Észak-Magyarország, 1990. június (46. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-07 / 132. szám

1990. június 7., csütörtök

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3

tt

it

a

ii ii

■

■ /

Tőkés László:

az az emberi légkör tetszik, ami itt uralkodik” %

vállalatnak, a Borsodi Vegyi Kombinátnak, melynek legújabb termékei roppant mód megnyerték tetszését a református püspöknek. Tény, hogy a BVK szekszárdi gyára a Gemencplast Rt. által készített építőipari kiegészítők, műanyag elemek, szerkezetek, szemmel láthatóan lekötötték a püspök úr fi-< gyeimét. Hogy BVK-s műanyagok kerülnek majd a püspöki rezidenciára, nem kizárt, mivel az épület az elmúlt évek, évtizedek alatt megrongálódott, elöregedett, s felújítására a „korábbi időszakban” nem remélhetett anyagi támogatást.

Baltavári István, a Ge- mecplast Rt. ügyvezető igazgatója szívélyes vendéglátóként mutatta meg Tőkés Lászlónak és a vele együtt érkezett küldöttségnek azokat a műanyag termékeket, amelyeket a rezidencia felújításánál is hatékonyan alkalmazhatnak. Megtekintették a különféle falburkolatokat, tetőcserépléceket, pvc- csöveket. A püspök legnagyobb tetszését azonban a szinte minden méretben elkészíthető és beszerelhető műanyag nyílászárók és pvc- redőnyök nyerték meg. Ahogy mondta:

— Nagyon tetszenek ezek a poliuretánkészítmények. De úgy látom, hogy ez itt most a menő, úgyhogy talán ezért is ez ragadta meg a figyelmemet a legjobban.

Noha kevés idő állt rendelkezésére a vásárt megtekinteni, a zsúfolt program ellenére kellemes élményként ítélte meg a látottakat.

— Bevallom őszintén, hogy én még soha nem láttam ilyen csodálatos szakmai kiállítást, még soha nem voltam ilyen vásáron •— válaszolta BVK-s vendéglátóinak arra a kérdésükre, hogy miként van megelégedve a Budapesti Nemzetközi Vásárral? — Majd így folytatta:

— Rendkívül lenyűgöző! A legjobban azonban az az atmoszféra, az az emberi légkör tetszik, ami itt uralkodik. Itt is humanista vagyok, és úgv érzem, hogy ez a fajta vásári hangulat nagyon emberi és magávalra- gadó. Nem utolsó soi'ban pedig a látottak, melyek magas színvonala tagadhatatlan. Örülök, hogv én is részese lehetek ennek.

Bonta Pál Fotó: Ökrös István

A BNV díszvendégét, Tőkés László nagyváradi püspököt a Borsodi Vegyi Kombinát szakképviselői, Szabó János a vállalat reklámfőnöke, valamint dr. Varga Péter személyzeti és szociális ve- zéiigazgatója kalauzolta a BVK vásári standjánál.

A Gemencplast Rt. egyik legújabb termékét szemrevételezte az erdélyi püspök. Szerinte is a műanyagoké a jövő!

Fotó: Ökrös István

Meglepetések és újdonságok sorozatával szolgál minden esztendőben a termelési és fogyasztási javak szakkiállítása, a Budapesti Nemzetközi Vásár. A közismerten nagy érdeklődésre szá- mottartó ipari vásárt ebben az évben nem kisebb személyiség látogatottá meg,

mint maga a nagyváradi püspök, Tőkés László.

Látogatása során főként az építőiparral kapcsolatos újdonságokat, illetve ezen termékek gyártóit, kiállítóit tisztelte meg rövidke időre. Külön figyelmet szentelt Borsod-Abaúj-Zemplén megyét képviselő egyik nagy(Folytatás az 1. oldalról)

hetőségeket tartogató formája az átképzés, ebben jelenleg négyszázan vesznek részt. Sokan határoztak akként, hogy újrakezdési kölcsön felvételével oldják meg elhelyezkedési gondjaikat: ezeknek a száma meghaladja az ezerhatszázat.

— De még mindig vannak szép számmal, akik oly mértékben a társadalom perifériájára sodródtak, hogy egyik foglalkoztatási eszköz- rendszer sem nyerte meg tetszésüket.

— Körülbelül ezernyolcszáz olyan munkanélküliről tudunk, akik tulajdonképpen szociális gondoskodásra szorulnának, ugyanis helyzetük, jövőjük, úgymond kilátástalan. Mégpedig azért, mert munkanélküli segélyre nem jogosultak, annál az egyszerű oknál fogva, hogy korábban nem dolgoztak, nem rendelkeznek minimális munkaviszonnyal. Azután átképzésben sem vesznek részt, ugyanis olyan alacsony az iskolai végzettségük, hogy azt nem teszi lehetővé. S végül, közhasznú munkát sem vállalnak. Az utolsó lehetőség létük fenntartásához, ha az állam kiterjeszti rájuk a szociális védőhálót, amit több országban alkalmaznak.

—/ A munkavállalással, az elhelyezkedéssel kapcsolatos problémák, ügyek nagyrészt a Munkaügyi Szolgáltató Irodában csapódnak le: ön milyennek ítéli a rendelkezésre álló tárgyi és személyi feltételeket?

— Nagyon lehangoló a helyzetünk. Egyetlen adatot említek: tavaly egész évben negyvenhatezer állampolgár fordult meg irodánkban, ki- rendeltségeinken valamilyen munkaügyi problémával. Ezzel szemben az idén, május 31-ig bezárólag az ügyfél- forgalom már elérte a harminchétezret. S hol van még az év vége? Azt meg nem is akarom minősíteni, milyen körülmények közepette fogadjuk a hozzánk forduló embereket. Az ügyfelek nagyon sok esetben a folyosón várakoznak, emberhez méltatlan körülmények között. Ezek az állampolgárok emberibb bánásmódot érdemelnének, hiszen éppen eléggé nagy terhet cipelnek azáltal, hogy munkanélküliek, így érthetően érzékenyebbek is. Ha a munkaügy rövid időn belül nem kapja meg az őt megillető rangját, ha sürgősen nem javítanak az illetékesek a Munkaügyi Szolgáltató Irodák helyzetén — gondolok itt elsősorban elhelyezésünkre, a tárgyi és személyi feltételekre — könnyen előfordulhat, hogy az erősödő munkanélküliség megoldhatatlan helyzet elé állítja a munkaügyi igazgatást.

L. L. 1

\L 1 1 *

lI

K I I' 1

II J

9 M

fei'l

• 4 -1

■’ - i

4 5 j

j { w;

K V

■Mi

TÄ

Az államtitkár úr Miskolc-szerte ismert, híres könyvei között. Évtizedek gyűjtőmunkájával a megyeszékhely egyik leggazdagabb magánkönyvtárát hozta létre.

Fotó: Fojtán László

Beszélgetés dr. Isépy Tamás igazságügyi államtitkárral

— Vannak életrajzok, amelyek sokáig csak egy családra tartoznak — aztán a történelem változásával közismertté válnak, s valamennyien olvasunk bennük visszamenőleg is. Dr. Isépy Tamás igazságügyi államtitkár életrajza is ilyen.

— 1924-ben születtem a Zemplén megyei Barancson (ma Szlovákia területén található). Őseim anyai-apai ágon is régi kisbirtokos nemesek voltak. 1932-ben települtünk át Diósgyőrbe. A miskolci Fráter György Gimnáziumban érettségiztem, majd a Pázmány Péter Tudományegyetemen szereztem jogtudományi doktori oklevelet, „summa cum laude” minősítéssel, 1946-ban. Ügyvédként kezdtem dolgozni. 1952. június 25-én nyolc, ál- lig felfegyverzett ávéhás jelent meg a rokonaimnál — akkor még nőtlen voltam és náluk laktam — s magukkal vittek, mint „fasiszta” ügyvédet. Kitelepítettek a Hortobágyra, a Borsós tanyára. Feleségemet, Dadányi Máriát ott ismertem meg. 1953 októberében éi't véget hortobágyi kitelepítésem. 1955-ben nősültem. Ügyvédi munkámban még 1958-ban, az ügyvédi felülvizsgálat idején volt egy nehéz időszak, akkor taccsvonalra kerültem. Az első szabad választásokig ügyvédi praxisomat Miskolcon, a 3. Sz. Ügyvédi Munkaközösségben' folytattam. A Kereszténydemokrata Néppárt képviselőjeként kerültem be a parlamentbe. Világi elnöke vagyok a miskolci Szent Anna egyházközségnek. Három lányom van; Zsuzsa az USA- ban él, Mária tanítónő, Eszter az én hivatásomat választotta — ő veszi át a még elintézésre váró ügyeimet is. Nagyapa is vagyok, négy lányunokám van.

— Ön hatvanhat esztendős korára lett államtitkár. Mit szólna ehhez a kinevezéshez a harminc-harmincöt évvel ezelőtti Isépy Tamás?

— Ha valaki nekem 1952- ben a Hortobágyon azt mondta volna — vagy akár csak két esztendővel ezelőtt mondta volna, hogy én 1990. május másodikén az Országházban ülök képviselőként., azután átveszem államtitkári kinevezésemet... hát én annak az illetőnek azt tanácsoltam volna, hogy szaladjon azonnal elmeorvoshoz, vizsgáltassa meg magát sürgősen, mert egy jobb elmegyógyintézetben van a helye ... Képtelenségnek tartottam volna.

— S mit szól a kinevezéshez a mai Isépy Tamás?

— Hatvanhat esztendős vagyok. Abba a korba jutottam, amikor az erők csökkenése és a feladatok növekedése közötti ellentmondás kezd feloldhatatlanná válni. Csak az a megnyugtató, hogy ülnek a képviselőházban olyanok is, akik jóval idősebbek tőlem. Szabad György, a ház elnöke például velem egyidős — az ideiglenes köztársasági elnök, Göncz Árpád pedig még nálam is idősebb. Nem mintha szerény képességeimet akarnám az övékéhez hasonlítani, de a korazonosságból azért arra lehet következtetni, hogy sok mindenre képes még ez a korosztály, tud még tenni valamit.

— Ha már képviselőkről esett szó — hadd kérdezzem meg, mit szól az új parlament légköréhez? Nekem, aki a képernyőn keresztül figyeltem a felszólalásokat, tetszett az eleddig oly szokatlan hang; de érzékelem azt is, hogy sok ember rosz- szallóan csóválja a fejét.. . Ön is ezek közé tartozik? Kormánypárti képviselőként hogyan vélekedik az ellenzéki felszólalásokról?

— Nekem határozottan tetszik a parlament új légköre. Kedvezőnek tartom. A tézis-antitézis párbajából — úgy vélem — a hegeli elméletnek megfelelően, egy egészséges szintézis fog kialakulni. Az ellenzék felelős ellenzék. A hangnemüket nem tartom durvának. Igenis az a dolguk, hogy minden rendelkezésükre álló eszközzel kritizálják a benyújtott törvényjavaslatokat. Ellenvéleményeik, amelyeknek eddig hangot adtak, megalapozottak és jól megfogalmazottak. Ahogyan az eddigi üléseken már tapasztalható volt: nem szavazógép többé a parlament. Olyan munka kezd benne kialakulni, amelyet joggal várhat el a társadalom.

— Milyen munka vár egy politikai államtitkárra a parlamentben?

— A politikai államtitkár döntő szereplése valójában parlamenti szereplés, hiszen a távollevő minisztert helyettesíti. De részt kell vennem a jogszabályalkotás előkészítésében is.

— Negyven évi ügyvédkedése alatt, másként viszonyult a jogszabályokhoz — alkalmazta őket. Mit tartott a legfontosabbnak?

— Soha nem hittem abban, hogy a szocialista ügyvéd szocialista kötelessége a szocialista törvényesség védelme. Mi, ügyvédek úgy gondolkodtunk, hogy az ügyfél érdekét kell védeni, az ő igazságát kell — persze megengedett eszközökkel — érvényre juttatni. Lehetőleg meg kellett találni a törvényen azokat a réseket, amelyeken keresztül érvényesíteni lehetett ezt az igazságot.

— Mi lesz ezekkel a „résekkel”, „kiskapukkal”, amikor nem ügyvédként — hanem a barikád másik oldaláról, államtitkárként nézi a jogszabályokat?

— Olyan törvényeket kell megalkotnunk, amelyen mások nem tudják ezeket a kiskapukat megtalálni ... Olyan törvényeket, amelyeken ne is kelljen senkinek réseket keresnie, mert méltányosak és igazságosak, és valóban megfelelnek az általános jogi felfogásnak. Mondok erről egy történetet : a munkaközösségünkben nyugdíjaztatása után is dolgozó ügyvédbarátunknak egy ízben azt mondtam, miért nem hivatkozott az illetékhivatalban erre és erre a jogszabályra. Mire ő megkérdezte tőlem, honnan veszem azt a jogszabályt. „Megjelent a Magyar ±soz- íonyoen, kihirdetett jogszabály” — feleltem. Azt mondja erre ő, hogy nem az a jó jogszaoaiy, amit a Közlönyben közreadtak, hanem az, amiről beszednek; mert amiről beszélnek, az megfelel az általános jogérzéknek.

— Ezek szerint úgy véli, hogy a jó törvények mar eleve benne vannak az emberek tudatában?

— Egy idős bíró rokonom mindig azt mondta, az a jó bíró, aki a bizonyítás adatai alapján megkeresi a tényleges igazságot. S amikor már abban állást foglalt, akkor keresi meg hozzá a jogszabályt. A magyar jogalkotás egyik nagy hibája az volt, hogy elképzelt tényállásokat próbált szabályozni és belenyomni abba a bizonyos Prokrusztesz-ágy- ba. Holott fordítva kellene: meg kell várni, hogy az életviszonyok kiabáljanak jogi rendezés után. S a feltárt életviszonyokat kell rendezni a jog alakító, forrpáló és rendező szerepével. Gyakorló jogászként sohasem hittem a jog megváltó szerepében, de mindig bíztam abban, hogy méltányos- és igazságos jogszabályok rendezhetik a valóságos életviszonyokat.

— Hallottam a kormány- program irányelveiről szóló vitában az Ön hozzászólását: érzékletes képekkel, derűsen és bölcsen beszélt. Mindig van egy „bonmot”- ja, elmés mondása. Honnan a derű, a nyugalom, a jókedély, amelyet — a feleségétől tudom — a kitelepítés időszakában is megőrzött önmagában?

— Hitem segített át a nehézségeken. A munkámat pedig nagyon szeretem, mindig jogi pályára készültem.

— És most? Hogyan készül az új, a „fő” szerepre?

— Minisztériumi hivatalomat már elfoglaltam, s elkezdtem az ismerkedést a feladataimmal: rengeteg megoldandó, elvégzendő munka vár rám! Ez megrázott —, de megnyugtatott a megismerkedés a minisztériumban dolgozó személyekkel. Az ő szakmai képzettségük, hozzáállásuk garancia arra, hogy feladatainkat teljesíthetjük.

— Ön egy ország igazságügy-minisztériumának az államtitkára. a fővároshoz köti a munkája. Fővárosi államtitkár Miskolcról? Hogyan alakul majd az élete? Itt hagyja városunkat?

— Most átmenetileg hétközben Piilisszentkereszten lakom. Onnan járok be reggel és oda térek meg késő este. Idővel ez az átmeneti elhelyezés biztosan megoldódik. Miskolcról viszont nem kívánok elszakadni — nem azért, mert a politikai államtitkár a kormánnyal együtt, bukik! Állandó lakásom, s a családom nagy része itt. Miskolcon van. Sokan lenézik Miskolcot-, én viszont kötődöm ide és a jelenlegi megbízatásom sem szakíthat el innen véglegesen.

— Köszönöm a beszélgetést. Parázs István