Észak-Magyarország, 1990. június (46. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-07 / 132. szám
1990. június 7., csütörtök ESZAiC-MAGYARORSZAG 5 Még néhány elfeledett zempléni gyógyfürdő Dr. Csorba Csaba figyelemre méltó írásában részletesen ismerteti Kéked és Erdőbénye elfeledett gyógyfürdőit. Végül megjegyzi: „Jó lenne a régi fürdőéletet mindkét helyen feléleszteni, s nem egy melegvizű gyógyfürdőt lehetne nyitni, máshol is a megyében. A víz megvan hozzá.” Igen, a víz megvan hozzá Mádon is, Bekecsen is. A kékedi fürdőt nem ismertem közelebbről, de az erdőbényeit igen. A két világháború közötti években többször is ellátogattunk oda Mádról, e valóban vadregényes helyre. Annál nagyobb volt a megdöbbenésem, amikor az elmúlt években a részletes zempléni térképen hiába kerestem Erdőbénye- fürdőt. Teljesen eltűnt volna a Föld színéről? A Mád határában levő Szilvásfürdőn is eleven élet folyt a századforduló táján — nagyanyám elbeszélése szerint. Még gyermekkoromban rábukkantam a Révai Lexikonban, hogy a Magyarországon nyilvántartott gyógyvizek közötti felsorolásban szerepel, s az is, hogy vize milyen betegségekre van hatással. Pontosan idézni tudom viszont az Athaeneumi kézi lexikont, melynek 1893-ban kiadott II. kötetének 69. oldalán ez olvasható: „A várostól keletre a Szilvási fürdő. Vize vasas-timsós.” Az Üj Magyar Lexikon már meg sem említi a gyógyvizet. A fürdő a két világháború között már igen elhanyagolt állapotban volt, de még láttam a fürdőház maradványait, a vasas víztől barnára fogott fakádakat, és még jókat úsztunk a földbe vájt medence barna színű vizében. Állítólag ez a medence még megvan, s a víz a mádi patakba folyik, ahová az egykori zsidófürdőt tápláló melegforrás vizét is vezetik. Végül meg kell említenem a bekecsi fürdőt, ahová szintén szívesen jártunk át Mádról és jókat úsztunk a kis betonmedence kellemes hőfokú vizében. Régen- te reumájukat gyógyítani jártak ide a környékről. Nem tudom, most mi ott a helyzet. Ügy tűnik, olyan gazdagok vagyunk gyógyfürdőkben, hogv a felsoroltakat elhanyagolhatjuk!? Vagy olyan szegények vagyunk, hogy nem telik ezek hasznosítására? Vagy ahogy Csorba Csaba írja: „S igazából eddig sem a pénz, hanem a iószándék, a törődés, a hozzáértés hiányzott.” Kuthi Lászlóné Miskolc Akit nem lehet feledni örömmel és némi büszkeséggel olvastam az Észak- Magyarország május 26-i számában a „Beszélgetés Takács József tanárral, íróval” című tartalmas riportjukat. Takács József négy évig tanította nekem a francia nyelvet az ózdi József Attila Gimnáziumban 1959—1963- ig. Ügy látszik, öregszem, mert a cikk elolvasása után peregtek előttem Takács tanár úr órái. A franciát tanuló lelkes kis csapat mindig az ebédlőben kapott helyet. Szerettük az órák közvetlen, családias hangulatát. Szerettük azért, mert a nyelv- tanulás mellett sok érdekeset megtudtunk a francia irodalomról, a nyugat-európai nagy írókról. Mennyi híres könyvet olvastam el az ő ajánlása után! Jó emlékeim vannak a gimnáziumi tanárainkról, de nekünk, franciásoknak Takács tanár úr lett és maradt a legemlékezetesebb. Ö mert előttünk ember lenni, mert beszélni önmagáról, az élet nehézségeiről, sőt őszintén szólni a fiatalság problémáiról. Pedagógusnapot köszöntöttünk a napokban. Mint hajdani diák, szeretném én is köszönteni őt, s kívánok neki jó egészséget és sok örömet írói munkásságához. A kis Balia a IV. D-ből (Teljes név és cím a szerkesztőségben.) Küldjön egy érdekes fotót! Ének - pardon - szerelem az esőben. Beküldte: Kerékgyártó Mihály, Ózd Tisztelt SZETA és SZDSZ! Ezúton mondok köszönetét a rászorulók nevében is e két miskolci szervezetnek a térítésmentesen biztosított, több ezer forint értékű ruházati cikkért, mellyel hozzájárultak a tanács által szervezett „Életmód-tábor" kis résztvevőinek zavartalan üdüléséhez. Blahut Béláné, Felsőzsolca Nagyközségi Tanács családsegítője dmikor a közel is távol Arnót, Sajópálfala, Szir- mabesenyő — olvasom az Észak-Magyarország május 30-i számában — június 8- tól 46-os körzetszámmal közvetlenül hívható, miután e településeket Miskolc telefonhálózatához kapcsolják. Örömhír ez, de ... Az egyszerű ember a távolságot kilométerben méri, s úgy gondolja, hogy az van távolabb, ami több kilométerre van, persze egy bizonyos helyhez képest. A matematikát eddig gyönyörű tantárgynak tartottam pont azért, mert hinni lehetett abban, hogy nem szubjektív, mindenkinek ugyanaz az eredmény jön ki. Ma ez már sajnos nem igaz. A boltokban a tizedik, legföljebb ha nyolcadik; az építkezések horribilis összegei attól függnek, hogy az OTP vagy más kérdezi. Szinte az az érzésem, hogy szándékosan ködösítünk. Keserűen veszem tudomásul, hogy a kilométer is kezdi elveszíteni megbízhatóságát. Legalábbis erről győzött meg a fentebb említett újságcikk. Miskolc és Onga, minden más híreszteléssel ellentétben (tessék csak kocsiba ülni) 8 kilométerre van egymástól, s mégis oly messze a megyeszékhely távközlési központjától. Olyannyira meszsze, hogy csak egy kurblis telefont tudtak ide elhozni. Ezzel „izgalmas” csak igazán a telefonálás! A kagylót kézbe fogva tekerünk, mire valahol, valaki felveszi a másikat, akivel közöljük, hogy nem őt, hanem a tűzoltókat, a mentőket... keressük. Majd újabb tekerésre ismét belehallóz valaki és ezt addig ismételjük, míg célhoz érünk, vagy éppen addig, míg leég a ház, megszül a kismama, meghal az anyós ... így lehet csak igazán tehermentesíteni az egészségügyet! Még az a szerencse, hogy 1982- ben már Miskolc agglomerációs körzetéhez tartozott Onga. De mintha erről megfeledkeztek volna! ? Vagy esetleg összecserélték más kisközséggel ? Most aztán törhetik a fejüket. az itteniek, akiknek mintegy 80 százaléka Miskolcra jár be dolgozni, hogy mi is az az agglomeráció? Vajon mikor érdemeljük meg mi is, akik évtizedek óta a megyeszékhely ellátásához hozzájárulunk, hogy végre múzeumi tárgy legyen telefonunk, s hogy végre áthidalják ezt az óriási, 8 kilométeres távolságot? Rőczei Petemé Onga Már kapható a visszérkrém Több olvasónk érdeklődött telefonon és levélben is arról, hogy mi igaz abból a hosszú, hónapokkal ezelőtt elhangzott rádióbeszélgetésből, amelynek kapcsán egy új, igen hatásos, a visszérbetegségek tüneteinek enyhítésére szolgáló kenőcsről esett szó, illetve annak mielőbbi forgalmazásáról. Sokan halották az adást, még többen csak hallomásból szereztek tudomást róla; s bár a hír szárnyra kapott, de azóta csend lett körü- löte. így hát a hozzánk fordulók bizonyosságot akarnak szerezni a hallottak valóságtartalmáról. E témával valóban foglalkozott korábban a rádió és a televízió is egyaránt figyelemfelkeltésnek szánva, hiszen köztudott, milyen sokan szenvednek e nagy fájdalmakkal járó, sokszor átmeneti mozgásképtelenséggel is párosuló betegségben, amely — többek számára ez sem elhanyagolható szempont — esztétikailag is igen megviseli a végtagokat, legfőképpen a lábakat. Tájékoztatásért Vágó Györgyné- hez, a miskolci Herbária szaküzlet vezetőjéhez fordultunk. Mint megtudtuk, már jó egy hete kapható a Varikopax „B” gyógyszernek nem minősülő, gyógyhatású visszérkrém, amely orvosilag kipróbált készítmény. Üzletüket is sokan megkeresték az utóbbi hónapokban a krém megjelenéséről érdeklődve, de sokáig csak biztatni tudták a kérdezőket, miután még nem zárult le az engedélyeztetési eljárás hosszadalmas procedúrája. De hát e téren a csigalassúság már nem újdonság kis hazánkban. Bár ez a szer korántsem tudhat maga mögött annyi reménytelen-reménykedő, ellentmondásos évet, mint az azóta már korlátlanul kapható Béres-csepp. A visszérkrém tehát nemrégiben zöld utat kapott, s. jelenleg is — és reméljük folyamatosan — kapható a Herbária szaküzletekben. S hogy mennyiben hatékony a készítmény? Ezt majd a jövő, s legfőképpen mindenki majd saját maga dönti el. Mindenesetre önmagukért beszélnek a „Varikopax visszérkrém” című kiadványban közzétett levelek, amelyeket a hálás betegek írtak a krém feltalálójának, dr. Hankó Lászlónak. — b — r — Szerkesztői üzenetek Szabó Béláné, Miskolc: értesülését csak megerősíthetjük. Szívesen adunk bővebb felvilágosítást önnek a témában, ha megírja nekünk levélcímét. * Szőnyi Ilona, Miskolc: napjainkban bizony számolni kell azzal, hogy szinte valamennyi kereskedelemben'forgalmazott termék szabadáras, így az ön által kifogásolt margarin is. így a szóban forgó cég nem követett el árdrágítást. Valamennyiünk érdeke, hogy kitapasztaljuk: hol, mit, menynyiért vásárolhatunk, pénztárcánk kímélése érdekében. Ma már nem olcsó # mulatság utazni, de valljuk be őszintén, szeretünk, szeretnénk, s ha van miből, szívesen összekupor- gatjuk a rávalót. Nem köny- nyen döntünk viszont arról, hogy hová, mert mint az élet számos területén, itt is előreszaladtak az árak. Hézagos ismereteinket némiképp enyhítendő ezért be-betérünk valamelyik utazási irodába, hogy a díjak és az érte nyújtott szolgáltatások felől érdeklődjünk. Onnan vagy lesújtva jövünk ki, rádöbbenve, hogy szűk pénztárcával zsebünkben vágyálmokat kergetünk, vagy éppen hallunk, találunk egy kedvező ajánlatot, ami örömmel tölt el bennünket. Ismereteink — akár így, akár úgy döntünk — mindenképpen bővülnek. Milyen jó lenne, ha a hézagok más téren is eltűnnének, mint például a miskolci Korvin Ottó utcai utazási iroda feliratáról. Fotó: L. J. Drakula és társai a német esten Már hagyomány a miskolci 7. Számú Általános Iskolában, hogy tanév vége közeledtél! német estre invitálják a pedagógusok és a gyerekek a szülőket. Az idei bemutatót a diáknapok rendezvénysorozat részeként június 5-én, kedden délután tartották meg az intézmény zsúfolásig megtelt aulájában, ahol az est jellegéhez illő, színes műsorszámokkal léptek fel a tagozatos osztályok tanulói. A sport az előző évektől eltérően most nem a harmadikosok (korábban csak ekkortól volt lehetőség a nyelvtanulásra) nyitották meg, hanem az 1989—90-es tanév elsősei, akik szeptembertől részben kétnyelvű oktatás keretében ismerkednek a német nyelv alapjaival. Bizony meglátszott a kicsik tudásán, hogy nemcsak a nyelv, hanem a rajz-, az ének-, a technika- és a testnevelés órákon is hallanak német szót. Ezt a tanítási formát, progi'amot, amely játékra, mozgásra, éneklésre, s nem utolsósorban beszédre épül, folytatják majd a következő évek elsősei, hiszen az intézmény egy pályázat elnyerése kapIntézményünkben a gyermeknap most is a hagyományoknak megfelelően, jelképes kulcsátadással kezdődött. Két napra vettük át a Gyermekváros irányítását igazgatóinktól és nevelőinktől. Rendezvénysorozatunk kiemelkedő programjaként a nagy uralkodóra, Mátyás királyra emlékeztünk, halálának 500. évfordulóján. A diákönkormányzat és a kulturális bizottság rajzpályázatot hirdetett ennek jegyében. A legjobb rajzokból kiállítás nyílt a társalgóban. Szintén hagyomány már, hogy a gyermeknap keretében adják át a Frank Miklós alapítványt. A 8400 forintot az idén Zolnai Attila végzős szakmunkástanuló vehette ál, jó tanulmányi munkája és önkormányzati tevékenysége alapján. E két nap sok-sok érdekességben bővelkedett. Volt várostrom. lovagi párbaj, kötélhúzás, kerékpörgetés, udvari tudósok vetélkedése és számos más vidám vetélkedő. Nem maradt el a gyermeknapi vásár sem, melynek kínálatát az itteni dolgozók csán jogosultságot szerzett a kétnyelvű oktatásra, melynek patrónusa a Művelődési Minisztérium és a budapesti Goethe Intézet is. Természetesen nemcsak a legkisebbek mondókákból, játékokból, dalokból összeállított vidám műsora aratott sikert, hanem valamennyi bemutatkozó osztályé, akik szintén alapos fel- készültségről adtak tanúbizonyságot. A harmadikosok paprikajancsit és egyéb játékos figurákat jelenítettek meg sok-sok mozgással, verseléssel, míg a negyedikesek igazi tiroli táncot adtak elő. Színes jelmezekben léptek fel az ötödikesek, akik szemléletes mozdulatokkal, gesztikulációkkal szinte „lefordították” a publikum számára a németül előadott két dalt. A hatodikosok Draku- láról énekeltek „rock and rollos körítéssel”, a hetedikesek és a nyolcadikosok pedig két Grimm-mesét dramatizáltak. A hálás szülőközönség valamennyi produkciót nagy tapssal honorált. — b — r —- tizenhetedszer készítették. Nagyon jól szórakoztunk diáktársaimmal a játszóházban is, ahol barkácsolásra. számítógépes játékokra, nemezelésre, portré-, báb- és bőrdíszmű készítésre, valamint gyöngyfűzésre nyílt lehetőségünk. Első és negyedik osztályosaink, a KIOSZ taxi szervezésében kiránduláson vehettek részt, melynek során ellátogattak az Avason felállított vidámparkba, és fagylaltoztak Mezei András cukrászdájában. Diáktársaim nevében köszönetét mondok mindazoknak, akik ezt a szép kirándulást adományaikkal lehetővé tették. Nem maradhat ki e beszámolóból a tanár—diák futballmérkőzés sem. amiben az idén mi maradtunk alul. A kétnapos programsorozatot a három éve alakult ifjúsági fúvószenekarunk ajándékhangvers. vei zártuk. Köszönjük a kellemes perceket, órákat, amelyeke*, nevelőink és patronálóink szereztek nekünk. Seres Ilona, a diákönkormányzat vezetője Összeállította: Bodnár Ildikó
