máris nekilátnak egy újabb kitelepülés megszervezéséhez. Malaca van IIKiiÉ m m m Vannak, akik szívesen emlékeznek még évek múlva is arra, hogy valamilyen formában találkoztak lapunk munkatársaival, elmondhatták bajukat-bánatukat, s közben megismerkedtek egymással és ha később találkoznak, akár barátként is üdvözölhetik egymást... Így jártam jómagam is egy — a jószágokért bolonduló öreg gazdával, aki mellesleg városból jár ki tanyájára, hogy naponta megsimogassa, nevén szólítsa a kecskebakot, a pörgős pulit, a lompos fülű cocát. Éppen ez utóbbiról dicsekedett, amikor hosszú idő után összefutottunk. Régebben lapunk hasábjain panaszolta el, mennyi megalázásban részesült a jószágtartás miatt. A hivatalos szervek azóta talán megértőbbek vele szemben, de egy pökhendi vezető (akit szerencsére már cégétől is ki- ebrudaltak), nos, szóval e keljfeljancsi akkor így „intézte el” panaszát: „ott dögöljön meg a malaca is, ahol van ...” A jószágtartó — békés ember lévén — akkor csak nyelt egyet, de ezt az átkot a mai napig nem felejtette el. Gondolataiban mindig vissza-visszacseng a A telepítésre szánt tízmillió forint nem elúszott, hanem úszik! Merre menjünk? Mit remélhetünk? Balogh felv. Nem saját kudarcaimat emlegetem föl, hanem horgásztársaim sikertelenségeire hivatkozom. Jártam Monokon és a nyéki tavaknál, próbálkoztam a Csorbán, a Bodrogon és a Tiszán. Halat ugyan nem fogtam, de panaszt bőséggel gyűjtöttem. Megyénk horgászai azt kérdik, hogy hol a hal... Hol vannak azok a daliás idők, amikor az a mondás járta, hogy a Tisza fele víz, a fele hal? A szaklapok rekordlistáin miért fogyatkoztak meg a borsodiak? Átok ül rajtuk, rajtunk? Vagy valós az a mendemonda, hogy e tájnak is kijutott Csernobilből? Vagy azoknak a kétkedőknek lenne igazuk, akik megkérdőjelezik a nyilvánosságra hozott haltelepítési adatokat? — Milyen tapasztalatokról számolhat be Nemesi Zoltán, a Magyar Horgászok Országos Szövetsége megyei intéző bizottságának titkára az egyesületi küldöttgyűlések után, de még az igazi, nyári horgászszezon előtt? — A megye harminc egyesületének mintegy 19 ezer tagja nevében vonták meg a mérleget a küldöttek. Szó esett a gazdálkodásról, a ha- lasításról és a visszafogásról, de nem utolsósorban a környezetvédelemről is. Ősszel rendkívüli kongresszusra van kilátás, amely feltehetően szentesíti a megyei szervek már korábban szorgalmazott önállósulását, a szabadabb és célszerűbb gazdálkodást. — És akkor több lesz a hal? Kérdem ezt azért, mert a horgász kedélyét nem elsősorban a jogi ■ állás, az időjárás, a szúnyogok macerája, alkalmasint a család neheztelése határozza meg, hanem a zsákmány ... — Az önállóbb, méretre szabottabb gazdálkodás a dráguló világban is kedvére lehet a horgászoknak. Persze, a különböző nagyságú egyesületeket nem egyformán érinti majd a szervezeti, pénzügyi változás. Ezt kimunkálni, esélyegyenlőséget teremteni a nyár feladata. Jó ötleteket, használható tippeket várunk, hiszen a megyei horgásztársadalom nemcsak a 19 ezer horgászt jelenti, hanem legalább ötvenezer embert, mert gondoljunk csak a gyerekekre, a családtagok ra, a szimpatizánsokra! — Beszéljünk csak a halakról ! — Az évkezdés hírei valóban nem tűntek biztatónak. Sokan panaszkodtak. Tudok olyan esetről, hogy a hoppon maradt pecás visszakövetelte a napi jegy árát... De hát az OT.P-nél sem lehet reklamálni a nyeretlen szelvény- mi att. Olyan sport, olyan mánia ez, amelyhez nemcsak drága szerelés, szakértelem, hanem szerencse is szükségeltetik. Egy új vízen, vagy éppen egy frissen telepített vízen a legképzettebb horgász is zöldfülű ... Monok, Rakaca nehezen indult, de például Monokon — csak azt mondom, amit láttam — fogtak 1,40 kilogrammos jászke- szeget, 7,50 kilogrammos pontyot, s — alighanem ez a legmeglepőbb — hetven de- kagrammas törpeharcsát. Rakacán gyakori a kilós dé- vér, s a tilalom után biztosan megindul a ponyt is. Tavaly egyébként egy-egy borsodi horgász átlagosan 13,3 kilogramm halat fogott. Ez nem rossz teljesítmény, bárkinek több jutott, kinek kevesebb. Ezen esztendő hala- sítási programját 10,6 millió forint szolgálta. A tavaly kifogott zsákmány értéke, a borsodiak más vizeken szákolt halait is beszámítva, 19 millió forintra rúgott. A hal- telepítésről egyébként mindenütt és mindenkor jegyzőkönyv készült. Oka, joga senkinek nem lehet kételkedni abban, hogy a kilónként hatvan-hetven forint vett utánpótlás valóban a vízbe került. A pénz nem úszott el, hanem úszik ... Brackó István fiatal „hűbelebalázs” átka. De a szelíd lapátfülű cocán nemhogy fogott volna az átok, hanem alaposan rácáfolt. Az öreg nagy-nagy örömmel újságolta a jó hírt: — Emlékszel, barátom? Hogyan vélekedett jószágaimról az az átokszóró? Nos, örömmel újságolhatom neked, s üzend meg „neki” is: A coca nemhogy nem pusztult el, de a napokban nem kevesebb, mint tizennyolcat fialt. Nagy elégtétel ez nekem. Gyere ki, nézd meg, milyen gonddal, szeretettel röfög a visongó kismalacoknak ... ! Ezt már csak magamban mondom: hát nem szép ez a sokat szidott élet! ? Hát ne örüljön az ember szíve még az ilyen napi csodáknak is! ? Végeredményben ilyen nagy szerencsével oldódott fel ez az átok. Végül is mekkora szerencséje van az alapos kárpótlást élvező nyugdíjasnak, akinek — szó szerint malaca van —, méghozzá tizennyolc ! (bekecsi)
